Mit kezdjünk a folytonos, sokszor előre nem látható változással? Hogyan kezeljük a helyzetet, ha nem jön be az A terv, a B terv, a C terv...? A közigazgatásban és úgy általában az életben, mindig legyen kéznél egy - erősségeinknek és gyengeségeinknek megfelelően kialakított - új(abb) terv, hogy szükség esetén megugorjuk az újratervezés és megvalósítás feladatát.
A hőség miatt ezúttal még a cím megválasztásába is hiba csúszott, mivel erdei körökben is jól ismert az az általános nézet, hogy az elefántok nem szoktak a tű fokán áthaladni. Erre tekintettel senki se nyúljon a varródoboza után, és ne is keresse azt. Hisz nem véletlen, hogy hozzáértők szerint a tű fokán történő áthaladás leginkább a tevék kedvenc foglalatossága. Hogy miért? Talán azért, mert szeretik a kihívásokat. Ők megtanultak ezekkel együttélni. Immár nem több száz, hanem ezer éve. Ezért lehet is tőlük tanulni és érdemes rájuk figyelni. Úgy tűnik, hogy ők képesek és tudnak is válságotkezelni és -menedzselni. Náluk kevés a beszéd és több a tett. Ha az alábbi ábrára tekintünk, akkor azt látjuk, hogy így is lehet jó kedvvel szemlélni a világot.
S ezen a ponton jött el annak esélye, hogy párhuzamos kapcsolódást találjunk mai témánkkal, ami pedig a folytonos változás. Ennek karakterét és lényegét a köz szolgálatában állók számára nem szükséges külön megmagyarázni, mivel itt a folytonos változás állandó. Ehhez a COVID, a pandémia, s megannyi egyéb új kihívás feladta és naponta feladja a leckét mindannyiunknak. A kocsiban, vagy éppen a fejünkben lévő régi és korábbi GPS-t már nem tudjuk, vagy alig lehet használni. Vagy ha mégis, akkor az már gyengécskén vagy éppen csak takaréklángon működik. Igen homályosan még mutat valamit, de azt a hozzá nem értők is érzékelik, hogy ez már nem a régi. Mit lehet tenni? Dugjuk be a töltőbe és bízzunk abban, hogy megjavul? Biztosan csak lemerült? Aki ezen túljutott, az már láthatja, hogy a korábbi navigáció már nem biztonságos. S azt sem lehet szőnyeg alá söpörni, hogy nem láthatók biztosan a jó és új irányok. Nem oda megyünk és nem oda visz bennünket, ahol biztonságban lennénk, ahol jól érezhetnénk magunkat. Egy csapásra kiderült, hogy itt GPS-cserére, vagy minimum újratervezésre van szükség. Nincs mese, ez egy új lecke. Egy olyan új feladvány, ami elől nem lehet elfutni, hiszen ha eddig A-ban voltunk, akkor gyorsan tovább kell lépni. Talán B-be, vagy még az sem biztos? Valahogy így:
S ennél a pontnál sokaknak lehet déjá vu (paramnézis) érzésük, amikor a következőkről hallottak. Régen (talán napjainkban is) számos családban mondták azt a szellemi szabadúszó pályát választani kívánó gyereknek: nem örülök, hogy ezt választod, de csak akkor egyezem bele, ha szerzel egy rendes szakmát vagy egy normális diplomát. Olyat, amiből meg is tudsz élni. S így lett művészeknek ún. "rendes" szakmája, például a szakács vagy a cukrász foglalkozás. Ami valljuk be, napjainkban egyáltalán nem is rossz opció! Lehet, hogy elődjeink már anno tudtak és sejtettek valamit? A lényeg, hogy érdemes több lábon állni.
Mivel, aki több lábon áll azt:
- sokkal nehezebben tudja az élet meglepni,
- kevésbé kényszeríthető bele olyan helyzetbe, amely nem komfortos számára,
- nyitottabbá válik váltási forgatókönyvekre, illetve azok megvalósítására,
- kevésbé van kitéve egzisztenciális és jövedelmi csapdáknak,
- sokkal inkább azzal foglalkozhat, amiben képes megvalósítani önmagát.
S az sem egy hátrány, ha szenior éveiben elmondhatja magáról az ember, hogy mindig kiálltam magamért, amikor azt szükségesnek láttam és fontosnak tartottam.
Mindezekről akár már karrierünk elején sem hiábavaló gondolkodni. S még inkább azokkal érdemben foglalkozni, mivel a mai felgyorsult világban az élet fordulatai néha teljesen váratlanul, forgószélszerűen jelentkeznek. Vannak olyan helyzetek, amikor nincs visszaút és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a korábbi tervünk már nem működik. Történjen ez saját elhatározásunk vagy egy másik személy döntése miatt. De okozhatja egy váratlan esemény vagy világjárvány, de okozhatja bármilyen előre nem látható vis maior konfliktus is. Ne becsüljük alá annak szerepét sem, hogy mit hoz magával a robotizá-
- 53/54 -
ció vagy éppen a mesterséges intelligencia térhódítása. Ezekből fakadóan egyáltalán nem biztos, hogy közép, vagy éppen hosszú távon szükség lesz arra a tevékenységre, amelyet az ember jelenleg végez. Nincs mese, olyan új fogalmakkal és definíciókkal kell megismerkedni, mint például a flexibilitás, asszertivitás, vagy a reziliencia.
Egyszóval legyen szó karrierről, magánéleti gondokról vagy pénzügyi nehézségekről, mindig kell egy B terv, amelyet persze az élet a mai dimenzióban akár az ABC végéig folyamatosan bővíthet. Tetszés szerint, akár a Z-ig is.
Nagy kérdés, hogy meg tudunk-e felelni mindennek és miként tehetjük képessé magunkat arra, hogy megugorjuk az új szintet. Talán ehhez és ebből nyújt némi ízelítőt az alábbi ábra:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
