A Kúria jogegységi határozata szerint az összbüntetési indítvány egységesen bírálandó el, azaz a bíróság az indítványtól eltérően nem foglalhatja összbüntetésbe az abban szereplő szabadságvesztéseket és valamennyi szabadságvesztést érintően egy határozatot kell hoznia. Amennyiben az indítványban foglaltak szerint a szabadságvesztések nem foglalhatók összbüntetésbe, a bíróság nem hívhatja fel az indítványozót a részére nyújtott felvilágosítás alapján a hozzájárulása megadására az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás érdekében, ugyanakkor annak nincs akadálya, hogy a bíróság az alaptalan összbüntetési indítvány elutasítását követően az összbüntetési eljárást hivatalból lefolytassa, ha ehhez az elítélt hozzájárul.
Ügyszám: 6/2024. jogegységi határozat (Kúria Jpe.III.60.047/2023/5. szám)
Címszavak: egységes elbírálás; hivatalbóli eljárás; összbüntetésbe foglalás; összbüntetési indítvány; terhelti hozzájárulás
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 93. § (1)-(3) bekezdése határozza meg az összbüntetésbe foglalás anyagi jogi feltételeit. E szabályrendszer áttekintése alapján rögzíthető, hogy az összbüntetés a több ítéletben kiszabott végrehajtandó vagy utóbb végrehajtani rendelt szabadságvesztés-büntetések egyetlen büntetésbe való összefoglalását jelenti. A jogintézmény célja egy büntetés megállapításán keresztül az elítéltet ért azon hátrány kiküszöbölése, hogy a terhére rótt bűncselekményeket nem egy büntetőeljárásban bírálták el, jóllehet ennek eljárásjogi lehetősége fennállt. Az összbüntetésbe foglalás által tehát a terheltet olyan helyzetbe kell hozni, mintha vele szemben egy büntetőeljárást folytattak volna le, és annak során a bíróság az általa elkövetett valamennyi, határozott ideig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménnyel szembeni egységes büntetésként halmazati büntetést szabott volna ki.[1]
Az összbüntetésbe foglalás eljárási szabályrendszerét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 839-840. §-a szerinti különleges eljárás adja. Az indítványra induló összbüntetési eljárásokkal összefüggésben a közelmúltban a joggyakorlat megosztottá vált abban a tekintetben, hogy a részben alapos indítványnak[2] a bíróság részben helyt adhat-e és az összbüntetésbe foglalást kizárólag a törvényi követelményeknek megfelelő, egyes szabadságvesztésekre nézve elvégezheti-e. E kérdést és általánosságban az összbüntetési indítvány elbírálásához kapcsolódó további jogkérdéseket vizsgálta a Kúria a 6/2024. jogegységi határozatában (a továbbiakban: JEH határozat).
A legfőbb ügyész az összbüntetési eljárás lefolytatását érintő egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala céljából terjesztett elő a Kúriánál előzetes döntéshozatali indítványt. Álláspontja szerint az összbüntetési eljárásban az ítélkezési gyakorlat megosztott azzal összefüggésben, hogy miként bírálandó el az elítélt indítványa abban az esetben, ha az összbüntetésbe foglalás feltételei nem valamennyi, hanem csak az indítvánnyal érintett egyes szabadságvesztések tekintetében állnak fenn.
Az indítványozó több példán keresztül szemléltette a joggyakorlat megosztottságát.[3] A legfőbb ügyész kifejtette, hogy a Btk. 93. § (1) bekezdésének "összbüntetésbe kell foglalni" megfogalmazása az összbüntetésbe foglalást kötelezővé teszi, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. Ennek a megközelítésnek a helyessége véleménye szerint a jogintézmény rendeltetéséből is adódik. Ebben a körben hivatkozott arra, hogy a Be. különbséget tesz az összbüntetési eljárás lefolytatására irányuló indítvány, valamint elítélti hozzájárulás között. Az elítélt hozzájárulásának beszerzését abban az esetben írja elő a törvény, ha nem ő indítványozta az összbüntetési eljárás
- 613/614 -
lefolytatását. E rendelkezés az elítélt érdekeit hivatott védeni, célja annak kiküszöbölése, hogy az elítélt hátrányosabb helyzetbe kerüljön az összbüntetésbe foglalás folytán, mint annak hiányában. Ennek megfelelően az indítványozó szerint az elítélt indítványa nem értelmezhető egyben hozzájárulásként is ahhoz, hogy a bíróság attól eltérően, nem az abban szereplő valamennyi, hanem csupán egyes alapítéleteket foglaljon összbüntetésbe, adott esetben úgy, hogy az összbüntetésbe foglalásra fennálló több lehetőség közül kiválasztja a megítélése szerint az elítéltre legkedvezőbbet.[4]
Mindezek alapján úgy vélte, hogy a Btk. 93. § (1) bekezdésében rögzített kötelezettségét a bíróság akkor teljesíti maradéktalanul, ha az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás lehetőségéről tájékoztatja az elítéltet, egyúttal nyilatkoztatva őt arról, hogy ahhoz hozzájárul-e. Kiemelte, hogy a bíróság tájékoztatási kötelezettsége a Be. 39. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt azon rendelkezésből is következik, amely szerint a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon. Összességében úgy ítélte meg, hogy amennyiben az elítélt a bíróság felvilágosítása alapján hozzájárulását adja az indítványától eltérő összbüntetésbe foglaláshoz, úgy nyilatkozata alapján az összbüntetési eljárás törvényi feltételei maradéktalanul fennállnak, ami egyúttal szükségtelenné teszi az eredetileg előterjesztett indítvány elutasítását, valamint hivatalból egy újabb összbüntetési eljárás megindítását.[5]
A Kúria jogegységi döntésében a tanulmány bevezetőjében részletezett elvi megállapításokra jutott. A jogegységi panasz tanács e konklúziók levonása során abból indult ki, hogy az összbüntetési eljárás lefolytatása de lege lata alapvetően két, egymástól különböző eljárási rezsim szerint lehetséges:
A) Az egyik eljárási rend szerint a bíróság hivatalból dönt az összbüntetési eljárás megindításáról, amelynek a lefolytatásához be kell szereznie az elítélt hozzájárulását. Ennek értelemszerű követelménye az elítélt előzetes tájékoztatása, amely az összbüntetésbe foglalás lehetőségére vagy alternatív lehetőségeire, illetve ezzel összefüggésben az összbüntetésbe foglalható szabadságvesztések teljes körű megjelölésére terjed ki.
B) A másik eljárási rend szerint az ügyészség, az elítélt vagy a védő indítványozza az összbüntetési eljárás megindítását, amely kezdeményezésnek a joghatályosságához az ügyészség és a védő indítványa esetén be kell szerezni az elítélt hozzájárulását. Ilyenkor a bíróságnak a tájékoztatása - az indítvány kézbesítésével egyidejűleg - kizárólag az indítvány előterjesztésének tényére és - ha az ügyészség vagy a védő nem szerezte be addig az elítélt nyilatkozatát - az eljárás lefolytatásához a törvény által megkövetelt hozzájárulás szükségességére, valamint megadásának önkéntes lehetőségére terjed ki.[6]
A Kúria rámutatott, hogy a konkrét különleges eljárásban bármely eljárási rend is érvényesül, azok egymással nem kombinálhatók, és közöttük az elbírálás tekintetében különbség nem is tehető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
