A "szent tehén" fogalma Dél-Ázsiához, különösen a hinduizmushoz kapcsolódik.[1] A nyugati kultúrában ezt a kifejezést olyan mindennapi jelenségek vagy szokások leírására használjuk, amelyek érinthetetlenek, megkérdőjelezhetetlenek, jelentőségüket azonban semmilyen gyakorlati haszon nem indokolja. Bár a szent tehén koncepció a vallás világából ered, a jogban, mint egy másik normarendszerben is alkalmazható. A jogi normákra is jellemző, hogy egy bizonyos célt szolgálnak, közelebbről azt, hogy jogalkotó a jog eszközeivel, elsősorban kényszerítő intézkedések révén biztosítja egy meghatározott viselkedési minta követését.[2] Ha a jog túllép ezen a kívánatos társadalmi tartalmon, akkor fiktív, redundáns elemek jelennek meg a szabályozásban,[3] a jog igazságtalannak vagy irreálisnak tűnik majd, a jogsértések pedig büntetlenül maradhatnak, ami idővel aláássa a jog hatékonyságát és legitimitását.[4] A joggal szemben tehát nem csak a formaság a követelmény (pl. megfelelő eljárásban fogadják el szabályait), hanem a tartalmiság is, amely így a társadalom megszakítatlan folyamatát kifejező, dinamikus fogalom.[5]
A jog társadalmi funkcióit szem előtt tartva tehát a jogban szent tehénnek azt a régebb óta hatályos szabályt, vagy a jogalkalmazásban hosszabb ideje élő jogtételt tekinthetjük, amelyet különösebb aggály, kétség nélkül alkalmazunk, bár valójában nem szolgál praktikus igényeket. Nem minden elhibázott, vagy téves szabály szent tehén tehát, csak az, ami hosszabb ideje fennáll, megkérdőjelezése kivételes, miközben kétséges, hogy betölti-e társadalmi rendeltetését. Ez a szemléletmód (hasonlóan az összehasonlító jogtudományhoz) különösen hasznos lehet, hogy "megszabadítson minket a megkérdőjelezhetetlen feltételezések okozta tehetetlenségtől". [6] Ezeket az előírásokat nem azért kifogásolhatjuk, mert nem felelnek meg a jog belső racionalitásának (pl. nyelvezetük lehet világos, fogalomhasználatuk dogmatikus vagy éppen megfelelően illeszkedhetnek a jogrendszer egészébe), hanem mert a külső racionalitás, a valós társadalmi feltételeknek való megfelelés szempontjából kérdőjelezhetők meg.[7] Ez a fajta kritika különösen jellemző lehet a munkajoggal szemben. Ha a munkajog nem tart lépést a munkaerőpiac drámai változásaival, a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések elavulhatnak.[8] Márpedig a munkajog olyan társadalmi és gazdasági körülmények mellett alakult ki, amelyek a posztindusztriális korszakban már meghaladottak.[9]
A tanulmány célja, hogy a vázolt elméleti háttér mellett megvizsgálja, milyen mértékben tekinthető az uniós munkajogi szabályozás elsődleges jogi keretrendszere szent tehénnek. A szerzők ugyanezt a megközelítést alkalmazták egy korábbi kutatásukban, amelynek célja a magyar munkajogban fellelhető szent tehenek azonosítása volt. A projekt élénk szakmai vitákat váltott ki, amelyek eredményeként konferencia-előadások és folyóiratcikkek születtek.[10]
Egy adott országban a nemzeti munkajogi védelem hatályát - a szupranacionális jogi kötelezettségektől eltekintve - a nemzeti jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat alapján lehet meghatározni. Ezzel szemben az uniós munkajog puszta léte, kiterjedése és fejlődési irányai alapvetően azon a jogalkotási felhatalmazáson alapulnak, amelyet a tagállamok az elsődleges jogban az uniós jogalkotónak adtak.[11] Ezért döntő fontosságú annak vizsgálata, hogy az uniós munkajog kiindulópontjának tekinthető jogalapi rendszer megfelel-e korunk kihívásainak, vagy inkább olyan szent tehénnek tűnik, amely gátolja a kívánt fejlődést.
Elemzésünk során támaszkodunk a Szerződések reformjához az Európai Parlament által 2022-ben közzétett javaslatokra,[12] amelyek a "Conference on the Future of Europe" tanácskozás eredményein alapulnak.[13] Mivel a tagállamok meglehetősen megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy támogassák-e a Parlament reformkezdeményezését,[14] az Európai Tanács egyelőre nem tett további lépéseket a szerződésmódosítás előkészítése ügyében.[15] Mindazonáltal az EP-állásfoglalás számos figyelmet érdemlő javaslatot tartalmaz a szociálpolitikával kapcsolatban.
A fentiek szerinti kutatás cél érdekében először is fel kell vázolnunk az uniós munkajogi vívmányok fejlődési
- 21/22 -
ívét, az uniós társadalmi-gazdasági modell alakulásának tükrében (2. pont). A történeti áttekintést követően a 3. pont összefoglalja arra vonatkozó érveinket, hogy miért szükséges a jelenlegi szerződési keretek sürgős felülvizsgálata, a szent tehén normákra jellemző diszfunkciók elkerüléséhez. Bár a 4. pontban megvizsgáljuk, milyen más megoldások kínálkoznak a jelenlegi kihívások leküzdésére, álláspontunk szerint a jövőbeli uniós munkajogi jogalkotás szempontjából elkerülhetetlennek tűnik a Szerződések reformja. A tanulmány a következtetések tömör összegzésével zárul.
Mint az köztudott, az európai integráció kezdetben a gazdasági együttműködésre összpontosított, míg a szociálpolitika irányítása a tagállamok hatáskörében maradt. Az EGK-Szerződés jól megalapozott keretrendszert rögzített a közös piac létrehozására, amely elsősorban a négy gazdasági alapszabadságra vonatkozó szabályokat tartalmazta. Ugyanakkor a szociálpolitikát csak nagyon felületesen érintette: főként a piachoz kapcsolódó szempontok kerültek előtérbe (például a munkavállalók szabad mozgását elősegítő, a szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó rendelkezések[16] is a közös piacra vonatkozó szabályok között szerepeltek). Bár a szociálpolitikáról szóló III. cím[17] tartalmazott szabályokat a nők és férfiak közötti egyenlő díjazásról és az éves szabadság egyenértékűségéről, ezek a cikkek nem ruházták fel a Közösségeket további másodlagos jogalkotási jogkörrel e területen.[18]
E rendszer alapjául az Ohlin-jelentésben (1956) felvázolt ordoliberális gazdasági elv szolgált, amely szerint a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek a piac önműködésével maguktól megszűnnek.[19] A jelentés szerint a tagállamok között a munkaerő és a társadalombiztosítás költségeiben jelentkező különbségek nem jelentenek akadályt a piaci integráció előtt.[20] Mivel a szociális ügyekben a hatáskör a tagállamoknál maradt, ez konzerválta a nemzeti szociális rendszerek sokféleségét.[21] Az uralkodó várakozások szerint, a közös piac kialakulása automatikusan magával vonja majd az életszínvonal emelkedését. Feltételezték, hogy a munkaerőköltségek közötti különbségek a termelési tényezők szabad mozgása révén ki fognak egyenlítődni a közös piacon.[22] Ebből következett, hogy a szociális fejlődést a gazdasági integráció mellékes folyamatának tekintették, a szociális célkitűzések pedig csak annyiban voltak elfogadhatóak, amennyiben azok hozzáárultak a közös piac működéséhez.[23]
Ennek megfelelően az EGK Szerződés hatálya alatt, egészen az Egységes Európai Okmány elfogadásáig (1986) kötelező erejű másodlagos jogalkotás kizárólag az EGK Szerződés 100. és 235. cikkében rögzített, általános jogalkotási hatáskörök alapján volt lehetséges, ami a Tanácsban egyhangú szavazást kívánt meg.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
