Bár az állam mindig is meghatározó szerepet játszott a gazdasági életben, az állami szerepvállalás jelentősége a 20. században erősen megnövekedett. Olyan események, mint a nagy gazdasági világválság és más pénzügyi válságok, a II. világháború és annak következményeként az ipar és infrastruktúra lepusztulása, valamint a kolóniák felbomlása számos kormányt az OECD- országokban, direkt állami szerepvállalásra, így államosításra, állami vállalatok létrehozására ösztönözött, főként olyan stratégiai szektorokban, mint az energia-, közlekedés- és bankszektor.
Az állami szerepvállalás szükségessége olyan piaci és szabályozási tökéletlenségekre vezethetőek vissza, mint
• a természetes monopóliumok, melyek esetében a költségek minimalizálása akkor érhető el, ha egyetlen gyártó tevékenykedik a piacon. Példaként az energia-, gáz- és vasúti szektorban alakulhatnak ki tipikusan természetes monopóliumok, ahol egy összekapcsolt hálózatra van szükség a megfelelő ellátás biztosítása érdekében. Privát monopolisták ezekben a szektorokban a versenyzői piachoz képest kevesebb terméket/szolgáltatást nyújthatnak magasabb árakon;
• a közjavak, melyek fogyasztásából senki nem zárható ki és az érdemi javak, melyek fogyasztásából kizárhatóak bizonyos fogyasztók, ugyanakkor a javak fogyasztása mindenki számára kifejezetten kívánatos (pl.: rendfenntartás, egészségügy, oktatás);
• az externáliák, amelyek egyes gazdasági tevékenységeknek a társadalom többi tagját érintő pozitív vagy negatív hatásai. Negatív externáliák esetében a termékek gyártásának negatív következményei a társadalom számára költségként jelentkeznek, ezek azonban nem épülnek bele a gyártó költségeibe, így a társadalmilag optimálisnál várhatóan nagyobb lesz a gyártott mennyiség. Tipikus példa negatív externáliára a környezetszennyezés. Pozitív externáliák esetében éppen fordított a helyzet, aminek következményeként a társadalmilag optimálisnál alacsonyabb lehet a kibocsátott mennyiség.
Mindezek mellett állami szerepvállalást indokolhat még két további eset is. Az államnak képesnek kell lennie a hatékony szabályozásra vagy különféle adók és támogatások kivetésére, illetve nyújtására. Ezenfelül az államnak hatékonyan kell szerződnie a privát szektorral azon javak előállítására, melyeket a társadalom számára biztosítani kíván. Azokban az esetekben, amikor e szerződések a természetüknél fogva elégtelennek bizonyulnak, illetve az állam nem tudja garantálni a vállalatok megfelelő mértékű, nem túl erőteljes adóztatását vagy önálló működésének biztosítását, kívánatos lehet az állami tulajdonlás, mintegy második legjobb megoldásként, különben nem jönnének létre újabb beruházások. Ezen szabályozási elégtelenségek, gazdaságpolitikai és szociális célok hatására döntöttek a különböző OECD-országok az állami szerepvállalás növelése mellett.
A fejlettebb ipari országokban az állami vállalatokon keresztül lehetőség nyílt a különösen fontos gazdasági szektorok életben tartására és a foglalkoztatás megőrzésére, továbbá fejlődőben lévő, nagy forrásigényű iparágak kialakítására, támogatására. Ezenkívül kontrollálni lehetett olyan iparágak eltűnését, mint a bányászat és hajóépítés, ahol magántulajdon esetén a támogatás vagy nem lett volna lehetséges, vagy nem lett volna elég hatékony. Mindemellett az állam hozzájárulhatott a magánszektor kockázatvállalásához, például az időjárásra érzékeny agrárszektor esetében.
A fejlődő országokban állami vállalatokkal szerették volna az ország kevésbé fejlett régióinak gazdaságát fellendíteni, az új infrastrukturális beruházások és gyárak létesítése szociális stabilitási és munkahelyteremtési célokat szolgált.
Mindezek mellett az állami szerepvállalás növekedésének fiskális politikai és holtteher-veszteség társadalmi újraelosztó szerepe is volt. Az állam befektetett bizonyos szektorokba, ahol a belépési lehetőségek kontrollálásával vagy monopolárakat szabott ki, így jelentős bevételekhez jutott, vagy - éppen ellenkezőleg - egyfajta támogatásként alacsonyabb árakat állapított meg. Állami vállalatokkal olyan szociális célokat próbáltak elérni, mint a foglalkoztatás fenntartása és általánosságban a még fejletlen jóléti rendszer támogatása.
Az erősödő állami szerepvállalást az 1980-as, 1990-es években jelentős privatizációs hullám követte. A privatizáció okai között szerepelt az állami és a privát szektor közötti határok egyre nagyobb mértékű eltolódása, továbbá az a felismerés, hogy az állami vállalatok szociális célokat betöltő szerepe egyre inkább politikai célok által lett meghatározva. A legfőbb hajtóerők között a továbbiakban piaci hatékonysági célok szerepeltek. Az állami vállalatok magánkézbe adásával a vállalatok piaci versenynek lettek kitéve, ami világosabb célokat és jobb ösztönző rendszerek kialakítását, így a vállalatok hatékonyságának növelését hivatott eredményezni.
A globalizálódó pénzügyi piacok és a növekvő mértékű nemzetközi kereskede-
- 16/17 -
lem is nagyobb szabadságot és flexibilitást igényelt a vállalatok részéről, mint ami állami tulajdonlás esetén általában elérhető. Ezenkívül a privatizáció során lehetőség nyílt az országok tőkepiacának fejlesztésére, esetleg kialakítására, külföldi befektetők vonzására. Fontos szerepet játszottak még továbbá különböző fiskális és politikai célok is. Számos országban többéves laza fiskális politikát követően szükségessé vált a költségvetés kiadásainak csökkentése, a privatizáció során pedig megválhattak a gyengélkedő, jelentős tőkeigényű állami vállalatoktól, ami elősegítette az árfolyam-stabilitás, és bizonyos európai országokban a maastrichti kritériumok elérését. A privatizáció legfőbb politikai célja a posztkommunista országokban, így Magyarországon is egyértelműen az állami tervutasításos rendszer piacgazdasággá való átalakítása volt. Más OECD-országokban pedig egyfajta politikai koncepcióváltást közvetített: a direkt állami szerepvállalás csökkenését tartották kívánatosnak, az államnak elsősorban a központi feladataira kell koncentrálnia.
Ugyanakkor a piaci hatékonyságot első számú prioritásnak tekintő privatizációs folyamatok során számos, az állami szerepvállalás szükségességével kapcsolatos fentebb említett fontos szempont feledésbe merült. Elsősorban a következő szempontokra gondolunk: részvétel a stratégiai szektorokban, a természetes monopóliumokban, érdemi javak előállításában és a holtteher-veszteség méltányos társadalmi újraosztásában. A tervutasításos rendszerből a piacgazdaságba történő átmenet során a piaci érdekek és a fiskális kényszerek Magyarországon sok esetben felülírták a közgazdasági racionalitás szempontjait. Ezen elemzés is részben azért készül, hogy megvizsgálja, szükség van-e, és ha igen, milyen minőségben az állam gazdasági szerepvállalásának újragondolására.
Az 1980-1990-es évek privatizációs hulláma során számos tanulmány jelent meg arról, hogy miért is szükséges az állami vállalatokat privatizálni, miért lehetnek hatékonyabbak a magántulajdonban lévő vállalkozások az állami vállalatoknál, számos tanulmány pedig empirikus úton is bizonyította a magántulajdon hatékonyságát a vállalatok állami tulajdonlásával szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
