A közelmúltban a közvéleményt is erőteljesen foglalkoztató egyházügyi kérdések közé került az egyházi házasságkötés állami elismerésének lehetősége. Az elmúlt évtized egyházügyi kérdéseihez hasonlóan a felvetés ebben az esetben sem az egyházaktól, hanem a politika irányából érkezett: a fennálló rendszer módosítása nem szerepelt az egyházi törekvések között. A polgári házasság bevezetésének jogtörténeti elemzését e helyen mellőzve a jelen írás egyrészt néhány külföldi megoldást vázol föl, illetve a fölmerülő alkotmányjogi és egyházjogi kérdéseket tekinti át.
Egyes országokban nincs állami házasságjog, hanem a polgárok a vallásuk szerinti vallási-egyházi hatóságok előtt köthetnek házasságot, és házasságuk esetleges érvénytelenségéről/felbontásáról is e hatóságok dönthetnek. Így például (a török miletrendszer örökségeként) Izrael Államnak nincs világi házasságjoga. A polgári átalakulás előtt Európában általában az állami házasságjog hiánya volt jellemző, azaz ezt a kérdést az egy-ház(ak)ra hagyták - ha meg is jelent állami szabályozás (ahogy Magyarországon évszázados egyházpolitikai küzdelmek során), akkor az állami szabályok végrehajtására az egyházakat kötelezték. Az ilyen, az egyházi autonómiát is korlátozó szabályozás előfeltétele, hogy a polgári jogegyenlőség (előtt vagy) mellett a felekezeti hovatartozás a személy jogállása szempontjából jelentősséggel bír.
Az egyházi és az állami házasságjog következetes elválasztására jó példával szolgál jelenleg Magyarország. Az állami jogrend és az egyházi jogrend(ek) itt egymás mellett élnek, és legföljebb saját elhatározásukból tulajdonítnak jelentőséget a másik jogrendben érvényes jogcselekményeknek [így a polgári házasságkötést a Katolikus Egyház bizonyos esetekben (pl. papok vagy szerzetesek esetében) tiltja és szankcionálja, más esetekben érvényességét elismeri, vagy akár szentségi jelleget is tulajdonít neki (így pl. két református házasságkötése esetén), másik oldalról az egyházi házasság az állami hatóságok előtt az élettársi kapcsolat bizonyítékául szolgálhat]. Természetesen a magyar családjog is elismeri az egyházi házasságot, amennyiben azt olyan államban kötötték, melyben az egyházi házasság polgári hatásokkal bír. Megjegyzendő, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról 1952. évi IV. törvény (családjogi tv.) hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 23. tvr. eredeti 48. §-a büntetni rendelte a polgári házasságkötést megelőző vagy mellőző egyházi házasságkötés esetében a közreműködő lelkészt:
"(1) Az a lelkész, vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított más személy, aki egyházi házasságkötésnél közreműködik, mielőtt a házasulók a házasságnak az anyakönyvvezető előtt való megkötését igazolták volna, bűntettet követ el és hat hónapig terjedhető börtönnel büntetendő.
(2) Nem büntetendő a cselekmény, ha az egyházi szertartás az egyik félnek közeli halállal fenyegető betegsége esetén történt." E büntető rendelkezést azonban már 1962. VII. 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezték.[1] A tiltás megszüntetését az elválasztás következetessége felé tett lépésként értékelhetjük. A magyarországi jogi helyzethez hasonló az ausztriai helyzet.
Az állami hatóságok előtti házasságkötést megelőző, vagy azt mellőző egyházi házasságkötést ma is több államban - melyek jórészt a múlt századi liberalizmus elemeként vezették be a kötelező állami házasságkötést - büntetni rendelik. Így Németország - bár 1953 óta már csak szabálysértésként és nem bűncselekményként - tiltja az egyházi közreműködést olyan házasulandóknál, akik anyakönyvezető előtt még nem kötöttek házasságot.[2] Hasonló szabályok vannak érvényben Hollandiában,[3] Franciaországban[4] és Belgiumban[5] is. E szabályok jellem-
- 446/447 -
zően a XIX. századi kultúrharc reminiszcenciái és sokan felhívják a figyelmet arra, hogy a tilalmak és szankciók mára elveszítették jogpolitikai okaikat, így fenntartásuk aggályos.[6]
A egyházi házasságot elismerő államok szemléletük alapján alapvetően két csoportba oszthatók: míg egyesek az egyházi házasság tényének tulajdonítanak jelentőséget, addig mások csak a polgári házasságot ismerik el, és az egyházi házasságnak annyiban tulajdonítanak jelentőséget, hogy elfogadják azt, mint a polgári házasságkötés egyik lehetséges formáját. Az inkább elvi különbség a gyakorlatban akkor válhat lényegessé, ha az egyházi házasság állami bejegyzése valamilyen okból elmarad: ebben az esetben elképzelhető, hogy a felek állami szempontból nem válnak házastársakká.
Horvátországban, Szlovákiában és Litvániában a Szentszékkel kötött újabb megállapodások[7] alapján a kánoni (egyházi) házasság megkötésének pillanatától civil hatásokkal rendelkezik, az egyházi bíróságok semmisséget megállapító ítéleteit és a legfőbb egyházi hatóság házassági köteléket felbontó döntéseit közlik az illetékes civil bírósággal, mely a civil jogkövetkezményeket a nemzeti jog alapján vonja le.[8] Így ezekben az országokban az olaszországi[9] és spanyolországi[10] jogi helyzethez hasonló megoldás érvényesül. Például Szlovákiában a kánoni jog szerint kötött házasság - amennyiben a szlovák jogrendszerrel összhangban áll - a polgári formában kötött házassággal azonos joghatásokkal jár. Az így megkötött házasságok polgári anyakönyvezését a szlovák állami jog rendezi. A házasság semmisségéről vagy házassági kötelék felbontásáról hozott egyházi döntéseket a bármely fél kérésére az állami hatóságok felé jelzik, melyek azután az állami jog előírásait követve járnak el. A kánoni házasság érvénytelenségének lehetnek olyan okai, melyeket az állami fél nem ismer el (így pl. impotencia házassági akadályát[11]), azaz a felek házasságának érvénytelenségét az egyházi bíróság kimondja, azonban az állami bíróság az ítéletet nem veszi át, azaz az állami jog szerint a felek házastársak maradnak. Megjegyzendő, hogy Olaszországban és Spanyolországban a jelenlegi rendszer kialakulásakor a polgári válás intézménye még nem létezett, illetve bevezetése csak nagyon szigorú feltételek mellett történt meg. Így az egyházi bíróságok által kimondott érvénytelenség elismerése egyben az esetleges új kapcsolat polgári szempontból történő rendezhetőségének egyetlen lehetősége volt. Az egyházi házasságot a rendszerváltozás óta Csehországban és Lettországban,[12] azaz nem katolikus többségű országokban is elismerik. Az egyházi házasságot jellemzően a létezett szocializmus azon országai ismerik el, melyekben a kommunista hatalomátvétel előtt ilyen rendszer érvényesült.
Lengyelországban a konkordátum ratifikációja körüli vita egyik kulcskérdése a házasságjog szabályozása volt. A konkordátum 10. cikke alapján "a kánoni házasságnak megkötése pillanatától fogva ugyanolyan következményei vannak, mint a polgári jog szerinti házasságkötésnek." Ennek azonban feltétele, hogy a házasulandók ne essenek a lengyel jog szerint házassági akadály alá és a házasság polgári jogkövetkezményeit is kifejezetten vállalják, továbbá, hogy az állami anyakönyvi hivatal bejegyezze a házasságkötés tényét (a gyakorlat már produkált olyan kártérítési pert, melynek tényállásában a házasok csak gyermekük anyakönyvezésekor döbbentek rá, hogy a plébános mulasztása miatt házasságukat az állami hatóság nem anyakönyvezte, így az állami jog értelmében nem minősülnek házastársaknak). A házasság további jogi sorsát tekintve szigorú elválasztás érvényesül, azaz az egyházi bíróságok ítéletei, vagy az esetleges pápai felbontó döntések világi joghatást nem válthatnak ki.[13] A lengyelországi helyzet mutatja, hogy konkordatárius szabályozás esetén a Szentszék elfogadja azt, hogy csak a házasságkötési szertartásnál legyen kapcsolódás, míg a házasság további sorsa tekintetében az egyházi fórum döntésének már nincs polgári hatása. Ehhez hasonló a jogi helyzet Írországban[14] és Görögországban[15] is. Írországban már 1844, míg Görögországban 1982 óta van lehetőség polgári házasságkötésre. A házasságok túlnyomó többségét egyházi szertartással kötik, azonban a házasság polgári vonatkozásairól mindkét országban alapvetően az állami bíróságok dönthetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
