Hazánk földrajzilag és kulturálisan Európa része volt mindig, 2004. május 1-je mégis sorsfordító dátumként ivódott a magyar történelem kronológiájába. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása folytán a jogásznemzedékek számára is új kihívások fogalmazódtak meg. A nemzeti jogalkotás teljesítette a kifejezetten elvárt jogharmonizációs kötelezettségeit1, a jogalkalmazók pedig igyekeztek felkészülni a közösségi szabályok megismerésére. Miként történelmünk fordulópontjainál már önmagában a geopolitikai helyzetből adódóan többnyire más lehetőség nem adódott, mint a beilleszkedés és alkalmazkodás, úgy a magyar jogfejlődésben is a nemzeti törekvések mellett mindvégig jelen voltak bizonyos harmonizációs tényezők. Jogtörténetünkben a harmonizáció mozgatói a nyugat-európaihoz hasonló gazdasági és társadalmi struktúra, és az európai színvonalhoz való felzárkózási törekvések voltak.2 Ennek ellenére a csatlakozás pillanatától meghökkenve szembesültünk azzal, hogy az egyes jogterületek europaizálódásának lüktető áramlatába kerültünk, a Közösség szabályozási ereje kiteljesedett és az inga a nemzeti jogok harmonizációjáról a jogegységesítés felé lendült.
Az Európai Unió tagállamaként a nemzeti jogfejlődés motorja vitathatatlanul a Közösség joganyaga lett és lesz.3 Magyarország jogharmonizációs kötelezettsége sem szűnt meg az EU-hoz csatlakozással. A tagállami státusz elnyerését követően is folyamatosan "igazodnunk" kell az EU időközben változó joganyagá-hoz.4 A jogharmonizációs folyamatnak nem csupán a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás is része, csatlakozásunkat követően pedig nem túlzás azt állítani, hogy most már a jogalkalmazás résztvevői állnak nagyobb próbatétel előtt, ennek folytán pedig a joggyakorlat minden szereplőjének felkészültnek kell lennie. Jogi kultúránk ismeretanyagának nemzethatárokon átívelő gyarapítása, megújulása elodázhatatlan, hiszen nemzeti jogrendszerünk jogtörténeti hagyományainak megőrzésén túl az Európai Unió szerves részeként a különböző nemzeti jogkultúrákból táplálkozó közösségi jog alapos megismerése nem csak szükségszerű követelmény, hanem a továbbfejlődésünknek is a záloga.
A közösségi rendeletek kötelező és közvetlenül alkalmazandó jogforrások, az azokkal ellentétes nemzeti jogszabályok nem alkalmazhatóak. Ennek megfelelően a közösségi jog feltétlen elsődlegességet követelve magának a nemzeti jogforrások normáira telepedve5 kijelölte e szabálytengeren a megismerésre és felfedezésre váró joganyagot. A rómaiak nem ismerték az iránytűt, a nap és a csillagok állása szerint tájékozódtak. A bölcs hajóskapitány a tapasztalat erejénél fogva ma is jól tudja, hogy hajója csak akkor nem fut zátonyra, a vitorlák csak akkor fognak ki jó szelet Iustitia védőszárnyai és a forgandó szerencse égisze alatt, ha a hajó legénysége ismeri az ég és a víz jelenségeit, azok eredetét, összefüggéseit és kölcsönhatásait. Ezért is vallják a szerzők: "Navigare necesse est".
Az ismertetni kívánt tankönyv hiánypótló és példaértékű. E mű megjelenéséig az európai polgári eljárásjog tárgykörében tankönyv formájában nem került még kiadásra olyan átfogó munka, amely az egyes közösségi jogforrások tételes normaanyagát részletesen és oly módon ismerteti, dolgozza fel, hogy szembesíti az Olvasót egy új tudományág születésével, majd széleskörű és komplex ismereteket nyújt mind a dogmatika, mind pedig az elevenen lüktető jogélet köréből a tudományos katedra tanári módszertana és a glosszátorokat idéző magyarázatok segítségével. E tankönyv pontos és megbízható iránytű, nemcsak a jogász szakma, hanem minden jogkereső és jogérvényesítő számára. S miként a tankönyv borítóján is látható, a hajó elindult a kikötőből ...
Kengyel Miklós és Harsági Viktória "Európai polgári eljárásjog" című tankönyve 2006 márciusában, az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg 610 oldal terjedelemben. A tankönyv megszületését a szerzők több éves mélyreható kutatómunkája előzte meg, amelynek eredményeként a feltárt, megismert és összegyűjtött tudás átfogó munkában elevenedik meg. A mű előszavában maguk a szerzők megadják e nagy terjedelmű ismeretanyag tankönyvi formában való megjelentetésének indokát, amikor megvallják, hogy "nem elég az európai polgári eljárásjog egyre terebélyesedő jogszabály- és háttéranyagát (beleértve az Európai Bíróság gyakorlatát is) összegyűjteni, azt meg is kell magyarázni, sőt az egyes fogalmakat és jogintézményeket még a magyar jogrendszerben is el kell helyezni."
A szerzők forrástisztelete végigvonul a művön. Az alapos kutatómunka ékes bizonyítéka az egyes fejezeteket lezáró, sebészi pontossággal jelölt, könnyen és pontosan visszakereshető módon regisztrált jegyzeteket, irodalmi műveket és egyéb dokumentumokat, valamint az Európai Bíróság ítéleteit összegző gazdag forrásjegyzék. A tankönyv elején található rövidítések jegyzéke egyfelől arra utal, hogy a szerzők az egyes fejezetek témáinak feldolgozása során nem kívánták az Olvasó figyelmét a hosszú forráselnevezések beillesztésével terhelni, másfelől azonban lehetővé tették, hogy az olvasó közvetlenül precíz visszacsatolást nyerjen. Ugyancsak a tankönyv elején található a szerzők által alapvető jelentőségűnek ítélt és ezáltal a mű tartópilléreit alkotó irodalmi hivatkozások összefoglalója. A tankönyv végén elhelyezett név- és tárgymutató a feldolgozott ismeretanyagban iránytűként oly módon navigálja az Olvasót, hogy az érdeklődő a kérdéseire adandó konkrét és célirányzott válaszokon túl, a felmerült problémákhoz szervesen kapcsolódó további összefüggésekről is ismereteket szerezhet. Az Európai Bíróság tankönyvben hivatkozott, kommentárként, a megértést segítően felhasznált ítéleteinek felsorolását tartalmazza a mű végén fellelhető mutató. Ez az összefoglaló nem csak a visszakeresést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy az Olvasó a hivatkozott ítéleteket mélyrehatóan tanulmányozza és azokat a szerzők továbbgondolásra sarkalló és újragondolásra ösztönző témafeldolgozása nyomán más kapcsolatrendszerbe illesztve vizsgálja.
A feldolgozott szakirodalom alapvetően a német jogi dogmatika szellemi forrásaira épül. E jogtudományi kútfőkhöz való kötődésről a szerzők a tankönyv előszavában személyes hangú vallomást tesznek. A német nyelvterületről származó irány- és mértékadó művek kiemelt szerepének magyarázataként a szerzők a nemzeti jogalkotás jogtörténeti gyökereit tápláló és a jogfejlődés ívét meghatározó forrásként a kontinentális szemléletmód meghatározó szerepére is utalnak. Mindemellett a tankönyvben taglalt jogszabályok elemzésére választott módszerek szerencsés ötvöződése nyilvánvalóvá teszi, hogy a szerzők az angolszász jogrendszer esetjogi gondolkodásmódjától sem idegenkednek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a tankönyv minden egyes fejezetében a hiteles értelmezés letéteményeseként megjelennek az Európai Bíróság ítéletei. A "csont és bőr" közösségi szabályok alkalmazásának szükségszerű velejárója a jogfejlesztő gyakorlat, amelynek eredményeként az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában is szerepet játszik a precedens. Ezzel összhangban az ítéletekről általánosságban elmondható, hogy e jogi aktusok indokolásában pontosan fellelhetők azoknak az ügyeknek a jellemző adatai, amelyeket a Bíróság figyelembe vett.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
