Az előzőekben ismertetettekből1 is látható, hogy az állami támogatások visszakövetelése kapcsán a polgári jogi és közigazgatási elemek egymással keverednek, s olyan helyzet körvonalazódik, hogy adott igény bírósági érvényesítése során eltérő hatásköri szabályokat kellene alkalmazni.
A bírói gyakorlat jelenleg a visszakövetelési igény sajátosságai miatt többféle problémát is felvet.
Az Ítélőtábla végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Ezen ügy tárgya a Gazdaság-fejlesztési Célelőirányzat Terhére Biztosított kamatmentes kölcsön és vissza nem térítendő támogatás visszakövetelése volt. A peres iratok szerint a visszakövetelés jogalapja súlyos szerződésszegés volt, az ügyben a költségvetés képviseletében a megyei területfejlesztési tanács járt el. A perben a visszakövetelési igényt szintén a területfejlesztési tanács érvényesítette közvetlenül a támogatást igénybe vevő alperessel szemben.
Az I. fokon eljárt bíróság a keresetet érdemben bírálta el és alperest visszafizetésre kötelezte. Az Ítélőtábla a döntését arra alapozta, hogy az állami támogatás visszakövetelése közigazgatási eljárás keretében történik, ennek végrehajtása is a hatóság hatáskörébe tartozik. Felperes az alperessel szembeni követelését általános hatáskörű bíróság előtt indított polgári peres eljárás keretében nem érvényesíthette, mivel az a felek jogviszonyában csak közigazgatási eljárás tárgya lehet. Ezért az I. fokú bíróságnak a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról kellett volna határoznia.
Az Ítélőtábla indokolásában részletesen hivatkozta az adott költségvetési támogatásra vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezéseket, valamint az adózás rendjéről szóló törvény már előzőekben idézett rendelkezéseit is.
Fontos azonban kiemelni, hogy az Ítélőtábla indokolása arra is utalt, miszerint a támogatást nyújtó (közreműködő szervezetet, megbízó, költségvetési szerv) és a támogatott között a támogatási szerződés tartalmával, érvényességével összefüggésben keletkezett közjogi elemeket is tartalmazó, alapvetően azonban polgári jogi jogvita elbírálására az általános hatáskörű polgári bíróság hatásköre megállapítható.
Az kétségtelen, ha az adózás rendjéről szóló törvény előírásai alapján az állami (költségvetési) támogatás visszakövetelése az adóhatóság hatáskörébe tartozik, úgy általános hatáskörű polgári bíróság előtt visszakövetelési igény érvényesítésére nincs mód. Tanulságos azonban az említett ügyben a fellebbezési ellenkérelem érveinek ismertetése is, mivel az ítélőtábla indokolásából eredő álláspont - ismereteim szerint - az állami támogatás ügyében eljáró szervezetek körében nem tekinthető általánosan elfogadottnak.
Az említett ügyben a felperes fellebbezési ellenkérelme szerint a támogatási szerződés a felek között magánjogi jogviszonyt keletkeztetett azzal, hogy a szerződés szankciórendszerét az államháztartási törvény, valamint annak végrehajtási rendelete határozza meg. Felperes szerint a támogatási szerződés megkötésekor a támogató és a támogatott között alapvetően polgári jogi jogviszony, nem pedig alá-, fölérendeltségi közjogi jogviszony keletkezett, mint ahogy azt alperes a fellebbezésében tévesen állította.
Szintén gyakorlatból vett példa az az ügy, melyben a támogatás összegét hatósági határozattal követelte vissza a támogatást nyújtó (egyébként közigazgatási szerv), majd polgári pert is indított a külön kikötött biztosíték érvényesítése miatt. Az ilyen típusú ügyekből látható legjobban, hogy a visszakövetelési igény érvényesítése körében a polgári jogi és a közigazgatási elemek együttesen jelentkeznek, ugyanakkor arról sem lehet megfeledkezni, hogy valójában közigazgatási határozatban jogerősen megállapított követelés végrehajtásáról van szó, melyre a Ket. külön végrehajtási szabályokat tartalmaz.
A költségvetési támogatások körében olyan igényérvényesítésre is lehetett példát találni, amikor a lakáscélú támogatásokat a jogosult kártérítési alapon követelte vissza. A konkrét ügyben a lakáscélú támogatások jogtalan felhasználása miatt büntetőeljárás indult, ahol a büntetőjogi felelősséget a bíróság jogerősen megállapította. Ennek alapján az állam nevében fellépő szervezet a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Az első fokon eljárt bíróság a pert megszüntette. Indokolása szerint a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 18. § (15) bekezdése értelmében, ha a Kincstár megállapítja, hogy a támogatott jogosulatlanul vette igénybe a támogatást, akkor határozatban intézkedik a támogatás visszatérítése iránt. Az Art. 72. § (4) bekezdése szerint lakáscélú állami támogatás igénylésével összefüggésben a számlák valódiságát, valamint az ezzel kapcsolatos támogatások igénybevételének jogszerűségét a hitelintézet megkeresése alapján az állami adóhatóság ellenőrzi. Ennek alapján az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy a támogatást igénybe vevőkkel szemben a Kincstárnak kell megindítania a hatósági eljárást, ennek keretében kell határozatot hoznia a támogatás visszatérítéséről, melynek jogerőre emelkedését követően az állami adóhatóság feladata lesz e köztartozás adók módjára történő behajtása.
Fellebbezés alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A megyei bíróság indokolása szerint jogszabály dönti el, hogy egy igény bírósági vagy közigazgatási úton érvényesíthető. Felperes keresetét ugyan bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igényként terjesztette elő, mely kártérítési igény a Ptk. 7. § értelmében valóban bírósági úton bírálható el, azonban az alperesek által elkövetett bűncselekménnyel összefüggésben más kárt nem jelölt meg, csak az alperesek részére kifizetett lakáscélú támogatás összegét. Az elsőfokú bíróság a keresetet tartalma szerint elbírálva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek által elkövetett bűncselekmény a támogatás jogosulatlan felvételét tette lehetővé, így felperes igénye valójában a jogosulatlanul felvett támogatás visszafizetésére irányul, mely igény közigazgatási határozattal bírálandó el.
Időközben a Bírósági Határozatokban közzétételre került a Legfelsőbb Bíróság döntése is, mely szerint a jogosulatlanul igénybe vett lakáscélú állami támogatás visszaigénylése nem polgári per, hanem közigazgatási hatósági eljárás keretében történhet. Az eljárás a Magyar Államkincstár hatáskörébe tartozik. A jogerős határozatot az adóhatóság hajtja végre. (BH 2009/5/144.)
A BH-ban írt jogeset szerint felperes keresetében jogosulatlanul felvett lakásépítési kedvezmény visszafizetésére kérte kötelezni alperest. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amely ellen felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Ezen indokolás szerint a lakásépítési kedvezmény olyan költségvetési támogatás, aminek visszafizetéséről a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet, valamint az Art. 10. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóságnak kell közigazgatási eljárás keretében intézkednie.
Külön fejezetnek tekinthető a költségvetési támogatások körében a lakás-takarékpénztárral összefüggő jogviták. A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. tv. a lakás előtakarékosság állami támogatása körében 24. § (5) bekezdésében akként rendelkezik, hogy jogosulatlan igénybevétel esetén az állami támogatás és járulékai bírósági úton követelhetők vissza. Ebben a perben a Magyar Állam nevében jár el a lakás-takarékpénztár. A jogszabály bírósági útról szól, amely ez esetben fizetési meghagyásos eljárás majd polgári per lehet. Ezen költségvetési támogatás esetében a jogszabály tehát maga rendelkezik a visszakövetelés módjáról, hatósági hatáskört nem telepít, így a polgári bíróság hatásköre ezekben az ügyekben nem vitatható.
Az állami támogatások visszakövetelése körében - az előző példák alapján is - jelenleg annak van különös jelentősége, hogy mind a polgári mind a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak fokozottan vizsgálnia kell a hatásköre fennállását. Amennyiben a visszakövetelés módjára nézve jogszabály külön hatósági hatáskört állapít meg, úgy - véleményem szerint - polgári perben visszakövetelési igény nem érvényesíthető.
Ha a jogszabály a visszakövetelésre - általában - bírósági utat jelöl meg, úgy a visszakövetelési igény elbírálása az általános hatáskörű polgári bíróság feladata.
Amennyiben az állami támogatásra vonatkozó anyagi jogszabály a visszakövetelés módját nem rendezi, úgy fokozottan vizsgálni kell, hogy az Art. 4. § (1) bekezdés b)-c) pontjai alapján az adott állami támogatás vonatkozásában fennáll-e adóhatósági hatáskör. Ha ez a hatáskör megállapítható, úgy a visszakövetelés iránt polgári per nem indítható, a későbbiekben az adóhatóság határozatának bírósági felülvizsgálata a közigazgatási per szabályai szerint kérhető.
Ha az állami támogatás körében a felek (tényleges!) polgári jogi szerződést kötöttek a biztosítékok vonatkozásában, úgy a szerződéses igény az általános szabályok szerint érvényesíthető a polgári bíróság előtt.
Azokban az esetekben, ahol a támogatás odaítélésében közigazgatási szerv vett részt, vizsgálni kell, hogy a közreműködés mennyiben hozott létre ténylegesen közigazgatási jogviszonyt.
Az állami (költségvetési) támogatásokkal kapcsolatos visszakövetelési igények érvényesítése nyilvánvalóan felveti a jelenlegi széttagolt és hatásköri vitákra okot adó szabályozás felülvizsgálatát. Ennek során alapvető szempont a visszakövetelésre vonatkozó eljárás egységesítése, függetlenül attól, hogy mely szervezet volt a támogatás biztosítója, illetve mi volt a támogatás célja. Mivel állami forrásokról van szó, így a legkézenfekvőbb és jogi szempontból is a leginkább "rendszerbe illő" megoldás lehetne az ilyen típusú igények (pénzügyi) közigazgatási hatósági úton történő visszakövetelésének általános kimondása. ■
JEGYZETEK
[1] Céghírnök 2011/3. szám 4-6. oldal.
Visszaugrás
