A jogrendszer komplex módon való vizsgálatakor felmerül a kérdés, hogy a törvények - jogforrások - milyen módon képesek működésükkel a társadalmi-szabályozási szükségleteket megoldani. Az emberiségre jellemző a fejlődés, amely megkívánja - különösen az adójog területén - a jogszabályok állandó változását. Az adójognak a gazdasági környezet változására kell folyamatos jelleggel reagálnia. Olyan mértékű befolyásoló tényezővé vált a pénzhatalom, hogy a harcok és kompromisszumok eredményeként a változások elkerülhetetlenek lettek. Az adójogi normák speciális jogszabályi jelleggel rendelkeznek, rendszeres hétköznapi életben való alkalmazásuk és értelmezésük, már szinte szakmai tudást igényel. Ezen jogterületen történő jogalkotás és a jogalkalmazás során is körültekintő figyelemmel kell eljárni, mivel az adójog az emberek jövedelmére, vagyoni helyzetére van - igen érzékelhető - hatással. Ezen okokból következően az igazságosság és a méltányosság intézményét kiemelten kell vizsgálni ezen a jogterületen.
Az adó, mint egy társadalmi rendszer szükséges eleme, hazánk történelmében is már a kezdetektől, Szent István uralkodásától kezdve fontos szerepet töltött be. Magyarországon oly adórendszer alakult ki (igaz még ebben a korban csupán fiskális bevételekről beszélhetünk), amely képes volt a hazai felvilágosodás koráig életben maradni. Ezután leginkább a társadalmi berendezkedés változásai kényszeríttették ki - itt már ténylegesen létező - adórendszer megújításait. Megfigyelhetjük, hogy az alapokat is érintő változások a politikai berendezkedés módosulásait követik. A rendszer rugalmasságát pedig a keretszabályokba illeszkedő, azokat részletező tartalommal kitöltő állami irányítás egyéb jogi eszközei adják. A XX. században a gazdaság olyan mértékű drasztikus változásokon ment keresztül (s megy még a mai napig is), hogy a törvények változatlanságának látszatát már nem tudják fenntartani. Az emberiség fejlődésének eredményeként a társadalom egyre jobban kezdi szétfeszíteni a gazdasági szabályozás korlátait. Oly mértékű intenzív, pulzáló egységet alkot a jelen korunkban a gazdaság a joggal, hogy az megköveteli, hogy a jogalkotó az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel a változásokra reagáljon, illetve, hogy a jogalkotást a jövőbe tekintő módon végezze el. Abban az esetben, ha a folyamatot a maga komplex egészében vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy az állandó változás a fejlődési kényszer hatására elkerülhetetlen. A fennmaradó kérdés az, hogy a változásokat, milyen eszközökkel tudjuk követni. Az egyensúlyt kell megtalálni a szinte mindenre kiterjedő bonyolult kazuisztikus és csupán keretszabályokat használó - ezzel jogi "kiskapuk" tömegét létrehozó - jogszabályi tevékenységek között. Olyan keretszabályok megalkotása válik szükségessé törvényi szinten, amelyet a jövőbe tekint, s amely érdekvédelmi szervek egyeztetése eredményeképpen jön létre. A jogszabályi kereteket pedig az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek kell megtölteni a tényleges alkalmazhatóságot biztosító jogszabályokkal. Fontos követelmény lenne, hogy az állami irányítás egyéb jogi eszközei törvényi keretekbe illeszkedjenek és kikényszeríthetők legyenek. A megoldás megtalálása igen nehéz, bár a cél már világos és egyértelmű.
A pénz és a gazdaság jelen korban olyan mértékű befolyással rendelkező, a hétköznapi életet meghatározó tényező, amely a saját szerepén túlmutatva, oly hatalomra tett szert, amelynek korlátait az alkotmányozásnak kell biztosítania. Minden, a társadalom fölött hatalommal rendelkező személy vagy szervezet hatalmát, valamint a hatalomba való kerülését az alkotmány szabályozza.
A pénzrendszer jelenkori működéséből következően oly hatalom és befolyásoló tényező lett, hogy egy új hatalmi ágról, a pénzhatalomról beszélhetünk. A hatalmi ágak kettő fő vonással rendelkeznek:
a) kikényszeríthető eszközei vannak kezében,
b) szerkezete hierarchikus jellegű.
Ez az új hatalmi ág azonban az Alkotmányban semmilyen legitimációval nem rendelkezik. A működését úgy oldja meg, hogy eleve kivonja magát a hatalomlétesülés és működés demokratikus - alkotmányos szabályozottsága és ellenőrzöttsége alól. Jellegéből adódóan nincs arra kényszerítve, hogy a demokratikus rendszerekben minden hatalom alapját képező közbizalomért megküzdjön, mindezek alapján a demokratikus államszervezetben egy testidegen, diktatórikus struktúra működik. Ezt a hatalmi struktúrát azonban nem lehet tényleges kereteiben vizsgálni, hisz megfoghatatlan, mivel valójában az államrend törvényes intézményein keresztül fejti ki hatását. E hatalmi ág hatalmas hatékonysággal rendelkezik a külső valóságban, ennek ellenére mégis rejtőzködő természetű, s nem alkot - törvényes kereteiben nem is alkothat - egy formálisan megragadható külső szervezetet, vizsgálva mindezt a pénzhatalmi világrendszer legfőbb képviselőitől egészen a helyi képviselőkig. A létezése azonban nem kérdés, nem kérdőjelezhető meg, hisz pénzhatalom igenis létezik, azonban illegitim módon. Összefonódik a léte a legitim intézményekkel, beépül e szervezetek struktúrájába és ezen keresztül az egész társadalmat fokozatosan a hatalmába keríti. Ez a lét alkotmányellenes helyzetet teremt, amelyet meg kell szüntetni. A törvénytelen, hatékony és rejtőzködő negyedik hatalmi ág - a pénzhatalom - nem szervezetében lepleződik le, hanem működésében.
Az adójogi normák vizsgálatánál a meghatározatlanság egy rendszeresen visszatérő kulcsszó. Az adókötelezettség fogalmát a jogalkotó tevékenysége során kiterjesztheti, ez az adójogi jogszabályok egyik speciális jellemzője.
A jogszabályoknak e jogterületen többféle - és gyakran igen eltérő - életviszonyokat kell hogy egyneműsítsenek, ezen folyamat eredménye több lehetséges, de egyaránt tökéletlen megoldás. Nagyvonalúság jellemzi e jogszabályokat, amely a szűk értelemben vett - pozitív jogon belüli - joghézagok tömegét emeli ki. A joghézagok kiküszöbölésére a jogalkotó újabb kiegészítő jogszabályi (főként az állami irányítás egyéb jogi eszközeihez nyúlva) normákat alkot. Ez a folyamat a motivációt három térbeli síkból kapja: a múlt hibáira reagálva igyekszik kijavítani, a jelenben felmerülő problémákra is választ ad, valamint jellegéből fakadóan a jövőben való működés lehetőségét is biztosítva előre kell tekinteni a jogalkotási folyamat motivációja során.
Ezen több irányból való megfelelési "kényszer" azonban, lehetőséget ad arra, hogy a kazuisztika csapdájába essen a folyamat. Minél több speciális fogalom kerül bevezetésre, annál több új fogalom meghatározására vagy kiemelésére van szükség. Minél inkább "tökéletes" speciális adójogi normát teremt a jogalkotó, annál több új fogalmat kell megmagyaráznia. A kazuisztika öngerjesztő mechanizmusa, amely egy ponton túl kioltja saját célját. Néhány módosítás után a jogalkotó belátja, hogy minél jobban körülbástyázza az általa létrehozott fogalmat, annál több rés található a bástyák között, ezért gyakran inkább elejti az egész fogalom-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
