A véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélethez való jog a jogrendszer kiemelt értékeinek tekinthetők, amelyekkel kapcsolatban a közösségi média számos kihívást tartogat. A közösségi oldalak elhozták a vélemények cseréjének és megosztásának szabadságát, arra azonban csak a globális tartalomszolgáltatók által megszabott keretrendszerben kerülhet sor. A magánélethez való jog érvényesülését szintén számos ponton érinti, sok esetben erodálja a közösségi média működése. Tanulmányunkban e két jogosultságnak az online térben való érvényesülését és a közöttük felmerülő kollízió bemutatását tűzzük ki célul.
Freedom of expression and the right to privacy are core values of the legal system, and social media present many challenges. Social networking sites have brought the freedom to exchange and share opinions, but this can only take place within a framework set by global content providers. The right to privacy is also affected, and, in many cases, eroded, at many points by the way social media operate. The aim of this study is to examine the way in which these two rights are exercised in the online space and the collision between them.
Az online közösségi terek által megteremtett "szép új világ" számos kihívást tartogat a magánélethez való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesülését érintően. A jelen tanulmányban az "online közösségi tér" kifejezés alatt a közösségi média oldalait értjük, amelyek akár több milliós felhasználói bázissal rendelkező online felületek is lehetnek. A globális statisztikák kimutatásai szerint 2021-ben a világon körülbelül 3,84 milliárd ember használta a közösségi média felületeit, akik egy nap alatt átlagosan több mint két órát töltöttek valamelyik platform böngészésével. Jelenleg a Facebook tekinthető piacvezetőnek, amelyet a Twitter, az Instagram és a YouTube követ.[1] Ezekre az oldalakra vonatkozóan általános, egzakt jogi meghatározás eddig nem született, egységes kezelésüket pedig megnehezíti, hogy nem sorolhatók egyetlen csoportba, hanem számos altípusuk különíthető el (például klasszikus közösségi oldalak, videó- vagy képmegosztó platformok, társkereső szolgáltatások).[2]
A magunk részéről általános értelemben olyan szolgáltatásokat (webhelyeket és alkalmazásokat) értünk a közösségi média fogalma alatt, amelyek egyfajta keretrendszert biztosítva, regisztrációt követően teszik lehetővé a felhasználók számára, hogy egy online közösségi hálózat részeseivé váljanak, tartalmakhoz férhessenek hozzá és azokat maguk is megoszthassák. Eszerint a közösségi platformoknak esszenciális jellemzője a "megosztás", vagyis a tartalom közzététele, ami a véleménynyilvánítás lehetőségét is magában hordozza. Nézetünk szerint azonban ennek a szabadságnak számos speciális korlátja létezik a közösségimédia-térben, amelyek a materiális valóságtól eltérő sajátosságokat mutatnak. Ugyanez érvényes a magánélethez való jogra is, amely-
- 103/104 -
re vonatkozóan Mark Zuckerberg 2011-ben úgy fogalmazott, hogy az megszűnt társadalmi norma lenni.[3] A magunk részéről ezzel a kijelentéssel nem értünk egyet, de attól még a közösségi média térhódítása számos esetben erodálja, gyengíti a magánélethez való jog érvényesülését.
További fontos körülményt jelent, hogy a magánszféra oltalma gyakorta képezi a véleménynyilvánítási szabadság korlátját, és bizonyos esetekben a magánélethez való jog korlátozása igazolható a véleménynyilvánítási szabadságban is testet öltő demokratikus érdekek mentén. Ezekre az indokokra tekintettel itt azt vizsgáljuk, hogy a magánélethez való jognak és a véleménynyilvánítás szabadságának milyen metszéspontjai vannak a közösségi média felületein, és a kollíziók milyen elvek mentén oldhatók fel. Ezt megelőzően szót ejtünk e két jogosultságnak a közösségimédia-térben való érvényesüléséről, és felvázoljuk a legfontosabb jogi problémák körét, lehetséges megoldásokat is javasolva.
Bizonyos nézetek szerint a közösségi média térhódítása megteremtette a "gondolatok közterének" lehetőségét, mivel ezeken a platformokon gyakorlatilag megszűntek a fizikai távolságok, a felhasználók közötti interakció pedig rendkívül egyszerűvé vált. Ezek a felületek lehetőséget adnak valós idejű közvetítések létrehozására és követésére, különböző szöveges és audiovizuális elemeket tartalmazó bejegyzések megosztására és azokhoz megjegyzések fűzésére.
A véleménynyilvánítás szabadságát mint alapvető jogot a szupranacionális emberi jogi dokumentumok mellett hazánk Alaptörvénye is oltalomban részesíti.[4] Azonban fontos kiemelni, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a belőle sarjadó kommunikációs alapjogok nem korlátozhatatlanok, például nem sérthetik az emberi méltóság védett magját, nem irányulhatnak valamely nemzeti, faji, etnikai vagy vallási csoport méltóságának megsértésére stb.[5] További fontos korlátot jelent az a közszereplők bírálhatóságával kapcsolatosan megfogalmazott kitétel, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog nem járhat mások magán- és családi életének, otthonának sérelmével.[6] E rendelkezés párhuzamban áll a Polgári Törvénykönyv és a magánélet védelméről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel is,[7] és rámutat a magánélethez való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága között gyakorta fennálló kollízióra.[8] Azonban a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására csak a jogszabályi feltételek megléte esetén, a szükségesség és az arányosság Alaptörvényben rögzített követelményének megfelelően, esetről esetre mérlegelve kerülhet sor.[9] Emiatt a kollíziók feloldásában kiemelt szerepe van az esetjog
- 104/105 -
jogfejlesztő értelmezésének, amelyre hazánkban is jelentős hatást gyakoroltak az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által lefektetett elvek.
Ezek az alapelvek egyértelműen érvényesülnek a materiális valóság keretei között, megválaszolandó kérdést jelent ugyanakkor, hogy a közösségi média egyes platformjain milyen keretrendszer mentén szerezhet érvényt magának a véleménynyilvánítás szabadsága, leszűkítik vagy tágítják-e annak kereteit az egyes online platformok. Érdemes megvizsgálni magának a véleménynyilvánítási szabadságnak az érvényesülését és annak részterületeként a tájékozódáshoz való jog kérdéskörét is, amely szintén kiemelt jelentőséggel bír a közösségi média felületein. A véleménynyilvánítás szabadsága tipikusan akkor kerül előtérbe egy közösségi oldalon, amikor egy konkrét közlés jogszerűségének vizsgálatára kerül sor, például ha egy felhasználó kifogásolható tartalmú szöveges bejegyzést tesz közzé. A közlés jogszerűségének vizsgálata során nyilvánvalóan alkalmazandók a tételes jogi szabályok, ugyanakkor figyelembe kell venni az egyes online platformok által meghatározott belső szabályokat is, amelyek a platformot működtető szolgáltató által alkalmazott felhasználási feltételekben öltenek testet.[10] Legtöbbször a szolgáltató hoz döntést egy kifogásolt tartalom eltávolításáról vagy annak érintetlenül hagyásáról, így lényegében az egyes vélemények korlátozására a fentebb említett jogszabályi szempontrendszer figyelmen kívül hagyásával, csupán a belső szabályok mentén is sor kerülhet.
A jelenleg piacvezetőnek tekinthető Facebook felhasználási feltételeit a fogyasztók a regisztráció során elfogadják, és vállalják, hogy tartózkodnak az olyan magatartásoktól és tartalmak megosztásától, amelyek sértik a feltételeket, a közösségi alapelveket és a Facebook által kialakított feltételeket és szabályokat, vagy jogellenesek, megtévesztők, diszkriminatívak, csalárdak, esetleg sértik valaki más jogait, ideértve a szellemi tulajdonhoz fűződő jog megsértését is. Ha a felhasználók által megosztott tartalom sérti e feltételek valamelyikét, akkor azt eltávolíthatják.[11] Nézetünk szerint e rendelkezésekkel kapcsolatosan két fontos aggály fogalmazható meg. Egyrészt a feltételekben szereplő jelzők meglehetősen homályosak és meghatározhatatlanok, így lényegében nem tisztázott, hogy milyen esetekben tekinthető csalárdnak vagy megtévesztőnek egy bejegyzés. Másrészt maga a törlési mechanizmus vagy még inkább az arra vonatkozó részletes szabályok nyilvánosságra hozatalának a hiánya aggasztó: e mechanizmus szabályait nem részletezik a felhasználási feltételek körében.
Kiemelendő a német szövetségi bíróság (BGH) 2021. július 29-én meghozott döntése,[12] amely részben érvénytelennek nyilvánította a Facebooknak a bejegyzések törlésére és a felhasználói fiókok letiltására vonatkozó felhasználási feltételeit. A BGH elé került két ügy történeti tényállása szerint az érintett Facebook-felhasználók illegális bevándorlók tevékenységét élesen bíráló bejegyzéseket tettek közzé. A posztok megosztását követően a Facebook a felhasználási feltételeinek a gyűlöletbeszédre vonatkozó pontja alapján törölte a felhasználók bejegyzéseit, majd felfüggesztette felhasználói fiókjukat a további jogsértések megelőzése céljából. A Facebook-
- 105/106 -
szolgáltató döntése ellen a felperesek bírósági keresetet nyújtottak be. A peres eljárásban a BGH megállapította, hogy a Facebook felhasználói feltételeinek a felhasználói bejegyzések törlésére és a fiókok blokkolására vonatkozó pontjai a kommunikációs szabványok megsértése miatt érvénytelenek, mert a Facebook sem előzetesen, sem utólag nem vállalta, hogy értesíti a felhasználót bejegyzésének törléséről és fiókjának felfüggesztéséről. Egzakt jogi indokokat nélkülöző döntések születhetnek, mert a közösségi oldalak által alkalmazott mechanizmus nem feltétlenül felel meg a hatályos jogi szabályozásnak és az esetjogi bíráskodás által kidolgozott elveknek. Tehát nincs lehetőség semmilyen jogorvoslatra a törlés vagy a felfüggesztés előtt. Nézetünk szerint ez a döntés rendkívül jelentős, mivel amíg a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása feltételeinek megállapítását egy hagyományos polgári bírósági eljárásban részletes alapjogi mérlegelés előzi meg, addig a közösségi platformok egyoldalúan eltávolíthatnak véleményeket a felületükről, indokolási kötelezettség nélkül. Ez a gyakorlat nem tartható fent hosszú távon, mivel az a véleménynyilvánításhoz való jog egyoldalú, indokolás nélküli korlátozásához vezethet.
A vélemények érvényesülésének biztosítása mellett a véleményszabadság másik kiemelt területét az információkhoz való hozzáférés, vagyis a tájékozódás joga jelenti, ami szintén számos sajátosságot hordoz a közösségi médiatérben. E problémakör legfontosabb vetületét a szűrőbuborékok kialakulása és a fake news, vagyis az álhírek jelensége adja.[13] A közösségi médiában jellemző szűrőbuborékok a platformok által alkalmazott algoritmusokra vezethetők vissza. Bár működésük üzleti titoknak minősül, lényegében leginkább ezek befolyásolják az egyes felhasználók "hírfolyamában" látható tartalmakat. Ez azt jelenti, hogy az algoritmusok miatt a felhasználók csak olyan testreszabott tartalmakkal találkoznak a közösségi médiában, amelyek az ő preferenciáikhoz igazodnak, és azok valószínűleg interakciót váltanak ki az adott profilt használó személyből. Ez a testreszabott felület nagyon kényelmesnek tűnik, ugyanakkor a felhasználót be is zárja a saját világába, mert lényegében nem találkozik a világképébe nem feltétlenül illeszkedő véleményekkel, ezáltal pedig sérülhet a tájékozódáshoz való joga.[14]
A jelenség megértését és jogi szabályozásának lehetőségét jelentősen befolyásolja, hogy az egyes platformok algoritmusainak a működését meghatározó belső szabályzatok nem nyilvánosak, mert a személyre szabott hirdetések miatt a szolgáltatóknak azokhoz jelentős anyagi érdekük fűződik. A szűrőbuborékok elleni hatékony jogi válaszreakció még várat magára, de elősegíthetné egy olyan jogi szabályozás, amely arra kötelezné a közösségiplatform-szolgáltatókat, hogy tegyék lehetővé felhasználóik számára a személyre szabás lehetőségének kikapcsolását, valamint a szolgáltatók által alkalmazott algoritmusok átláthatóságát segítő szabályozás megalkotása is szükségesnek látszik.
A tájékozódáshoz való jog - ezáltal a véleményszabadság - érvényesülésének a másik nehezen szabályozandó területét a fake news rendkívül gyors és intenzív terjedése jelenti. A dezinformációk terjedéséhez számos megválaszolandó kérdés kötődik, például hogy az efféle közlések tarthatnak-e igényt bármilyen jogi védelemre, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a korlátozásuk érdekében, milyen mértékrendszer alapján korlátozhatók stb. A hamis hírek terjedése
- 106/107 -
rendkívül káros hatással van a demokratikus diskurzus működésére, és nagymértékben torzítja a közösségi oldalakat használó személyek tájékozódáshoz való jogát. Ezekre a kihívásokra reflektálva például a Meta vállalat nemzetközi tényellenőrző hálózatokkal kezdett együttműködni, valamint a felületén lehetőséget ad az álhírek felhasználók általi bejelentésére is.[15]
Összegzésképpen: az egyes közösségi oldalak felületén nem érvényesül teljes körűen a véleménynyilvánítás szabadsága, annak korlátozásában jelentős szerepük van a belső szabályzatoknak és a törlési mechanizmusnak. A jogi szabályozást tekintve üdvözlendő megoldásnak tekinthető az EU égisze alatt készülő DSA- és DMA-rendelettervezet,[16] amelyek a globális közösségi platformok megregulázását tűzik ki célul.
A bevezetőben már utaltunk Zuckerberg Facebook-alapító szavaira, aki szerint a magánszféra a közösségi oldalak térhódításának nyomán megszűnt társadalmi norma lenni. Bár a magunk részéről ezzel a kijelentéssel nem értünk egyet, az azonban bizonyos, hogy a közösségi média oldalai jelentős (hátrányos) befolyással vannak a magánélethez való jog érvényesülésére. A magánélethez való jogot szupranacionális emberi jogi dokumentumokban ismerték el,[17] alapvető jogként nevesíti a magyar Alaptörvény,[18] nevesített személyiségi jogként szerepel a Polgári Törvénykönyvben,[19] továbbá önálló jogszabályként az Mvtv. is rendelkezik róla. A hazai jogrendszer tehát komplex módon oltalmazza a magánélethez való jogot, amit a bírói gyakorlat tölt ki tartalommal. A magánélethez való jog lényegének meghatározására számos jogirodalmi munka született az idők folyamán, definiálását azonban nem tartjuk célszerűnek, mert az a védett jogtárgy indokolatlan szűkítéséhez vezetne. A magunk részéről olyan jogosultságként tekintünk a magánélethez való jogra, amely az emberi méltóságból és az önrendelkezési szabadságból fakadóan az ember "békén hagyatáshoz" való jogát, a másoktól való (fizikai és pszichikai síkon is megvalósítható) távolmaradást, a róla szóló információk feletti rendelkezést hivatott biztosítani.
A magánélethez való jogot érintő hazai bírói gyakorlatot vizsgálva megállapítható, hogy e jogosultság tipikusan a képmáshoz és a hangfelvételhez, a magántitokhoz, a személyes adatokhoz, a jó hírnévhez, a becsülethez való jog mellett nyer elismerést a hazai judikatúrában, emiatt jellemzően e részterületek mellett, hézagkitöltőként létezik. Fontos ugyanakkor, hogy e szelvényjogok és a magánélethez való jog egyszerre történő értékelése nem ütközhet a kettős értékelés tilalmába.[20] E jogosultság fejlődésére és érvényesülésére gyakorlatilag annak megjelenésétől
- 107/108 -
kezdődően jelentős hatással vannak az egyes technológiai nóvumok, mint például az automata fényképezőgépek megjelenése, a digitalizáció és az egyes online felületek térhódítása. Véleményünk szerint a közösségimédia-platformoknak a magánélethez való jogra gyakorolt hatásaival kapcsolatban érdemes különbséget tenni a maguk az oldalak által teremtett kihívások és az egyes felhasználók, valamint a felhasználók által közzétett tartalom felhasználásával megvalósított jogsértések között.[21]
A közösségi oldalak a működésüket tekintve gyakorlatilag természetüknél fogva jelentenek veszélyt a magánszféra érvényesülésére. Ennek egyik oka a közösségi oldalak üzleti modelljére vezethető vissza. A Facebook által alkalmazott ún. zéró áras üzleti modellel a Gazdasági Versenyhivatal és a Kúria is foglalkozott.[22] Ennek lényegi eleme, hogy az oldalon megosztott és folyamatosan frissülő tartalmakkal a felületére vonzza a fogyasztókat, akik tevékenységéről folyamatosan adatokat gyűjt. Ez nyilvánvalóan erőteljesen érinti a személyes adatok oltalmához való jogot is, mivel a közösségi platform a felhasználók által látogatott oldalakról, a preferenciáikról, az általuk kedvelt és megosztott tartalmakról gyűjt információkat,[23] amelyek birtokában célzott reklámozási lehetőséget biztosít az üzletfelei részére, akik a felhasználók hírfolyamában célzottan tudják eljuttatni reklámjaikat azokhoz, akik a személyes adatokból leszűrt profil alapján potenciális vásárlónak vagy az általuk kínált szolgáltatás igénybe vevőjének tekinthetők.
A magánélethez való jog szempontjából tehát az egyik legjelentősebb kérdést a közösségi oldalak által begyűjtött adatokból történő, a célzott hirdetéseket szolgáló profilalkotás jelenti. A közösségi platformok az algoritmusaik működésmódját üzleti titokként őrzik, az azonban bizonyos, hogy a felhasználók preferenciának részletes monitorozása alapján állítják össze a személyes hírfolyamok tartalmát.[24] Ennek érdekében a közösségi platformok megfigyelik, kivel váltanak üzenetet a legtöbbször a chaten, kiknek a posztjait lájkolják, kommentelik, ezáltal az algoritmus azon felhasználók tartalmait jeleníti meg előttünk, akikkel szoros interakcióba kerülünk az online térben.[25] Ugyanez igaz az üzenőfalon megjelenő hirdetésekre is: olyan hirdetéseket fognak látni, amilyeneket hosszabb ideig néznek. A hirdetők számára előnyös helyzetet jelent az is, hogy a Meta alá tartozó Facebook- és Instagram-fiókok között a felhasználók adatai szabadon áramolhatnak, vagyis ha az egyik közösségi platformra regisztrálnak (és elfogadják a felhasználási feltételeket), akkor az Instagramon és a Facebookon megadott személyes
- 108/109 -
adatok és preferenciák a másik fiókban is megtalálhatók. A célzott hirdetések így több platformon is elérhetik azt a felhasználót, aki a preferenciái alapján a hirdetett szolgáltatás igénybe vevője lehet. Ez a problémakör egyébként összefügg a véleménynyilvánítási szabadságot érintő szűrőbuborékok kialakításával is.
Nézetünk szerint a közösségi oldalak e gyakorlata rendkívül aggályos a magánélethez való jog oltalma szempontjából. Jelentős probléma, hogy a platformok által használt algoritmusok és az oldalak adatkezelése átláthatatlan. Hiányosságait olyan globális médiafigyelmet kapó adatvédelmi botrányok is mutatják, mint a Cambridge Analytica ügy[26] vagy a 2021-es adatszivárgás,[27] amely körülbelül félmilliárd felhasználót érintett. Ezek a kérdéskörök nyilvánvalóan mélyebb adatvédelmi jogi analízist igényelnek, azonban a magánélethez való jogot hátrányosan befolyásoló hatásuk vitathatatlan.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a közösségi oldalak számos módon hatnak a felhasználóik magánélethez való jogára. A portálok algoritmusai segítségével és az összegyűjtött adatok alapján a felhasználóról profil rajzolható meg, amelyből személyes preferenciái és kapcsolatainak rendszere is feltárható. Ezt a közösségi portálok a szabályzataikban a nyújtott szolgáltatás személyre szabásával indokolják, azonban egyértelműen üzleti célokra vezethetők vissza az általános szerződési feltételek erre vonatkozó rendelkezései. A közeljövőben indokolt lenne a közösségi portálok belső szabályzatainak és működési mechanizmusainak erőteljesebb szabályozása a felhasználók privát szférájának (és egyéb személyiségi jogainak) oltalma érdekében. A magánélethez való jogot a közösségi médiában fenyegető másik probléma a felhasználók egymás közötti kapcsolata szempontjából értelmezendő, amelyben szerephez jut a véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélethez való jog közötti ellentét.
A véleménynyilvánítási szabadság egy demokratikusan működő államban egyértelműen a közérdekű diskurzust szolgálja, a magánélethez való jog és annak szelvényjogai pedig a személyiség oltalmának letéteményesei. A két jogosultság ütközése ezáltal rendkívül gyakorinak tekinthető, mivel egy közérdekű közlés számos esetben járhat egy személy magánszférájába történő behatolással is. A két jogosultság közötti ellentét rendkívül élesen jelenik meg a közéleti szereplők bírálhatóságával összefüggésben, amire vonatkozóan az EJEB részletes mérlegelési rendszert dolgozott ki,[28] amely tükröződik az Alkotmánybíróság és a polgári jogi bíróságok joggyakorlatában is. Az élőszóban vagy a hagyományos médiumokban közzétett közlések tartalma és a rájuk vonatkozó szabályok és mérlegelési rendszer tehát kimunkálásra került, ugyanakkor a közösségi
- 109/110 -
média által teremtett közlési szabadság jelentős hatással van a véleménynyilvánítási szabadság és a magánélethez való jog közötti kollízióra.
A közösségi oldalakon tipikusan feltöltések, megosztások, kommentek és bejegyzések létrehozása során valósulhat meg a vélemények kifejezése, ugyanakkor az esetlegesen azokhoz kötődő személyiségi jogsértések is, ezáltal a jogsértések "elkövetési helyének" az "idővonal" tekinthető. A felhasználók profiljához tartozó idővonalon van lehetőség személyes hangvételű bejegyzéseket, fotókat, tartalmakat megosztani, amelyekhez a többi felhasználó szöveges választ, vagyis kommentet fűzhet. A közösségi oldalak tehát széles körben biztosítják az egyes közlések szabadságát, de ez a szabadság nem korlátlan: tiszteletben kell tartani a többi felhasználó személyiségi jogait is. Ha ez nem történik meg, a jogsértő és a sérelmet szenvedett fél között relatív szerkezetű jogviszony keletkezik, és a Ptk. szabályait alkalmazva kerülhet sor a személyiségi jogi sérelem megállapítására és az egyes objektív vagy szubjektív jogkövetkezmények alkalmazására.
Fontos megjegyezni, hogy a közösségi portálok természetéből fakadóan rendkívül gyakoriak az ún. bagatell jogsértések is, amelyek például üzenetek elolvasásában vagy fényképek közzétételében ölthetnek testet. Ezek miatt tipikusan nem indul peres eljárás, ugyanakkor a magánszférába történő indokolatlan behatolást jelentő közléseknek tekinthetők. A magánélethez való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága közötti kollíziót számos esetjogi döntés próbálta feloldani hazánkban.
A Kúria egy 2020-es precedensképes ítéletének tényállása szerint a peres felek egy civil érdekvédő szervezet tagjai voltak.[29] A felperes és az alperesek kapcsolata egy idő után megromlott, majd az alperesek körülbelül egy éven keresztül különböző Facebook-csoportokban, valamint a saját Facebook-profiljukon tett bejegyzéseikben és egyes hírportálokon megjelent cikkekhez fűzött hozzászólásaikban a felperesre nézve számos sértő, a személyét negatív színben feltüntető nyilatkozatokat tettek. Ugyanebben az időszakban egy álprofilnak tűnő profillal ugyancsak a felperest lejárató bejegyzések jelentek meg a Facebookon, amelyeket több esetben a felperes képmását felhasználó gúnyképekkel illusztráltak. A felperesről szóló tényállítások és véleménynyilvánítások trágár kifejezéseket is tartalmaztak. A bíróság több közlés tekintetében megállapította a becsület és a jó hírnév megsértését, a magánélethez való jog azonban nem sérült, mivel nem megállapítható az ehhez szükséges többlettényállási elem. Az alperesek által tett közlések tehát nem tartoztak a véleményszabadság védett körébe, azok egyértelműen sértették a felperesek személyiségi jogait.
Szintén Facebook-oldalra írt bejegyzések képezték a Fővárosi Ítélőtábla előtt zajló 2017-es eljárás tárgyát.[30] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes Facebook-oldalán közzétett bejegyzései - melyek szerint a felperes az alperes édesanyja után leskelődött, őt letámadta, benyomult utána a házba - valótlan tényállítások, amelyekkel megsértette jóhírnevét, azon közléseivel pedig, amelyekkel a felperes az alperes édesanyját zaklatta, "gyakorló őrült ex", "nem takarodott el" és "komplett elmebeteg", megsértette a becsületét is. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy ezekből a bejegyzésekből nem beazonosítható a felperes személye. A felperes szerint az alperessel közös ismerőseik tisztában voltak a magán-
- 110/111 -
életük alakulásával, ezáltal széles körben ismert volt, hogy e kijelentések rá vonatkoznak. A bíróság elutasította a keresetet azzal az indokolással, hogy bár az alperes által használt szavak indulatosak, nem valósítottak meg személyiségi jogsértést, tehát azok lényegében a szabad véleménynyilvánítási jog körébe tartoztak.
A közösségi médiával kapcsolatos kollízió jellegzetes esetei azok a helyzetek is, amikor egy online vagy nyomtatott sajtótermék valamelyik közösségi médiában szereplő profilról szerez információkat, tesz közzé fényképeket vagy bejegyzéseket. Ilyen ügyben született 2020-ban a Kúria azon precedensképes határozata,[31] amelynek tárgyát több 2015-ös internetes sajtócikk képezte. A cikkek egy hazai brókerbotrány ügyében születtek, és az egyik érintett (a botrányban szereplő cégcsoport korábbi vezetője) magánjellegű kapcsolatát is nyilvánosság elé tárták, amihez a személyes Facebook-profiljáról gyűjtöttek és tettek közzé információkat. A sajtócikkekben olyan kijelentések szerepeltek, amelyek azt a látszatot keltették, hogy a felperes büntetőjogi értelemben felelős az említett brókerbotrányért, holott vele szemben nem indult peres eljárás, így nyilvánvalóan jogerős ítélet sem támasztotta alá büntetőjogi felelősségét. A per tárgyát képező sajtócikkek illusztrálásaként az érintett személy Facebook-profiljáról mentett személyes fényképeket is felhasználtak, amelyek a felperes párkapcsolatát is illusztrálták. A Kúria indokolása szerint a közügyek szabad vitathatóságának elve elsőbbséget élvezett a felperesnek a személyes adatok védelméhez, a magánélet sérthetetlenségéhez és a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogaival szemben.
A legfelső bírói fórum álláspontja szerint az érdekmérlegelés során nem a felperes személyes sértettségérzetéből kellett kiindulni, hanem általános, objektív, külső mércét kellett alkalmazni. Ebből a szempontból döntő jelentősége volt annak, hogy a sajtócikkek által tárgyalt ügy kiemelt fontosságú, komoly közérdeklődésre számot tartó közügynek minősült, hiszen a hazánkban elkövetett egyik legnagyobb értékű pénzügyi bűncselekményről volt szó, több ezer károsulttal és több milliárd forint kárral. A cikkek nem tettek olyan állításokat és külső, objektív szemlélet szerint nem keltettek olyan hamis látszatot, hogy a felperes a saját személyében a büntetőeljárás részesévé vált. Ezen indokokra tekintettel a Kúria a keresetet alaptalannak találta.
A felperes alkotmányjogi panasza nyomán az Alkotmánybíróság a 3212/2020. (VI. 19.) AB határozattal megállapította, hogy a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. A határozat indokolása szerint a Kúria alkotmányossági szempontból nem helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a cikkek tárgya olyan közügy volt, amelynek jelentősége szükségessé tehette a közvélemény tájékoztatásának előtérbe helyezését a felperes személyes adatainak védelméhez képest. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes nem volt közszereplő, és nem érintette őt büntetőeljárás, a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, annak védelmét biztosító, azt nem sértő módon, például anonim tudósítással is elérhető lett volna, hiszen a felperesnek nem a neve, hanem a családi és egykori munkahelyi kapcsolatai szolgáltak hírértékkel a közérdeklődésre számot tartó ügyben. Ezért a felperes nevének a hozzájárulása nélküli közzététele tekintetében a Kúria ítélete sértette a felperesnek az Alaptörvény VI. cikkében biztosított magánszférához való jogát. Az Alkotmánybíróság határozatában foglalt érvelés szerint[32] nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az alperes a
- 111/112 -
perbeli esetben közérdeklődésre számot tartó, jelentős súlyú bűncselekménnyel összefüggésben tudósított. Ezért nem volt indokolatlan, önkényes és szükségtelen az, hogy a felperes magánéletének egy konkrét, a kiemelt jelentőségű üggyel összefüggő részét egy ahhoz feltétlenül kapcsolódó aspektusból nyilvánosságra hozta. Ebben a körben tehát a Kúria döntése nem sértette a felperes magánszférához való jogát.
Ezt követően a Kúria felülvizsgálatot indított, amelynek során a felperes felülvizsgálati kérelmét részben találta alaposnak a bíróság. A Kúria vizsgálta azt is, hogy a felperesnek az Alaptörvény VI. cikkében foglalt magánszférához, ezen belül a személyes adatok védelméhez és a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő joga korlátozhatta-e az Alaptörvény IX. cikkében írt véleménynyilvánítási szabadság érvényre jutását. A Kúria által lefolytatott érdekmérlegelés alapján az alperes a felperes nevének, nyaralási fotóinak és az azokkal kapcsolatos adatoknak a felperes hozzájárulása nélküli közlésével megsértette a felperesnek a személyes adatok védelméhez és a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő jogát. A magunk részéről egyetértünk az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal: az egyébként közérdeklődésre számot tartó ügyről az érintett magánéletét tiszteletben tartva is be lehetne számolni, anélkül, hogy a sajtóközlemény szerzője a "pletykaéhes kíváncsiság kielégítését" célozná.
Szintén Facebook-profilról lementett képek és adatok képezték a Kúria elé 2018-ban került egyik eljárás tárgyát.[33] A felperes korábban pedagógusként dolgozott, azonban a személyes Facebook-profilján több olyan bejegyzést is közzétett, amely a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetéséhez vezetett. A posztok a hazánkba érkező menekültekkel voltak kapcsolatba hozhatók, és olyan képek is szerepeltek bennük, amelyek Hitlert menekültügyi főbiztosként vagy táborparancsnokként ábrázolták. E bejegyzések között a felperes olyan közléseket is közzétett az idővonalán, amelyek kifejezetten a munkájával függtek össze, és a tanítványai szüleinek szóltak. A bejegyzéseket később egy országos online sajtótermék is átvette, és "Két Hitler-kép között üzen a tankönyvekről a pesterzsébeti tanítónő" címmel jelentetett meg sajtócikket a "botrányosnak" tekinthető posztokról. A felperes ezt követően indított eljárást a sajtóterméket működtető kiadó ellen jóhírneve, személyes adatai és a magánélethez való joga megsértése miatt. A Kúria álláspontja szerint a sajtótermék nem sértette a felperes magánélethez való jogát. A döntés jogi indokát az szolgáltatta, hogy a felperes által közzétett bejegyzések nyilvánosan kerültek közzétételre a legnagyobb közösségi platformon, így azok nem tekinthetők a magánélethez való jogot sértő közléseknek.
Hasonló volt a tényállása a Fővárosi Ítélőtábla előtt 2016-ban zajló peres eljárásnak,[34] amelynek a tárgyát egy közéleti szereplő Facebookon megosztott párkapcsolati státuszának internetes sajtótermékben történő megjelentetése képezte. Az eljárás felperese egy közéleti szereplő volt, aki országos tehetségkutató műsorban tett szert széles körben ismertségre. A felperes és párja egyaránt megosztottak a Facebookon egy bejegyzést arról, hogy párkapcsolatban vannak egymással, és a bejegyzést közös fényképpel is illusztrálták. Ezt követően egy internetes sajtótermék "Egy férfival él kapcsolatban" címmel jelentetett meg cikket a felperesről, aki emiatt a magánélethez való jogát ért személyiségi jogi sérelem megállapítását kérte, továbbá az újságcikk eltávolítását, sérelemdíjjal történő kompenzációt, valamint azt, hogy az alperes magánlevélben
- 112/113 -
fejezze ki sajnálkozását. A Fővárosi Ítélőtábla döntése szerint az alperes magatartása nem valósította meg a magánélethez való jog megsértését, mert a Facebook felhasználási feltételei szerint a nyilvánosan közzétett információ szabadon megosztható és továbbítható. A párkapcsolati státuszra vonatkozó bejegyzés nyilvánosan került megosztásra, az bárki számára hozzáférhetővé vált, tehát a felperes és párja maguk osztottak meg a privát szféra körébe tartozó információt, így annak sajtócikkben történő megjelentetése nem sértette meg a magánélethez való jogot.
Ezekből az ítéletekből látható, hogy a közösségi platformokon közzétett információkkal és közlésekkel szemben számos esetben merül fel a magánélethez való jogot is érintő kollízió. A közösségi portálok felhasználói integráns alkotóelemei a platformok által folyamatosan szolgáltatott híreknek, vagyis - ahogy a közösségi média fogalmában is definiáltuk - a felhasználók töltik meg e felületeket folyamatosan változó tartalommal. A fentebb bemutatott 2016-os bírósági ítélet rendkívül találóan mutat rá a közösségi médiában felmerülő kollízióra: az egyén egyetlen kattintással képes meghatározni, hogy a magánélete mely szeletét tárja a nyilvánosság elé, így gyakran védtelenné válik az őt bíráló közlésekkel, véleményekkel szemben.
Gyakori, hogy a közösségi platformokon közzétett közléseket utóbb valamilyen sajtótermék felhasználja. Ilyenkor fontos vizsgálandó körülmény, hogy a felhasznált, a közösségi médiában közzétett közlések nyilvános beállításban kerültek-e megosztásra, vagy "privát" beállítás esetén a felhasználók közül mennyien láthatták azt, mivel egy ismerősök számára közzétett közösségimédia-bejegyzés akár több ezer embert is elérhet. Az efféle közlések nyilvánvalóan nem tekinthetők a magánszféra körébe tartozónak, és ha egy ilyen bejegyzést másutt felhasználnak, nem lehet sikerrel hivatkozni a magánélethez való jog megsértésére. Szintén fontos körülmény, hogy egy személyes profiloldalról átvett közlés sajtóbeli közzététele során mérlegelni kell, hogy az adott közlés valamilyen közügyet érint-e vagy valamilyen közérdekű céllal történt-e annak közzététele. Ezért a bíróság esetről esetre vizsgálatot végez, amelyet nehezít, hogy a materiális valóság által kimunkált elveket lényegében belső szabályokkal rendelkező (és sokszor szabályok nélküli) online térben elkövetett jogsértő magatartásokra kell alkalmazni.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a magánélethez való jognak az érvényesülése számos kihívással néz szembe az online közösségi térben. A véleménynyilvánítás szabadsága széles körben érvényesül, gyakorlatilag néhány másodperc alatt megosztható bármilyen közlés, amely a világ bármely pontján hozzáférhető - a vélemények és az információk áramlása és cseréje az emberi történelem során még sohasem volt olyan egyszerű, mint napjainkban. Ez a közlési szabadság azonban korlátokkal is jár, mivel a közösségi oldalak üzemeltetői gyakorlatilag a saját maguk alkotta szabályrendszer alapján törölhetik és cenzúrázhatják a véleményeket. Ilyen esetekben nem érvényesülnek az alkotmányos garanciák vagy a bírói gyakorlat által kimunkált elvek. Emiatt szükséges az ez irányú jogalkotási kísérletek előmozdítása és a portálok által alkalmazott általános szerződési feltételek módosítása.
A közösségi oldalak működése hátrányosan befolyásolja a magánélethez való jog érvényesülését, ami az általuk alkalmazott "zéró áras" üzleti modellre vezethető vissza. A két jogosultság közötti kollíziót tekintve megállapítható, hogy arra tipikusan olyan esetekben kerül sor, amikor az egyik felhasználó olyan bejegyzést vagy kommentet tesz közzé, amely egyúttal beha-
- 113/114 -
tolást jelent egy másik személy magánszférájába. Ilyen esetekben a bíróság vizsgálja a közlés jellegét: az öncélú, "pletykaéhes kíváncsiság" kielégítését célzó közlések a közösségi platformok felületén sem tartozhatnak a véleménynyilvánítási szabadság által igazolható körbe. Szintén jellegzetes esetkört képez az, ha egy közéleti szerepet vállaló jogalany a saját profilján megoszt egy bejegyzést, amelyet később valamelyik sajtótermék átvesz és megjelentet. Ilyen esetekben az eljáró fórum megvizsgálja az eredeti bejegyzést, és ha azt széles körben hozzáférhetővé tették a közösségi média felületén, akkor nem részesülhet személyiségi jogi oltalomban. A magánélethez való jog és a véleménynyilvánítási szabadság közötti ellentét feloldása tehát esetről esetre történik, és közben figyelemmel kell lenni a közösségi portálokra jellemző sajátosságokra is. ■
JEGYZETEK
[1] General Social Media Usage Statistics, https://bit.ly/3Uxi2cH.
[2] Lásd bővebben Barzó Tímea - Czékmann Zsolt - Csák Csilla (szerk.): "Gondolatok köztere." A közösségi média személyiségvédelemmel kapcsolatos kihívásai és szabályozása az egyes államokban. Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2021, 1-99., 200-436.
[3] Privacy no longer a social norm, says Facebook founder. The Guardian, 2010. január 11., https://bit.ly/3WFnkVm.
[4] Pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk; Európai Unió Alapjogi Charta 11. cikk; Alaptörvény IX. cikk.
[5] Alaptörvény IX. cikk (4)-(5) bekezdés.
[6] Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés.
[7] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.); 2018. évi LIII. törvény a magánélet védelméről (Mvtv.).
[8] Lásd Ptk. 2:44. §; Mvtv. preambulum, 7. § (2) bekezdés.
[9] Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés.
[10] Ehelyütt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a közösségi portál szolgáltatója és a felhasználó között a regisztrációval kontraktuális kapcsolat keletkezik, amelynek az elfogadott általános szerződési feltételek is részét képezik.
[11] Felhasználási feltételek, 3.2. pont, https://bit.ly/3TfoJz0.
[12] Facebook muss Nutzer vorab über Sperr-Absicht informieren. Handelsblatt, 2021. július 29., https://bit.ly/3Uz6aqv; Christopher Ophoven: Auch Löschen braucht Regeln. Deutschlandfunk kultur, 2021. július 29., https://bit.ly/3UCQCBY.
[13] Szűrőbuborék alatt általános értelemben azt értjük, amikor egy online webhely algoritmusa a felhasználók korábbi böngészési szokásaihoz igazítja a nekik megjelenített tartalmakat.
[14] A kérdéskörről bővebben lásd Gálik Mihály: A hálózati hírmédia sajátosságai, különös tekintettel a visszhangkamra és a szűrőbuborék-jelenségre. In Medias Res, 2019/2., 330-342.
[15] Tényellenőrzés a Facebookon, https://bit.ly/3WEZr04.
[16] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról, valamint javaslat az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról (digitális piacokról szóló jogszabály).
[17] Például Európai Unió Alapjogi Charta 7. cikk; Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikk.
[18] Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés.
[19] Ptk. 2:43. § b) pont.
[20] Pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság P.20.028/2008/13.; Szegedi Ítélőtábla Pf.20.016/2020/10.; BH 2001.2.61.
[21] Az online tartalomszolgáltató és a felhasználó között a regisztráció során, az oldal ászfének az elfogadásával kontraktuális kapcsolat jön létre. E platformokra vonatkozóan fontos körülményt jelent, hogy tárhelyszolgáltatónak minősülnek, így alkalmazni kell európai uniós szinten az Európai Parlament és Tanács 2000/31/EK irányelvét, amely a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról, különösen az elektronikus kereskedelemről és annak jogi vonatkozásairól szól. Az európai uniós szabályozást illetően kiemelést érdemel az Európai Parlament és a Tanács 2019/790/EU irányelve a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról, illetve az Európai Parlament és a Tanács (EU) 219/1150 rendelete az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról.
[22] Lásd Kúria Kfv.II.37.243/2021/11.
[23]1,2 milliárd Ft bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal a Facebookra, GVH-közlemény, 2019. december 6., https://bit.ly/3EdsosF.
[24] Bányász Péter - Dobos László - Palla Gergely - Pollner Péter: Lélektani műveletek a közösségi médiában. In Auer Ádám - Joó Tamás (szerk.): Hálózatok a közszolgálatban. Budapest, Dialóg Campus, 2019, 111.
[25] Uo., 112.
[26] Cambridge Analytica and Facebook: The Scandal and the Fallout So Far, The New York Times, 2018. április 4., https://nyti.ms/3Tk1yUn.
[27] Aaron Holmes: Stolen Data of 533 Facebook Users. Insider, 2021. április 4., https://bit.ly/3TkN06T.
[28] Pl. Von Hannover v. Germany, no. 59320/00, 2004. június 4-i ítélet; Von Hannover v. Germany, no. 40660/08. és 60641/08., 2012. február 7-i ítélet; Von Hannover v. Germany, no. 8772/10., 2013. szeptember 19-i ítélet.
[29] Kúria Pfv.20399/2020/23.
[30] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20721/2017/3.
[31] A Kúria Pfv.21010/2020/5. számú precedensképes határozata személyiségi jog megsértése tárgyában.
[32] 3212/2020. (VI. 19.) AB határozat.
[33] Kúria Pfv.20543/2018/4.
[34] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21053/2016/5.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, tanszékvezető, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Intézeti Tanszék.
[2] A szerző tanársegéd, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Kereskedelmi Jogi Tanszék.
Visszaugrás
