Polgári anyagi jog és eljárásjog határterületek, melyek azonban nem egyszerűen határosak, hanem egymásba átfolynak. A tanulmányban vizsgált jogegységi határozat helytálló megállapítása szerint a követelés egy részének érvényesítése esetén a perbe vitt követelésrészre egyértelműen vonatkozó anyagi jogerő nem terjed ki a követelésnek a perben nem érvényesített részére. A jogegységi határozathoz csatolt kisebbségben maradt, eltérő álláspont ugyanakkor olyan felvetéseket is tartalmaz, melyek további gondolkodásra késztetnek.
Civil substantive law and procedural law are borderline areas, but they are not simply bordering, but flowing into each other. The decision examined in the study correctly states that, if part of a claim is enforced, the substantive res iudicata of the part of the claim that is litigated does not extend to the part of the claim that is not enforced in the action. However, the different opinion, which is in the minority and is annexed to the decision, contains some points which give cause for further reasoning.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának 6/2022. Jogegységi határozata - Jpe.III.60.027/2022/15. - szerint "1. Ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre. 2. A még nem érvényesített követelésrészre újonnan megindított perben vizsgálhatók a keresettel érvényesített jog érdemben el nem bírált anyagi jogi feltételei."
A jogegységi határozat több okból is megragadta a figyelmünket. Néhány évvel ezelőtt a Kúriának a több dolog együttes, egybekapcsolt eladásával kapcsolatosan felmerült egyes értelmezési nehézségek megoldása érdekében kellett állást foglalnia. Akkor az elővásárlási jog gyakorlása és a tulajdonosi rendelkezési jog szabadsága merült fel és került szembe egymással. A problémakörrel nemrégiben magunk is foglalkoztunk.[1] Az említett esetben is a magánjogi jogosultság oszthatatlansága volt a kérdés fordulópontja. A 2/2009. (VI. 24.) PK vélemény - mint ismert - úgy döntötte el a felmerült jogkérdést, hogy a több kötelem egységbe sodrásának, oszthatatlanná tételének lehetőségét elfogadta: el lehet adni együtt, egyszerre, oszthatatlan szolgáltatásként több dolgot, akkor is és annak ellenére is, ha az átruházás tárgyainak egymástól eltérő a jogi sorsa. A tulajdonosnak ez a jogi lehetősége megelőzi, ha úgy tetszik "felülírja" az átruházásra kerülő dolgok egyikén fennálló elővásárlási jogot. Ha azonban - fejtette ki a kollégiumi vélemény 9. pontja az alapvetéshez szigorúan és szorosan kapcsolódó jogi tételt - az összekapcsolás, a jogi egységbe sodrás visszaélést valósít meg, abban az esetben a megvalósítani kívánt és egyébként elismert és támogatott oszthatatlan egység megbontható és a szolgáltatás elemekre esik szét.
Amint felemlített tanulmányunkban rámutattunk, a joggyakorlat a vitás kérdést a tulajdonos rendelkezési jogának szabadságából kiindulva oldotta meg: a jogértelmezés és jogalkalmazás a felek jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló becsületes szándékait elismeri és védelemben részesíti, de nem ad támogatást az alkalmazott megoldás kikényszerítéséhez, amennyiben az a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti vagy a joggal való visszaélés tilalmába ütközik.
A 6/2022. PJE esetében - legalábbis akkor, ha azt a többségi állásponttal szemben kisebbségben maradt jogi állásponttal együtt olvassuk - hasonló helyzettel találkozunk, csak éppen kicsit másként. A követelés, alanyi jog jogosultjának rendelkezési joga kerül itt is górcső alá. A végkövetkeztetés tudniillik azon fordul meg, hogy ráháruló, őt fenyegető hátrányos következmény (a többletre is kiterjedő jogerőhatás) nélkül megteheti-e a jogosult, hogy a követelését csak részben érvényesíti, a többletet pedig később viszi bíróság elé.
Ebben az esetben azonban a kérdés - mint látni fogjuk - csak anyagi jogilag tűnik egyértelműnek, a perjogi szempontokat vizsgálva a helyzet már korántsem olyan egyszerű. A jogi megítélés legalábbis nem egyöntetű. Az ellenvetés ugyanis itt nem a magánjogi érdekek szembenállásából adódik - mint az előbbi esetben az együttes eladás lehetősége és az eladás szabadságát korlátozó elővásárlási jog ütközése miatt - hanem súlyosabbnak látszó magánjogi és közjogi ellenérvek is szóba kerültek (például törvényben rögzített bírósági
- 3/4 -
hatásköri vagy garanciális illetékességi szabályok kijátszásának veszélye). Másképpen fogalmazva: nem két magánjogi jogosultság került mérlegre, hanem a magánjogi jogosultság gyakorlását (miként gyakorlását) és a joggyakorlás eljárásjogi, az anyagi jogba visszahajló vetületét (az anyagi jogerőhatást), bizonyos értelemben a jog gyakorlásának közjogi környezetét kellett értékelni.
A górcső alá vett jogegységi határozat helyes álláspontot foglalt el, éppen ezért e tanulmány célja nem is kritikai elemzés, érdemes lehet ugyanakkor a határozat által felvetett kérdésekre röviden felhívni a figyelmet.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/A. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a jogegységi panasz tanács tagja a többségi határozattól eltérő álláspontját - azaz eltérő véleményét és annak indokait - az indokoláshoz csatolhassa. Ennek oka, hogy a tanácskozásban felmerült és kialakult eltérő jogi érvelés a nyilvánosság számára is megismerhető legyen, és ezzel hozzájáruljon a jogi gondolkodás fejlesztéséhez.
A jogegységi panaszok elbírálása során ugyanis - amint azt a törvény indokolása is kiemeli - a konkrét beadvány eldöntésén túl, "a megfelelő jogértelmezés megállapítása érdekében a Kúria sajátos, az alkotmánybírósági döntéshozatalhoz nagyban hasonló értelmezési, elvi tevékenységet is végez. Ennek eredményeként jelentősége lehet annak, hogy az egyes eltérő bírói értelmezéseket, álláspontokat a jogkereső közönség is megismerje, hiszen azok is hozzájárulhatnak a jogalkalmazás és a jogi gondolkodás fejlődéséhez." Az alábbiakban erre az eltérő véleményre "eltérő véleményként" vagy "kisebbségben maradt" álláspontként fogunk hivatkozni.
Régi dilemma, vajon meddig terjed a magánjog határa és hol kezdődik a polgári perjogé. Alanyi magánjoga vagy perjoga van-e a követelését bíróság elé vivő jogosultnak, vagy mindkettő, de akkor hogyan? E "határper" tétje nem kevés, mert annak eldöntése függ tőle, hogy miként kell a szóban forgó követelés jogi természetét megítélni. Kétségkívül érdemes a kérdéskörrel foglalkozni, holott az alanyi jog védelmének - jogi oltalmának - megjelenési formáit egyáltalán nem lehet éles határokkal eltávolítani, messze "különtartani" egymástól. A polgári per egyébként nem vitásan az alanyi magánjog védelmének és persze érvényre juttatásának egyik eszköze. A polgári anyagi jogi oltalom és a kénytetőség készpénzre váltásához nyújtandó perbeli segély - a kereset - tárgya végső értelemben ugyanaz: az alanyi (szubjektív) magánjog. Semmiképpen nem szabad csodálkozni azon, ha a két terület természetes összefonódása a jogi hatások összefolyását és alkalmanként éles reakcióját hozza magával. Nizsalovszky Endre egy német szerző 1905-ben megjelent eljárásjogi művére utalva jegyzi meg, hogy a keresetjog természetével való foglalkozás nem túl hálás tevékenység, hiszen tudományos értekezések egész özöne szól már róla, és nem érdemel hálát, aki ebbe az áradatba még újabb patakocskát akar bevezetni.[2]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
