A jól működő nemzetgazdaság fontos tartópillére az államháztartási, vállalati és háztartási szinten kiegyensúlyozott pénzgazdálkodás és termelési potenciál. A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer ellenálló a gazdasági sokkokkal szemben és képes zökkenőmentesen ellátni alapvető funkcióit, vagyis a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását. A kiszámítható termelési potenciál pedig a fiskális és monetáris politika együttes hatására áll elő, fenntartva a vállalkozások termelés bővítéséhez fűződő érdekeltségét, vagyis egyidejűleg kell biztosítani a vállalati nyereség létrejöttének feltételeit, és annak megőrzését az infláció káros hatásaitól.
A 2007-től kibontakozó krízis világossá tette, hogy az addigi rendszer nem áll stabil lábakon. Gyenge volt a szabályozás, az állami befolyásolás és ellenőrzés pedig indokolatlanul háttérbe szorult. A 2007 utáni időszak ugyanakkor épp azt igazolja, hogy a fiskális politikában és a monetáris politikában egyaránt szükség van új megközelítésmód és kibővülő eszközrendszer alkalmazására. Jelen tanulmány az Európai Központi Bank (EKB), az amerikai Federal Reserve (Fed), az angol központi bank (Bank of England) és a Magyar Nemzeti Bank eszközrendszerének összehasonlító elemzésén keresztül mutatja be a válság utáni monetáris mechanizmusok felértékelődő, a válság káros hatásait ellensúlyozó szerepét.
Az állampénzügyi rendszerben a fiskális politika mellett a központi bank meghatározó tényezővé vált, annak ellenére, hogy a jegybank közpénzt nem keletkeztet, nem oszt újra, viszont a közpénz gazdálkodást támogatja, így feladatai ellátásán keresztül hozzájárul a nemzetgazdaság és az elsődleges jövedelemtulajdonosok működéséhez, közvetlen és közvetett eszközein keresztül. A korábban kizárólagos célkitűzésnek tekintett jegybanki inflációellenes (inflációt kezelő) politika ma már nem végcél, hanem inkább csak eszköz a közjólét szolgálatában. Mára az alacsony inflációs szint, mint jegybanki cél kizárólagossága egyre szélesebb körben vitatott tartalommá vált. Helyette az infláció elvárt szinten tartása, vagyis a moderálása, továbbá a pénzügyi stabilitás fenntartása és a gazdasági növekedés segítése is követelmény lett.
A válság után a jegybanki célok és az eszközök is módosultak. Hagyományos monetáris politikai eszközök váltak gyenge hatékonyságúvá a krízismenedzsmentben, mint a például a 0 százalékos, vagy akörüli nominális kamat. Ezért vetettek be a jegybankok további eszközöket az inflációs cél alatti árnövekedés korrekciójára és a gazdasági visszaesés mérséklésére. Az európai kontinentális térségben is újraéledő refinanszíro-
- 6/7 -
zási funkciók (a termelő szektor és az államadósság finanszírozására irányuló eszközök) a jegybankok makrogazdasági síkba és társadalmi kontextusba helyezését jelentik. A 2007-2008-as kezdeti válságévek óta a jegybankok kríziskezelő, fiskális politikát segítő szerepe felértékelődött. Olyan új jegybanki eszközök jelentek meg, amelyek a válság negatív jelenségeit közvetlenül oldják. A nemzeti költségvetési politikára, nemzetgazdasági folyamatokra direkt, javító hatást fejtenek ki. Ezek a programok jellemzően az alábbi elemekből állnak: az irányadó kamat 0 és 1 százalék közötti szintje (amely az effektív alsó korlátot jelenti), az irányadó kamat szinten tartása melletti kiállás, konkrét eszközvásárlási és hitelösztönzési programok, illetve a külső sérülékenységet csökkentő intézkedések. Az összehasonlító elemzés idősíkjának és körének megállapításánál lényeges, hogy a releváns jegybankok mindegyikénél legyen elemezhető a nem szokványos beavatkozási kör az adott (2008-2015-ös) periódusban. E tekintetben fontos mérföldkő, hogy 2014 őszén a Fed befejezte a mennyiségi lazításra épülő politikáját, a Magyar Nemzeti Bank viszont csak 2013-tól kezdte meg az eszköztára átalakítását, rendszerszintű megújítását. Elemzési időszakként így adódik a 2008-2015 közötti terminus, amely olyan tartalmi átfedettséget biztosít és trendfordulókat mutat fel, amely alapján a tanulságok megfogalmazhatók.
A pénzpiacok regulációján (Dodd-Frank Act.) túl az amerikai központi bank a válság 2007-es kirobbanása után három fordulóban segítette a hazai, de áttételesen a nemzetközi gazdaságot is, mennyiségi lazítási politikájával. Az eszközvásárlási program következtében a Fed mérlegfőösszege 922,2 milliárd dollárról (2008. január 2-i adat) a program befejezéséig (2014. október 29.) 4486,2 milliárd dollárra emelkedett. Az amerikai központi bank tehát nem restrikcióval, hanem a likviditás bővítéssel kezelte a krízist. Különösen annak fényében jelentős a mennyiségi lazításra (QE) épülő politika, hogy a hagyományos monetáris eszközök hatástalanokká váltak. A Fed az irányadó kamatát 2008-tól gyakorlatilag nulla százalékon tartotta, ám a gazdasági növekedés és a foglakoztatás bővülés ettől még nem indult volna be. Jobbára a QE hatására azonban 2014 decemberére 5,6 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta, illetve 4 százalék körüli a gazdasági növekedés, vagyis a Fed hat éven át alkalmazott eszközei célt értek. Lényeges, hogy az amerikai szakpolitika 5,2-5,5 százalékos intervallum esetén már teljes foglalkoztatásról beszél. 2014. szeptemberi munkanélküliségi ráta "még" 5,9% volt, ám "elégnek" tűnt a QE befejezéséhez.
2008. november 25. és 2010. március 31. között a Fed összesen 1250 milliárd dollár értékben vásárolt jelzáloghitel fedezetével kibocsátott értékpapírt, 300 milliárd dollárért államkötvényt, és 175 milliárd dollárért vett az amerikai jelzálogkölcsönök felét kibocsátó vagy garantáló Fannie Mae és Freddie Mac szövetségi pénzintézetek adósságpapírjaiból. Az egynapos lejáratú bankközi kamatláb céltartományát a Fed 2008. december 16-tól 0 és 0,25 százalék közti sávba helyezte. 2010. november 3. és 2011. június 30. között a Fed 600 milliárd dollárért vett államkötvényt, úgy, hogy az eszközvásárlás mértékét és időtartamát előre rögzítette. 2012. szeptember 13. és 2014. október 29. között a Fed az előre rögzített határidő nélkül indított, a munkanélküliség csökkentéséhez kötött programjában havonta 40 milliárd dollár, jelzáloghitel fedezetével kibocsátott értékpapírt vásárolt. 2012. december 12-től havi 45 milliárdért államkötvényt is vett. 2013. december 18-tól nyílt piaci bizottságának üléséhez igazítva 10-10 milliárd dollárral csökkentette a havi eszközvásárlását, amit 2014. október 29-én zárt le. A teljes program futamideje alatt a Fed mérlegfőösszege 4,9 szeresére emelkedett.
2012 szeptemberében a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (Federal Open Market Committee - FOMC) kinyilvánította, hogy addig folytatják az eszközvásárlási programot, amíg a fejlődés tartós jelei nem mutatkoznak a munkaerőpiacon, amíg a bizalom vissza nem tér a gazdaságba. 2013-ra már mutatkoztak a gazdasági kondíciók javulásának jelei. A munkanélküliségi ráta 8,1 százalékról 7,3 százalékra csökkent. 2012 szeptemberétől 2013 augusztusáig a magánszektor 2,3 millió új munkahelyet létesített. A FOMC 2013 márciusában jelezte, hogy megfontolja az eszközvásárlási program méretét, ütemét és összetételét, és az eredmények tükrében kijelöli annak további útját. A FOMC pontos dátumot nem jelölt meg az eszközvásárlási program csökkentése vagy megszüntetése kapcsán. Azt hangsúlyozták, hogy ez alapvetően a gazdasági mutatók alakulásától függ és a leállítása csak fokozatosan következhet be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
