A büntetés-végrehajtási kódex[2] 2017. január 1. napjától hatályos módosítása vezette be hazánkban az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz-, illetve kártalanítási eljárást. A jogalkotó ezzel az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB vagy ECtHR) Varga és mások kontra Magyarország pilot judgment eljárásban[3] hozott marasztaló ítéletére kívánt reagálni, megteremtve a fogvatartottak számára az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: EJEE) 13. cikkének megfelelő preventív, illetve kompenzációs jogorvoslati lehetőségeket. Az EJEB a Domján kontra Magyarország ügyben[4] 2017. november 14. napján kelt határozatával ezen új jogintézményeket egyezmény-konformnak minősítette. Ebből következően a fogvatartottaknak immár kötelező kimeríteniük a belső jogban rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségeket, melynek hiányában az EJEB a kérelmüket elfogadhatatlannak tekinti.
A tanulmány a Debreceni Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportjánál végzett kutatás eredményeit tárgyalja, bemutatva a lefolytatott kártalanítási eljárások eddigi tapasztalatait. A téma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Kúria elnöke 2017. évre a következő joggyakorlat-elemzési témakört hirdette meg: A büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat, különös tekintettel a reintegrációs őrizetre. A 2018. július 4. napján közzétett összefoglaló vélemény alapján a joggyakorlat-elemzésnek a kártalanítás nem képezte tárgyát, ugyanakkor az alapvető problémák felvetésére lehetőség volt.[5] Úgy gondoljuk, jelen kutatás a büntetés-végrehajtási bírók határozatainak elemzése révén képet adhat a kártalanítási kérelmek vonatkozásában kiforrott vagy még formálódó bírói gyakorlatról.
A kutatás keretében teljeskörűen feldolgozásra kerültek a Debreceni Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja által 2017. január 1. napjától 2018. június 30. napjáig meghozott és jogerőre emelkedett végzések.[6] 2017. évben összesen 88 kártalanítási ügy érkezett a bírósághoz, melyek közül a vizsgált periódus végéig 22%, azaz 19 ügy nem fejeződött be jogerősen. 2018. évben jelentősen megnőtt az érkezések száma: 226 kártalanítási eljárás indult, azon belül pedig 2018. év I. félévében 79 eljárás megindítására került sor. Az érintett másfél év alatt tehát mindösszesen 167 ügy érkezett, melyek befejezésmódja a következőképpen alakult: 51 ügy jogerősen kártalanítás megítélésével fejeződött be. Áttételre vagy a kérelem elutasítására 3-3 ügyben került sor. 1 ügyet a törvényszéken új számra iktattak, míg további 1 ügyet másik ügyhöz egyesítettek. Az egyéb befejezés 13 ügyben alkalmazott megoldás volt, 95 ügy pedig még nem fejeződött be jogerős döntéssel 2018. június 30. napján.[7]
A 2018 júniusáig befejezett ügyek elemzésén túlmenően az egyes fejezetekben utalunk arra is, milyen problémák merülnek fel a jogalkalmazás során, széttartó gyakorlatot eredményezve a törvényszéki büntetés-végrehajtási csoportok eljárását illetően.
Tekintettel arra, hogy a kártalanítás iránti igény benyújtásának feltétele az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz előterjesztése,[9] tanulmányunkban először ezt a jogintézményt tárgyaljuk.
Az 51 kártalanítás megítélésével befejezett ügy közül 26 ügyben nyújtottak be a fogvatartottak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt. 17 esetben a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a panasznak
- 20/21 -
helyt adott,[10] 4 esetben azt elutasította,[11] míg 5 esetben a panasz előterjesztése nem volt előfeltétele a kártalanítási igény érvényesítésének, vagy annak elbírálására a panaszos szabadulása folytán már nem kerülhetett sor.[12]
a) A Bv. tv. 144/B. § (2) bekezdése értelmében a bv. intézet parancsnoka a panasz alapján, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények esetén, e körülmények javítása vagy a sérelem ellensúlyozása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket, melyről - meghatározott kivétellel - határozattal dönt. A 17 parancsnoki határozat mindegyike az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasznak csupán részben helyt adó döntés: kizárólag a jogszabályban előírt élettér hiányát állapították meg, a fogvatartottak által sérelmezett további körülmények tekintetében mindössze annyit rögzítettek, hogy azokat az intézet biztosítani tudta. Az élettér hiánya által okozott sérelem - amennyiben az az adott bv. intézeten belül nem oldható meg - a fogvatartott más bv. intézetbe történő átszállítása révén orvosolható.[13] A törvényhelyhez fűzött indokolás szerint a közeli jövőben megvalósuló nagyobb léptékű férőhelybővítések eredményeként már reálisan lehet számolni azzal, hogy lesznek olyan, a jogszabályban előírt élettér szerinti elhelyezést biztosító bv. intézetek, ahova a túltelített bv. intézetekből a fogvatartottak átszállíthatók. Noha általános megállapítás ezzel kapcsolatban nem tehető,[14] azonban a férőhelyek hiányát és a bővítések eddigi elmaradását jelzi, hogy az átszállítás nem gyakran alkalmazott megoldás, arra a vizsgált ügyek közül 1 esetben került sor.[15] Bár a 144/B. § alapján az átszállításnak mindössze az képezheti akadályát, ha a szükséges élettér más bv. intézetben sem biztosítható, azonban megjegyzendő, hogy a letartóztatottak esetében ahhoz szükséges a rendelkezési jogkör gyakorlójának hozzájárulása is.[16] Ha a fentiekben ismertetett módon az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények nem szüntethetők meg, a bv. parancsnok intézkedik a sérelem ellensúlyozása érdekében. Bármely intézkedés alkalmazásához szükséges, hogy ahhoz a fogvatartott, valamint a Befogadási és Fogvatartási Bizottság is hozzájáruljon.[17]
b) A 26 panaszeljárásból 4 esetben került sor a kérelem elutasítására. Szükséges rámutatni arra, hogy az elutasító határozatok meghozatala is olyan ügyekben történt, melyekben a későbbiek folyamán a bv. bíró az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt kártalanítás megállapításáról rendelkezett. Egyes határozatok indokát sem adták az elutasításnak,[18] vagy úgy rögzítették a megfelelő élettér biztosítását, hogy a bíróság végzése ezt követően annak ellenkezőjét állapította meg.[19] Ugyancsak elutasításra kerülhet sor abban az esetben, ha a parancsnok "kimeríti" a jogszabály által számára biztosított lehetőségeket: noha saját intézetében a szükséges élettér nem biztosítható, az átszállítást azonban a rendelkezési jogkör gyakorlója nem engedélyezi, emellett pedig a fogvatartott úgyszintén nem járul hozzá egyetlen, számára felajánlott zárkán kívüli tevékenységhez sem.[20]
c) Végezetül megemlítendő, hogy 2 ügyben a panasz előterjesztése nem képezte feltételét a kártalanítási igény előterjesztésének,[21] míg 3 ügyben a már előterjesztett panaszt a fogvatartott szabadulása folytán a bv. parancsnok nem bírálta el.
A parancsnok által megtett intézkedés vagy annak elmulasztása miatt, továbbá ha az átszállítás az elítélt kapcsolattartási jogát sérti, az elítélt és a védője a határozattal szemben a büntetés-végrehajtási bíróhoz felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.[22] Egyetlen vizsgált határozattal szemben sem került sor felülvizsgálati kérelem benyújtására, még azokban az esetekben sem, amikor a parancsnok elutasító határozata nyilvánvalóan ellentétes volt az intézetnek az élettérre, illetve az egyéb elhelyezési körülményekre vonatkozó kimutatásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
