Az Európai Unió bennfentes kereskedelmet érintő szabályozása a legutóbbi időkig jelentős lemaradásban volt az Egyesült Államok szabályozásához képest. A bennfentes kereskedelemre vonatkozó, tagállamok felett álló szabályozás alig két évtizedes múltra tekinthet vissza, míg az USA közel nyolc évtizedes jogalkalmazás, szabályozási gyakorlattal büszkélkedhet.
A bennfentes kereskedelemre vonatkozó szabályozás jelenleg két szinten jelenik meg, egyfelől közösségi szinten, illetve a tagállami szinten. A közösségi szintet az EU irányelvei valamint az Európai Bíróság joggyakorlata, és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság ajánlásai jelentik, míg a nemzeti szintet a tagállamok törvényei, a hatóságok, valamint a bíróságok joggyakorlata jelenti. A bennfentes kereskedelem szankcióinak meghatározása (legalábbis a szankció mibenlétét és mértékét tekintve) a legutóbbi időkig nemzetállamok kezében maradt, amelyek vegyesen alkalmaztak közigazgatási és büntetőjogi szankciókat, a 2003/6/EK irányelv csak annyi előírást tartalmazott, hogy a szankciónak hatékonynak és visszatartó erejűnek kellett lennie. Az EU egészére jellemző a vegyes közigazgatási-büntetőjogi megközelítés, amely miatt egyes államokban elsődlegesen büntetőjogi szankciók voltak érvényben a bennfentes kereskedőkkel szemben, más tagállamokban elsősorban közigazgatási jogi eszközökkel küzdöttek ellenük. A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, hogy ez a megoldás, amely az EU-n belül többféle megközelítést tesz lehetővé, nem hatékony, ugyanis a közös piac, mindenekelőtt a pénzügyi piacok egyébként fejlettnek mondható integrációja lehetővé teszi a visszaélések elkövetését, és a szankciók elkerülését, de legalábbis a súlyosságuknak elfogadható szinten tartását.
A legelső bennfentes kereskedelmet érintő közösségi irányelv a 89/592/EGK rendelet volt, melynek értelmében a tagállamok megtiltották mindenkinek, aki az értékpapír kibocsátójának igazgatási, irányító vagy felügyeleti testületében, vagy a kibocsátó tőkéjében való részesedése folytán, vagy beosztása, foglalkozása, vagy feladatának végzése okán hozzáfér bennfentes információhoz, hogy azokat saját vagy 3. személy javára felhasználja. Az irányelv tiltotta továbbá az információ átadását is, kivéve, ha erre foglalkozásához kapcsolódóan kerül sor. Ezzel azokat a helyzeteket kívánták megelőzni, amikor a bennfentes az információkat vele foglalkoztatási jogviszonyban nem állóknak ad át bennfentes információt. Az irányelv a bennfentes információ fogalmát úgy határozta meg, mint olyan pontos információt, amely a kibocsátó pénzügyi eszközeire vonatkozik (1) amelyet nem hoztak nyilvánosságra (2) és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a pénzügyi eszköz árára (3). A fogalmak pontos meghatározásának dacára azonban a szabályozást súlyos hiányosságok jellemezték, továbbá a pénzpiacokon végbement változások, az új technológiák, mindenekelőtt az internet térhódítása egy új irányelv elfogadását tették sürgetővé.
Ezt a helyzetet volt hivatott kezelni a 2003/6-os irányelv, a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról, amely a bennfentes információ fogalmát is módosította mégpedig úgy hogy az olyan pontos információ (1), amelyet nem hoztak nyilvánosságra (2), és amely közvetlenül vagy közvetve pénzügyi eszközök egy vagy több kibocsátójával, illetve egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos (3), és amelynek
- 22/23 -
nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára (4).
A fogalmak pontosságának ellenére a 2008-as pénzügy világválság és a 2011-es LIBOR botrány nyomán egyértelművé vált, hogy a meglévő szabályozás továbbra sem elégséges a piaci visszaélések visszaszorítására. Az Európai Bizottság, a Parlament, és Európai Tanács ezért szükségesnek látta a létező szabályok felülvizsgálatát. A 2003/6/EK irányelv, bár jobb volt, mint az azt megelőző 89/592/EGK irányelv, azonban ez sem volt képes gátat szabni az európai bennfentes kereskedelmi ügyleteknek. Az Európai Parlament 2012. október 19-i jelentése részletesen foglalkozott a szabályozás eddigi tapasztalataival, hibáival és hiányosságaival.
Összegezve a jelentés megállapításait, a fogalmak tisztasága és egységessége jó kiindulópont, azonban hogy a bennfentes kereskedelmet vissza lehessen szorítani, szükséges a felügyeleti hatóságok megerősítése, összehangolása, és az, hogy a visszaélések legsúlyosabb formái ne csak közigazgatási szankciókkal legyenek sújthatók, hanem büntetőjogi szankciókat vonjanak maguk után. A Jelentés megállapításait alapul véve kezdődött meg a munka annak érdekében, hogy az európai pénzügyi felügyeletek hatásköreit egységessé tegyék. Az 596/2014/EU rendelet és a 2014/57/EU irányelv célja továbbra is a pénzügyi piacok integritásának biztosítása, a befektetők védelmének és bizalmának növelése. Az új irányelv azonban vonatkozna a bennfentes kereskedelem mellett az árfolyamokra, a bankközi ajánlati kamatlábakra, és referenciaértékekre is. Nem vonatkozik viszont a részvény-visszavásárlási programok keretében bonyolított ügyletekre, valamint a pénzügyi eszköz stabilizálását célzó, saját részvényekre vonatkozó ügyletekre.
Az irányelv a következő magatartások bűncselekménnyé nyilvánítását követeli meg a tagállamoktól:
1. bennfentes információ (közvetlen vagy közvetett) felhasználása olyan pénzügyi eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére, amelyre ezek az információk (saját vagy harmadik személy javára) vonatkoznak;
2. bennfentes információ felhasználása pénzügyi eszközre vonatkozó megbízás visszavonásához vagy módosításához (feltéve, hogy az információhoz a megbízást követően jutott hozzá);
3. a bennfentes információ felhasználását a kamatlábak, árfolyamok, referenciaértékek, indexek és pénzügyi eszközök típusai értékének befolyásolása;
4. bennfentes információ birtokában más személynek pénzügyi eszközök vásárlását vagy elidegenítését ajánlani, vagy erre rábírni;
5. az előző pontban említett ajánlást felhasználni vagy továbbadni;
6. a bennfentes információ közlése nélkül, más személyt, pénzügyi eszközöket érintő megbízás törlését vagy módosítását ajánlani, vagy erre rábírni;
7. a bennfentes információ közlése, amennyiben nem munkaviszony vagy szakmai kötelezettség teljesítéséből ered.
A tagállamoknak a fenti magatartások elkövetésének kísérletét is büntetniük kell kísérletként.
Annak érdekében, hogy a fenti cselekményektől az elkövetőket hatékonyan visszatartsák, a tagállamoknak hatékony büntetőjogi szankciókat kell megállapítaniuk. A hatékony szankció alatt az irányelv a szabadságvesztés kiszabását érti, mely az 1. és a 4. pont vonatkozásában legalább 5 éves szabadságvesztés, a többi pont megvalósulása esetén legalább 2 éves időtartamú szabadságvesztés lenne.
A büntetés mértékének meghatározásakor figyelemmel kell lennie a jogsértéssel elért nyereségre/elkerült veszteségre, valamint a más személyek ellen elkövetett bűncselekménnyel okozott kárra, és a piacnak, végső soron az egész gazdaságnak okozott kárt. A Jelentés megállapításait összegezve, a fogalmak tisztasága és egységessége jó kiindulópont, azonban hogy a bennfentes kereskedelmet vissza lehessen szorítani, szükséges a felügyeleti hatóságok megerősítése, összehangolása, és az, hogy a visszaélések legsúlyosabb formái ne csak közigazgatási szankciókkal legyenek sújthatók, hanem büntetőjogi szankciókat vonjanak maguk után. Az irányelv célja továbbra is a pénzügyi piacok integritásának biztosítása, a befektetők védelmének és bizalmának növelése. Az irányelv a bennfentes kereskedelem mellett vonatkozik az árfolyamokra a bankközi ajánlati kamatlábakra és referenciaértékekre. Nem vonatkozik viszont a részvény-visszavásárlási programok keretében bonyolított ügyletekre, valamint a pénzügyi eszköz stabilizálását célzó, saját részvényekre vonatkozó ügyletekre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
