Nagy Mariann: In Memoriam Földes Gábor (1950-2003) (JK, 2003/10., 449. o.)

2003. május 27-én 53 éves korában váratlanul elhunyt dr. Földes Gábor tanszékvezető egyetemi docens. Bár a sors rövidre szabta Földes Gábor életét, szakmai munkája, oktatói tevékenysége és embersége, közéleti fellépései kollégák, tanítványok ezreiben hagytak kitörölhetetlen nyomokat.

Egész élete az egyetemi oktatáshoz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karához kötődött. Oktatói pályafutása 1973-ban kezdődött, amikor az egyetem elvégzése után a Pénzügyi Jogi Tanszék tudományos ösztöndíjasaként kezdett el dolgozni. Harminc éven át alázattal szolgálta a jogi felsőoktatást. Oktatóként hallgatók ezreit tanította pénzügyi jogra. Szigorú oktató hírében állt, a hallgatói mégis szerették. Megérezték a szakma szeretetét, az oktatói elhivatottságot. Hamar átláttak a magára kényszerített szigorúság álarcán, s rájöttek, hogy valójában vajszíve van. Azon egyetemi oktatók közé tartozott, akiket a hallgatók titulus nélkül, választásuk alapján is professzornak tartottak. Dékánhelyettesként, tanszékvezetőként, a Kari Doktori Tanács alelnökeként arra törekedett, hogy a jogi felsőoktatásban a minőségi oktatás legyen a meghatározó. Tankönyvei -a Pénzügyi jog és az Adójog - nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem a gyakorlati életben is alapművekké váltak.

A doktori képzés meghatározó egyénisége volt. A Kari Doktori Tanács alelnökeként arra törekedett, hogy minél több végzett joghallgató válassza a folyamatos szakmai fejlődéshez a tudományos továbbképzést, hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődést a jogtudomány bármely területén megjelenő újdonságok iránt. Hitte, hogy a felkészült jogász csak akkor végezheti jól a munkáját, ha érzékeny a dogmatikában felmerülő új problémák iránt. Irányításával a pénzügyi jog legkülönbözőbb ágait művelő doktoranduszok végeztek kutatómunkát, és gyűltek össze rendszeresen szakmai vitákra, beszélgetésekre. Nem egyszerűen tanár volt, neki már tanítványai voltak.