A magyar magánjogfejlődés középpontjában álló polgári kódex fejlődéstörténetének a rendszerváltásig tartó szakaszát két átfogó tanulmányban elemezzük. Annak bemutatására teszünk kísérletet, hogy az 1959-es Ptk. elfogadását követően a rendszerváltásig milyen főbb változások mentek végbe a magyar polgári jogban. Ennek keretében ismertetésre kerülnek a régi Ptk. módosításai, valamint azokhoz kapcsolódóan végigvezetjük az egyes jelentősebb magánjogi intézmények átalakulását. Bár minden korszakolás önkényes, a jelen esetben talán indokolt ezt a harminc évet három nagy korszakra osztani. Az első az 1959-es Ptk. hatálybalépésétől az 1968-ig terjedő, a második az 1968 és 1977 közötti, míg a harmadik az 1977-től a rendszerváltásig tartó időszak. Ezt indokolja az 1960-as évek második felében kezdődő új gazdasági mechanizmus által a polgári jogban megvalósított reformok folytán elfogadott első jelentős módosítása a Polgári Törvénykönyvnek, majd az 1977-ben elfogadott Ptk. Novella. A jelen tanulmány célja annak áttekintése, hogy az 1980-as években milyen tárgykörökben került sor a régi Ptk. módosítására, ezzel mintegy tükröt tartva a rendszerváltást közvetlenül megelőző években a magyar magánjog változásainak. Külön hangsúlyt helyeztünk arra, hogy rámutassunk a polgári jogi kódex egyes szabályainak átalakítása iránti igény gazdasági és jogpolitikai hátterére is.
The period of the development of the Civil Code, which is in focus of the progression of Hungarian private law until the change of regime, is analyzed in two comprehensive studies. In the study, we make an attempt to demonstrate what were the main changes in Hungarian civil law after the adoption of the Civil Code in 1959. In this context, the old Civil Code will be described along with the related transformation of some major private law institutions. Although all epochs are made arbitrarily, in the present case it may be appropriate to divide these thirty years into three major periods. The first is from the entry into force of the Civil Code in 1959 to 1968, the second from 1968 to 1977 and the third from 1977 to the change of regime. This is justified by the first major amendment to the Civil Code adopted by the new economic mechanism beginning in the second half of the 1960s as a result of the reforms in the civil law, and then the enactment of an almost total revision of the Civil Code in 1977. The aim of the present study is to review how the Hungarian private law has changed since its entry into force until the significant amendment made in 1977. In this study, we want to highlight the main circumstances and economic and legal policy background of each amendment. The aim of the present study is to review the subjects in which the modification of the old Civil Code took place in the 1980s, as a mirror of the changes in Hungarian private law in the years immediately preceding the change of regime. We also placed special emphasis on the economic and legal policy background of the need to recast certain rules of the Civil Code.
Az 1960-as években megvalósult új gazdasági mechanizmus, majd az 1970-es évek végére megszületett Ptk. Novella után az 1980-as években egyre intenzívebbé váltak a szocialista gazdasági rend lebontására irányuló törekvések. Új irányok jelentek meg a magánjogban is, amelyek jelentős reformokban csúcsosodtak ki azzal, hogy piacgazdasági elemek kerültek beépítésre a régi Ptk.-ba. Ennek végső eredménye lett az, hogy a társadalmi és gazdasági változásokhoz idomulva a régi Ptk. a rendszerváltás idejére többé-kevésbé alkalmas volt azok igényeire jogi hátteret biztosítani és huszonöt évig keretet adhatott a polgári jog szabályozásának.
Az MSZMP XII. Kongresszusának határozata alapján 1981-től a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére került sor. Ez annyiban tért el az 1968-as gazdasági reformtól, hogy nem egy időpontban történt meg az új intézmények bevezetése, hanem négy-öt év alatt folyamatosan.[1] Míg a korábbi reform a tervezési és szabályozási kérdésekre irányult, addig az 1980-as évek elején az intézményi és szervezeti kérdések kerültek középpontba. A cél a népgazdaság jövedelemtermelő képességének növelése, ami a vállalati önálló jogkör kiszélesítése és a vállalkozói jellegű vállalati működés előtérbe helyezése útján, az állami vállalatok intézményi reformja által volt megvalósítandó.[2]
- 3/4 -
Az 1980-as évek elejétől a magyar magánjogi irodalomban is érzékelhetővé vált az új irányok keresése, például Nagy László a szövetkezeti szektor új helyét kereste,[3] Sárközy Tamás a gazdasági alkotmányjog és a nagyvállalati jog ismérveit vizsgálta.[4] Kiemelendő eredményei voltak a Magyar Tudományos Akadémián 1982 júniusában a Népgazdasági Jogi Kutatóhálózat kutatási-fejlesztési társaság keretében megrendezett tulajdonjogi konferenciának. A konferencia előadásainak írásos változata a Jogtudományi Közlöny májusi számában előzetesen megjelentek. Bihari Ottó az alkotmányossági kérdéseket vizsgálta,[5] Sárándi Imre a szövetkezeti szocialista tulajdonjogot elemezte,[6] Takács Imre a társulások tulajdonjogát,[7] Ficzere Lajos a nemzetközi tulajdonjog problémáit tekintette át,[8] Mádl Ferenc a vegyes vállalatok tulajdonjogi kérdéseit mutatta be.[9] Szép György az új kisüzemi vállalkozási formák,[10] míg Seres Imre a társadalmi földtulajdonjog kérdéskörét vizsgálta.[11]
Sárközy Tamás a vállalati tulajdonjog témakörét dolgozta fel. Míg Eörsi Gyula az összállamot megillető stratégiai tulajdonosi jogok és a vállalatot megillető taktikai - üzemeltetési - tulajdonosi jogok között tett különbséget, addig Világhy Miklóstól származott és Petrik Ferenc által képviselt az a nézet, hogy az állami tulajdonjogot egy külső és egy belső jogviszonyra szükséges bontani. A külső áruviszonyban a vállalat a tulajdonos, míg a belső viszonyban az állammal szemben már nem. "[N]em lehet tehát az államnak és a vállalatnak egymáshoz való viszonyát polgári jogi értelemben valamiféle főtulajdonosi és altulajdonosi viszonyként felfogni".[12] Ezt a megközelítést az 1960-as években Beck Salamon és Nizsalovszky Endre az angol trust jogviszony kettős tulajdoni helyzetével állította párhuzamba.[13] Sárközy Tamás ehhez képest az államjogi és az áruviszonyokban jelentkező tulajdonjogot különböztette meg.[14]
Vékás Lajos az állampolgári tulajdon elvi kérdéseit vizsgálta és rámutatott arra, hogy "a személyi tulajdon és a magántulajdon elhatárolására tárgyi alapon nincs és nem is volt - valóságos társadalmi viszonyainkkal összhangba hozható, e viszonyokat ténylegesen kifejező - egzakt elvi lehetőség".[15] Vékás Lajos kihangsúlyozta, hogy a személyi tulajdon és a magántulajdon között sem a tárgyi, sem az alanyi, sem pedig a funkcionális tulajdonformák csoportosítási szempontjai alapján nincs megfelelő alap. Megítélése szerint "a személyi tulajdon és a magántulajdon közti megkülönböztetést fölöslegesnek, elhagyhatónak lehet tekinteni a jogi szabályozásban általában, de a polgári jogban mindenképpen. [...] a személyi tulajdon és a magántulajdon kettős rendszere helyébe az egységes »állampolgári tulajdon« kategóriájának bevezetését látjuk indokoltnak".[16]
Eörsi Gyula észrevételei a konferencia anyagához magáért beszélnek, amikor azt írja, hogy a "tulajdonjogi konferencia anyaga legalább két áttörésről vagy áttörési kísérletről tanúskodik: az egyik Sárközyé és a másik Vékás Lajosé".[17] Bár véleménye szerint a reformok véglegesítésének az ideje még nem jött el.[18] Ugyanakkor Eörsi is érzékeltette, hogy a korábbi tulajdonjog-felfogás szerinte is átalakítást igényel, amit a korábbi politikai viszonyok között nem lehetett megvalósítani.[19]
Érezhető a jogirodalomban a gazdaság és azon belül is a magánszféra gazdálkodásának erőteljes megjelenése, ami értelemszerűen számos jogalkotási és jogalkalmazási problémakört is felvetett.[20] Az 1980-as évek közepén érzékelhető változás már a piacgazdaság irányába mutat. Mint arra Sárközy utal: "[a]zzal is számolni kell, hogy a jövőben állami szervek csak kivételesen fognak vállalatokat alapítani. A vállalatképződés elsődleges útja a gazdasági társulások (közös vállalatok stb.), illetve a leányvállalatok alapítása lesz. Emellett vállalatcsoportosulások vállalatok egymás közötti társulásnak (pl. egyesülés) nem minősülő szerződései útján is létrejöhetnek, ezek új típusú szervező megállapodások és nem árucsere-szerződések. Ezek kapcsán súlyt kell helyezni a piac korlátozását szolgáló kartelltendenciák meggátlására, de nem szabad gátolni a szerződéses alapú konszernszerű szervezetek kialakulását."[21] Ebben az időszakban jelennek meg a kisvállalkozások is önálló jogintézményként.[22]
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény hatálybalépéséről és egyes jogszabályok módosításáról szóló 1981. évi 25. törvényerejű rendelet 24. §-a módosította a Ptk. birtokvédelmi szabályát. Az 1977. évi IV. törvény módosítása alapján a szakigazgatási szerv harminc napon belül köteles volt határozatot hozni a birtokvédelmi ügyekben. Azt megelőzően pedig tizenöt napos határideje volt, azonban ha ezalatt nem hozott határozatot, úgy köteles volt áttenni az ügyet a területileg illetékes bírósághoz.[23] A módosítás kivette a harmincnapos elintézési határidőt a Ptk.-ból, és ettől kezdve a szakigazgatási szerv eljárására államigazgatási eljárási törvény rendelkezései lettek irányadók.
A módosítás 1982. január 1-től hatályos.
A tartós földhasználatról szóló 1976. évi 33. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1983. évi 21. törvényerejű rendelet 5. § (2) bekezdés módosította a tartós földhasználat szabályát azzal, hogy nem csak magánszemély részére biztosította ezt a jogot.
A tartós földhasználatot az 1976. évi 33. törvényerejű rendelet szabályozta, amelyet az 1979. évi 33. törvényerejű rendelet módosított. A jogintézmény 1977. január 1-én történt bevezetésének elsődleges oka az volt, hogy az állami tulajdonban lévő föld nem kerülhetett sem magánszemély, sem pedig jogi személy tulajdonába, eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában.[24]
A tartós földhasználati jog biztosított lehetőséget arra, hogy gazdasági tevékenység végzése vagy építkezés céljából, az épület fennállásáig, harminc, illetve ötven évre, beépítetlen terület esetében akár időbeli korlátozás nélkül, főszabály szerint egyszeri ellenérték fejében hasz-
- 4/5 -
nálatba lehessen adni. Az állami földet a volt tanácsi szervek adták használatba és a tartós földhasználati jog bejegyzése került az ingatlan-nyilvántartásba.
A módosítás 1983. október 16-tól lépett hatályba.
Itt érdemes megjegyezni, hogy később a földről szóló 1987. évi I. törvény 1987. szeptember 1-ével hatályon kívül helyezte az 1976. évi 33. törvényerejű rendeletet, valamint az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. törvényerejű rendelet 7. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte "A tartós földhasználat" címet és a Ptk. 150-154. §-ait. Az 1987. évi I. törvény 70. § (4) bekezdése hatalmazta fel a minisztertanácsot, aki a 27/1987. (VII. 30.) MT rendelettel szabályozta a már létesített tartós földhasználati jogokat. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdése hatályon kívül helyezte a 27/1987. (VII. 30.) MT rendeletet 2006. március 2-i hatállyal és előírta, hogy a törvény hatálybalépése utáni hatvanadik napon a tartós földhasználatban álló ingatlanok a törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába kerültek, továbbá az ingatlan-nyilvántartási átvezetést a jogosultaknak kellett kérniük.[25]
Az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1984. évi 33. törvényerejű rendelet 1-6. §-ai módosították több helyen is a Ptk.-t.
A tisztességtelen gazdasági tevékenységről szóló 1984. évi I. törvény a fogyasztók megtévesztésével szembeni fellépésnek egy egész fejezetet szentelt, először használva a "fogyasztó" kifejezést. Ezzel összhangban került be a Ptk. 4. § (2) bekezdésébe is a fogyasztók megtévesztésének az általános tilalma. "Az 1984. évi IV. törvény is, bár igazodott a nemzetközi versenyjogi fejlődés tendenciáihoz, hatékony alkalmazás hiányában, végül nem tudott érvényesülni a magyar jogrendben. A gazdasági és politikai átalakulás azonban már nem volt visszafordítható a '80-as évek második felében. 1987-ben megindult egy program, melynek célja a versenyjog hatékony alkalmazásához szükséges jogszabályi és intézményi feltételek megvalósítása volt".[26]
A vállalati rendszer átalakítása jelentős eredmény volt és annak a folyamatnak a részét képezte, amely alapján egyre több állami vállalat saját maga irányíthatta működését.[27] A Ptk. 34-38. §-ai hatályon kívül helyezésre kerültek. Korábban itt szabályozták az állami vállalat képviseletét és az átszervezését.
Szintén módosultak a társadalmi szervezetekre, az egyesületre, a leányvállalatra, az egyes jogi személyek vállalatára, továbbá a pénztartozásra és a kamatra vonatkozó szabályok is. A leányvállalatra vonatkozó részt az 1984. évi 33. törvényerejű rendelet 3. §-a iktatta a Ptk.-ba, és részletes szabályait az 1985. január 1-jén hatályba lépett, a leányvállalatról szóló 65/1984. (XII. 29.) MT rendelet tartalmazza. A leányvállalat mint jogi szervezeti forma kialakításának elsődleges célja az volt, hogy az állami vállalatok, szövetkezetek, egyes jogi személyek vállalatai, az állami költségvetésben önálló fejezetet alkotó központi szervek önálló költségvetési szervei, az önkormányzati irányítású önálló költségvetési szervek, illetve a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulások egyes tevékenységeiket elkülönítve folytathassák. A leányvállalatok létesítése részben előzetes véleményezéssel (például tevékenységi kör szerint illetékes ágazati miniszter, országos hatáskörű szerv, részben előzetes egyetértéssel, például egyes jogi személyek vállalatának leányvállalata esetében), részben jóváhagyással volt alapítható (például külföldi részvétellel működő, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság leányvállalata esetén a pénzügyminiszter jóváhagyása volt szükséges).[28]
A szerződésszegés körében módosultak a kötelezett késedelmével kapcsolatos szabályok, a pénztartozás esetén fizetendő késedelmi kamat mértéke 8%-ra emelkedett.
A módosítás érintette a zárórendelkezéseket is, a gazdálkodó szervezet fogalma került kibővítésre.
A módosítások 1985. január 1-jén léptek hatályba.
A bírósági cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. törvényerejű rendelet 15. § (1) bekezdése módosította a Ptk. szabályait az állami vállalatok bejegyzése vonatkozásában. A módosítás alapján a bejegyzés a vállalat számára írja elő kötelezettségként a cégbíróság előtti eljárást, a korábbi megszövegezés alapján ugyanis arra lehetett következtetni, hogy az a cégbíróság kizárólagos feladata.
A módosítás 1986. január 1-jén lépett hatályba.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 1985. évi 25. törvényerejű rendelet módosította a társaságokra vonatkozó joganyagot. A módosítás kiterjedt az állami vállalatokra is. A vállalati törvénnyel összhangban az állami vállalat szervezeti képviselője valamennyi vállalattípus esetében az igazgató. Az igazgató a képviseleti jogkörét esetenként vagy az ügyek egyes csoportjára nézve a vállalat szervezeti és működési szabályzatában foglaltak alapján jogosult a dolgozókra átruházni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 33. §-a alapján a képviseletre jogosult személyek kötelesek közjegyző által hitelesített névaláírásukat a cégbíróság számára benyújtani vagy a cégbíróság előtt a vállalatot személyesen jegyezni.[29]
A társaságokra vonatkozó módosítások körében kiemelendő, hogy a jogalkotó lehetővé tette, hogy a társaság tulajdonjogot szerezzen, valamint perképes legyen. Ezen túlmenően szabályozásra került a tag kizárásának lehetősége is.
A módosítás 1985. január 1-jén lépett hatályba.
- 5/6 -
A gazdasági társulásokra vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 1986. évi 34. törvényerejű rendelet 2. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte a társulási tulajdon formáját.
A módosítás 1986. december 31-én lépett hatályba.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosította a Ptk. 685. § a) pontját, és a polgári jogviszonyok tekintetében a jogszabály meghatározásából hatályon kívül helyezte a minisztertanácsi határozatot. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a jogalanyok vagyoni és személyi viszonyait szabályozó más jogszabályokat főszabályként a Ptk. rendelkezéseivel összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni, ami a Ptk. kódexjellegét határozza meg. A Ptk. nem kizárólagosan szabályozza a jogalanyok vagyoni és személyi viszonyait, ugyanakkor kódexjellegű azáltal, hogy e jogviszonyok más jogszabályokban történő rendezése során azokat a Ptk. rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése alapján jogszabálynak tekintendő a törvény, a törvényerejű rendelet, a minisztertanácsi rendelet, valamint egyes kérdéskörök tekintetében valamennyi jogszabály.
A módosítás 1988. január 1-én lépett hatályba.
Az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. törvényerejű rendelet bevezette az alapítvány szabályait és egyéb kérdésekben is módosította a Ptk.-t. A szabályozás lényege az alapítvány jogi személyiségének deklarálása és annak előírása, hogy csak közérdekű célra alapítható. A szabályozás bár csak a főbb szabályokra terjedt ki és számos kérdést a bírósági gyakorlatra hagyott, azonban - az 1990-es években történt módosítások és az új Ptk. szabályai mellett is - lefektette az alapítványi jog kereteit. Egyet tudunk érteni Csehi Zoltán megállapításával, miszerint "[l]ényegében ezek a szabályok kiállták az idő próbáját, és mind a mai napig a jelenlegi magyar alapítványi szabályozás vázát alkotják".[30]
A törvényerejű rendelet a tartós földhasználat helyett a földhasználat szabályait vezette be. Ehhez kapcsolódóan részletesen lásd a 3. pontban a 12. módosítás kapcsán írtakat. Ennek keretében a Ptk. 150-154. §-ai hatályon kívül helyezésre kerültek.
Szintén módosításra került a szerződésszegés szabályai körében a kötelezett késedelmére vonatkozó szabály, és kiegészítésre került a tényállás minden gazdasági tevékenységet végző jogalanyra.
Az előzőeken túlmenően módosításra került a szállítási szerződés, az alapítvány szabályai és a zárórendelkezések körében két hivatkozás. A módosítások alapján a szállítási szerződés megkötésére már nem csak gazdálkodó szervezetek váltak jogosulttá, az alapítványt értelemszerűen nem kell közérdekű kötelezettségvállalásnak átminősíteni.
A módosítások 1987. szeptember 1-jén léptek hatályba.
Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvények hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és jogszabály-módosításokról szóló 1987. évi 14. törvényerejű rendelet 3. §-a beiktatta a bankszámlaszerződés egyik utaló szabályát. Az előírás alapján a magánszemélyek, és ezek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságai esetén is alkalmazni kell azt a szabályt, miszerint a takarékbetét visszafizetéséért az állam helytáll, valamint a takarékbetét összegének visszafizetésére és a kamatra, valamint a nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés nem évül el.
A módosítás 1988. január 1-jén lépett hatályba.
A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1988. évi XXV. törvény 1. §-a módosította a gazdasági társaságok szabályait. A törvény miniszteri indokolása alapján a módosítás célja a Ptk. és a gazdasági társaságokról szóló - 1988. évi VI. - törvény rendelkezéseinek összhangba hozatala.
A valódi áttörést a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény jelentette, amely általánosan biztosította a gazdasági társaság alapításának lehetőségét.[31] Sárközy Tamás álláspontját oszthatjuk abban a tekintetben, hogy "a társasági törvény - különösebb alkotmánymódosítás nélkül - végleg legitimálta a magántulajdont és a szabad piaci vállalkozást Magyarországon".[32] Ezt egészítette ki a külföldi befektetésekről szóló 1988. évi XXIV. törvény azzal, hogy külföldiek számára is megteremtette a magyarországi társaságalapítás lehetőségét.
A Ptk. meghatározta a gazdasági társaságok fogalmát és felsorolta a különböző társasági formákat. Eszerint az állam, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására vagy annak elősegítésére alapíthatnak gazdasági társaságot. E társasági formák közül az egyesülés, a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság minősül jogi személyiséggel rendelkezőnek. A módosítás a korábbi szabályozással összhangban kimondta, hogy az egyesülésnek és a közös vállalatnak csak jogi személy tagja lehet.[33] A módosítás felsorolta a gazdasági társaságok megszűnésének eseteit is, vala-
- 6/7 -
mint utal arra, hogy a gazdasági társaságra vonatkozó részletes szabályokról külön törvény rendelkezik.[34]
Az 1988. évi XXV. törvény 2. §-a rendelkezik az értékpapírról a XXVIII/A. fejezetben. A miniszteri indokolás rámutat arra, hogy a magyar gazdaságban már eddig is megjelentek különféle értékpapírok, így például a kötvény, a vagyonjegy, a kincstárjegy, a váltó, a részvény és várhatóan ezek körének bővülése, ez indokolja az értékpapírra vonatkozó alapvető kérdések szabályozását. A törvénymódosítás meghatározza a pénzkövetelést megtestesítő értékpapír fogalmát és kiállításának módját. A módosítás azt is megengedte, hogy értékpapírt külön jogszabály alapján nemcsak pénzkövetelésről lehet kiállítani, hanem dolgokról és tagsági jogviszonyról is. E két utóbbi esetben a pénzkövetelés alkalmával kiállított értékpapírra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik.
Az 1988. évi XXV. törvény 3. §-ával kerültek módosításra a polgári jogi társaság szabályai is a Ptk. XLVI. fejezetében. A miniszteri indokolás kifejezetten rögzítette, hogy a törvénymódosítás a polgári jogi társaság fogalmát a korábbi szabályozástól eltérően állapítja meg. Ennek megfelelően a polgári jogi társaság létesítésére irányuló társasági szerződésben a természetes személyek a gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk megvalósítása érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges vagyon rendelkezésre bocsátása nélkül, a tagok közös érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására is létre lehet hozni. A módosítás célja az volt, hogy polgári jogi társasági formában működhessenek a kutatási-fejlesztési társaságok és a külkereskedelmi társaságok.
A törvénymódosítás 1989. január 1-jén lépett hatályba.
Az egyesülési jogról szóló az 1989. évi II. törvény 30. §-a módosította a Ptk.-nak az egyesületekre vonatkozó szabályait. A törvény miniszteri indokolása szerint a módosítás az összhang megteremtése érdekében változtatta meg a Ptk.-nak az egyesületre, a társadalmi szervezetre vonatkozó szabályait. A törvénymódosításban szereplő változtatások a polgári jog hagyományainak megfelelően az egyesület működését szabályozzák, és a modellként szereplő egyesületi szabályokat rendelik alkalmazni a társadalmi szervezetre.
A Ptk. az egyesületnek csak a keretszabályait tartalmazta, a részletes szabályok az 1989. évi II. törvénybe kerültek. A törvénymódosítás 1989. január 24-én lépett hatályba.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításáról szóló 1989. évi V. törvény 15. § (2) bekezdése módosította a Ptk. 348. § (2) bekezdését. A módosítás a magánmunkáltató fogalma helyett a legfeljebb harminc munkavállalót főfoglalkoztatásban dolgoztató magánszemély kategóriáját vezette be.
A módosítás 1989. március 25-én lépett hatályba.
A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 1989. évi X. törvény 1-2. §-ai módosították a pénztartozás kamatát és annak mértékét évi 20%-ra emelték fel a korábbi 8%-os mértékről. Ezzel egyidejűleg módosításra került a késedelmi kamat mértéke is, amely legalább évi 20% lett az egyébként kamatmentes tartozás esetében is, valamint eredeti kamatkikötés esetén további 8%-kal megnövelt mértéket állapították meg.
A törvénymódosítás 1989. május 26-án lépett hatályba.
A szövetkezetekről szóló 1989. évi XV. törvény 15. § (2) bekezdés b) pontja módosította a Ptk.-nak a szövetkezet alapításával és tulajdonával kapcsolatos egy-egy rendelkezését. Ennek megfelelően a megalakuláshoz az alapszabály jóváhagyásának szükségességét törölték, illetve a szövetkezeti tulajdon oszthatatlansága is hatályon kívül helyezésre került.
A módosítás 1989. július 1-én lépett hatályba.
Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvényben az államformának Népköztársaságról Köztársaságra történő módosítása eredményezte a Ptk. szövegében a változást. A módosítás 1989. október 23-án lépett hatályba.
A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. XXXIII. törvény 13. § megteremtette a jogszabályi hátterét közalapítvány létesítésének. A miniszteri indokolás szerint a Ptk. módosítását az indokolta, hogy a korabeli hatályos jogunk nem ismerte a törvény által létrehozott közalapítvány intézményét.
A törvénymódosítás 1989. október 30-án lépett hatályba.
Az 1980-as években új irányok jelentek meg a magyar magánjogban. Módosultak többek között a birtokvédelem, a tartós földhasználat, a vállalatok működésének, a pénztartozás és a kamat, a társasági jog, a tulaj-
- 7/8 -
donjog, a bankszámlaszerződés, az értékpapír, a polgári jogi társaság, az egyesület, a szövetkezet szabályai. Az 1980-as években a Ptk. szabályainak tartalmi elemeiben bekövetkezett módosítások hűen tükrözték a Magyarországon történt társadalmi és gazdasági változásokat.
Összességében a régi Ptk. rendelkezéseit érdemben 26 alkalommal módosították negyven év alatt, jórészt törvényerejű rendelettel. A módosítások közül a legjelentősebbnek az 1967., az 1977. és az 1984. éviek tekinthetők, ezek mellett az 1980-as évek második felében a társasági jogot, az alapítvány és az egyesület szabályait érintő új jogszabályok bírtak kiemelt jelentőséggel. ■
JEGYZETEK
[1] Sárközy Tamás: A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről. Jogtudományi Közlöny, 1984/7. 360.
[2] Sárközy: i. m. (1. vj.) 361.
[3] Nagy László: A vállalati és a szövetkezeti jog egységéhez és különbözőségéhez. Jogtudományi Közlöny, 1980/5. 273.
[4] Sárközy Tamás: Új másodlagos jogágak az állam-monopolista gazdaság jogában: gazdasági alkotmányjog - nagyvállalati jog. Jogtudományi Közlöny, 1980/12. 817.
[5] Bihari Ottó: A tulajdonjog alkotmányjogi kifejeződésének problémái. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 338.
[6] Sárándi Imre: A szövetkezeti szocialista tulajdonjog. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 350.
[7] Takács Imre: Társulási tulajdon - tulajdonjog. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 361.
[8] Ficzere Lajos: A szocialista nemzetközi tulajdonjog problémái. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 373.
[9] Mádl Ferenc: A tőkés relációjú közös vállalkozások tulajdonjogi problémáiról. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 381.
[10] Szép György: Az új kisüzemi és vállalkozási formák egyes tulajdonjogi kérdései. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 394.
[11] Seres Imre: A társadalmi földtulajdonjog fejlesztésének lehetőségei. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 402.
[12] Világhy: Áruviszony és polgári jog (i. m.) 451.
[13] Sárközy Tamás: Állami tulajdonjog - vállalati tulajdonjog. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 347.
[14] "[A]z eltérő jellegű funkcionális tulajdonformákhoz igazodva külön kell választani az állami gazdaságirányításban megjelenő rendelkezési-elsajátítási jogosítványok tulajdonjogi kifejeződését a vállalatok közötti gazdasági forgalomban megjelenő árujellegű polgári jogi tulajdonosi jogosítványoktól. E felfogásban csak az árujellegű tulajdonosi jogosítványokat fejezi ki a polgári jogi tulajdonjog, amelyet ennek megfelelően főszabályként az állami vállalatokhoz kell telepíteni. Az állam tulajdonosi jogosítványai egységesen és oszthatatlanul nem az áruforgalomban, nem a polgári jogban, hanem az állami gazdaságirányításban nyilvánulnak meg. Az állam ezen gazdaságirányítási jellegű tulajdonosi jogosítványait ennek megfelelően összefoglalóan államjogi tulajdonjognak is nevezhetjük". Sárközy: i. m. (13. vj.) 349.
[15] Vékás Lajos: Az állampolgári tulajdon elvi kérdéseiről. Jogtudományi Közlöny, 1982/5. 389.
[16] Vékás: i. m. (15. vj.) 391.
[17] Eörsi Gyula: Elmélkedések és álmélkodások a Jogtudományi Közlöny tulajdonjogi és felelősségi jogi száma kapcsán. Jogtudományi Közlöny, 1982/11. 834.
[18] "Véleményem szerint egyébként a reformfolyamatnak olyan pontján vagyunk, ahol se szeri se száma a létező elemeire való kritikai rácsodálkozásnak, ahol a tatarozó jellegű reform-elgondolások mindennapiak, és átfogó rendszerbeálló programok is születnek. Forrásban van az egész jogterület. Ebben a szakaszban véleményem szerint a szintézis keresése roppant nehéz, sőt szinte lehetetlen. A szintézis ideje aligha jött el: ma sokkal inkább a fantázia serény működése tapasztalható". Eörsi: i. m. 834.
[19] Eörsi: i. m. 835.
[20] Lásd például Tóth János: A kisvállalkozások és a jogtudomány egyes feladatai. Jogtudományi Közlöny, 1982/12. 910., Novotni Zoltán: Gazdasági életünk új formációi - polgári jogi gondolatok. Jogtudományi Közlöny, 1983/1. 1., Zoltán Ödön: A polgári jogi társaságról. Jogtudományi Közlöny, 1983/3. 142., Török Gábor: A gazdasági munkaközösség működésének néhány problémája. Jogtudományi Közlöny, 1983/7. 471., Novotni Zoltán: A vállalati gazdasági munkaközösségek polgári jogi kérdései. Jogtudományi Közlöny, 1984/6. 320.
[21] Sárközy: i. m. (1. vj.) 365. Lásd továbbá Sárközy Tamás: A magyar gazdasági jog ötéves fejlődéséről. Jogtudományi Közlöny, 1986/3. 105.
[22] Sárközy Tamás: A privatizáció joga Magyarországon (1989-1993). Budapest, 1993. 49.
[23] Ez a gyakorlat azonban nem vált be, mivel a jogsérelmet szenvedett fél ezáltal elesett a gyors birtokvédelemtől és az eljárás meghosszabbodott. Lásd ehhez Petrik Ferenc elemzését. Eörsi-Gellért (szerk.): i. m. I. 877.
[24] "Összefoglalva: a tartós földhasználat az állam gazdasági hatalmából (az állam közhatalmi jellegű tulajdonosi jogából) eredő jogosítvány, amely az állami tulajdon egységét és oszthatatlanságát biztosítja; a szövetkezeti tulajdonon fennálló földhasználati jog a szövetkezeti kollektíva tulajdonosi jogából fakad és a tulajdon oszthatatlanságát juttatja érvényre. A tartós földhasználati jog abszolút - mindenkire kiterjedő - hatályú jog, amely a használónak az önálló gazdálkodás (gazdasági tevékenység folytatása, építkezés stb.) lehetőségét teremti meg, s ezért részére a tulajdonoséhoz közelálló jogállást biztosít a polgári jogviszonyokban". Petrik Ferenc. Uo. 689.
[25] Lásd ehhez Bors Attila: A tartós fölhasználat - Jogintézmény jogi szabályozás nélkül. Res immobiles 2010/1-2. 61. www.resimmobiles.hu.
[26] Csépai Balázs, In Boytha Györgyné - Tóth Tihamér (szerk.): Versenyjog. Budapest, 2010. 39.
[27] "1984 táján a vállalatok 70 százaléka kötelezően átalakult önkormányzó vállalattá, ami azt jelentette, hogy a cégek élére alulról választott - és nem fentről kinevezett - vezetők kerültek". Mihályi Péter: A magyar privatizáció krónikája 1989-1997. Budapest, 1998. 32., Sárközy Tamás: A magyar tulajdoni rendszer átalakulása és a privatizáció jogi szabályozása. In Török Gábor (szerk.): A tulajdoni rendszer változásai a XX. század végére. Budapest, 2001.74.
[28] Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 33. § (2) bekezdése alapján a leányvállalatot létesítő állami vállalat az átalakulását megelőzően köteles volt dönteni a leányvállalata megszüntetéséről vagy az - ugyanezen törvény 30. §-a szerint - korlátolt felelősségű társasággá, esetleg részvénytársasággá történő átalakításáról. Ezen túlmenően az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény 10. és 11. §-ai alapján a nem állami vállalat által alapított leányvállalatokat szintén kötelező volt átalakítani gazdasági társasággá. Ennek határideje gyakorlatilag 1996. december 31-e volt. Az előzőekben hivatkozott privatizációs törvények alapján a leányvállalat intézménye jogtörténeti relikviává vált.
- 8/9 -
[29] Lásd ehhez Sárközy Tamás, In Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest, 2001. 178.
[30] Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. 89.
[31] Ezt váltotta fel az 1997. évi CXLIV. törvény, ami - leszámítva egyes részletszabályait - 2006. július 1-jén hatályát veszítette. Ettől az időponttól kezdődően - az 1997. évi CXLIV. törvény egyes átmenetileg 2007. július 1-jéig hatályban maradó rendelkezéseit leszámítva - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, majd az új Ptk.-val ez utóbbi törvény is hatályon kívül helyezésre került. Az 1988. évi VI. törvényt követő további két társasági törvény egyes részletszabályokat módosított, nem hozott gyökeres változást a társasági jogunkban. Az, hogy nem novelláris módosításokra került sor azzal a jogtechnikai megközelítésű magyarázattal indokolható, hogy az új törvények elfogadásával a jogalkalmazó számára könnyebb a törvény megismerése és kezelése, mintha számos változtatás miatt az eredeti számozása és beosztása csak kiigazításra került volna. Török Gábor: A magyar társasági jog alapjai. Budapest, 2006. 19.
[32] Sárközy Tamás: Rendszerváltás (i. m.) 159.
[33] A törvény részletes elemzését lásd Novotni Zoltán: A kodifikált társasági jog, mint a magyar polgári jog megújulásának eszköze. Jogtudományi Közlöny, 1989/2. 65skk. Lásd továbbá Sárközy Tamás: Átalakulási törvény - mint a gazdasági társaságokról szóló törvény szerves folytatása. Jogtudományi Közlöny, 1989/5. 233skk.
[34] A felszámolási jog kritikájával kapcsolatban lásd Török Gábor: Elvi megjegyzések a felszámolás hazai gyakorlatához. Jogtudományi Közlöny, 1988/1. 7.
Visszaugrás
