Kondor Attila Csaba: A térfolyamatok szabályozása és a globalizáció (ÁJT, 2009/2., 229-263. o.)[1]

1. Bevezetés

A társadalom és a gazdaság térfolyamatainak alakulásában nagyon fontos szerepet játszanak a normatív szabályok, így pl. a jog. A 19. század végére az európai nemzetállamok ereje elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a korábbi, feudális alapokon nyugvó gazdasági-jogi széttagoltságot új, központosított renddé formálja, ezzel párhuzamosan az állam a jogalkotás terén egyeduralomra tegyen szert.[1] A jogbiztonság megteremtésének szükségessége miatt a gazdasági szereplők elismerték az állami jogalkotást és jogalkalmazást, ugyanakkor a rendkívül megerősödött és önállóvá vált magángazdaság folyamatainak hatására hatalmas területi különbségek alakultak ki.

A geográfia a 20. század folyamán mind mélyebben foglalkozott a területi egyenlőtlenségek okainak feltárásával, a társadalom és a gazdaság térfolyamatainak modellezésével, elemzésével, előrejelzésével. A társadalom és a gazdaság életét a korábbinál nagyobb mértékben befolyásoló és irányító állam is felfigyelt a területi diszparitások mint belső konfliktusforrás meglétére, és a normatív szabályozás útján a területi egyenlőtlenségek csökkentésére, vagy azok eltüntetésére törekedett. A területi feszültségek csökkentése érdekében a 20. század folyamán a legtöbb ország kidolgozta a területfejlesztés intézményrendszerét.[2] Történt mindez annak felisme-

- 229/230 -

rése után, hogy az állam által alkotott jogszabályokkal lehetőség nyílhat a területi folyamatok befolyásolására. Az állam területi szabályozása és a területfejlesztési politika komoly eredményeket tudott felmutatni mindaddig, az állami normaalkotás képes volt a legtöbb társadalmi-gazdasági viszony kontrolljára.

A központi területfejlesztés normatív eszközrendszerének megalapozásaként az a felismerés szolgált, hogy a különböző szabályok (legfőképpen a jog) képesek megváltoztatni a területi folyamatokat akkor, ha kellő kötelező erővel rendelkeznek, kikényszeríthetők, és az államon kívül kevés konkurens normaforrás létezik. A 20. század vége felé mind a földrajzi, mind a jogi gondolkodásban egyre nagyobb figyelmet szenteltek a jog társadalmi és területi hatásainak, amelyek alátámasztották a normatív és a területi szféra közvetlen és közvetett kapcsolódási pontjainak meglétét.[3] Mindazonáltal a területi folyamatok irányítását célzó normaanyag (pl. a területfejlesztési szabályozás) jellemzőinek, a területi fejlődésben játszott szerepének mélyreható elemzésére nem került sor, pedig az államtól független transznacionális normák felértékelődése miatt a területi szabályozás új stratégiájának megalkotásában nagy szükség lenne erre.

Napjaink globális világában az állami normaalkotás elsőbbsége elhalványulni látszik, ennek következtében a területi folyamatok központi eszközökkel egyre nehezebben koordinálhatók, az állam akciórádiusza egyre inkább átalakul. Az elmúlt két évtizedben a lényegében egypólusúvá vált és a centrum-periféria modellel leírható új világrend, az ezzel párhuzamosan minden korábbi mértéket felülmúló globalizáció, a nemzetközivé váló gazdasági folyamatok aláásták az államok szuverenitását, és az állami normarendszerek szerepe megkérdőjeleződött a területi folyamatok alakítása terén. Az elemzők több megközelítésben tárgyalnak a globalizációról (pl. gazdasági, társadalmi, kulturális, ökológiai globalizáció), de mindegyikük szükségszerűen érinti az állam lehetőségeit, korlátait és maradék potenciálját, ugyanis a globalizációval együtt jár a (nemzet)állam mint hatalmi tér meggyengülése a szub- illetve szupranacionális terek javára. A társadalmi-gazdasági folyamatok pluralitása felerősödik, ami újratételezi

- 230/231 -

az állam szerepét és a területi hatalmi szinteket, valamint megváltoztatja a normarendszereket is.[4]

A globalizációt számos kutató eredményként értelmezi, és az ezt létrehozó folyamatot transznacionalizációnak nevezi, mondván, hogy a folyamatok (processes) transznacionálisak, a hatások (effects) globálisak. A globális rendszerek azért léteznek, mert a transznacionális folyamatok világméretűek.[5] A transznacionális folyamatok gazdasági, politikai és kulturális szinten mutatkoznak, eredményük a globalizáció, amely történeti fogalom is egyben.[6] A legújabb globalizációs hullám az 1970-es évek elején, a világgazdaság nagyméretű átalakulásával együtt kezdődött, és az 1980-as évek végén létrejött ún. Washington Konszenzussal vált általánosan megtapasztalhatóvá. Az új globalizáció az állam leépítését preferálta, ami óriási lehetőséget teremtett az államon kívüli normarendszerek fejlődésének.[7] Ugyan a nem egy ponton szélsőségesen liberális Washington Konszenzus az azóta jelentkező válságok nyomán mára meghaladottá vált (Poszt Washington Konszenzus), de számos olyan folyamatot indított el, ami mindmáig meghatározza a világgazdaságot és az államok működését.[8]

A jelen írásban összefoglalt kutatások célja az, hogy bemutassa a területi folyamatok szabályozásának lehetőségeit és korlátait. A tanulmány a térbeliség és a normatív szféra kölcsönhatásának, valamint az állami szabályozás területi hatásmechanizmusainak feltárásán keresztül próbál meg eljutni a területfejlesztési szabályozás lehetőségeinek, a területfejlesztési céllal alkotott normaanyag hatékonyságának és a területi folyamatok szabályozhatóságának kérdésköréig. Továbbá kísérletet tesz az állam és a

- 231/232 -

normatív szabályozás átalakulásának olyan céllal történő bemutatására, ami segít megvilágítani a területi folyamatok és az azokat befolyásoló szabályozás globális komplexitását. A globalizáció alapvetően megváltoztatja az állam szerepét és lehetőségeit a normatív szabályozás, és így a területi folyamatok alakítása terén. Új normatív szabályozórendszerek alakulnak ki, amelyek esetenként erősebbek az államénál, aminek komoly következményei vannak a térszerkezet és a területi folyamatok alakulására, illetve azok szabályozásának lehetőségeire. Ennek következtében a területi szabályozás sikereit napjaink globális világában időről időre elhomályosítják a kudarcok, a kitűzött célok és a megvalósítás közötti éles kontraszt, a tehetetlenség érzete, illetve a döntéshozók, a végrehajtók és társadalom elvárásai valamint a valóság között tátongó mély szakadék érzékelése. A tanulmány által közvetített gondolatok remélhetőleg közelebb viszik az olvasót ahhoz, hogy értelmezni tudja a területi folyamatok normatív úton történő alakításainak hatásmechanizmusát, lehetőségeit, korlátait.

Ahogy a célkitűzésekből is kitűnik, a jelen írásban összefoglalt vizsgálatok interdiszciplináris jellegűek, a tértudományok és a normatív tudományok határterületét, a geográfia és a jog kapcsolódási pontjait, valamint a normatív szabályoknak a térfolyamatokra kifejtett hatását vizsgálják. A munka egészét az a meggyőződés szövi át, hogy a normatív szféra és a térfolyamatok között szerves kapcsolat van.[9] Jelen munka elsősorban a területfejlesztés számára fogalmaz meg következtetéseket, a tudományos szférából a gyakorlat felé közvetít adaptálható gondolatokat, de ezek mellett szabályozáselméleti kérdéseket is érint, valamint felveti egy új koherens, napjaink kihívásaira reflektáló államelmélet szükségességét is, mivel ezek nélkül az állami normaalkotás aligha lehet képes napjaink területi folyamataira adekvát válaszokat adni.

2. Fogalmak

Az interdiszciplináris jelleg miatt a tanulmányban szép számmal fordulnak elő a geográfiában és a területfejlesztésben használt fogalmak (pl. a térfolyamat, a térszerkezet, vagy a területi szabályozás), amelyek bővebb magyarázatra szorulnak.

- 232/233 -

A térfolyamat elvont térelméleti fogalom, szemben a területi folyamat földrajzi konkrétságával, és többfajta jelentésárnyalattal bír. Beszélhetünk pl. az adott térben lejátszódó illetve egyes tereket összekapcsoló folyamatokról. Más értelmezésben a térfolyamat dinamikus fogalmaknak (pl. mozgás, áramlás, terjedés) megnevezése, tágabb értelemben a térbeli változások, arányeltolódások összefoglaló neve, még ha nem is jár tényleges mozgással, áramlással.[10]

A területi folyamat lehatárolt területi (földrajzi) egységhez köthető térfolyamat. Beszélhetünk konvergens (területi kiegyenlítődés irányába ható) és divergens (területi különbségeket növelő) területi folyamatokról egyaránt. Míg a tér általános értelmű, addig a terület konkrét földrajzi térségekre vonatkozik.[11] A területi folyamatokra Enyedi György alkotott tömör és lényegre törő definíciót: "Területi folyamat alatt olyan - hosszabb vagy rövidebb ideig érvényesülő - tartós gazdasági, társadalmi, kulturális, demográfiai jelenségsorozatot értünk, amelynek térspecifikus, területi lenyomata van."[12]

A térszerkezet összetett térkategória, Nemes Nagy József megfogalmazása szerint "a térbeli objektumok és a közöttük lévő kapcsolatok, viszonyok alkotta, működőképes konfigurációként illetve nagyobb téregységeknek lehatárolt térrészekre bontásával, s általában egy-egy kiemelt jellemző szerinti értékelésével, térképezésével feltáruló ("regionális") egyenlőtlenségi és rendezettségi sajátosságok összességeként értelmezhető összetett térkategória."[13] A térszerkezet a térfolyamatok hatására jön létre, és gyakran kerül az állam területi politikájának célkeresztjébe azért, hogy területi szabályozás révén gerjesztett térfolyamatok segítségével megváltoztassa azt.

- 233/234 -

Annak ellenére, hogy a területfejlesztés általánosan használt fogalma a területi szabályozás, nagyon kevesen vállalkoztak arra, hogy részletesebben foglalkozzanak ezen normatív fogalom értelmezésével. Bartke István még a rendszerváltozás előtti tervgazdálkodás idejéből származó, de több elemében modern gondolkodást tükröző definíciója szerint területi szabályozásnak "azt a társadalmilag szervezett tevékenységet nevezzük, amelynek célja, hogy felkeltse, erősítse a területfejlesztés végrehajtásában részt vevő egyének, csoportok, rétegek érdekeltségét, illetve mozgósítsa azokat a területfejlesztés - döntően a népgazdasági tervekben megfogalmazott - feladatainak megvalósítására. A termelőerők térbeli elhelyezkedése olyan folyamat, amire a társadalom teljes intézményi rendszere, a jog és az anyagi ösztönzés minden formájában széleskörűen hat. Ezek közül kiemeljük és a területfejlesztés szűkebb értelemben vett szabályozóinak tekintjük - azokat az elemeket, amelyeket kizárólagosan és közvetlenül a területfejlesztési célok elérésének segítésére hoztak létre."[14] Bartke István definícióját azért is érdemes kiemelni, mert rámutat arra, hogy nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett szabályozás is hat a társadalmi és a gazdasági térfolyamatokra és mindez a területfejleztés alapköve. A területi szabályozás nem más, mint célzatosan egy adott terület (pl. ország, régió, kistérség, település) térfolyamatainak koordinálása, (át)alakítása normatív eszközökkel. Az államközpontú felfogás szerint a területi szabályozás a jogalkotó által elképzelt térszerkezet kialakításának legfontosabb eszköze, és egyéb normatív szabályok mellett befolyásolja a területi folyamatokat azáltal, hogy a területi különbségek csökkentésének érdekében normatív eszközökkel képes megfelelő térfolyamatokat indukálni.

Számos területfejlesztéssel foglalkozó munka különbséget tesz az állam területfejlesztési politikájának gazdasági és jogi eszközei között.[15] Ugyanakkor elmondható, hogy egy jogállamban a gazdasági szabályozók is jogi eredetűek, jogszabályokból erednek. A területi szabályozás tehát nem más, mint a térfolyamatokra ható normatív szabályozás. Meg kell jegyeznünk

- 234/235 -

azonban, hogy a térfolyamatokra nem csak a jogrendszer szabályai, hanem más normák is befolyással bírnak, amelyek az állami szabályozás hatásait könnyen annullálhatják (lásd: normatív pluralizmus fogalma).

3. A térfolyamatok szabályozásának elméleti alapjai

A területfejlesztés legalapvetőbb tézise, hogy a térfolyamatok szabályozhatók, normatív úton átalakíthatók, befolyásolhatók. Az utóbbi évtizedekben a legal geography képviselői bebizonyították, hogy a normatív rendszerek és a tér kapcsolata dinamikus, képesek arra, hogy egymást alakítsák, formálják; a normatív rendszerek (pl. a jog) és a térfolyamatok kölcsönhatásban vannak egymással.[16] Mindez sajátos, normatív térfelfogásban ölt testet, ami szerint a földrajzi dimenzió (a tér dimenziója) élesen elkülönül ugyan a normatív dimenziótól, de ez utóbbi a szabályozáson, illetve a normatív rendszer működésén (legfőképpen a hatályosuláson) keresztül kapcsolatba kerül a geográfia által vizsgált térrel. A térbeli folyamatok és a térszerkezet normatív elemeket tartalmaznak, mivel a normatív szféra elemei, így maguk a normák, azok keletkezése és a hatályosulás folyamatai is formálják.[17] Ennélfogva nemcsak a normák vannak beágyazódva a térbe, hanem a térszerkezet és a térfolyamatok is a normatív közegbe (1. ábra).

- 235/236 -

1. ábra. A normatív cselekvések által folyamatosan alakuló tér felfogása

Forrás: Benedek J. (2000) cselekvéselméletet bemutató ábrája alapján saját szerkesztés

A legal geography képviselői, így pl. David Delaney szerint a szabály a hatályosulás során kikerül a normatív szférából, és ekkor már inkább térbeli jelenség, mint normatív.[18] Ez a megállapítás egybecseng a szociológiai jogfelfogással, amely szerint a normák többsége csupán addig tekinthető puszta normának, amíg nem hatályosul. A hatályosulás a legtöbb esetben a korábbiaktól eltérő irányú területi folyamatokat és ezzel együtt változó, átalakuló térszerkezetet is jelent.

A normák a hatályosulás során térfolyamatokat indukálnak, amelyek esetenként új normatív szabályok keletkezését váltják ki vagy teszik szükségessé. A normatív rendszerek (pl. a jogrendszer) dinamikusak, új normák születnek, illetve lépnek a régiek helyébe. Fontos megjegyeznünk, hogy cselekvéselmélet alapján felépített normatív térmodellben a normatív elem nem csak az állami eredetű jogszabályokat tartalmazza, ez a normatív pluralizmus kétségtelen jelenléte és erősödése miatt nem állja meg a helyét a mai világban. A jog ugyanis csak a társadalmi normaosztályba

- 236/237 -

tartozó normák egy csoportját jelenti, ezen kívül még több normacsoport és normaosztály van.[19] Az állami jogi szabályozás csupán egy a több, egymással versengő normarendszer között, ezért a területi folyamatok kizárólagosan az állam által alkotott normatív szabályokon keresztül nem kontrollálhatók.

4. A térfolyamatok állami szabályozása

A cselekvéselmélet alapján felépített normatív térmodell szerint a cselekvések nagy része normatív eredetű, a különböző társadalmi-gazdasági térfolyamatok normatív módon szabályozottak, illetve normatív hatásra alakulnak. Ez a szabályozottság eredetileg független volt az államtól, majd a 20. században az állam egyre nagyobb igénnyel lépett fel annak érdekében, hogy a tér a saját szabályai szerint alakuljon, ennek érdekében igyekezett a térfolyamatokat a saját normáival irányítani.

A területi különbségek növekedése, az életminőség területi differenciálódása miatt a 20. század során a területfejlesztés intézményrendszerének és jogszabályi hátterének kiépítésével a legtöbb állam kísérletet tett a területi folyamatok átalakítására, a térszerkezet megváltoztatására.[20] Ekkorra már készen álltak azok az elméleti modellek, amelyek segítségével elemezni lehetett az eltérő területi fejlettség közgazdasági és a társadalmi okait.[21] Az eleinte csak eshetőlegesen, néhány nagyon elmaradott körzetben megvalósított területi fejlesztési akciók egyre inkább rendszerbe szerveződtek, és a II. világháború után a területfejlesztés az állami politikában nagyon fontos szerephez jutott az európai kapitalista és a szocialista országokban egyaránt. Kialakult a térfolyamatok célzatos állami szabályozása és a területfejlesztés intézményrendszere, mivel a területi különbségek mérséklésének igénye, a területi kiegyenlítés és a területfejlesztés intézményrendszerének létrehozása egyre több európai államban előtérbe került.

- 237/238 -

Napjainkban a térfolyamatok befolyásolásának igénye, a normatív-koordináló funkció legteljesebb módon a területfejlesztésben jelenik meg.[22] Eredete az állam által létrehozott jogi struktúrákhoz kötődik, kialakulása az állam normatív monopóliumának illetve primátusának elméletén alapszik, aminek értelmében az állam a normatív tér elsődleges alakítója és formálója.[23] A területfejlesztési politika a fejlett világban az 1970-es évekig gyakorlatilag teljesen szuverén nemzetállamok keretein belül folyt, míg 1975-től az EGK keretében már szupranacionális szinten is megjelent a területfejlesztés a nemzetállaméhoz hasonló eszközrendszerrel. Napjainkban a területfejlesztést nemcsak állami szinten értelmezzük, ugyanakkor a regionális, illetve szupranacionális szint (pl. EU) szabályozása is jogszabályokon alapszik.

Mind a teljes kontroll igényével fellépő, az állam normatív monopóliumának elvén alapuló diktatúrák, mind a normatív primátussal, "erős állammal" bíró nyugati, kapitalista országokban a területfejlesztés elméleti alapja az volt, hogy az állam által alkotott normák segítségével a térfolyamatok megváltoztathatók, mivel egyáltalán nem, vagy csak periférikusan létezik olyan normatív folyamat, ami ezzel ellentétes irányban hat. Ez az elméleti megalapozás azonban óhatatlanul magában hordozza a kudarc lehetőségét, mivel a térfolyamatokra nemcsak a jogi szabályozás van hatással, hanem más normarendszerek is. Az államon kívüli normarendszerek a globalizáció hatására jelentős mértékben megerősödtek, aminek komoly hatása van az államra és a térfolyamatokra.

- 238/239 -

5. A globalizáció hatása a normatív szférára

5.1. Az állam transzformációja

Napjaink egyik legizgalmasabb politikai földrajzi és államelméleti kérdése, hogy mi az állam szerepe a globális világban, milyen lehetőségei vannak a társadalmi viszonyok szabályozása, a területi folyamatok befolyásolása terén, illetve mi lehet a szerepe az állam által alkotott szabályozórendszereknek. A globalizáció ugyanis nem a korábbi történelmi korokból jól ismert nemzetköziesedés folytatása, hanem minőségileg új folyamatokat jelent. Míg a nemzetköziesedés az állami szuverenitás kontrollált és limitált erózióját jelenti, addig a globalizáció új folyamat, a nemzeti szuverenitás nagyobb eróziójával jár. A nemzetköziesedés strukturális hatásai sok esetben felerősítik az állam globalizációját, ugyanis a nemzeti szint elveszíti a jelentőségét, és ehelyett az igazi hatalom a regionális, települési (helyi), vagy szupranacionális szintre kerül, a politika, így közvetve a normaalkotás állami dominanciája megszűnik.[24]

Az államterület kizárólagossága és az állam hatalmi szerkezete az utóbbi évtizedekben jelentős változáson ment keresztül, a globális térben az állam jelentősége visszaszorult. Az 1970-es évektől a fordista termelési rendszer kimúlásának, majd a szocialista tömb szétesésének hatására a gazdasági-pénzügyi globalizáció rendkívül felgyorsult, ami radikálisan megváltoztatta az államok alapvető jellemzőit és konstitutív elemeit.

Az országok a határaikon átnyúló mozgásokat (legyen az tőke, munkaerő, áru, információ, szolgáltatás) néhány autark diktatúrától eltekintve egyre kevésbé akarják vagy tudják megakadályozni. Az elmúlt évszázadban az államok nagy része részben szuverén döntésük, részben külső hatások (nemritkán erőszak) eredményeként egyre nyitottabbá tette gazdaságát. Ez a folyamat a vasfüggöny leomlása után még inkább kiteljesedett. Az államok politikai és pénzügyi profilú nemzetközi szervezetek tucatjaihoz csatlakoztak, ezáltal csökkentették szuverenitásuk szilárdságát. A gazdasági fejlesztések főbb kérdéseiben történő döntéshozatal pedig lassanként a transznacionális tőke "térfelére" került.[25] Az állam globalizálódásának

- 239/240 -

jeles kutatója, Bob Jessop munkái alapján kijelenthető, hogy a szupranacionális és a szubnacionális szintek felértékelődése átalakította a területi szintek fontosságát: a nemzetállam által uralt tér alapvető változáson ment át, megszűnt az állam abszolút szuverenitása (1. táblázat).[26]

1. táblázat. A területi szintek átalakulásának folyamatai a globális világban

- 240/241 -

A globalizáció megváltoztatja a hatalmi viszonyokat is, az államok hatalmi rendszere meggyengül, sőt sok esetben kénytelen alávetni magát a gazdaság szereplőinek. Ulrich Beck és Boaventura de Sousa Santos teóriái szerint a hatalom kozmopolita jelleget ölt, aminek egyik legfontosabb következménye az, hogy a transznacionális hatalmi rendszerek erősebbek lesznek az államnál.[27] Az állam már nem a befektetők inváziójától, hanem ennek elmaradásától fél, ezért liberalizálja a gazdasági szabályozását.[28] A transznacionális vállalatok (TNC-k) térhódítása következtében a

- 241/242 -

világgazdaság hatalma nem kötődik területhez, hanem globálisan szerveződik, ezért a területhez kötött állami hatóságoknak nehéz felügyelni a TNC-ket, ráadásul a túlzottan kemény állami fellépés a vállalat elköltözését vonhatja maga után. Az államhatalomnál jelentősebb potenciállal bíró piaci szféra hatalma azonban nem kötődik államterülethez (deterritorializált). Ez a hatalom egyfajta metahatalom, az állami hatalommal párhuzamosan van jelen, az állami hatalom nem legitimálja. A metahatalom globális jellegű, ami gyakran összetűzésbe kerül a még fennmaradt "eredeti" államhatalommal, de azt gyakran teljesen hatalmába keríti. Beck kifejezésével élve az állam "zombivá" válik hatalmi viszonyaiban, a globális metahatalomnak engedelmeskedik. A nemzetközi gazdasági szereplők hatalma a jogi legalitás keretein belül nem értelmezhető, de alapvetően megváltoztatja a társadalom tagjainak belső és külső viszonyrendszerét. Beck úgy véli, hogy a transznacionális vállalatok és szervezetek félig-meddig magánjellegű kvázi-államok lesznek, amelyek legitimációja az egymás iránti bizalom.[29] Beck elméletének másik legfontosabb eleme az, hogy a politika és a gazdaság határvonalai feltöredeznek, aminek eredménye az állam normaalkotási monopóliumának eróziója.

Az állam globalizációjáról és az ezzel járó következményekről szóló nemzetközi szakirodalom többpólusú. Az ún. hiperglobalista szerzők leginkább a neoliberalizmus közgazdasági iskolájához kötődnek, és a globális homogenizáció következtében az állam rendkívüli mértékű gyengülését vizionálják.[30] Az ellenkező oldalt a globalizációval szembeni szkeptikusok alkotják, akik a heterogén társadalmak és államok fennmaradását vetítik előre.[31] A két ellentétes nézet között vannak azok az elméletek, amelyek

- 242/243 -

elismerik az állam visszahúzódását bizonyos területeken, míg másutt az állami funkciók megmaradását, sőt, kiteljesedését jósolják.

A nemzetállamok világgazdasági dominanciája ugyan megszűnt, de a vezető államok (pl. a G8) továbbra is rendkívül erősek. A nagyhatalmak létezése és a világpolitikában betöltött szerepük miatt azt lehet mondani, hogy a globalizációnak léteznek a múltból "örökölt" akadályai, és a folyamat nem vezet automatikusan az államok megszűnéséhez. Mindig vannak ugyanis olyan ügyek, amelyek megoldása az állam képes leghatékonyabb módon (pl. terrorizmus, kábítószer-kereskedelem, világjárványok stb.). Az utóbbi években, különösen a hitelválság 2008-as kirobbanása után megfigyelhető az, hogy a három gazdasági erőtérben (NAFTA, EU, Japán) erősödik az állami szabályozás szerepe a bankok és a pénzügyi rendszer felett.

A globalizáció keretei között kétségtelenül transzformáción mennek át az állam alapvető funkciói és eltolódnak az állam hatalmi szintjei.[32] Mind a lokális jelenségek (pl. regionalizmus, nacionalizmus, helyi identitás), mind az országhatárokon átnyúló folyamatok (pl. nemzetközi tőkemozgások, nemzetközi szerződéses rendszerek, a jogi jelenségek globalizációja (pl. a lex mercatoria fejlődése), a nemzetközi jogok egységesülése stb.) felerősödnek. Különösen a gazdasági szférában az állam akciótere heterogénné válik, a decentralizáció következtében az állam koherens működését egyre kevésbé lehet észlelni.[33]

A globalizáció és az állam egymásba fonódása idővel transzformálja az állam szerveit is. A transznacionális folyamtok eredményeként a magánszféra intézményei és gondolkodásmódja behatolnak a közszférába: a fejlett államokban a klasszikus weberi állami bürokrácia a gazdasági területen New Public Managementté alakul át.[34] Az állam "menedzserizálódik"

- 243/244 -

és privatizálódik, az új működési modellek mentén a magánszféra racionalitása egyre jobba begyűrűzik az államba. Új racionalitások lépnek be a kormányzásba és a kormányzatba, új diskurzusok tűnnek fel a közpolitikai szférában. Természetesen mindez az angolszász jogrendszer alá tartozó államban másként zajlik, mint a kontinentális országokban, bár a modell sok területen kezd általánossá válni (pl. a közbiztonság magánosítása és az állam rendőrhatósági monopóliumának lebontása őrző-védő vállalkozások révén). Mindezek eredményeként egymást átfedő normarendszerek, versengő kompetenciák jönnek létre. Ennek következtében a területi fejlődést meghatározó állami is szabályozás átalakul, erejét és lehetőségeit tekintve teljesen megváltozik.

5.2. A normatív szabályozórendszer átalakulása

A transznacionális folyamatok erősödésében - az állam transzformációjával összefüggésben - fontos szerepet játszik a normatív szabályozás jellegének megváltozása. A globalizáció ugyanis nem korlátozódik kizárólagosan a gazdaságra, hanem mindenre, még a normatív szférára is kiterjed. A nemzetközi kapcsolatok bővülésével az államok jogrendszere jelentős változáson megy keresztül, aminek hatására a jog nemzetköziesedik illetve globalizálódik, és ezzel párhuzamosan megerősödnek a nem állami normarendszerek. Míg a nemzetköziesedés elsősorban szuverén országok szerződésein (elvileg saját akaratból hozott döntésén) alapul, addig a jog globalizációja már az államoktól független, sőt azok szuverenitását megkérdőjelező folyamat. A világgazdaság és a jog globalizációja felveti azt a kényes kérdést is, hogy mivé alakul át az állam normatív szabályozórendszere, és vajon kezelhetők-e korunk gazdasági és társadalmi folyamatai állami normatív eszközökkel. Ezen felül egyre inkább úgy látszik, hogy napjainkban a jog nem fogható fel szuverén államok önálló akaratként, annak kialakításában ugyanis egyre nagyobb szerep jut a gazdasági szereplőknek, illetve számos esetben az állam normái csak követik a gazdasági szereplők tevékenységét.[35]

5.2.1. Az állami szabályozórendszer nemzetköziesedése

Napjainkra világossá vált, hogy az államok által önkéntesen kötött egyre növekvő számú nemzetközi szerződés hatására a korábban zárt állami jog

- 244/245 -

nemzetköziesedik ("internacionalizálódik"). A nemzeti (belső) jogrend a nemzetköziesedés következményeként átalakul. Az államok közötti nemzetközi szerződések között számos gazdasági-kerekedelmi jellegű egyezmény van, amelyek a magángazdaságra, és így a nemzetközi gazdasági szereplők közötti jogviszonyokra is komoly hatást gyakorolnak. Mindenesetre a nemzetköziesedés nem eredményez globális jogot, mivel az egyezmények (normális esetben) a szerződő állam akaratát tükrözik. Az internacionalizáció során a jog nemzetállami karaktere megmarad, mégha bizonyos területei hasonulnak is egymáshoz.[36]

A nemzetköziesedés előretörését, a nemzetközi szerződések jogrendszeren belüli fontosságát jelzi az a tény, hogy az utóbbi másfél évtizedben az európai országok törvényeinek egyre nagyobb hányada nemzetközi egyezmény kihirdetését vagy hatályon kívül helyezését cikkelyezi be. Ez a folyamat megfigyelhető Magyarország esetén is, az utóbbi években átlagosan 40-50 nemzetközi szerződést, illetve nemzetközi vonatkozású törvényt cikkelyeztek be a törvényalkotók.[37]

5.2.2. A jog globalizációja és a transznacionális normák

A nemzetközi kapcsolatrendszerek bővülésének másik következménye a jog globalizációja, aminek során az állam normatív szabályai az államtó független, transznacionális normarendszerekbe transzformálódnak, illetve az államtól független, autonóm normarendszerek jönnek létre. Ez a folyamat elsősorban a magánjogot érinti, de közvetetten van közjogi eredménye is, mert az állami szuverenitást mélyen aláássa, a jogalanyok egy részét az állami jogrendszer hatása alól gyakorlatilag kivonja.[38] A jog glo-

- 245/246 -

balizációja a jog nemzetköziesedésénél jóval összetettebb jelenség, mélyebb vizsgálata csak a közelmúltban kezdődött el. Már régóta ismert a kutatók előtt az a tény, hogy az egyes jogrendszerek határai a nemzetközi árucsere-kereskedelem növekedésével elmosódnak, a magánjog egyre több intézménye hasonul egymáshoz (gondoljunk csak az angolszász és a kontinentális jogrendszerek évszázados közeledésére).[39]

Az egyes államokra jellemző sajátosságokat hordozó jog egységesülése irányába hatottak és hatnak a gyakran nemzetközi szerződésekben is rögzített általános jogelvek, amelyek beépültek az egyes jogintézményekbe és a nemzetközi bírósági joggyakorlat szentesítette őket (pl. a joggal való visszaélés tilalma, a jogbiztonság elve, az elháríthatatlan erőhatalom elve, a kár teljes megtérítésének elve, a felek egyenrangúságának elve stb.).[40] A jogtudomány és a joggyakorlat (pl. bírói jogkölcsönzés) is inkább a jog univerzalitását hangsúlyozza. Az utóbbi években a nemzetállamok gyengülésével és a gazdaság, a kereskedelem, valamint az üzleti élet globalizációjával párhuzamosan ismét egyre hangsúlyosabbá válik a normatív szabályozás globális jellege. A globalizáció megváltoztatja a belföldön alkalmazandó normákat, standardokat, magát a jogrendet is. [41]

Francesco Galgano 2006-ban írt kiváló művében fogalmazza meg, hogy a jog globalizációja elsősorban a szerződéses kereskedelemben (tehát a magánjog területén) tükröződik vissza, ahol a felek kivonják magukat a területileg illetékes állam jogrendszere alól és az önmagukra alkalmazandó normákat saját maguk alakítják ki. A posztindusztriális és informatikai forradalom eredményeként a normatív szabályozás elvesztette nemzetállami (nemzeti) jellegét, a törvény helyét egyre inkább a nemzetközi szerződések, valamint a gazdaság által létrehozott autonóm szabályrendszerek veszik át. A globális gazdaság fejlődése függetlenedik az államoktól, ebbe az államnak egyre kevesebb beleszólása van.[42]

- 246/247 -

A jog globalizációja az állami szuverenitást gyengíti, az állam elveszíti a szabályozási monopóliumát illetve primátusát. Ennek a folyamatnak legmarkánsabb tanújelei az autonóm szabályrendszerek (például az internetjog) és a transznacionális normák, illetve az ezekből felépülő új lex mercatoria kialakulása, és a független választottbírósági rendszer fejlődése.[43] A globális kommunikáció önálló terében (kibertér) az állam nehezen tudja a saját joga számára beszámíthatóvá tenni az állampolgárok vagy gazdasági jogalanyok cselekményeit, amelyek gyakran határokon átnyúló szinten szerveződnek, és ezáltal globális gazdaság jogalanyai kikerülnek az állami ellenőrzés alól. Ezért többen pl. az internetet a globalizáció "trójai falovának" tartják.[44] A gazdasági szereplők között egyre gyakoribb on-line szerződéseket a felek a kibertérben, nem a valós térben kötik meg, és például az olasz joggyakorlat szerint ilyen szerződések esetén egyetlen ország területi illetékessége sem állapítható meg.[45] Saskia Sassen véleménye szerint azonban vannak olyan állami eszközök, amelyek segítségével szabályozhatók a kibertérben zajló folyamatok, bár kétségtelen, hogy a konvencionális jogalkotás és jogalkalmazás mezejét az internet sok esetben meghaladja.[46] Egyrészt a kibertér valóban nem ismeri a szuverén államot és a jog autoritását, másrészt viszont (pl. a domain-név regisztráció útján) az állam erős jogokat tart fenn magának. Az internetjog ("lex informatica") technikai standardok révén fejlődik, ami a lex mercatoria felemelkedésére hasonlít. Meg kell jegyezni végül azt is, hogy az internet csak egyik szelete a digitális térnek, számos más csatorna létezik "térfüggetlen" gazdasági-társadalmi interakciókra.

A jog globalizációjának, az államtól független normarendszerek létrejöttének következményeként az állam gyakran inkább passzív szemlélője, semmint alakítója a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális folyamatoknak. Egyre kiterjedtebb lesz a gazdasági szféra hatalma: "megjelennek azok a transznacionális vállalatok, amelyek tulajdonosi jogaik és vállalatirányítási módszereik által akaratukat érvényesíteni tudják, mégpedig nem csupán a holding transznacionális szervezetén belül, hanem - legtöbbször törvények által oltalmazottan - az ideológiailag semlegessé tett állam

- 247/248 -

egyes szervei felé is".[47] Az említett folyamatok oda vezetnek, hogy a területfejlesztési jogalkotás által létrehozott intézmények és a központi területfejlesztési ráfordítások is elégtelennek bizonyulnak a térbeli diszharmóniák leküzdésére.

A napjainkra részletesen feltárt lex mercatoria a jog globalizációja révén létrejött transznacionális normákból ("transznacionális jogból") épül fel.[48] A transznacionális normarendszer elsősorban a magánszféra nemzetközi szereplői közötti napi gyakorlatok, intézményi eljárások és szabályok halmaza, amibe a normák alkotása, végrehajtása, és megváltoztatása is benne foglaltatik. A globális piaci folyamatok gyakorlatilag öntörvényűekké váltak, a magánfelek (leggyakrabban persze a nagyvállalatok) közötti szerződéseken keresztül önmagukat szabályozzák, az állami jogalkotásnak alig maradt eszköze ezek tartalmának befolyásolására. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a vitás ügyeket egyre gyakrabban viszik választottbíróságok elé, amelyek az esetek legnagyobb részében a felek által meghatározott jogot (akár a lex mercatoriát is) alkalmazhatják. Ezáltal a globális gazdasági élet szervezése végképp elszakadhat a székhely vagy működés szerinti államtól, a TNC-k hatalmi viszonyai függetlenednek az államtól (2. táblázat).

- 248/249 -

2. táblázat. A transznacionális vállalatok egyszerűsített hatalmi viszonyai

A transznacionális norma kialakulását Sigrid Quack leírása alapján többciklusos folyamatként ábrázolhatjuk. Először az úgynevezett szerződéses innováció jön létre, amit elsősorban a jogászok fejlesztenek ki, és többnyire a hatályos jogrend alóli kibúvók keresése eredményeként alakul ki. Ez a felek között kialakuló privát normatív rend megfelelő működés esetén más felek számára is mintává válhat, kialakulnak a nem kötelező, önkéntesen követett transznacionális, jogi jellegű standardok, amelyek alapján létrejönnek a modell-szerződések. A standardok egy idő után transznacionális jogi normákká alakulnak, amelyek már nemzetközi választottbíróságok előtt kikényszeríthetők (2. ábra).[49]

A transznacionális normarendszerben - hasonlóan a nemzetközi szerződésekhez - egyre inkább túlsúlyba kerültek az angolszász jogi elemek, ami az USA által vezérelt gazdasági globalizációnak, és az ezzel együtt erősödő amerikai és brit ügyvédi irodák globális munkájának egyenes következménye.[50] Ezek a hatalmas irodák legtöbbször nemzetközi ügyfelek kö-

- 249/250 -

zött dolgoznak, tevékenységüknek nagy része nem a székhely szerinti államban zajlik, és a nemzetközi jogi standardok kidolgozásában élen járnak.[51]

2. ábra. A transznacionális normák keletkezésének útja

Forrás: Quack, S. (2007: 656) alapján saját szerkesztés

A transznacionális normarendszerben - hasonlóan a nemzetközi szerződésekhez - egyre inkább túlsúlyba kerültek az angolszász jogi elemek, ami az USA által vezérelt gazdasági globalizációnak, és az ezzel együtt erősödő amerikai és brit ügyvédi irodák globális munkájának egyenes következménye.[52] Ezek a hatalmas irodák legtöbbször nemzetközi ügyfelek

- 250/251 -

között dolgoznak, tevékenységüknek nagy része nem a székhely szerinti államban zajlik, és a nemzetközi jogi standardok kidolgozásában élen járnak.[53]

A foglalkoztatott ügyvédi létszám alapján a legnagyobb irodák az USA, illetve Nagy-Britannia nagyvárosaiban működnek. A 100 legnagyobb ügyvédi iroda közül 69 az USA-ban, 17 Nagy Britanniában székel.[54]

Bevétel alapján még megdöbbentőbb az angolszász ügyvédi irodák túlsúlya. A legnagyobb 100 irodából 75 az Egyesült Államokban, 17 Nagy-Britanniában székel, ezen kívül még négy ausztrál, és egy-egy kanadai, francia, spanyol és holland cég található a legnagyobbak között.[55]

Mind létszám, mind bevétel alapján az első 100 cégnek több mint kétharmada az USA-ban működik. Az itteni jogi szolgáltatók úttörő szerepet játszanak a transznacionális normák kialakításában, a nemzetközi ügyvitelben különösen a nagy presztízsű New Yorkban székelő ügyvédi irodák járnak az élen.[56]

- 251/252 -

A nagyvállalatok, a választottbíróságok és a legnagyobb ügyvédi irodák mellett a nemzetközi szervezeteket is a transznacionális normák legfontosabb forrásai közé sorolhatjuk. A normatív szabályokat is alkotó nemzetközi szervezetek (international governmental organisations; IGO-k) száma a 20. században a hatszorosára nőtt (pl. ENSZ és szervei, IMF, WTO stb.). Sokszorosára emelkedett a nemzetközi civil (kollektív) szervezetek, mozgalmak száma is (international non-governmental organisations; INGO-k), amelyek a határon átnyúló társadalom építésében nagyon fontos szerepet játszanak (pl. tudományos szervezetek, charity-k stb.). A nemzetközi szervezetek lényegében tényleges kormány (government) nélküli kormányzást (governance) jelentenek, ezáltal a világkormányzattal szemben a globális kormányzás már nem tekinthető utópiának.[57]

A globális kormányzás a reguláció (szabályozás) új formáinak kialakulását igényli. A világgazdaság koordinációs mechanizmusai magukban foglalják, és így globalizálják a pénzügyi, jogi és könyvelési mechanizmusokat egyaránt. A globális kormányzásnak több funkciója van, köztük a legfontosabb a globális gazdaság valamiféle szabályozása azért, hogy feltartóztassuk az állami hatalom teljes erózióját, illetve a szabályozási struktúrák megváltoztatása annak érdekében, hogy kialakítsuk a társadalom és a gazdaság globális rendjét.[58]

5.2.3. A jogi pluralizmus

Mind a jogászok, mind más társadalomkutatók egyetértenek abban, hogy a jog mellett más normaosztályok is léteznek. Az államon kívül ismertek egyéb - társadalmi léptékben kötelező - szabályforrások is, és az általuk létrehozott normák sokfélesége vezet a normatív pluralizmushoz. A normatív pluralizmus radikálisabb ága a jogi pluralizmus, ami azt feltételezi, hogy több jogi érvényű rendszer létezik egymás mellett egy államban. Ez a megközelítés azt vallja, hogy a világgazdaság szereplői között, az államok felett új normarendszer alakul ki; a jogi érvényű szabályozás megkettőződik, forrás szerint állami és nem állami szférára válik szét, a jogi erejű szabályoknak több rétege lesz (3. ábra). A globalizáció eredményeként a jogalkotásban is részt vesznek nem állami aktorok, illetve a gazdasági-pénzügyi szereplők legfontosabb belső és külső transznacionális nor-

- 252/253 -

máit az államok egy idő után jognak ismerik el.[59] A jogi pluralizmus a jogot többszereplős folyamatként értelmezi ami nem egységes, hanem többrétegű jelenség. Ezért a globalizált, sokrétű jog unifikálására történt kísérletek az államok által vezérelt regionális jogegységesítésen kívül többnyire kudarcot vallottak.[60]

3. ábra. A jogi pluralizmus normaosztályai

A jogi pluralizmus mibenlétéről és hatásairól nagyon sok átfogó írás született. Ezek mindegyike kiemeli az állam szerkezetének megváltozását, a nemzetközi gazdasági szereplők által létrehozott normaanyag önállóságát, valamint az állam jogalkotási monopóliumának megszűnését. Az egyes tanulmányok szerzői felhívják a figyelmet a szabályozás privatizációjára és transznacionalizciójára: a normák immár globális szinten, napi gyakorisággal jönnek létre, az államok csak egyszerű végrehajtókká degradálódnak. Az új normaforrások (pl. a választottbíróságok, nemzetközi intézmények, nem kormányzati szervezetek) hozzájárulnak a szabályozás színesítéséhez, a

- 253/254 -

szabályok forrásainak gazdagításához, az értelmezési módszerek elterjesztéséhez valamint a szabályok alkalmazásához. Ezzel párhuzamosan az állami normák hierarchiája is megrendül, így a jogi pluralizmus nemcsak a jogszociológia, hanem a jogi gyakorlat számára is komoly kihívást jelenthet (pl. választottbírósági és állami bírósági gyakorlatok ellentéte). Ebből adódik, hogy a transznacionális normákat és így a lex mercatoria egészét egyre többen pozitív jognak tételezik, mivel az a választottbíróságok előtt kikényszeríthető, és az állam nem tudja ignorálni a nem állami "kvázi-jogot".[61]

6. Következmény: területi folyamatok a globalizáció korában

A kutatók egyetértenek abban, hogy a transznacionális folyamatok következményei, különösen az állam szerepének megváltozása, valamint a szabályozórendszerek átalakulása megváltoztatják a területi folyamatokat, kihatással vannak a térbeli egyenlőtlenségekre. Napjainkban a tudomány képviselői egyre inkább amellett törnek lándzsát, hogy a világgazdaság transznacionális folyamatainak hatására a területi egyenlőtlenségek növekednek. A globalizáció egyik mozgatórugója ugyanis éppen a regionális különbségek fenntartása, a globális tőke célja a heterogén fejlettségű tér létezéséből adódó előnyök kiaknázása.[62] Az "új gazdaságföldrajz" képviselői (pl. Paul Krugman) szerint is inkább területi divergencia, mintsem konvergencia jellemző a területi folyamatokra. Ez különösen regionális szinten igaz, a globális gazdaság vezető városrégiói és a lemaradó vidéki térségek között növekednek a különbségek.[63]

Az államok szerepének csökkenésével az 1970-es évektől egyre inkább előtérbe került a versenyképesség-orientáltság, helyi és regionális szinten a piac-vezérelt fejlesztés nyert egyre nagyobb teret. A helyi gazdaság eltérő fejlesztési szabályozása és stratégiái miatt a területi fejlettségi kü-

- 254/255 -

lönbségek kiéleződtek. A helyi és a gazdasági szabályozórendszerek megjelenése miatt az állami szabályozás szerepe lecsökkent.[64]

Saskia Sassen úgy véli, hogy a látszólag nemzetállami szinten zajló jelenségek is globális folyamatoknak tudhatók be, mivel a globalizáció lebontja a nemzetállamok kizárólagos területiségét. A globális gazdaság a nagyvárosi szinteken jelenik meg először, és a nagyvárosok kerülnek be elsőként a globális területi folyamatokba. Ennek eredményeként a centrumok (nagyvárosok) szerepe megnő, ami kiélezi a centrum-periféria viszonyt. A globalizáció eredménye a globális gazdaság, aminek következtében a fejlett államokban olyan centrumok épülnek ki, amelyek az adott ország területének csak egy kis részét fedik le ugyan, de a gazdasági jelentőségük nagyobb, mint a rajtuk kívül fekvő térségeké. Ezen vezető centrumvárosok gazdaságának működésére ható szabályösszesség pedig legnagyobb részben nem állami, hanem piaci eredetű, és zömmel transznacionális normák alkotják. Ugyanakkor sok esetben a centrumtérségek is alávetettek azon állam alapvető szabályainak (pl. tulajdonjogi rendszernek), ahol működnek, bár az utóbbi évtizedekben egyre több lehetőség nyílik az államtól való függetlenedésre.[65]

A globalizáció tehát területi különbségek kiéleződését okozza. Minimálisan három globális térszerkezeti egység alakul ki, a centrum, a félperiféria és a periféria, amely nem határai mozognak ugyan, de semmiképpen nem eliminálódnak. Emellett a globalizáció nagyon erőteljes lokalizációt okoz, ami aztán a globalizációhoz való viszonya alapján kétfajta lehet: globalizált lokalizáció (ilyen jelenség pl. bizonyos nemzeti gyorsétteremláncok világméretű elterjedése) és lokalizált globalizáció (pl. a helyi kulturális, társadalmi és gazdasági hagyományok eltűnése).[66]

A nemzetközi piac által kialakított transznacionális normák átszelik a határokat, ami új területi egyenlőtlenségeket okoz. A hagyományos centrum-periféria földrajzi diszparitás egyre növekvő társadalmi, etnikai és kulturális egyenlőtlenségekkel jár együtt a világ nagyvárosaiban és a legfejlettebb régiókban is. A globalizáció alapjaiban változtatja meg a szabályozás hierarchiaszintjeit, a helyhez kötöttség relativizálódik.[67]

A szupra- illetve szubnacionális szintek felértékelődésével a szabályozórendszerek is megváltoznak. Napjainkban az államterület is újrastrukturálódik (ún. rescaling megy végbe), de végső soron a területiség nem tű-

- 255/256 -

nik el. A területi szintek fontossági sorrendje változik meg, mozdul el, a (nemzet)állami szint jellemzően leértékelődik a többi szint rovására.[68] André Spicer vállalatszervezési példákon keresztül kimutatta, hogy a globális gazdaság mozgásai nem a konvergenciát követik, de nem is folytatódik a nemzetállami gazdaságok divergenciája, hanem a gazdasági szereplők az új lehetőségeknek megfelelően transzformálják a teret. A globalizáció ennek eredményeként növeli a területi diverzitást, ezáltal a területi egyenlőtlenségek, különbségek is fennmaradnak.[69]

7. A területi szabályozás korlátai a globális világban

A gazdasági élet állam által garantált autonómiája globális viszonyok között önálló normarendszert alakított ki. A gazdaság területi paramétereit az egyes országok a transznacionális folyamatok eredményeként létrejött szabályrendszer miatt egyre kevésbé képesek orientálni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az állam a globális gazdaság önállósága miatt gyakran nem is tud arról, hogy a gazdasági szervezetek milyen jellegű szerződéseket kötnek egymással, csupán ennek következményeit érzékeli. Az állam normatív szabályozása ugyanakkor a megváltozott keretek között is nagy figyelmet fordít a területi különbségek alakulására, de ez a normatív pluralizmus következtében a legtöbb esetben nem hoz látványos eredményeket.[70]

Amennyiben a gazdasági szereplők által kiváltott területi folyamatok kedvezőtlenek (pl. nagymértékben nőnek a területi különbségek azáltal, hogy egy bizonyos térséget tartósan a befektetések hiánya jellemez, avagy egy gazdasági szereplő kivonulásával az adott térségben foglalkoztatási probléma keletkezik), az állam elsődlegesen közjogi eszközöket vet be. A területfejlesztési jog napjaink nem totalitárius államaiban, így hazánkban is egyre inkább követő jellegű, a magángazdaság normatív szabályai által indukált térfolyamatokra történő reaktív szabályozás, és ennek eredménye

- 256/257 -

csak részben függ az állam pénzügyi lehetőségeitől. Amennyiben az állam által felhasználható anyagi eszközök jelentősek, akkor a területi politika eredményeként a térbeli folyamatok kedvező irányba befolyásolhatók, de markáns regionális különbségek eltüntetésére a globális viszonyok között, az államok szerepének csökkenése és a gazdasági szféra autonómiája miatt ez esetben sincs sok esély (elegendő lehet pl. Kelet-Németország felzárkóztatásának kudarcára gondolni). Ha azonban az állam közjogában nem érvényesül következetesen a területi elv (pl. a területfejlesztés és a gazdaságpolitika jogi eszközei konkurálnak egymással), illetve kevés forrás áll rendelkezésre, a területi folyamatok alakulása nagymértékben eshetőleges, azok a nyílt gazdaság szereplőinek aktuális döntéseit tükrözik vissza. Ebben az esetben a területfejlesztési jogrendszer önállósága is kérdéses, mert ennek intézményei gyakran csupán infrastrukturális és szociális jellegű támogatásokat eredményeznek. Erre jó példa lehet hazánk, mert a többezer milliárd forint nagyságrendű pénzallokáció ellenére a regionális különbségek mindeddig nem mérséklődtek, a fejlettségi térszerkezet gyakorlatilag nem változott.

A normatív térfelfogásból kiindulva azt mondhatjuk, hogy a területi különbségeket eredményező térfolyamatok nagy része kívül áll az állami normák által ösztönzött vagy kontrollált területi folyamatokon. Ennek a következménye lesz az, hogy a területi különbségek alakulását elsősorban az államtól független transznacionális gazdaság szabályaihoz köthetjük. A gondolatot tovább folytatva kijelenthető, hogy az állami szabályok segítségével a területi folyamatoknak csak egy kisebb része irányítható, azokat jórészt nem állami normák alakítják (4. ábra).

A normatív pluralizmus miatt az állami beavatkozás számos területen nem hatékony, és ezért jelentősége visszaszorul. A globális tőke mozgása szempontjából a - főleg utólagos - kormányzati gazdaságpolitika sokszor teljesen hiábavalónak bizonyul.[71] Ez azonban nem jelenti azt, hogy az államnak általánosságban fel kell adnia a szabályozást, hanem meg kell találnia azokat a területeket, ahol eredményesen tud beavatkozni. Ezek miatt a térfolyamatok szabályozásának lehetőségeit is újra számba kell vennie a területfejlesztés szereplőinek.

- 257/258 -

4. ábra. A területi folyamatok szabályozásának tényezői

8. Konklúzió: egy új területi szabályozás szükségessége

A tanulmányban leírtak rávilágítanak arra, hogy a globális gazdaság által kiváltott térszerkezeti átalakulások a globalizáció belső logikájából fakadnak. A globalizáció térbeli folyamatokra gyakorolt hatása szoros összefüggésben van azzal, hogy az államtól függetlenné vált nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszere alapjaiban rengeti meg az egyes államok szuverenitását. A normatív szférában történő mély változások okán a gazdasági viszonyok szabályozása egyre inkább kikerül a központi ellenőrzés alól, és ez a folyamat alapvetően megváltoztatja az állam által vezérelt területfejlesztési politika lehetőségeit is.

Ezek alapján elkerülhetetlennek tűnik a következő kérdésekre való kigondolt, alapos válaszadás:

1. Kell-e a területi folyamatokat szabályoznia az államnak?

2. Ha igen, akkor milyen méretű és irányú területi folyamatokat kell szabályozni?

3. Milyen eszközökkel rendelkezik az állam a területi szabályozás terén?

- 258/259 -

Ezen kérdések napjaink globális világában rendkívül aktuálisak, ezért az államnak új szabályozási stratégiára van szüksége, ami a területfejlesztésre is hatással van.[72] A térfolyamatok esetenként olyan mértékű területi különbségeket eredményeznek, hogy azok az adott ország fejlődése számára károsak, ezért szükség van állami irányítású területi szabályozásra még akkor is, ha az rövid távon meglehetősen költségesnek tűnik. Rendkívül fontos azonban meghatároznunk, hogy melyek azok a területi különbségek, amelyek még elviselhetők (sőt a térbeli mozgások kiváltása révén hozzájárulnak a fejlődéshez), illetve melyek azok a diszparitások, amelyek már elviselhetetlenek egy adott állam számára. A határ kijelölése tér és idő függvénye, és komoly költség-haszon elemzésen kell alapulnia. A különbségeket kezelő szabályozásnak olyannak kell lennie, amely extrém különbségek esetén a területi konvergencia irányában hat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az államnak mást, másik területi szinten és máshogy kell szabályoznia ahhoz, hogy a területi szabályozás eredményes legyen.

1. Az államnak mást kell szabályoznia

Az állam közjogi és magánjogi jellegű eszközökkel egyaránt képes hatást kifejteni a területi folyamatokra. A területfejlesztést eddig közjogias szabályozórendszer uralta, jóval kisebb hangsúly esett az egyénre koncentráló szabályozásra. A területfejlesztés sokszor hibás koncepciót követ: a hátrányos helyzetben élő területeken élő magánszemélyek és gazdasági szereplők "helyzetbe hozását", felzárkóztatását elhanyagolja, és helyette nagyívű, ám központilag meghatározott, és a területi kiegyenlítést célul kitűző gyakorlatot folytat. Ugyanakkor korunk individuális társadalmában a térfolyamatoknak - és így a nagy területi különbségeknek is - döntő oka az, hogy bizonyos hátrányosnak számító területeken az egyén nem "versenyképes" a máshol élőkkel szemben. Az államnak a területi különbségek csökkentésében a jelenleginél nagyobb szerepet kell vállalnia az oktatás, a képzés és a szociális ellátórendszer szabályozása terén, és ezt a gazdasági szereplők is támogatják, mivel a munkaerő megfelelő minősége az ő szempontjukból is létfontosságú. A teljes kiegyenlítés tehát nem lehet cél, olyan - még tolerálható - területi különbségeket kell elérni, amelyek akár dinamizálhatják is a gazdaságot.

Az egyén és a gazdasági szereplők versenyképességét egyaránt erősíti a megbízható pénzügyi politika és pénzügyi szabályozás. Az államnak a leghitelesebb gazdasági szereplőnek kell lennie, a kormányzat tevékeny-

- 259/260 -

sége révén ezzel tudja a globális mozgásokat a maga hasznára fordítani. Van olyan elképzelés is, hogy az állam magánjogi szerepét meg kell erősítenie, az állampolgárai "pénzügyi ügynökévé" kell válnia.[73]

Itt kell megemlíteni azt, hogy a hogy a területi felzárkózás pusztán mennyiségi alapon történő értelmezése hosszú távú szemlélet alapján nem fogadható el. A területi szabályozás nem koncentrálhat kizárólag a statisztikai mutatók javítására, az állam egész politikájában és jogalkotásában jelen kell lennie a területi elvnek. Például az elmaradott területeken a "GDP/fő" növelése mellett nagy hangsúlyt kell fordítani az életminőség egészének javítására is, ami összefügg a tudatformálással, a fenntarthatóság elvének következetes érvényesítésével stb.[74] Az egyénre koncentráló humánerőforrás-fejlesztésnek fontos szerepe lehet, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy az állampolgár életében tartós, hosszútávú és pozitív változásokat okozzon, növelje az elmaradott területeken élők adaptivitását, innovativitását.

2. Az államnak másik területi szinten kell szabályoznia

Az állami szabályozásnak a szub- illetve a szupanacionális szintekre kell fókuszálnia. A szubszidiaritás elve alapján jelentős normaalkotási jogot kell biztosítania a településeknek illetve a régióknak. Ezzel párhuzamosan az államnak meg kell próbálnia együttműködni a transznacionális szereplőkkel, és alapvető területeken közös modellszabályokat életbe léptetni. Ez az államok jelenleginél erőteljesebb nemzetközi együttműködését igényli gazdasági és társadalmi kérdésekben mind egymással, mind pedig a transznacionális aktorokkal (hárompólusú együttműködés). Könnyen belátható, hogy ez mind a transznacionális vállalatoknak, mind az államnak érdekében állhat, különösen azért, mert a kontroll nélküli liberális világgazdaság súlyos, ciklikus válságokhoz vezet, ami éppúgy károsítja a gazdasági szférát, mint az államot. Ezzel sikeres lépést lehetne tenni egy szupranacionális normarendszer kidolgozása felé, amelyben az állami és nem állami szereplőktől származó normák is helyet kaphatnak.

A globális viszonyok között a nemzetállamok gyengülnek, fragmentálódnak, de nem tűnnek el teljesen. Nagyon sok esetben szükség is van rájuk, mivel "a piacot nem mindig szabályozza a láthatatlan kéz", számos

- 260/261 -

olyan piaci zavar van, ahol szükséges a szabályozás.[75] Mindazonáltal az államnak számos nehézséggel, szuverenitása gyengülésével kell szembenéznie, ha eredményes szabályozási tevékenységet szeretne végezni globális szinten. Ebből adódóan azonban az államok csak széleskörű nemzetközi együttműködésen alapuló tevékenység révén válhatnak újra hatékony szabályozókká. Néhány területen, pl. a környezetvédelem és a humanitárius jogok területén nagyon előrehaladott a nemzetközi szabályozás, ennek a mintáján lehet elindulnia nemzetközi gazdaság szabályozása felé is.[76]

3. Az államnak máshogy kell szabályoznia

Globális viszonyok között az állam által alkotott normák nem képesek elérni a célok maradéktalan teljesülését, az állam területi szabályozása sok esetben nem túl hatékony, ellenben rendkívül drága. Emiatt az állami normaalkotásban előtérbe kellene kerülnie az ún. metaregulációnak. A metareguláció a "szabályozási folyamatok szabályozására" törekszik, és nem a társadalom, illetve az egyes emberek tevékenységét szabályozza közvetlen módon, hanem a szabályozás kereteit alakítja ki. Ezenkívül a metareguláció eredményeként az állam egyik oldalról lebontja az akadályokat a gazdasági és a társadalmi folyamatok előtt (dereguláció), másik oldalról viszont felértékelődik az állami normaalkotás (rereguláció).[77]

Az államoknak a globális viszonyok közepette új szabályozási stratégiákat kell kiépíteniük azokra a területekre fókuszálva, ahol a központi szabályozást a gazdasági szereplők is igénylik, és ahol az állam rendelkezik megfelelő szabályozási eszközökkel. A területi szabályozás esetében is nagy szerepet kell kapnia a metaregulációnak.

Végül meg kell jegyeznünk, hogy a gazdasági globalizáció nemcsak a normaalkotásra, hanem a normaalkalmazásra is egyre nagyobb hatással

- 261/262 -

van. A nemzetközi versenyben a végrehajtó-jogalkalmazó szervek is részt vesznek, pl. versenyeznek a külföldi vállalatokért. A globalizációt tehát új joggyakorlat kialakulása is kíséri, emellett olyan, nagy múltra visszatekintő jogintézmények szerepe nő meg, amelyek részben a nemzeti jogrendszereken kívül állnak (pl. a választottbíróságok). Az államnak - jelenlegi felülvizsgálati joga mellett - ezen vitarendező fórumok működését az eddigieknél nagyobb mértékben kell elősegítenie, mivel ez jelentős adminisztációs terhet vesz le az állami bíróságok válláról, növelve ezzel a jogbiztonságot.

* * *

THE REGULATION OF SPATIAL PROCESSES AND THE GLOBALIZATION

by Attila Csaba Kondor

This essay tries to demonstrate the possibilities and hindrances of the regulation of spatial processes in the globalized world. The author unfolds the interconnectedness of spatiality and normativity as well as the spatial effects of normative regulation. A legal geographical approach can be detected in the text, the exposed theories are strongly saturated with the normative space concept. The author deems, that the spatial processes can be originated in normative actions.

The centralized states tried to regulate the spatial processes with legal regulations, but they are ineffective in the globalized world. Nowadays states are transformed by transnationalization and the scope of their power and law-making is weaking. Besides the law - which was one of the most important social normative system in the 20. century - exist a plethora of normative systems in the society, the regulative monopoly or primacy of states is a thing of the past. The modern concept of normative pluralism points out, that interactions of transnational corporations (TNC's) produce transnational norms, which are independent from the law-making of states. The rise of the new lex mercatoria (constructed by transnational norms) creates the global legal pluralism, therefore governments couldn't regulate the spatial processes by the help of law.

In consequence of this, the present normative system of regional development can't reach its original purposes, it is incapable of starting factual convergences between developing and declining regions. Due to sovereign transnational economy exist and increase the spatial disparities, and the legal regulation of states haven't

- 262/263 -

sufficient potency for coordination of the spatial parameters of economy. The author suggests, that states should revaluate the legal possibilities and rearrange the instruments of regional development. States have to focus a new spatial regulation, since the traditional regional development has never been completely prosperous in circumstances of globalisation. Instead of the regional equalization states have to center the competitiveness of people, focus upon the sub- and supranational regulation and enhance the metaregulation, besides this governments have to reserve some crucial instruments in case of enormous regional disparities.■

- 263 -

JEGYZETEK

[1] Axtmann, R.: The State of the State: The Model of the Modern State and its Contemporary Transformation. International Political Science Review, Vol. 25. (2004) No. 3. 259-279.; Martinelli, A.: Markets, Governments, Communities and Global Governance. International Sociology, Vol. 18. (2003) No. 2. 291-323.

[2] Bővebben: Bartke I.: Területfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1995.; Laczkó L.: A területi fejlődés befolyásolásának lehetőségei és korlátai. Akadémiai doktori értekezés. Budapest, 1985.

[3] Ld. bővebben a geográfia oldaláról pl. Blacksell, M.-Watkins, Ch.-Economides, K.: Human geography and law: A case of separate development in social sciences. Progress in Human Geography, Vol. 10. (1986) No. 1. 47-65.; BLOMLEY, N.-CLARK, G.: Law, theory, and geography. Urban Geography, Vol. 11. (1990) No. 5. 433-446.; a jog oldaláról pl. Pue, W.: Wrestling with Law: (Geographical) Specificity vs. (Legal) Abstraction. Urban Geography, Vol. 11. (1990) No. 6. 566-585.

[4] A globalizáció során a hatalomgyakorlás és az interakciók államok feletti, világrészeken átnyúló hálózatai jönnek létre (DOBAI S.: Globalizáció és jog. Jura, 2008/2. 7.). Az állam és az államterület átalakulásáról ld. az 5.1. fejezetet.

[5] Hofmeister, H.-Breitenstein, A. P.: Contemporary Processes of Transnationalization and Globalization. International Sociology, Vol. 23. (2008) No. 4. 480-487.

[6] Göran Therborn a globalizáció hét szakaszát különbözteti meg, aminek a legújabb fázisa napjaink angolszász irányítású új világrendje (Therborn, G.: Globalizations: Dimensions, Historical Waves, Regional Effects, Normative Governance. International Sociology, Vol. 15. (2000) No. 2. 151-179.

[7] A Konszenzus négy témakört ölelt fel: liberális gazdaság, gyenge állam, liberális demokrácia, a joguralom és a bírói igazságszolgáltatás elsőbbsége. A Washington Konszenzus, amely az államot lebontva a liberalizációt, a deregulációt és a privatizációt preferálta, teljes mértékben átalakította a világgazdasági szemléletet. Bővebben: Santos, B. d. S.: Globalizations. Theory Culture Society, Vol. 23. (2006) No. 2-3. 393-399.

[8] Bővebben: Stiglitz, J.: Úton egy "poszt-washingtoni konszenzus" felé. Eszmélet, 51/2001. 67-84.

[9] Ebben a tételben elfogadjuk a legal geography szemléletmódját; erről ld. a 16. lábjegyzetet.

[10] A térbeli mozgástól a térfolyamatot "némileg megkülönbözteti az, hogy ez utóbbi nem egy egyszeri mozgás, hanem cselekvések és hatások, valamint a környezet megváltoztatásának láncolattá összekapcsolódó egysége"; Regionális elemzési módszerek (szerk.: Nemes Nagy J.). ELTE Regionális Földrajzi Tanszék - MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest, 2005. 280. Így a térfolyamatokat ok-okozati összefüggések generálják, gyakran tényleges mozgás nélkül, míg a térbeli mozgások nem mindig generálnak térfolyamatokat.

[11] Pl. az urbanizáció kifejezés kétségkívül térfolyamat, ugyanakkor Magyarország urbanizációja területi folyamatot takar. Bővebben: Nemes Nagy J.: A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. 1998. és Szabó P.: A térszerkezet fogalma, értelmezése. Tér és Társadalom, 2008/4. 63-80.

[12] Enyedi GY.: Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon. Magyar Tudomány, 2004/9. 935.

[13] Nemes Nagy: Regionális elemzési módszerek. i. m. 282.

[14] Bartke I.: A területfejlesztési politika kialakításának és megvalósításának tapasztalatai a hetvenes évtizedben. Tervgazdasági Közlemények, 1981/1. 132.

[15] Pl. Bartke I.: A területi (gazdasági) fejlődés társadalmi hajtóerői és állami szabályozása. Tér és Társadalom, 1994/3-4. 1-22.; Bartke I.: Területfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1995.; Illés I.: Regionális gazdaságtan - Területfejlesztés. Typotex Kiadó, Budapest, 2008.; Gordos T.: A területfejlesztés és eszközei a Közép-magyarországi régióban. In: Közép-magyarországi mozaik. Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanulmányok 3. (szerk.: Szabó Sz.). Trefort Kiadó, Budapest, 2008. 121-160.

[16] A normatív szabályozás területi hatásait vizsgáló legal geography az 1980-as évek elejétől egyre jelentékenyebben képviselteti magát az angolszász geográfiában, sőt a jogtudományban is. A legal geography a földrajz és a normatív (jogi) szféra kapcsolatrendszerét rendkívül mélyen és éleslátóan tárja fel, azt vallja, hogy a jog nemcsak társadalmi, hanem térbeli jelenség is egyben, a jognak van fizikai megjelenése. Legelismertebb képviselői: Nicholas Blomley, Gordon Clark, David Delaney, Benjamin Forest, Richard Ford, Richard J. Johnston. Bővebben a tudományágról lásd: Geography and law (eds.: J. Holder-C. Harrison). Oxford University Press, Oxford, 2002.

[17] Benedek József térelméleteket összegző munkája alapján megállapítható, hogy a normatív tudományok és a geográfia határterületét feltáró kutatások térszemlélete leginkább a magatartásföldrajz térszemléletén alapszik, de azt meghaladva felfedezhető benne a Benno Werlen-féle cselekvésorientált térszemlélet is. Bővebben: Benedek J.: A társadalom térbelisége és térszervezése. Risoprint, Kolozsvár, 2000.; Benedek J. A földrajz térszemléletének hullámai. Tér és Társadalom, 2002/2. 21-39.

[18] Delaney, D.: Beyond the word: law as a thing of this world. In: Geography and law. i. m. 67-83.

[19] Tamás András négy normaosztályt különböztet meg: individuális, közösségi, szervezeti és társadalmi normák. Tamás A.: A közigazgatási jog elmélete. Szent István Társulat, Budapest, 2001. 135.

[20] Bartke I.: Területfejlesztés. i. m. 174-182.

[21] Bővebben: Bartke I.: Területfejlesztés. i. m. 170-174; Benko, G.: Regionális tudomány. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 1999. 33-61.; Illés I.: Regionális gazdaságtan. i. m. 18-43.

[22] Benedek J.: Területfejlesztés és regionális fejlődés. Presă Universitară Clujeană, Kolozsvár, 2006. 5-11.

[23] Az állami normatív monopólium esetében a normatív szabályozás lényegében egybeesik az állam jogi szabályozásával, illetve nagymértékben függ attól. Az államnak lehetősége nyílik arra, hogy a térfolyamatokat meghatározott irányba terelje még akkor is, ha a normaalkotás és normaalkalmazás kétségtelenül elválik egymástól. Ilyenek pl. a totalitárius diktatúrák (kommunizmus, nácizmus, fasizmus). Természetesen ilyen esetben van a legtöbb esélye az államnak arra, hogy a területi folyamatokat befolyásolni tudja, mivel az életviszonyok csaknem mindegyikére komoly hatással vannak az állam normái.

Normatív primátus esetén az állam által alkotott szabályok számuknál és erejüknél fogva sok tekintetben elsőbbséget élveztek, primátussal bírtak a többi normaosztály felett. Ebben az esetben az állami szabályok nem uralják az összes életviszonyt, az állam normatív monopóliuma csak részleges. Néhány kivétellel az állam normatív primátusa jellemezte a nyugat-európai országokat az I. világháborútól az 1980-as évekig.

[24] A nemzetköziesedés és a globalizáció különbségéről ld. pl.: MartinellI: Markets, Governments, Communities... i. m. 293-296.; Axtmann: The State of the State. i. m. 264-276.

[25] Lukács G.: Az állami szabályozás szerepe a külföldi tőkebefektetések alakulásában. Pénzügyi Szemle, 2004/12. 1249-1262.

[26] Jessop, B.: The Rise of Governance and the Risks of Failure: the Case of Economic Development. International Social Science Journal, Vol. 50. (1998) No. 1. 29-46.; Jessop, B.: Narrating the Future of the National Economy and the National State: Remarks on Remapping Regulation and Reinventing Governance. In: State/Culture: State Formation after the Cultural Turn (ed.: G. Steinmetz). 378-405. Cornell University Press, Ithaca, NY, 1999.; JESSOP, B.: The Crisis of the National Spatiotemporal Fix and the Ecological Dominance of Globalizing Capitalism. International Journal of Urban and Regional Research, Vol. 24. (2000) No. 2. 323-360.; Jessop, B.: The Future of the Capitalist State. Polity, London. 2002. Brenner, N.: Metropolitan Institutional Reform and the Rescaling of State Space in Contemporary Western Europe. European Urban and Regional Studies, Vol. 10. (2003) No. 4. 297-324.

[27] Beck, U.: Reframing Power in the Globalized World. Organization Studies, Vol. 29. (2008) No. 5. 793-804.; Santos, B. d. S.: Globalizations. Theory Culture Society, Vol. 23. (2006) No. 2-3. 393-399.

[28] Lukács Gábor kiváló tanulmányában így fogalmaz: "Az államok elszántan próbálnak kedvezni a külföldi befektetőknek, s ez a törekvésük az ilyen irányú állami szabályozásban tükröződik"; illetve "A kormányok egymás riválisaként versengenek a külföldi cégek kegyeiért, hiszen ezek magasabb technológiát, nagyobb piaci részesedést, munkahelyteremtő-képességet, tőkeképességet és erős elosztási rendszert jelentenek." Lukács: Az állami szabályozás szerepe... i. m. 1249., 1250.

[29] Megjegyzendő, hogy Beck gondolatmenete nem mentes az ellentmondásoktól. A transznacionális vállalatok mellett ugyanis az EU-t is potenciális "kvázi-államnak" tartja, ami a szerző korábbi nézeteivel nem egyeztethető össze.

[30] A globális folyamatok rendkívüli térnyerését valló kutatók azt hangsúlyozzák, hogy az államok egyszerűen képtelenek megakadályozni önmaguk összezsugorodását, hatásköreik elvesztését, mert külső hatásra, a nemzetközi gazdaság kiteljesedése és nyomása következtében - részben vagy teljesen - elvesztették szuverenitásukat. Többen odáig mennek, hogy kijelentik: az állam elhalt, megszűnt, fogalma egyre inkább nosztalgikus fikcióvá válik. Helyüket átveszik a fejlett régiók, amik egységesebbek, mint a nemzetállamok. Ld. bővebben: Lukács: Az állami szabályozás szerepe... i. m. 1253; Ohmae, K.: The End of the Nation State. In: The Globalization Reader (eds.: F. J. Lechner-J. Boli). Blackwell Publishers, Oxford... 207-211.

[31] A szkeptikusok szerint viszont az állam nem fog eltűnni, szuverenitása egy részéről nem külső kényszer hatására, hanem kizárólag szabad akaratából, önként mond le. Chikán A.: A globalizáció és a gazdasági tevékenységek koordinációja. Ezredforduló, 2001/1. 24-28.

A szkeptikusok szerint a gyorsuló globalizáció sodrában a (nemzet)államok nem tehetetlen bábok, hanem még a 21. században is marad eszközük a folyamatok befolyásolására, az állam nem válik véglegesen erőtlenné, gyengévé; ld. bővebben: Cséfalvay Z.: Helyünk a nap alatt...: Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Kairosz Kiadó, Szentendre, 1990.; Weiss, L.: The Myth of the powerless state. Polity Press, Cambridge, 1998.

[32] Lukács: Az állami szabályozás szerepe... i. m. 1255.; Axtmann: The State of the State. i. m. 272-275.

[33] Santos, B. D. S.: State, Law and Community in the World System: an Introduction. Social Legal Studies, Vol. 1. (1992) 134.

[34] A New Public Managementről bővebben: Bislev, S.: Globalization, State Transformation, and Public Security. International Political Science Review, Vol. 25. (2004) No. 3. 281-296.

[35] Bővebben: Galgano, F.: Globalizáció a jog tükrében: a gazdaság jogi elemzése (ford.: Metzinger P.). HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2006.

[36] Fauvarque-Cosson, B.: Towards a Renewed Universalism in Law. Diogenes, Vol. 55. (2008) No. 3. 55.

[37] Nemzetközi vonatkozásúnak tekinthetünk minden olyan törvényt, ami hangsúlyosan nemzetközi elemet tartalmaz, így ebbe a csoportba kerülhetnek a törvényerőre emelt vagy törvénnyel hatályon kívül helyezett nemzetközi egyezmények, a nemzetközi jogsegélyt, a migrációt, a külföldiek státusát, külföldi vállalatok fióktelepeinek alapítását és megszűnését szabályozó jogszabályok. Vannak természetesen vitatható normacsoportok is (pl. az idegenrendészeti jogszabályok egy része), illetve figyelemmel kell lennünk arra, hogy pl. hazánk esetében az Európai Unió közvetlenül érvényesülő jogszabályainak hatása miatt a külföldi hatás mértéke a nemzetközi vonatkozású törvények arányánál nagyobb torzít. A nemzetközi vonatkozású törvények aránya 1995 óta meghaladja a 20%-ot.

[38] Ld. bővebben: Teubner, G.: Global Bukowina: Legal Pluralism in the World Society. In: Global Law Without a State (ed.: G. Teubner). Dartmouth, Aldershot, 1997. 3-28.; Teubner, G.: Contracting Worlds: The Many Autonomies of Private Law. Social Legal Studies, Vol. 9. (2000) No. 3. 399-417.

[39] GALGANO, F.: Globalizáció a jog tükrében. i. m. 57-60.; HAMZA G.: A római jog a XXI. században. Magyar Tudomány, 2007/12. 1557-1562.

[40] Bővebben: Quoc Dinh, N.-Dallier, P.-Pellet, A.-Kovács P.: Nemzetközi közjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

[41] Ld. bővebben: Maczonkai M.: A globalizáció és az egységes jog. In: Globalitás - lokalitás; etnoregionális nézőpontok Közép-Európában konferencia-kötet (szerk.: Kupa L.). B&D Stúdió, Pécs, 2005. 87-95.; Chikán A.: A globalizáció és a gazdasági tevékenységek koordinációja. Ezredforduló, 2001/1. 24-28.

[42] GALGANO: Globalizáció a jog tükrében. i. m. 11; 36.

[43] Hirst, P.-Thompson, G.: The Future of Globalization. Cooperation and Conflict, Vol. 37. (2002) No. 3. 255.

[44] Pl.: Wolf, M.: Why globalization works. Yale University Press, New Haven and London, 2004.

[45] GALGANO: Globalizáció a jog tükrében. i. m. 72-76.

[46] Bővebben: Sassen, S.: Digital Networks and the State: Some Governance Questions. Theory Culture Society. Vol. 17. (2000) No. 4. 19-33.

[47] Szmodis J.: A nyugati jog alkonya? Állam- és Jogtudomány, 2007/1. 79.

[48] Napjainkra önálló, autonóm szabályrendszer lett ismét a lex mercatoria, ami lényegében nem más, mint "transznacionális kereskedelmi szokásjog": Horváth É.-Kálmán Gy.: Nemzetközi eljárások joga - A kereskedelmi választottbíráskodás. Szent István Társulat, Budapest, 2003. 86.

A lex mercatoriáról ld. bővebben: Berger, K. P.: The Creeping Codification of the Lex Mercatoria. Kluwer Law Int., Den Haag, 1999.; Burián L.: A lex mercatoria alkalmazása nemzetközi kereskedelmi jogvitákban. Magyar Jog, 1996/8. 490-503.; Galgano: Globalizáció a jog tükrében. i. m. 35-76.; Michaels, R.: The Re-State-Ment of Non-State-Law: The State, Choice of Law, and the Challenge from Global Legal Pluralism. The Wayne Law Review, Vol. 51. (2005) No. 3. 1209-1259.; Michaels, R.: The True Lex Mercatoria: Law Beyond the State. Indiana Journal of Global Legal Studies, Vol. 14. (2007) No. 2. 447-468.; Sassen, S.: Territory and Territoriality in the Global Economy. International Sociology, Vol. 15. (2000) No. 2. 372-393. Sinclair, T. J.: Passing Judgement: Credit Rating Processes as Regulatory Mechanisms of Governance in the Emerging World Order. Review of International Political Economy, Vol. 1. (1994) No. 1. 133-159.; Quack, S.: Legal Professionals and Transnational Law-Making: A Case of Distributed Agency. Organization, Vol. 14. (2007) No. 5. 643-666.

[49] Quack: Legal Professionals... i. m. 656.

[50] Az amerikanizálódásról bővebben ld.: Dezalay, Y.: The Big Bang and the Law: The Internationalization and Restructuration of the Legal Field. Theory, Culture and Society, Vol. 7. (1990) No. 2-3. 286.; Fauvarque-Cosson: Towards a Renewed Universalism in Law. i. m. 58.; Quack: Legal Professionals... i. m. 649.; Sassen: Territory and Territoriality... i. m. 380-383.; Shapiro, M.: The Globalization of law. Indiana Journal of Global Legal Studies, Vol. 1. (1993) No. 1. 37-64.

Meg kell jegyeznünk egyúttal, hogy vannak olyan vélemények is, miszerint a harmadik világ felemelkedésével megtépázódott a kontinentális és az angolszász jog globális dominanciája [pl. Appelbaum, R. P.: The Future of Law in a Global Economy. Social Legal Studies, Vol. 7. (1998) No. 2. 171-192.]. Pl. Kína rendkívüli módon preferálja azokat az informális jogi formákat, amelyek napjainkban uralják a világot. A globális kapitalizmus eszerint nem jelenti automatikusan a nyugati és az amerikai világ győzelmét, sőt, a globális gazdaság újabb policentrikus szakaszhoz érkezett.

[51] Kelemen, R. D.-Sibbitt, E. C.: The Globalization of American Law. International Organization, Vol. 58. (2004) 103-136; Trubek, D. M. et al.: Global Restructuring and the Law: Studies of the Internationalization of Legal Fields and the Creation of Transnational Arenas. Case Western Reserve Law Review, Vol. 44. (1994) No. 2. 407-498.

[52] Az amerikanizálódásról bővebben ld.: Dezalay, Y.: The Big Bang and the Law: The Internationalization and Restructuration of the Legal Field. Theory, Culture and Society, Vol. 7. (1990) No. 2-3. 286.; Fauvarque-Cosson: Towards a Renewed Universalism in Law. i. m. 58.; Quack: Legal Professionals... i. m. 649.; Sassen: Territory and Territoriality... i. m. 380-383.; Shapiro, M.: The Globalization of law. Indiana Journal of Global Legal Studies, Vol. 1. (1993) No. 1. 37-64.

Meg kell jegyeznünk egyúttal, hogy vannak olyan vélemények is, miszerint a harmadik világ felemelkedésével megtépázódott a kontinentális és az angolszász jog globális dominanciája (pl. Appelbaum, R. P.: The Future of Law in a Global Economy. Social Legal Studies, Vol. 7. (1998) No. 2. 171-192.). Pl. Kína rendkívüli módon preferálja azokat az informális jogi formákat, amelyek napjainkban uralják a világot. A globális kapitalizmus eszerint nem jelenti automatikusan a nyugati és az amerikai világ győzelmét, sőt, a globális gazdaság újabb policentrikus szakaszhoz érkezett.

[53] Kelemen, R. D.-Sibbitt, E. C.: The Globalization of American Law. International Organization, Vol. 58. (2004) 103-136; Trubek, D. M. et al.: Global Restructuring and the Law: Studies of the Internationalization of Legal Fields and the Creation of Transnational Arenas. Case Western Reserve Law Review, Vol. 44. (1994) No. 2. 407-498.

[54] Ezen kívül 6 ausztrál, 4 kanadai, 2 spanyol és 1-1 holland illetve francia law firm található az első 100 között. Jellemző, hogy az első 25 iroda között csak kettő nem angolszász. A 13. helyezett Garrigues Madrid 1619 jogászt foglalkoztat, de csak 8 országban van irodája és a jogászainak 10%-a dolgozik külföldön. A létszám alapján 22. helyezett francia Fidal National 1176 jogászt foglalkoztat, de csak két országban vannak irodái és a jogászainak mindössze 1%-a dolgozik külföldön. A létszám alapján az első 100 közé tartozó további két nem angolszász szervezet a Loyens & Loeff Amsterdam (48.) és a Cuatrecasas Barcelona (50.).

[55] A létszám alapján 13. helyezett Garrigues Madrid a bevételek alapján csak a 99., ill. a létszám alapján a 22. helyezett francia Fidal National csak a 85. helyen áll a bevételek alapján. A bevételek alapján további, nem angolszász iroda az eső 100 között a Loyens & Loeff Amsterdam (91.).

[56] A www.vault.com honlap több mint 15000 amerikai jogász megkérdezése alapján évente közzéteszi a legnagyobb presztízsű amerikai ügyvédi irodák sorrendjét. 2008-ban az első 10 közül 8 New Yorkban, egy-egy Los Angelesben és Chicagoban székelt. A listában az első három New York-i (1. Wachtell, Lipton, Rosen & Katz; 2. Cravath, Swaine & Moore LLP; 3. Sullivan & Cromwell LLP). A sorrend stabilnak mondható.

[57] Bővebben: Governance without Government: Order and Change in World Politics. (eds.: Rosenau, J. N.-Czempiel, E. O.). Cambridge University Press, Cambridge, 1992.

[58] Sassen, S.: Losing control? Sovereignty in an age of globalization. Columbia University Press, New York, 1996.; Kelly, Ph. F.: The geographies and politics of globalization. Progress of Human Geography, Vol. 23. (1999) No. 3. 379-400.

[59] Bővebben: Melissaris, E.: The More the Merrier? A New Take on Legal Pluralism. Social Legal Studies, Vol. 13. (2004) No. 1. 57-79.; Merry, S. E.: Legal Pluralism. Law and Society Review, Vol. 22. (1988) No. 5. 869-896.; WalbY, K.: Contributions to a Post-Sovereigntist Understanding of Law: Foucault, Law as Governance, and Legal Pluralism. Social Legal Studies, Vol. 16. (2007) No. 4. 559.

[60] Fauvarque-Cosson: Towards a Renewed Universalism in Law. i. m. 60-61.

[61] A jogi pluralizmusról bővebben lásd: Beck, U.: Reframing Power in the Globalized World. Organization Studies, Vol. 29. (2008) No. 5. 793-804.; Michaels: The Re-State-Ment of Non-State-Law... i. m. 1209-1259.; Santos: State, Law and Community... i. m. 131-142.; Teubner: Contracting Worlds... i. m. 399-417.; TeubneR: Global Bukowina... i. m. 3-28.

[62] Bővebben: Cséfalvay: Helyünk a nap alatt... i. m. 41-44.

[63] Bővebben: The Changing Economic Geography of Globalization. Reinventing Space. (ed.: G. Vertova). Routledge, London, 2006.

[64] Bővebben: Brenner: Metropolitan Institutional Reform... i. m. 297-324.

[65] SASSEN: Territory and Territoriality... i. m. 372-393.

[66] LUKÁCS: Az állami szabályozás... i. m. 1257.; SANTOS: Globalizations. i. m. 396-397.

[67] Kelly: The geographies.... i. m. 381-382.

[68] Lásd bővebben: Brenner, N.: Globalization as reterritorialization: The re-scaling of urban governance in the European Union. Urban Studies, Vol. 36. (1999) No. 3. 431-451.

[69] Spicer, A.: Beyond the Convergence-Divergence Debate: The Role of Spatial Scales in Transforming Organizational Logic. Organization Studies, Vol. 27. (2006) No. 10. 1467-1483.

[70] A jogi szabályozás és a tér megváltozott kapcsolatáról lásd bővebben: Lange, B.: Regulatory Spaces and Interactions: An Introduction. Social Legal Studies, Vol. 12. (2003) No. 4. 411-423.

[71] Bővebben: Dobai: Globalizáció és jog. i. m. 7-16.

[72] Fauvarque-Cosson: Towards a Renewed Universalism in Law. i. m. 60-64.

[73] DobaI: Globalizáció és jog. i. m. 10-16.

[74] A napjainkra jellemző anyagias személetmód megváltozása, a szerényebb, ám egészségesebb lakóhely és életmód felértékelődése az életminőség javulásának kulcsa lehet. Bővebben: Brebán ZS.: Alternatív globalizációs stratégia. Valóság, 2009/4. 8-16.

[75] Bővebben lásd: Tshuma, L.: Hierarchies and Government Versus Networks and Governance: Competing Regulatory Paradigms in Global Economic Regulation. Social Legal Studies, Vol. 9. (2000) No. 1. 115-142.

[76] Therborn, G.: Back to Norms! On the Scope and Dynamics of Norms and Normative Action. Current Sociology, Vol. 50. (2000) No. 6. 863-880.; Therborn: Globalizations... i. m. 174.

[77] Pl. az áruk és a személyek szabad mozgásának garantálásával egyidőben a járványügyi szabályozás megerősítése állami hivatalokon keresztül. A metaregulációról bővebben lásd: LANGE: Regulatory Spaces... i. m. 413.; Morgan, B.: The Economization of Politics: Meta-Regulation as a Form of Nonjudicial Legality. Social Legal Studies, 2003; Vol. 12. (2003) No. 4. 489-523.; Radaelli, C. M.: Whither better regulation for the Lisbon agenda? Journal of European Public Policy, Vol. 14. (2007) No. 2. 190-207.; Scott, C.: Accountability in the Regulatory State. Journal of Law and Society, Vol. 27. (2000) No. 1. 38-60.