A csődbűncselekmény törvényi tényállása az élet sokszínűségéhez igazodni képes, jól alkalmazható jogszabály. A szabályozás alapesetei végigkísérik az adós szándékos, társadalomra veszélyes magatartásait a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzettől egészen a fizetésképtelenségi eljárás befejezéséig. A gyakorlati életben e büntetőjogilag értékelendő magatartások megítélése a legtöbb esetben nem okoz problémát. Azonban annak ellenére, hogy a tényállás az időbeliséget a teljesség igényével átfogja, előfordulhat, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás az adós rátermettsége vagy pusztán a szerencséje miatt nehézségekbe ütközik. E jelenség nem azt jelenti, hogy az ügyészek vagy a nyomozó hatóságok nem végzik hatékonyan a feladatukat, hanem azt, hogy a jogállami büntető eljárásjogi garanciák érvényesülése (esetünkben az in dubio pro reo alapelve) megkövetelik a jogilag releváns tényeknek a kétséget kizáró bizonyítását, amely ezekben az ügyekben sokszor szinte lehetetlen.
Miként lehet fellépni a csődvédelmet kérő adós vezető tisztségviselőjével szemben abban az esetben, ha a gazdasági társaság vagyonát úgy próbálja kimenteni, hogy elhatározza, hogy a kötendő csődegyezséget fogja megfelelő módszerekkel befolyásolni úgy, hogy abban szinte kizárólag az ő akarata érvényesüljön?
Belátható, hogy amennyiben sikerrel jár, annak következménye a hitelezői érdekek csorbulása lesz. Az adós gazdasági társaságában korábban megbízó hitelezők kielégítése oly mértékben kerülhet veszélybe vagy meghiúsulásra, miszerint előfordulhat, hogy egy olyan (kényszer)egyezség fog rájuk vonatkozni, ami mindössze követeléseik 1%-át fogja megtéríteni és ezzel kénytelenek lesznek megelégedni, noha egyébként az adós helytállási lehetőségei ennél jóval nagyobbak lennének. E cselekmények a hitelezők érdekeit súlyosan sérthetik, az ilyen magatartást tanúsító személyek szándékosan törekednek a hitelezők kielégítésének részbeni vagy teljes meghiúsítására, ami megalapozza a büntetőjogi fellépést.
Felmerül viszont az a kérdés, hogy utol lehet-e érni az ilyen gazdasági manővereket a büntetőjog eszközeivel?
Erre a kérdésre határozott választ adni már sokkal nehezebb. Abból érdemes kiindulni, hogy létezik egy olyan rátermett (nem kizárólagosan) ügyvezetői réteg, akik képesek a gazdasági társaság vagyonát olyan ütemben és olyan csatornákon keresztül elvonni vagy kimenteni, aminek nyomon követése is nagy nehézségekbe ütközik, az elkövetői szándék bizonyítása az ügyletek többszörösen közvetett jellege miatt pedig szinte lehetetlen, ami nemcsak a büntetőjogi fellépés lehetőségét, de még a magánjogi felelősségre vonás esélyét is elhalványítja. Az eljáró bíró tapasztalatai alapján érzi és látja a manőver célját és lényegét, mégsem tud fellépni e cselekmények ellen, mert az elkövetők gondoskodtak róla, hogy ne legyen olyan bizonyíték, ami terhelő lehet rájuk nézve.
Cikkemben nem bocsátkozom az egyes büntetőjogi jogesetekben felmerülő jogértelmezési problémák, dogmatikai kérdések elemzésébe, hanem egy olyan esetkört vizsgálok, aminek a büntetőjog eszközeivel való utolérése nagyon nehéz, szinte lehetetlen: be kívánom mutatni a csődegyezséggel elkövetett csődbűncselekmény esetét. Az e fogalom alatt szemléltetett adósi manővereket továbbá szükségesnek tartom megvizsgálni a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) összefüggéseinek tükrében, levonva a megfelelő konzekvenciákat. Előtte azonban, a kellő előkészítés érdekében a csődegyezség jogintézményével, azon belül jogi természetével és tartalmával, mint a csődbűncselekmény elkövetési magatartásai szempontjából releváns vonatkozásaival szükséges foglalkozni a teljesség igénye nélkül.
A csődeljárást az 1993. évi LXXX. tv. (I. Cstv. novella) teljesen új alapokra helyezte. A módosítás előtt a törvény előírta a kötelező csődbejelentést és a sikertelenség esetén a csődeljárás automatikusan felszámolási eljárássá transzformálódott. Mondani sem kell, hogy a jogintézmény ebben a formában a csőd közeli állapotban levő adósok poklának volt tekinthető, a módosítás után azonban a gazdálkodó szervezetek a megmaradó szigorú szabályok miatt továbbra sem vállalták a csődeljárás megindítását, ennek következtében az évi 20-22 000 felszámolási eljárás mellett csak 50-60 csődkérelem érkezett a bíróságokra, annak is nagy része sikertelen volt.[1] A koncepció tarthatatlan volt, éppen ezért került megalkotásra a 2009. évi LI. törvény, amely a csődeljárást teljesen új alapokra helyezte, vonzóvá téve a csődeljárást az adósok számára. Talán nem túlzás azt mondani, hogy egyeseknek túl vonzóvá, mert egyben egy új lehetőséget, menekülési utat teremtett számukra. Egy olyan utat, ami lehetőséget ad az újrakezdésre, amivel az adós - a jog által biztosított kereteken belül - meg tud szabadulni a kielégítetlen tartozásai nagy részétől, természetesen teljesen ellentétesen a jogintézmény eredeti céljával. Cikkemben ezekre a kibúvókra szeretnék rávilágítani a csődeljárás során kötendő egyezséggel összefüggésben.
- 703/704 -
Előkészületi szakasz: A csődeljárás az adós formanyomtatványon benyújtott kérelmével indul, amelynek legfontosabb hatása, hogy a felszámolási eljárás megindítását kizárja.[2]
Amennyiben azonnali elutasításnak (Pp. és/vagy Cstv. szerinti okok) nincs helye, a bíróság soron kívül azonnali ideiglenes moratóriumot biztosít részére (azonnali csődvédelmet biztosít az adósnak a hitelezőivel szemben, azonban vagyonfelügyelő még nincs), amely a következő nap 0. órától él. Ezt követően a bíróság legkésőbb 5 munkanapon belül megvizsgálja, hogy a kérelem megfelel-e a törvény szerinti feltételeknek. Ha a csődeljárás megindítása iránti kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul végzést hoz a csődeljárás elrendeléséről, intézkedik annak közzétételéről és kirendeli a vagyonfelügyelőt. A csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja.
Érdemi szakasz:Az adós - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 60 napon belüli időpontra - összehívja a hitelezőket, egyezségi tárgyalást tart, amelyre meghatározott okiratok, továbbá a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó program, és egy előzetes egyezségi javaslat megküldésével a vagyonfelügyelőt és a nyilvántartásba vett hitelezőit közvetlenül is, az esetleges ismeretlen hitelezőket pedig hirdetmény útján hívja meg.
A fizetési haladék célja a csődvagyon megőrzése a hitelezőkkel kötendő egyezség érdekében, annak időtartama alatt az adós, a vagyonfelügyelő, a számlavezetők és a hitelezők is kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a haladék célját meghiúsítja. Fontos következménye a csődeljárás elrendelésének, hogy az adós vagyonát a hitelezők nem tudják ez idő alatt pénzkivonással lecsökkenteni. A moratórium tartama 120 nap, amely maximum 240 vagy 365 napra meghosszabbítható, a hitelezők döntésének függvényében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
