https://doi.org/10.59851/gj.34.1-2.5
A tanulmány a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény hatálya alá tartozó pénzügyi lízingszerződések, ezen belül a zárt végű, deviza alapú ingatlanlízingszerződések érvénytelensége egyik jogkövetkezményét, a hatályossá nyilvánítást, továbbá az ezzel kapcsolatos problémákat mutatja be. A dolgozat egyik fő üzenete, hogy a Kúria 10/2025. - Jpe.IV.0.60.030/2025/17. - számú jogegységi határozata az ingatlanlízingszerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeivel kapcsolatban több kérdést is megválaszolatlanul hagyott. A dolgozat konklúziója az, hogy ezen kérdések megválaszolásakor az eljáró bíróságoknak figyelembe kell venniük nemcsak a korábbi magyar bírósági joggyakorlatot, hanem az Európai Unió Bíróságának a 93/13/EGK irányelv értelmezése során adott, az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos követelményrendszerét.
Kulcsszavak: ingatlanlízing; szerződés érvénytelensége; devizaalapú lízingszerződés; EU jog, fogyasztóvédelem
This paper presents one of the legal consequences of the invalidity of financial leasing agreements falling under Act IV of 1959 (Civil Code), specifically closed-end, foreign currency-based real estate leasing agreements, namely their declaration of effectiveness and the problems related to this. One of the main messages of this paper is that the Curia's decision No. 10/2025. (Jpe.IV.0.60.030/2025/17.) on the legal consequences of the invalidity of real estate leasing agreements left several questions unanswered. The conclusion of the paper is that, when answering these questions, the courts must take into account not only previous Hungarian case law, but also the requirements established by the Court of Justice of the European Union regarding the legal consequences of invalidity in its interpretation of Directive 93/13/EEC.
Keywords: real estate leasing; invalidity of contracts; foreign currency-based leasing agreements; EU law; consumer protection
A szerződés érvénytelenségének egyes jogkövetkezményeit részleteiben tárgyaló tudományos munkák szép számmal állnak rendelkezésre a magyar jogirodalomban. Ugyancsak szép számmal tárgyalta a szakirodalom, ill. tárgyalták a tudományos munkák a devizaalapú kölcsönszerződések érvénytelenségének problémakörét a 2010-es évek eleje óta.
A jelen dolgozatot elsősorban az ihlette, hogy a gyakorlati munkám során az a meggyőződésem alakult ki a deviza alapú ingatlanszerződések témáját vizsgálva, hogy róluk megfeledkezett a jogalkalmazó, pontosabban a Kúria, amikor a 10/2025. - Jpe.IV.0.60.030/ 2025/17. - számú jogegységi határozatát (a továbbiakban: JEH) megszövegezte. Ezen csoportba tartozók számára ugyanis nem ad választ arra, hogyan is kell az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) 630/23.sz. döntését értelmezni, hogyan is kell a hitelezővel elszámolniuk a szerződés érvénytelensége következtében és egyáltalán, milyen módon rendezhető a lízingszerződés érvénytelenségéből következően a lízingbeadó és a lízingbevevő közötti jogviszony.
A dolgozatban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) hatálya alá tartozó pénzügyi lízingszerződéseket, ezen belül a zárt végű, deviza alapú ingatlanlízingszerződéseket vizsgálom. Gépjármű-lízingszerződésekről, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) hatálya alá tartozó pénzügyi lízingszerződésekről, valamint a rPtk. hatálya alá tartozó deviza alapú kölcsönszerződésekről nem lesz szó jelen munkában.
Jelen dolgozatban sem tudom elhallgatni azt a szakmai álláspontom, miszerint a Kúria a 10/2025. JEH által, mind az elfogadás időzítését, mind a JEH tartalmát érintően elhibázta a magyar joggyakorlat egységesítésében rendelt szerepét, ez a kritikai él azonban csak mellékesen kerül e dolgozatban megemlítésre, melynek témája elsődlegesen az lesz, hogyan is kell, hogy a lízingbeadó és a lízingbevevő elszámoljon egymással az uniós jognak megfelelően, amennyiben egy deviza alapú ingatlanlízingszerződés teljesen érvénytelennek minősül. Jelen dolgozatban bemutatott problémakör vizsgálatára a rPtk. keretében kerül sor.
A rPtk. a lízingszerződést, ellentétben a hatályos Ptk.-val, nem határozta meg. A kötelmi jog szempontjából legfontosabb kódex tehát nem orientál minket, mit is jelentett a lízingszerződés, illetve melyek voltak a felek fő kötelezettségei a jelen dolgozattal vizsgált időszakban.
Ahhoz azonban, hogy ezen konkrét szerződés érvénytelenségének alkalmazandó jogkövetkezményét, illetve ezen alkalmazandó jogkövetkezmény tartalmát
- 33/34 -
meg lehessen állapítani, szükséges meghatározni, melyek a lízingszerződés tartalmi elemei és mi a fő rendeltetése.
Két fogódzót biztosan lehet találni e tekintetben véleményem szerint. Egyrészt, a lízingre vonatkozó szabályozást a vizsgált időszakban az akkor hatályos hitelintézeti törvény az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) adott. A rHpt. 2. számú mellékletének I.11. pontja értelmében:
"Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
Nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet."
A lízingszerződés tehát egy használati és egy finanszírozási kötelem egyvelege. A zárt végű ingatlanlízing lényege, hogy a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevő által kiválasztott ingatlan tulajdonjogát és a lízingbevevő használatába adja azzal, hogy a lízingszerződés futamideje alatt a lízingbevevő fizeti a lízingdíjat, majd, a futamidő lejártával a lízingdíjak, ill. a maradványérték megfizetése esetén megszerzi a lízingtárgy tulajdonjogát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
