A tanulmány a sportközvetítések történeti áttekintését és egyes aktuális szabályozási kérdéseit helyezi górcső alá a sporttevékenységek végzésével összefüggésben, a sportközvetítések jogát érintően. A sport és a média kapcsolata a sportintézményekkel, sportszervezetekkel meghatározó tényező az üzleti életben. A sportesemények piaci értékének felismerésével a sportközvetítési jogok jogtulajdonosai azok értékesítésével jelentős bevételre tehetnek szert. A hatályos magyar sporttörvény szabályozása értelmében a sport kereskedelmi szerződései közé sorolható a sportversenyek (mérkőzések) televíziós, rádiós, valamint egyéb elektronikus-digitális technikákkal történő közvetítésének, rögzítésének és ezek kereskedelmi célú hasznosításának engedélyezése. A sportjogi szabályozásnak a médiajoggal való összefüggésrendszerét a tanulmány a sportjogi szabályozás "keresztülfekvő jogági" jellege vonatkozásban közelíti meg.
This paper focuses on some of the historical overviews and current regulatory issues of sports broadcasting in relation to the right to sports broadcasting in the context of the pursuit of sporting activities. The relationship of sport and the media with sporting institutions and sporting organisations is a key factor in the business world. By recognising the market value of sporting events, rights holders of sports broadcasting rights can generate significant revenues through the sale of broadcasting rights. Under the current Hungarian Sports Act, commercial contracts in the field of sport include the broadcasting, recording and commercial exploitation of sporting events (matches) by television, radio and other electronic-digital techniques. The study approaches the relationship between sports law and media law from the perspective of the "cross-sectoral" nature of sports law.
Der vorliegende Beitrag befasst sich mit einigen historischen Übersichten und aktuellen Regulierungsfragen im Zusammenhang mit dem Recht auf Sportübertragungen im Rahmen der Ausübung sportlicher Aktivitäten. Die Beziehung zwischen dem Sport und den Medien und den Sportinstitutionen und -organisationen ist ein Schlüsselfaktor in der Geschäftswelt. Durch die Anerkennung des Marktwerts von Sportereignissen können die Inhaber von Sportübertragungsrechten erhebliche Einnahmen durch den Verkauf von Übertragungsrechten erzielen. Nach dem geltenden ungarischen Sportgesetz umfassen kommerzielle Verträge im Bereich des Sports die Übertragung, Aufzeichnung und kommerzielle Verwertung von Sportereignissen (Spielen) durch Fernsehen, Radio und andere elektronisch-digitale Techniken. Die Studie nähert sich dem Verhältnis zwischen Sportrecht und Medienrecht aus der Perspektive des "sektorübergreifenden" Charakters des Sportrechts.
Az olimpiai játékok televíziós közvetítése a legjelentősebb tényező az olimpiai eszmék világszintű közvetítésében. Az olimpiai mozgalom elsődleges közvetítési célja a lehető legtöbb televíziónézőnek biztosítani a lehetőséget az olimpiai játékok megtekintésére, hogy megtapasztalják az olimpiai játékokat. E cél elérése érdekében az olimpiai játékok közvetítése egyre több országban, egyre több közvetítési piacon válik elérhetővé világszerte.
Az olimpiai közvetítések műsorát az Olympic Broadcasting Services[2] (OBS) állítja elő, amely rögzíti a közvetítési jelet az egyes olimpiai helyszínekről, és továbbítja azt az olimpiai közvetítő partnereknek, hogy azok a különböző médiaplatformokon keresztül sugározzák az egész világon. Az OBS-t 2001-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hozta létre, hogy mind a nyári, mind a téli játékok állandó műsorszóró szervezeteként működjön. A rendelkezésre álló teljes anyagkínálatból minden egyes olimpiai közvetítő partner kiválaszthatja azokat az eseményeket, amelyeket olimpiai műsortervében szerepeltetni kíván. Minden egyes olimpiai közvetítő partner lehetőséget kap arra, hogy az általa meghatározott, a legérdekesebbnek ítélt eseményeket és képeket közvetítse a saját országában vagy közvetítési területén a célközönség számára. A megnövekedett közvetítési lefedettség szélesebb körű programlehetőséget biztosított az olimpiai közvetítő partnerek számára több országban. Különböző sportágakban tette lehetővé a közvetítő partnerek számára, hogy teljesebb olimpiai közvetítést nyújtsanak a közönségüknek világszerte. A NOB a műsorszolgáltatók-
- 27/28 -
kal partnerségben dolgozik annak érdekében, hogy egyre több élő közvetítés álljon rendelkezésre, és hogy az olimpiai közvetítések a legújabb technológiák, köztük a HDTV, az internetes élő közvetítés és a mobiltelefonos közvetítés révén minél több területen elérhető legyen a lehető legtöbb országban.[3]
Az 1936-os berlini olimpia volt az első olyan olimpia, ahol élő közvetítést tartottak kísérleti jelleggel. A világon ez az első televíziós sportközvetítés, amely 16 napon át tartott. Ez technológiai értelemben még csupán hangosfilmként funkcionált. Az első nem filmes, hanem televíziós sugárzásra 1937-ben került sor. Voltak mindemellett rádióközvetítések, valamint tudósítások a nyomtatott sajtóban,[5] majd az olimpiai újságot is kiadtak. Készültek mozgóképes anyagok, felvezetésekre, közvetítésekre, beszámolókra és összefoglalókra is sor került. A történelmi helyzetből adódóan azonban a közvetítéssel összefüggő lehetőségeket propagandacélra is alkalmazták, többek között a nyitóünnepséget is, ahol beszéd ugyan nem hangzott el, de karlendítéssel üdvözölték a díszpáholyban helyet foglaló egyes díszvendégeket. Leni Riefenstahl Olympia című filmje megörökítette a 1936-os berlini játékokat. Ez a munka túlmutatott az addigi előzményeken, hiszen filmje megalapozta a sportközvetítési elveket és gyakorlatot.
A technológiai fejlődésnek köszönhetően az 1948-as londoni olimpia eseményeit már számos európai országban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban a képernyőkön keresztül követhették nyomon a nézők. A sportközvetítések megjelenésének időszakában a televíziós társaságok sportközvetítéseinek költsége alacsony volt, az egyes sportágak szövetségei pedig már ebben a korai időszakban áldoztak arra, hogy a televízió közvetítse eseményeiket, hiszen a nézőket nagy számban vonzotta.
1984-es Los Angeles-i olimpián újabb áttörés következett be, hiszen már 156 ország közvetítette, és 286,9 millió dollár lett a NOB televíziós jogdíjbevétele. Ez a nyári olimpiai játék vált az első üzleti szellemben megrendezett olimpiává.[6] A későbbiekben megrendezésre kerülő nyári és téli olimpiai játékokon partneri viszony alakult ki a közvetítési jogokat megvásárló televíziós társaságok és a NOB között. A nemzetközi televíziós jelet biztosító, jellemzően a rendező ország jogokat megvásárló és közvetítő úgynevezett host broadcaster (fő műsorszóró) televíziók látták el ezeket a partneri feladatokat.[7] A fő műsorszóró feladata a megfelelő televíziós jel, így a kép és a hang biztosítása a "világ" számára, amelynek segítségével az olimpiai közvetítések el tudtak jutni a nézőkhöz. A NOB ily módon a saját brandjét tudta erősíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
