A tisztességes eljárás védelméről szóló 2009. évi CLXIII. törvény nemzetközi minta alapján 2010. április 1. napjától Magyarországon is jogszabályi szinten intézményesítette a visszaélés-jelentés (az ún. "whistleblowing") intézményét és a közérdekű bejelentők védelmét.
A visszaélés-jelentés egy szervezet által megvalósított olyan belső ellenőrzési intézkedések összessége, ami arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy feltárják, illetőleg jelezzék azon eseményeket és körülményeket, ami a szervezet működését vagy annak felelősségét jelentős mértékben befolyásolhatják. Ez a rendszer nem helyettesíti, hanem csupán kiegészíti azokat a létező információs csatornákat, amelyek jogszabály rendelkezésénél fogva vagy a munkáltatót megillető ellenőrzési/felügyeleti jogosultság alapján állnak fenn, amelyet a tisztességes eljárás védelméről szóló törvény miniszteri indokolása is elismer, miszerint e jogszabálynak nem képezte célját a munkahelyi viszonyok szabályozása. A törvény azonban a munkáltató részéről meghatározott eljárásrend követését teszi szükségessé, amennyiben a munkavállaló a törvény hatálya alatt a "közérdek" tényleges, vagy feltételezett sérelméről, vagy ennek veszélyéről bejelentést tesz a munkáltatójának. A törvény a bejelentés lehetőségét a munkavállaló jogosultságaként határozza meg, míg a bejelentés fogadását, illetőleg ennek megfelelő kezelését a munkáltató kötelezettségévé teszi. A bejelentést a munkáltató köteles kivizsgálni, másrészről a bejelentő munkavállalót, illetőleg annak közeli hozzátartozóját a bejelentés miatt közvetlen, illetőleg közvetett hátrány sem érheti. E törvényi szabályok tehát megfelelő munkáltatói intézkedések bevezetését és azok szervezeten belüli ellenőrzésének valamiféle formalizált rendjét feltételezik, amelynek különböző jogszabályi feltételeknek szükséges megfelelnie. (Lásd a 2010. április 1-jét megelőző szabályozásról különösen Hegedűs Bulcsú: A belső visszaélés-jelentési rendszerek alkalmazása - az adatvédelem tükrében. Collega, 2007./2. szám, pp. 122-126.; Liber Ádám: Belső-visszaélés jelentési rendszerek a magyar jog hatálya alatt, Gazdaság és Jog, 2009. március, pp. 8-15.)
A közérdekű bejelentések és a visszaélés-jelentés szabályozása jelentős múltra tekint vissza, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államokra, ahol az első közérdekű-bejelentéseket szabályozó törvény, a False Claims Act 1863-ban lépett életbe és egészen 2002-ig csak a közszférában dolgozó bejelentők számára biztosítottak szövetségi szintű törvényi védelmet. Tekintettel a 2000 és 2002 közötti vállalatcsődökkel összefonódó botránysorozatokra, a Kongresszus a Sarbanes-Oxley törvény (SOX) elfogadásával a számvitellel, belső ellenőrzéssel és könyvvizsgálattal kapcsolatos visszaélésekkel vonatkozásában magánszféra területén is bevezette a visszaélés-jelentés és a bejelentő védelem intézményét, amelyet az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) kötelező szabályzata legtágabb körben, külföldi (európai) leányvállalatokra is kiterjesztendő követelményként kezel.
2005-öt megelőzően nem található utalás arra, hogy az egyesült államokbeli szabályozás alapján Európában is bevezetett visszaélés-jelentési rendszerek működtetése jogszabályi akadályokba ütközne. Ezen időszakot követően azonban Európában számos hatósági és bírósági döntés született, ami különféle követelményeket állított fel a belső-visszaélés jelentési rendszerek felállításával és üzemeltetésével kapcsolatosan. Így rögzítették, hogy a rendszer működése az adatalanyok alapvető jogait nem sértheti, nem engedhet teret a munkavállalók befeketítésének, a bejelentett személy jogait megfelelően biztosítani szükséges, továbbá a jelentéstétel lehetősége szükségességi-arányossági követelményként súlyos szabályszegésekre korlátozandó.
A belső visszaélés-jelentést intézményesítő vállalatokat pedig egyrészről az uniós adatvédelmi hatóságok szankciói fenyegetik, amennyiben nem követik az európai adatvédelmi szabályokat, másrészről pedig az amerikai hatóságok szankciói, ha nem felelnek meg az egyesült államokbeli előírásoknak. Ezt a problémát felismerve 2006. február 1-jén, gazdasági szereplőkkel folytatott intenzív konzultációs eljárás lefolytatását követően a 29. cikk szerinti Adatvédelmi Munkacsoport (az EU adatvédelmi hatóságainak vezetőiből álló tanácsadó szerve) 1/2006. szám alatt véleményt bocsátott ki az uniós adatvédelmi szabályoknak belső visszaélés-jelentési rendszerekre történő alkalmazásáról, ami gyakorlatilag a francia adatvédelmi hatóság korábban kibocsátott irányelvét követte. A Munkacsoport e véleményében hangsúlyozta, hogy a visszaélés-jelentési rendszereket az uniós adatvédelmi szabályokkal összhangban kell alkalmazni, ezek működtetése ugyanis többnyire személyes adatok kezelésére támaszkodik, amelynek következtében teljesíteni szükséges az uniós szinten harmonizált adatvédelmi jog által támasztott követelményeket. Véleményében a Munkacsoport elismerte, hogy a visszaélés-jelentési rendszerek hasznos mechanizmust jelentenek a vállalatok és más szervezetek számára a vállalatirányítási szabályoknak és rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzésében, azonban a Munkacsoport azt is rögzítette, hogy ezeket a rendszereket kizárólag az adatvédelmi követelményekkel összhangban szabad működtetni. E vélemény nem kötelező erejű jogforrás, a benne foglaltak csupán ajánlásnak tekinthetőek, továbbá maga is többször hivatkozik a tagállami jogokra, illetőleg az eltérés lehetőségére. Ekként e dokumentum nem korlátozza, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok a belső visszaélés-jelentési rendszerek tagállami jogszabályoknak megfelelő átültetése vonatkozásában eltérő követelményeket állítsanak fel.
Egyesült államokbeli példára pedig a visszaélés-jelentés exportjának hatására számos ország bevezetett közérdekű-bejelentésekkel, illetőleg bejelentő védelemmel kapcsolatos szabályozást, mint az Egyesült Királyságban az 1998-ban életbe lépett Public Interest Disclosure Act, vagy Japánban a bejelentők védelméről szóló törvény és a 2008. április 1-je óta hatályos "J-SOX"-törvény. Kiemelendő továbbá, hogy a civil szféra (így a Transparency International), nemzetközi szervezetek (ENSZ, OECD, ICC etc.), illetőleg az uniós jogalkotó is egyértelműen a közérdekű bejelentések korrupció elleni harcban játszott kiemelkedő szerepe és az általuk nyújtott vállalatirányítási-transzparencia előnyei mellett foglalt állást.
Magyarországon a korrupcióval szembeni fellépés és a közérdekű bejelentők védelmének jogszabályi hiányosságai lassan tarthatatlan helyzetet eredményeztek. A bejelentés-tétel intézményesítéséhez fűződő jogszabályi akadályokkal kapcsolatban megemlítendő az Adatvédelmi Biztos 2007-es állásfoglalása (lásd Abi-652/K/2007-3). Állásfoglalásában a biztos rámutatott arra, hogy a hatályos hazai adatvédelmi jogszabályok alapján - külön adatkezelési jogalap hiányában - a belső visszaélés-jelentés kizárólag a munkavállaló tájékozott és különleges adatok lehetséges gyűjtésére tekintettel írásbeli hozzájárulása alapján működtethető, mikor a munkavállaló "önkéntesen" [vö. Avtv 2. § 6. pont] hozzájárulását adja saját maga feljelentéséhez és a bejelentés alapján beérkezett panasz kivizsgálásához. Figyelembe véve, hogy az ilyen módon beszerzett munkavállalói hozzájárulás önkéntessége minden esetben megkérdőjelezhető, továbbá a hozzájárulás az adatvédelmi jogszabályok alapján [vö. Avtv 11. § (1) bek. b)] bármikor szabadon, akár visszaélésszerűen is visszavonható volt, a hazai szabályozás teljes hiánya gyakorlatilag lehetetlen helyzet elé állította a visszaélés-jelentést intézményesítő munkáltatókat. Ebből következően a tisztességes eljárás védelméről szóló törvényt megelőzően létrehozott belső visszaélés-jelentési rendszerek a "legalitás" a határán voltak, semhogy azok jogszerűségéről egyértelműen állást lehessen foglalni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
