A bűnügyi nyilvántartás[3] jelenlegi rendszerét a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló - azóta több alkalommal módosított - 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban Bnytv.) alakította ki. A szabályozási környezetet háttérként - közhitelességi szempontból - az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban Ákr.) és a korlátokat megfogalmazó, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban Infotv.) egészíti ki. A bűnügyi nyilvántartásoknak tehát egy összetett jogi környezetben kell expeditív módon működniük, naprakész és közhiteles információt szolgáltatva az arra feljogosított szerveknek és személyeknek; az állam intézményeinek és az állampolgároknak egyaránt.
A bűnügyi nyilvántartás a bűnmegelőzés, a bűnügyek felderítése és a büntetőeljárás folyamán folyamatosan biztosítja az információs hátteret a hatóságok és a bíróság számára, valamint megteremti a büntetés-végrehajtás információs alapjait is, ugyanakkor biztosítja a nyilvántartásban szereplők jogainak gyakorlását és kötelezettségeinek nyilvántartását. Fontos különbség, hogy - szemben például a cégnyilvántartással vagy az ingatlannyilvántartással - a bűnügyi nyilvántartás az abban nem szereplők joggyakorlását is biztosítja, hiszen a büntetlenség a nyilvántartásban szereplés hiányával igazolható. Mindezek mellett azonban elsődleges jellemzője, hogy az állami szervek által vezetett, és nagyobbrészt az állam által megvalósítandó célokat szolgáló nyilvántartás. E kettőség jelenik meg a nyilvántartásból történő adatkiáramlás szabályozásában is: egyrészt az állampolgárok részére hatósági erkölcsi bizonyítványt állítanak ki a nyilvántartás alapján, másrészt az állami szervek részére - meghatározott rend alapján - adattovábbítás történik a nyilvántartás tartalmából.
Jelen tanulmányban a közhitelességi funkcióhoz kapcsolódó egyes problémákat vizsgálom. A nyilvántartás egy részének közhitelességét a jogszabály deklarálja, azonban felmerül a kérdés, hogy egyrészt pontosan mit jelent a bűnügyi nyilvántartás esetében a közhitelesség, és hogy a jogalkotói deklaráción túl érvényesülnek-e az általános közhitelességi elemek - ha vannak ilyenek - a bűnügyi nyilvántartásban. Így például a nyilvántartás alkalmazása során a gyakorlatban elfogadja-e minden jogalkalmazó a nyilvántartás adatait; a valósággal egybevágók-e ezen adatok és a nyilvántartás alkalmazása során be tudja-e tölteni a közhiteles nyilvántartástól elvárt hitelességi funkciókat? Ezen alapkérdésekre keresem a választ a következőkben.
A jelenleg hatályos Bnytv. a korábban hatályban volt, a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényt (a továbbiakban régi Bnytv.) váltotta fel. Az újragondolás és rendszerezés szükségességét a törvényjavaslat indokolása által is elismerten az Alkotmánybíróság 144/2008. (XI. 26.) számú határozata indukálta, amely a korábbi szabályozás egy részének megsemmisítésével az akkor hatályban volt törvény által kialakított rendszer alkotmányosságát alapjaiban kérdőjelezte meg, és kijelölte a bűnügyi személyes adatok rendszerének új elvi és szakmai alapjait is, kiemelve azt, hogy az akkor hatályos Alkotmány 59. §-ában[4] foglalt információs önrendelkezési jogot szükségtelenül korlátozni nem lehet, illetve emellett figyelemmel kell lenni ezen személyes adatok különleges védelmének biztosítására. Tárgyalt témánkkal kapcsolatban az a kifogás merült fel, hogy a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alóli mentesülést a korábbi szabályozás nem biztosította teljeskörűen, a bűntettesek nyilvántartásából történő törlést, valamint a hatósági erkölcsi bizonyítvány valótlanul és félrevezetően tartalmazta "a bűntettesek nyilvántartásában nem szerepel" közlést azon érintettek esetében is, akikre nézve a régi Bnytv. rendelkezései szerint még nem telt el a mentesüléshez szükséges időtartamot meghaladó nyilvántartási idő.
Az új jogszabály, a Bnytv. a szabályozása alatt megjelenő nyilvántartásokat külön összefoglaló néven nem említi, azonban három nagy nyilvántartás csoportot különít el: a bűnügyi nyilvántartási rendszert, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartását, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartását. A bűnügyi nyilvántartási rendszer két nagy alapegységből áll: a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásából, valamint a (szűk értelemben vett) bűnügyi nyilvántartásból (a rendszer szó használata nélkül). Ezen, szűkített fogalmú bűnügyi nyilvántartás öt alnyilvántartást tartalmaz: bűn-
- 263/264 -
tettesek nyilvántartása; hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartása (alapvetően új elemként megjelenve); büntetőeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása; kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása; külföldre utazási korlátozás hatálya alatt állók nyilvántartása.
A kritikákra válaszul a megalkotott jogszabály a hagyományos nyilvántartások terén újszerű, de az informatika területéről már jó ismert adatbázis-kezelési megoldást alkalmazott és ültetett át jogintézménnyé: a korábbi egységes bűnügyi nyilvántartást úgy bontotta meg, hogy külön nyilvántartásban (személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartása) szerepelnek a személyi adatok, és ehhez az egyes alnyilvántartásokat kapcsolati kóddal rendeli hozzá.[5] A kapcsolati kód segítségével egyértelműen összeköthetők, összerendelhetők a nyilvántartás egyes elemei, másrészt - amennyiben arra már nincs szükség - az adatkapcsolat meg is szüntethető a kapcsolati kód mindkét oldalon való törlésével. Így az azonnali és végleges törlésre vonatkozó igények is hatékonyan megvalósíthatók. A kapcsolati kódok egyediek, és egy kapcsolati kód csak két adatcsomagot köt össze, más adathoz nem köthető. Két funkciójuk van: A személyi adatok bűnügyi alnyilvántartáshoz hozzárendelése mellett ugyanezen személyi adatokat a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásához is hozzákötheti. Ez utóbbi nyilvántartás daktiloszkópiai és DNS-profil-nyilvántartásból áll.
A Bnytv. a nyilvántartásnak, mint jogalkalmazási eszköznek a fogalmát nem rögzíti, azonban deklarálja egyrészt a szűk értelemben vett bűnügyi nyilvántartás közhitelességét, másrészt azt, hogy a törvény hatálya alá tartozó nyilvántartások - tehát itt már valamennyi nyilvántartás - hatósági nyilvántartásoknak minősülnek.
Mivel a törvény egyidejűleg, - a Bnytv.-ben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel - az Ákr. szabályait rendeli alkalmazni a nyilvántartások vezetésére és az azokhoz kapcsolódó hatósági eljárásra, így ezen jogszabályban szükséges keresnünk a közhiteles nyilvántartás alapfogalmait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
