A felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt indított keresetében előadta, hogy pénzügyi lízingszerződést kötött alperessel, amelynek részét képezte a felperes által alkalmazott Gépjármű Pénzügyi Lízing Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) is. A felperes a kölcsönszerződés alapján megvásárolta és alperes birtokába adta a lízingelt gépjárművet.
A felek euró alapú kölcsönszerződést kötöttek, aminek részét képezte a felperes által alkalmazott Gépjármű Kölcsönszerződés Általános Szerződései Feltétele (ÁSZF) elnevezésű okirata is. A felperes a kölcsönszerződés alapján 1 850 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott az alperes részére az alperes által megvásárolásra kerülő Peugeot gyártmányú, Expert típusú gépjármű vételárának megfizetéséhez akként, hogy a kölcsön összegét a gépjármű eladója részére közvetlenül banki átutalás útján teljesítette a felperes.
Az alperes a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítette határidőre, ezzel súlyos szerződésszegést követett el a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján. A felperes az alperesi szerződésszegés alapján élt az ÁSZF-ben és a Ptk. 525 §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt jogával, és a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Az azonnali hatályú felmondással az alperes tartozása egy összegben esedékessé vált. A felperes a vételi jogát a fedezetül szolgáló gépjármű tekintetében az ÁSZF alapján gyakorolni kívánta, az erről szóló értesítés megtörtént.
Az alperes a gépjárművet a felperes meghatalmazottjának nem adta át, ellenben arról tájékoztatta a felperest, hogy a gépjárművet az eladótól nem kapta meg, az a mai napig nem került a birtokába. Az alperesnek így jelenleg is tartozása áll fenn a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az alperes a szerződés azonnali hatályú felmondásról szóló levelet átvette, az abban foglaltakat elfogadta, a tartozását elismerte.
A teljesítés elmaradása folytán a felperes kérte az alperes marasztalását. A késedelmi kamat mértéke az ÁSZF alapján a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese volt. Álláspontjának jogi alátámasztására a felperes keresetében kifejtette, hogy az alperes a kölcsönszerződés aláírásával kifejezetten tudomásul vette, hogy az alperes és a szállító cég között a gépjármű tárgyában létrejött adásvételi szerződésben foglaltakért, illetve az adásvételi jogviszonyból eredő kötelezettségekért az ÁSZF alapján a felperes semmilyen felelősséggel nem tartozik.
Az alperes az írásbeli ellenkérelmében előadta, hogy a kölcsönszerződést megkötötte, nem tagadta, hogy a felperes a gépjármű vételárához szükséges pénzösszeget átutalta az eladónak. Az alperes részére a gépjármű azonban nem került átadásra a mai napig sem, a szállító cég pedig időközben felszámolásra került. Az alperes, mivel a gépjárművet nem vette át, és így tulajdonjogot sem szerzett rajta, nem tartotta indokoltnak, hogy a gépjármű megvásárlásához igényelt kölcsön összegét megfizesse.
Az alperes álláspontja szerint a felperes a hitel kihelyezése, illetőleg a biztosítékok lekötése során gondatlanul járt el, mivel nem győződött meg arról, hogy a célkölcsön fedezeteként feltüntetett gépjármű megvan-e, és alkalmas-e arra, hogy a bank vételi jogot kössön ki rá. Ezen gondatlan magatartásával a felperes maga idézte elő a perbeli követelés létrejöttét és megszegte a hitelintézeti törvény 78. §-ának (4) bekezdésében írtakat, mivel nem járt el a jogszabályok szerinti körültekintéssel a kölcsön nyújtása során. Az alperes álláspontja szerint a felperes a gondatlan magatartásából származó kárát köteles lenne viselni, így az alperestől a tartozás összegét nem követelheti. Az alperes hivatkozott még arra is, hogy a Ptk. 312. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes mentesül a szerződésből eredő kötelezettségének teljesítése alól.
A Választottbíróság tárgyalást tartott, ahol az alperes viszontkeresetének jogalapjául a Ptk. 210. §-át és 210. §-ának (4) bekezdését jelölte meg a tartozáselismerő nyilatkozat megtámadása tekintetében. Előadta továbbá, hogy ő maga is tett átutalást a gépjármű vételára címén a szállító cégnek, mert a kölcsön összegével így lett teljes az autó vételára. A szállító cég értesítette, hogy átveheti a gépjárművet, de amikor jelentkezett érte, csak tovább hitegették, hogy még nem érkezett meg a gépjármű. Előadta, hogy a kölcsönszerződés is a szállító cégnél került aláírásra, mert az intézte a "papírmunkát".
A Választottbíróság a kereset érdemi vizsgálata a rendelkezésre álló iratok, a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok, az írásbeli beadványok, valamint a per egyéb adatai alapján megállapította, hogy a felperes keresete alapos, az alábbiak szerint:
1. A felek között a kölcsönszerződés megállapíthatóan létrejött. A kölcsönszerződés létrejöttét bizonyítja az a tény is, hogy az alperes megkezdte a kölcsön visszafizetésének teljesítését, egy törlesztőrészletet megfizetett, és ezzel elismerte a kölcsönszerződés érvényes létrejöttét. A törlesztőrészlet megfizetésekor nem vitatta a kölcsönszerződés létrejöttének időpontját sem, így utólagos állítását bizonyítékok hiányában a Választottbíróság elfogadni nem tudta. A felperes a kölcsönszerződést teljesítette azzal, hogy a vételár teljes összegének kifizetéséhez szükséges kölcsönt átutalta a gépjármű eladója részére. Az a tény, hogy ezt követően az eladó az alperes irányában az adásvételi szerződést nem teljesítette és a gépjárművet nem adta alperes birtokába, nem róható fel a felperesnek, mivel ez nem a felperes kötelezettsége volt.
2. Az alperes nem hivatkozhat arra sem alappal, hogy a kölcsönszerződés nem lépett hatályba a felek között a feltételek hiánya, így a bizonyíték meglétének hiánya miatt, ugyanis a felperes védekezése helytálló e tekintetben is. Az ÁSZF értemében: "a hatálybalépési feltételek bekövetkezésének elmaradása esetén is jogosult hitelező a kölcsönszerződést hatályban lévőnek tekinteni, amennyiben a hitelező a gépjármű vásárlásához fizetést teljesített". A felperes a kölcsön összegét átutalta az eladónak, így a gépjármű vásárlásához fizetést teljesített. A kölcsönszerződés hatályba lépésének nem feltétele az autó átadása, a fentiek szerint a hatályba lépési feltétel a kölcsönösszeg átutalása az eladó számára, amit a felperes teljesített is.
3. Az alperes azon állításának sincs jelentősége, hogy a kölcsönszerződést utólag írta alá felperes, mert az alperes azzal, hogy az első törlesztőrészletet megfizette a felperesnek, ráutaló magatartásával elismerte, hogy a kölcsönszerződés közöttük érvényesen létrejött.
4. A kölcsönszerződés aláírásának vitatását sem fogadta el a Választottbíróság, mert az okiraton szereplő dátum nem támasztja alá az alperesi nyilatkozatot. Alperes viszont egyéb bizonyítékkal nem tudta bizonyítani állítását, miszerint a szerződést nem az azon szereplő időpontban írták alá. Amikor az alperes visszakapta a kölcsönszerződést, nem kifogásolta az aláírási dátumot, sőt, megkezdte a teljesítést is a kölcsönszerződés alapján, ezzel mintegy elismervén annak érvényességét és hatályát. A Választottbíróság ennek megfelelően az okirati bizonyíték szerinti szerződés keletkezési dátumot fogadta el. Ennek megfelelően nem volt jelentősége annak az alperesi hivatkozásnak sem, hogy az ÁSZF csak később lépett hatályba, mint a kölcsönszerződés aláírása megtörtént.
5. Az alperes a kölcsönszerződés alapján a felperessel állt jogviszonyban. A kölcsönszerződésben foglalt feltételek teljesítése körében a gépjármű átadása nem szerepelt, így ez a kötelezettsége a felperesnek nem állt az alperes irányában. A felperes a kölcsönszerződést teljesítette, az alperes viszont nem, ezzel szerződésszegést követett el, a Ptk. 523. § (1) bekezdésében foglalt szerződéses kötelezettségét megszegte, mivel a kölcsönszerződésben rögzített visszafizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget. Az alperesnek az ítélethozatalkor is tartozása állt fenn a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján.
Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződés a felek között érvényesen létrejött az okiraton szereplő időpontban, és az a kölcsön összegének átutalásával hatályba lépett. A kölcsönszerződés alapján az alperes megkezdte a teljesítést a felperes részére, ezzel is elismerve a kölcsönszerződésből folyó kötelezettségeit. Az alperes késedelembe esett a kölcsönszerződésben rögzített visszafizetési kötelezettségével, azt határidőre nem teljesítette, így a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében foglalt szerződéses kötelezettségét megszegte.
A Választottbíróság a döntésének mérlegelése során helyt adott annak a felperesi álláspontnak, hogy a felperes nem tehető felelőssé amiatt, hogy az alperes a gépjárművet nem kapta meg a gépjármű eladójától. Felhívta a Választottbíróság alperes figyelmét arra, hogy a kereset tárgya a felperes és az alperes közötti kölcsönszerződésből folyó kötelezettségek megszegésével kapcsolatos jogvita, amely független az alperes és az autókereskedő közötti adásvételi szerződésből eredő jogvitától. A Választottbíróság a kölcsönszerződés kérdésében hozott döntést, a gépjárművel kapcsolatos igényeit alperes a kereskedővel szemben külön eljárásban érvényesítheti.
A tartozáselismerő nyilatkozat vonatkozásában alperes a megtévesztést nem tudta bizonyítani, a Választottbíróság osztotta azt a felperesi hivatkozást, hogy a felmondólevél átvételekor az alperes átolvashatta a nyilatkozat tartalmát, azt átvette, így tartozását ezzel is elismerte. Egyébként a tartozáselismerő nyilatkozat aláírásának a körülményei nem voltak relevánsak az ügy elbírálása szempontjából, mivel amennyiben a Választottbíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződés érvényesen létrejött a felek között, és azt az alperes határidőben nem teljesítette, úgy az alperes tartozása a kölcsönszerződés alapján önmagában is fennállott, függetlenül a tartozáselismerő nyilatkozat aláírásától.
Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes viszontkeresetét elutasította. ■
Visszaugrás
