Az elmúlt évtizedek elnökei egyértelműen hangoztatták az Amerikai Egyesült Államok versenyképességének megőrzését és fejlesztését a következő évszázadban. A történelem, a tankönyvek, a nemzeti, tehát az országos (national) iskolák, valamint a népszerű magazinok és filmek erősítik azt az üzenetet, hogy az angol-protestánsok az igazi amerikaiak, ők a forradalmárok és a nyugat felé haladó frontiersmen utódai. A földrajzi tényezők valóban egyedülálló feltételeket teremtettek az Egyesült Államok számára, jelentős szerepet játszottak és gyakorolnak korszakunkban is a bel- és a külpolitikában. Az európai országok kutatására általában érvényes történeti nézőpont elégtelennek bizonyult az Egyesült Államokban. Sok mindent nehéz vagy éppen lehetetlen megérteni az amerikai történelemre és a társadalmi fejlődésre nagy hatást gyakorló mentalitás, a uniqueness mítoszának ismerete nélkül, amely az Egyesült Államok múltja, jelene és jövője kivételességének koncepcióján alapul. A kor követelménye, hogy az amerikaiakkal megértessék, másképp kell látniuk múltjukat és változtatniuk kell a nemzeti kizárólagosság, a kivételesség, a felsőbbrendűség öntelt érzésén. Az Egyesült Államok történetében is lehetséges, sőt szükséges az összehasonlító módszer alkalmazása. Helytelen az a szemlélet, hogy túlzott hangsúlyt helyezzenek nemzeti tapasztalataikban a sajátosságokra, a kivételességre, amelynek révén mentesítik magukat a történelmi erők hatásától, amelyekkel más nemzeteket befolyásoltak, kitérnek történelmük más népekével összehasonlítása elől, vagy helytelenítik azt. Az Egyesült Államok világhatalmi szerepe és ambíciói sürgetővé teszik e koncepció felülvizsgálatát, amely - ha meg is volt valamikor a jogosultsága - eszmei tehertétellé vált az élet minden területén a nemzetközi kapcsolatokban. Valóban unique, vagyis egyedülálló volt minden vagy sok minden, ami az amerikai földön elkezdődött. Így állhatott elő, hogy a 21. században a nemzeti intézmények kivételességéhez való ragaszkodás a konvencionális patriotizmus részévé vált.
- 149/150 -
A nemzeti öntudatra ébredéstől kezdve két mítosz befolyásolta az Újvilág polgárait különösen más országokhoz és népekhez fűződő kapcsolataikban. Az első mítosz szerint, az amerikaiak mindenkitől különböznek, fejlődésük eltér a világ többi országaiétól, az amerikai út unique, azaz egyedi, különleges. A másik mítosz az amerikaiak politikai, társadalmi, szociális és morális felsőbbrendűsége, amely a manifest destiny, az amerikai elhivatottság, misszió érzetében ölt testet. Mindkét feltételezés, a uniqueness és az ebből táplálkozó izolációs politika, a felsőbbrendűség érzete az elmúlt több mint 200 évben kifejezte a másságot, a folytonos elhatárolódást az Amerikán kívüli világ, azaz az Óvilág (Old World) "fertőzésétől", problémáitól. Az elhatárolódás betetőzését, az új minőség létrehozását az 1776. évi Függetlenségi Nyilatkozat, valamint az 1789. évi Amerikai Alkotmány elfogadása jelentette. A 19. század végére a gyarmatbirodalmak kiépítése befejeződött: a "későn jövők" - így Németország és Amerika - számára már csak kisebb területek jöhettek szóba.
Az amerikai történelem alakulásának egyik meghatározó tényezője: a folytonosan nyugatra bővülő határok (frontiers), a nyugati irányú expanzió, amelynek révén az Észak-Amerikába bevándorlók meghódították az egész kontinenst az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. A politikai tényezők (függetlenség az Óvilág intézményeitől), vagyis a vallási (az óvilági egyházi intézmények tagadása és helyettük önkéntes társuláson alapuló vallási közösségek létrehozása), a politikai intézmények szekularizációja (az állam és az egyház elválasztása), a társadalmi, tehát az osztálytagozódás tagadása (igaz, közben újrateremtették a rabszolgaságot), geopolitikai (izoláció, illetve az erőszakos, katonai eszközökkel végrehajtott gyarmatosítás elvetése) és a morális, vagyis a hagyományos erkölcsi kötöttségek mellőzése alakították az Új Világot. Az elhatárolódás együtt járt a régi rendszer tagadásával, új minőség létrehozásával. Az alapító atyák (a FOUNDING FATHERS : Alexander Hamilton, James Madison, George Washington, Thomas Jefferson, John Adams és Benjamin Franklin) meg voltak győződve arról, hogy az Óvilág korrupt és dekadens, ezért az Újvilágnak mindenáron el kell kerülnie az óvilági "mérgezést". Az elhatárolódás tetőzését, az új minőség létrehozását az 1776. évi FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT és az 1789. évi AMERIKAI ALKOTMÁNY elfogadása jelentette. Az új haza hivatalos nyelvhasználatáról nem döntöttek.
Az 1776 októberében elfogadott, és az Egyesült Államok első alkotmányának tekintett Konföderációs Cikkelyek 13 államot államszövetségben egyesítették. A Konföderációs Cikkelyeket megalkotó delegátusok célja az volt, hogy a hatalom az egyes államok kezében maradjon. Az 1776-ban elfogadott virgini-
- 150/151 -
ai Bill of Rights, az állampolgári jogok szövetségi szintű deklarációja tartalmazta a vallás- és szólásszabadságot, valamint az esküdtszéki tárgyaláshoz és a fegyverviseléshez való jogot. A Bill of Rights tehát normatív erejűvé vált és részét képezte az Unió "szupertörvényének", az Alkotmánynak. A Bill of Rights alkotmányi szintre emelése jelenti az alapvető eltérést a francia emberi és polgári jogokról szóló deklarációtól. Az Egyesült Államokban végbement változások ki nem mondottan ugyan, de nagyon megtépázták az Alkotmányhoz fűződő illúziókat. A rendszer alapjául szolgáló politikai és filozófiai változást a Szövetségi Kormány tevékenységének gyökeres megváltozása kísérte. A belső tényezők önmagukban nem voltak elegendők ahhoz, hogy a kormányzat és a törvényhozás felfigyeljen a bajokra. Olyan nemzetközi jelentőségű eseményre volt szükség, amely 1957 őszén bekövetkezett: október 4-én a Szovjetunió fellőtte az első műholdat. Amerikai részről elsősorban katonai szempontból tekintették kihívásnak a Szputnyik felbocsátását.
Az amerikai történelem alapvető összetevője a népszámlálások történelme is. A népességszám és a bevándorlás: politika. Az USA népességének vizsgálata, létszámának jelentősége nagy, mivel az egyes államok népességük alapján jutnak képviselethez a Kongresszusban, amelynek magyarázata az Alkotmányban rejlik. Az őslakók és a bevándorlók helyzete, jogi státusza, polgárjogi küzdelmei, a vallási hovatartozásuk, az oktatásügy, az esélytelenség mind eltérő módon jelentkeztek ugyanabban a témában: az esélyegyenlőség kérdésében. A faji megkülönböztetés jól látható a népszámlások történetének vizsgálatából, amely 1790 óta döntő szerepet játszott az egyes csoportok meghatározásában, politikai téren a választásokban. Az Egyesült Államokban a faji alapú politikai különbségtételt tartották az egyetlen megoldásnak a rasszista örökség leküzdésére. 1790 óta tízévenként tartanak népszámlálást Amerikában. Az első, 1790-ben volt. Az Amerikai Alkotmány szerint mindenkit számba kell venni, függetlenül attól, hogy idegen ország állampolgáraként, vagy törvényellenes bevándorlóként tartózkodik az országban. Ennek ellenére több millióan maradnak ki, ahogy ez a 2016. évi elnökválasztáskor is kiderült.
A 19. századot egy biztonságban lévő Amerika köszöntötte, amely James Monroe elnökségekor földrajzi elkülönüléssel és a külső elkötelezettségek minimálisra csökkentésével határozta meg Amerika külpolitikai alapelveit. Az 1823. évi elnöki üzenetben megfogalmazott, Monroe-doktrínaként emlegetett politikában ("Amerika az amerikaiaké") a magabiztosság és az amerikai befolyási övezetek megteremtésének igénye fejeződött ki. Az elnöki üzenet Latin-Amerikát kimondatlanul is ("by implication") az Egyesült
- 151/152 -
Államok befolyási övezetévé nyilvánította, ezzel kifejezve, hogy az Egyesült Államok kizárólagos uralomra törekszik a nyugati féltekén. Ez az alaptézis az amerikai külpolitika meghatározó tényezője maradt (lásd John F. Kennedy "new frontier" elvét), amely még a 20. század második felében is indokolta többek között a latin-amerikai beavatkozásokat (nemzetközi téren a vietnámi háborút). A Monroe-elv meghirdetésének további történelmi különlegessége, hogy az amerikai érdekeket a szövetségi kormány fogalmazta meg, amely jelentősen hozzájárult a Szövetségi Kormány és az Elnök hatáskörének növekedéséhez.
Az Amerikai Egyesült Államok jogtörténetének szempontjából mérföldkőnek bizonyult a Marbury kontra Madison jogeset, amelyben a döntést John Marshall, a Legfelsőbb Bíróság legendás főbírája 1803-ban hozta meg. A John Marshall főbíró által megfogalmazott és megalapozott bírói felülvizsgálat elve, amely speciális utólagos normakontrollt, egyes jogszabályok adott jogesethez kapcsolódó hatálytalanítását jelenti - az angolszász precedensjogi hagyományba épülve -, a jogállam egyedülálló változatát teremtette meg az Egyesült Államokban.
Az elmúlt két évszázad európai gondolkodását három jelentős politikai-eszmei irányzat jellemzi: a konzervativizmus, a liberalizmus és a szocializmus. Amerika fennállása óta több konzervatív elnököt választott, a legutóbbit 2016-ban. A konzervatív amerikai elnökök kormányzási elveit címszavakban a következőkben lehet összefoglalni: izolációs politika, minimális állam, erős, de háttérbe húzódó kormány, a család, a szűkebb környezet, a helyi közösségek hangsúlyozása, az egyház kiemelt szerepe, a decentralizáció, a tradíciók hangoztatása, a központi tervezés elutasítása. Politikai szintre emelték az iskolai imádság újbóli bevezetésének ügyét és az állampolgári eskütétel vallásos tartalmának helyreállítását. Több hitalapú szervezet alakult, amelyek közvetlen állami támogatásban részesültek. Az európaiak gyakran paradoxonként élik meg az állam és az egyház viszonyát az Egyesült Államokban. Nyugat-Európával összehasonlítva Amerikában erősebbek és fontosabbak a valláshoz kötődő szokások. A szociáldarwinizmus a 19. század második felében kibontakozó szociológiai irányzat, amely Charles Darwin biológiai evolúciós elméletét (természetes kiválasztódás, létért való küzdelem) alkalmazta a társadalmi és történeti folyamatokra, az amerikai üzleti élet filozófiájává vált. Jelenleg a keresztény fundamentalisták továbbra is követelik, hogy az állami iskolákban tanítsák a teremtéstant, a "teremtés tudományát" mint alternatív teremtésmagyarázatot az evolúciós elmélet mellett (Invitation). Az 1960-as években újra fellángolt a vita, tankönyvek jelentek meg az "intelligens tervezés"
- 152/153 -
(intelligent design - ID) elméletéről. (G. W. Bush elnöksége)
A bibliaövezet (Bible belt) az Amerikai Egyesült Államok olyan területeinek elnevezése, ahol elsősorban az evangéliumi (neo)protestáns felekezetek határozzák meg a kultúrát, és általában jellemző a konzervatív társadalomszemlélet, a hívők magas aránya. A bibliaövezet nagyjából egybeesik az USA déli államaival. Az elnevezés megkülönbözteti az egyes államokat felekezeti szempontból, így a protestáns és katolikus északkeleti, a felekezeti szempontból változatos közép-nyugati valamint Nagy-tavak környéki, a mormon Utah és Dél-Idaho, illetve a viszonylag szekuláris nyugati államoktól. A bibliaövezet magában foglalja azokat a területeket, ahol a rabszolgaság intézménye az amerikai polgárháború előtt igen szilárd volt.
Az amerikaiak történelmi fejlődésük különleges útjából fakadóan a vallást, a vallásosságot két szinten élik meg: a vallásos szervezetekhez (egyházakhoz, gyülekezetekhez) tartozással, a felekezeten kívüli, felekezet nélküli/feletti vallásgyakorlatban. Az Alkotmány előírja a közpénzből fenntartott (állami) iskoláknak, hogy a vallás, a vallásosság kérdéseiben szigorúan semlegesek maradjanak. Az iskolai ima körüli viták hosszú történetre tekintenek vissza. A bevándorlás alapgondolatára, az "olvasztótégely"-re rácáfolt a történelem. Az amerikai kontinensen az európai kultúra érkezése nem volt kegyes a bennszülött kultúrához. Az amerikai indiánok függetlenségének ügye a határelmélettel a múlté lett. Az elkötelezett független indiánok elhatározása a szülőföldjükön maradásra, a hagyományos életmód megtartására közel két évtizedes hadviselést váltott ki. Az "engednie kell a többséggel szemben" elmélet, amelynek kettős célja az indián földek csökkentése és az asszimiláció volt, nem működött. A civilizáció gyors előre nyomulása az indián kultúra teljes pusztulását okozta ("könnyek útja"). A 19. század végétől az őshonos amerikaiakkal szemben a többi etnikai csoporthoz képest sokkal nyíltabb elnyomó nyelvpolitikát alkalmaztak az Egyesült Államokban. Amikor egyértelművé vált, hogy az áttelepítés nem elég az indián kultúra megsemmisítésére, a terjeszkedés következő éveiben a térítésükre és erőszakolt oktatásukra helyezték a hangsúlyt.
A rabszolgaság intézménye az amerikai élet szerves és "természetes" részévé vált, nem véletlen, hogy az Amerikai Alkotmányban a "rabszolga" kifejezés nem szerepel. Az amerikai civilizáció szétrombolta a korábbi afrikai kultúrákat, helyreállíthatatlanul elpusztított minden értéket, amely korábban ezt a civilizációt és társadalmaikat éltette. Amerika teljes fekete lakossága a mindennél rettentőbb hajóutak túlélőinek leszármazottja. Az afrikaiak, ahogyan elhagyták a fekete kontinenst, elhagyták saját múltjukat. A gyarmati uralom megtörte az afrikai civilizációk addigi fejlődését, kisajátította annak emberi és anyagi erőforrásait. A kontinens népeit a külső vallási és kulturális befolyás, valamint a gyarmati
- 153/154 -
rendszer érdekeit szolgáló oktatási rendszer elidegenítette saját értékeitől és kultúrájától. A jelenlegi kutatások nem használják a rabszolga, rabszolgaság, volt rabszolga kifejezéseket, ezzel azt jelzik, hogy amíg ezek a kifejezések éltek, addig ezt a népcsoportot nem vették emberszámba, hanem tárgyként, azaz rabszolgaként kezelték. Az 1830-as évektől 1890-ig a színes amerikai, röviden a "színes bőrű" volt az elfogadott kifejezés. A 20. századtól a negro, mint származás kifejezés volt általános egészen az 1920-as évekig, ezzel a rasszt jelezték. Egyre nagyobb ellenállás fogadta ezt a megjelölést, és az 1960-as években a "black powef (fekete erő) mozgalomban kulminált a megkülönböztetés elleni harc minden formája. Később, ahogy a kulturális nacionalizmus erősödött, a fekete és afroamerikai kifejezések voltak a meghatározóak, felváltva használták ezeket. 1980-as éveket követően az identitást és a hovatartozást, a múltat és történelmet leginkább kifejező afroamerikainak tartja magát Amerika fekete lakossága.
A cigány/roma nép hatalmas diaszpórát alkot, több állam polgárait foglalja magában, nincs saját területe. Tagjai egyrészt a roma nyelv eltérő dialektusait használják, másrészt az őket körülvevő népek számtalan nyelvét, többféle valláshoz és egyházhoz tartoznak. Kultúrájuk nemcsak a többségi környezettől különíti el őket, hanem a többi roma csoporttól is. Az Egyesült Államokban a roma népesség száma egymillió körül mozog. A pontos számot senki sem tudja, létszámuk folytonosan nő (megjegyzendő, hogy Magyarországon a cigányság a legnagyobb kisebbség, létszámuk körülbelül 1 millió).
Bármely vita is követi egymást, egy tény biztos - a spanyolok politikai befolyása a legerősebb. A legtöbb illegális bevándorló Mexikóból és Közép-Amerikából érkezett. Az illegális bevándorlók több esetben "árnyékban" élnek. Nem tagadható meg tőlük a sürgősségi orvosi ellátás, és a Legfelsőbb Bíróság 1982. évi döntése alapján a nem dokumentált gyermekeknek joguk van a tanuláshoz. Az illegális bevándorlók azonban nem voltak jogosultak számos kormányzati programra. A közel 300 milliós nemzet 47,2 millió spanyol ajkú lakója és a szintén latin többségű, csaknem 12 millió illegálisan itt élő bevándorló az USA összlakosságának csaknem egyötöde mexikói amerikai, az Egyesült Államok leginkább ismert és dokumentált állampolgárai. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági tényezőket és azt sem, hogy az egyik legkevésbé iskolázott, gazdasági szempontból a leghátrányosabb helyzetű csoportot képviselik.
Az "american dream" kifejezést 1931-ben népszerűsítette James Adams Truslow (1878-1949) üzletember és történész. Számára ez a felismerés nemcsak jobb életet, hanem mobilitást és emberi kapcsolatokat is magában foglalt. A DREAM ACT (development, relief, and education for alien minors act) elfogadásra váró törvényjavaslat. A törvény az Egyesült Államok területére illegálisan került fiatalok védelmére született volna. Annak ellenére, hogy Barack Obama elnök elismerte (2014), hogy a bevándorlási törvény átgondolásokat sürget, több alkalommal
- 154/155 -
elmondta, hogy nincs hatalmában a rendszer teljes megváltoztatása, tehát megfelelő papírok nélkül a bevándorlók védelmét képtelenség biztosítani. "Álmodozók" azok a fiatalok, akik hosszú évek óta jogellenesen tartózkodnak az USA-ban. Valaha bevándorló szüleikkel hagyták el országukat, papírok nélkül, családi támogatással az USA-ban nőttek fel. Itt végezték el középiskolai tanulmányaikat és ide kötődnek. Jelenleg körülbelül 1 millió gyermek tartózkodik jogellenesen az USA-ban. A DREAM-törvény a 30 évnél fiatalabb, középiskolai végzettséggel rendelkező fiataloknak ígér állandó tartózkodási engedélyt, amely idővel megnyitná számukra az utat az amerikai állampolgárság megszerzése előtt. Kedvezményekre azok lennének jogosultak, akik 16 éves koruk előtt érkeztek az országba, 5 évnél hosszabb ideje itt tartózkodnak, és 6 éven belül főiskolai diplomához jutnak, illetve legalább 2 évet elvégeznek egy főiskolán, vagy 2 éves katonai szolgálatot teljesítenek.
A törvényjavaslat 2001 óta várat magára, elfogadása a Kongresszusra vár. A DREAM-erek az elnökválasztási kampány körüli médiafigyelmet kihasználva több államban ülősztrájkot folytattak. Válaszul az aktivisták szerveződésére és az elnökválasztási kampány nyomására Obama a törvény elfogadásáig az átmeneti kedvezményeket, a DACA-t (Deferred Action for Childhood Arrivals) léptette életbe azok számára, akik a DREAM-törvény hatálya alá esnének. Jelenleg (2020-ban) itt tart az ügy, amelyben Donald Trump elnökké választása sem hozott változásokat. Obama kudarcot vallott 2010-ben, a helyzet 2020-ban sem változott, a törvényt nem hagyták jóvá.
Korszakunk elsődleges kérdései: hogyan menthető meg az emberiség az újszerű betegségektől és más hagyományos vagy egyéb súlyos veszélyektől, ártalmaktól. A 2020. évi választások politikája a már meghirdetett America First jelszóval folytatja kampányát, amelynek mély történelmi, izolációs gyökerei vannak (EU és az USA kapcsolata kiszámíthatatlan). Az America First Committee (AFC) volt az izolációt hirdető legelső csoport. Antiszemita és profasiszta retorika jellemezte. Az 1939-ben - a második világháború kezdetén - megalakult Bizottság országos az találkozón laza konföderációt hirdetett meg, amely konföderációban nyomatékosan izolacionista államok vettek részt.
A Bizottság az elzárkózás politikáját vallotta az akkor már Európában kitört világháborúban való részvétellel szemben. 1941 december 10-én, három nappal a PEARL HARBOR elleni váratlan japán támadás után a Bizottság feloszlott és Amerika belépett a második világháborúba.
Őszintén kívánom, hogy ORSZÁGUNK és NÉPÜNK gondosan, szakszerűen valamint sikeresen végezze el a szükséges megelőzést, gyógyítást, és gyakorolja az ajánlott életvitelt szolgáló magatartásokat. ■
JEGYZETEK
[1] Ádám Professzor Úr 2020 májusában elhunyt. E recenziót röviddel halála előtt véglegesítette.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
