A Pammel-ügyben (Németország) - amelyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete 1997. július 1-jén született - az eset tárgya a Német Szövetségi Alkotmánybíróság előtti eljárás elhúzódása volt. Egy tulajdoni vitában az eljáró bíróság alkotmányossági kérdésben előzetes döntést igényelt az alkotmánybíróságtól, amelynek megszületéséig nem dönthette el az ügyet. Az ügyben a Német Szövetségi Alkotmánybíróság kénytelen volt beszerezni számos hatóság állásfoglalását. Az eljárás teljes időtartama öt év és három hónap volt, elhúzódásáért a panaszos nem tehető felelőssé. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította a 6. cikk (1) bekezdés megsértését. A Probmeister-ügyben - az Emberi Jogok Európai Bíróságának azonos tartalmú ítélete azonos napon született - a tényállás megegyezett a Pammel-ügyével, azzal a különbséggel, hogy az eljárás hét év és három hónapig tartott.
A Torri-ügyben (Olaszország) - az ítélet 1997. július 1-jén született meg - az Emberi Jogok Európai Bírósága szintén megállapította a 6. cikk (1) bekezdés sérelmét: a hét év és két hónapig húzódó büntető pert követően nem a panaszos és jogi képviselője hibájából csupán négy év és hat hónappal később indulhatott a tizennyolc éve kezdődött és jelenleg is tartó kártérítési per.
A Robins-ügyben (Egyesült Királyság) - az ítélet 1997. szeptember 23-án született - az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy döntött, hogy a költségekről való döntés az érdemi bírói határozatot követően része a polgári eljárásnak, ezért az e tekintetben felhalmozódott összesen huszonnégy hónap késés meghaladja az ésszerű elbírálási időt.
A Den Haan-ügyy (Hollandia) - a strasbourgi ítélet 1997. augusztus 26-án született - panaszosa 1987-től kezdődően egy tisztítóban dolgozott. 1989 tavaszától fizikai panaszok miatt - amit állítólag a tisztítás során használt kémiai anyagok okoztak -, hónapokra betegszabadságra ment. A Vegyipari Foglalkozási Egyesülés, amely az egészségbiztosítási törvény szerint a táppénzét fizette, 1990. május 10-én levélben értesítette, hogy információja szerint a panaszos már munkára alkalmas állapotban van, ezért a kifizetést 1990. május 10-től megszüntette. A döntés elleni fellebbezést az állandó orvosszakértő döntése nyomán a fellebbezési bíróság elutasította. Az ez elleni kifogást a fellebbezési bíróság kamarája utasította el, amelyet ugyanaz a bíró vezetett, aki az orvosszakértői véleményen alapuló elsőfokú döntést hozta. Ez utóbbi körülményre alapozva az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította a pártatlan bírósághoz való jog sérelmét.
A Mehemi-ügyben (Franciaország) - az ítélet 1997. augusztus 26-án született - a panaszos olyan algériai származású személy volt, aki Franciaországban nőtt fel, és a családja is ott élt, de akit bűncselekmények elkövetése miatt mellékbüntetésként Franciaországból való kitoloncolásra ítéltek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban ezt az intézkedést az elérni kívánt törvényes céllal aránytalannak minősítette, mivel a panaszost családi kapcsolatai Franciaországhoz kötötték, nemcsak ő, de szülei, testvérei, felesége, gyermekei is Franciaországban születtek, francia állampolgárok voltak. Algériához semmi más, csupán állampolgársága kötötte. Az El-Boujaidi-ügyben - az ítélet ugyancsak 1997. augusztus 26-án született - a tényállás hasonló volt, az Emberi Jogok Európai Bí-
- 131/132 -
rósága azonban elfogadta a kitiltás jogszerűségét, mivel a panaszos szabadon bocsátása után folytatta bűnöző életmódját, és különösen súlyos cselekményeket követett el, nem csupán kábítószer-csempészést, mint a Mehemi-ügy panaszosa, de rablást is.
Az 1997. július 1-jén eldöntött Oberschlinck (2)-ügyben, a panaszos írót Jörg Haider, az osztrák Szabadságpárt vezetője egy beszédben megbírálta, amiért az véleménye szerint becsmérelte a II. világháborúban elhunyt német (osztrák) katonákat. A beszédet a panaszos egy újságcikkben kommentálta "P. S. Náci helyett idióta" címen. Az írót az osztrák bíróságok becsületsértés miatt elítélték. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletében megállapította, a panaszos cikke polemikus természetű és bármennyire sértő is egyébként az idióta kifejezés nyilvános használata, ebben az összefüggésben nem aránytalan a politikus keltette megbotránkozással. A cikk szerzőjét tehát védi a véleménynyilvánítás szabadsága.
(Az összefoglalót Leo Zwaak hosszabb ismertetői alapján Kardos Gábor készítette. Forrás: Netherlands Quarterly of Human Rights. 1997/4. Human Rights News. Council of Europe.) ■
Visszaugrás
