A háromnegyed évszázados jubileum alkalmával a pécsi jogászképzés esetében is kétségkívül megállapítható, hogy a mozgalmas jelen a múlt tradícióinak és a jövő kihívásainak metszéspontjában helyezkedik el. E gondolat keretében szeretném Karunk és a pécsi jogászképzés történetét vázlatosan bemutatni 1923-tól.
Az egyetemi szintű jogászképzés 1923 október közepén indult Pécsett. A városban a felsőoktatás gyökerei azonban sokkal messzebbre, az 1367-ben alapított egyetemre nyúlnak vissza, amelynek nem sok nemzedéknyi működés jutott osztályrészül. A jogtudó értelmiség képzése szempontjából jelentősége volt a XVIII-XIX. század fordulóján a Győrből ideiglenesen városunkba helyezett királyi akadémiának. Ezt követően századunk első két évtizedéig jurátusok ezrei kaptak a Szepesy Ignác által 1829-ben megalapított joglíceumban szakképzést. A modern, egyetemi szintű jogászképzés azonban akkor indult meg, amikor a 1921. évi XXV. törvénycikk a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pozsonyból Pécsre helyezte és az Universitas a Mecsek alatti városban 1923 őszén megnyitotta kapuit.
A jog- és államtudományi karon, majd az állam-és jogtudományi karon a Rákóczi út és a 48-as tér sarkán emelt szürke épülettömb tantermeiben és szemináriumi termeiben nemzetközi hírű professzorok és kiválóan felkészült oktatók jogászok ezreit képezték ki, akik azután a jogélet minden területén öregbítették a fakultás jó hírét.
A jog- és államtudomány művelésének egyik hazai fellegvára lett tehát a Kar. Rezidenciája mint épített környezet egyúttal jellegzetes városképi orientációs pont, ha nem is lett magyar Heidelberg. A jogi kar kezdetben a századfordulón emelt felsőkereskedelmi iskola épületében került elhelyezésre, majd architektúrája a fakultás folyamatosan növekvő igényeinek megfelelően állandóan változott. 1932 és 1934 között épült ki a 48-as téri szárny, amely egy grandiózus egyetemfejlesztési terv egyedül megvalósult része lett. Az 1970-es évek elején Szotáczky Mihály dékán idején emeletráépítés hozott bővítést, az V. terem és a nyelvi labor mellett szemináriumi termek és oktatói szobák kialakítására került sor. A legutóbbi időszakban a kar vezetése jelentős forrásokat tudott előteremteni az újabb építkezésekre, és ennek következtében a megnövekedett hallgatói létszámot csak heroikus erőfeszítések árán befogadni képes új tantermek, doktorképzési terem, szemináriumok, ezenkívül oktatói szobák jöttek létre.
A jogi fakultás autonómiája a történelmi idők hullámmozgásának megfelelően alakult. A kari tanács mellett a vezetésben a dékánoknak jutott kiemelkedő szerep. A két háború közötti időszakban az évek során szinte mindegyik professzorra sor került megfelelő rend szerint, volt akire kétszer is. Nevük felsorolásával, előttük egyben tisztelegve a kari autonómia ezen fénykorát szeretnénk megidézni: Késmárky István, Irk Albert, Vasváry Ferenc, Mihályffy Ernő, Vinkler János, Schaurek Ráfael, Molnár Kálmán, Pázmány Zoltán, Faluhelyi Ferenc, Krisztics Sándor, Dambrovszky Imre, Bozóky Géza, Kérészy Zoltán, Holub József .
A II. világháború után a rendszerváltásig Óriás Nándor, Abay Gyula, Csekey István, Rudolf Lóránt, Kauser Lipót, Kocsis Mihály, Bihari Ottó, Csizmadia Andor, Szotáczki Mihály, Földvári József, Ádám Antal, Benedek Ferenc, Herczegh Géza, majd ismét Szotáczky Mihály töltött be dékáni funkciót.
A jogi fakultás professzorai az 1940-es évek végéig a karok sorrendje alapján periodikusan rektort is állítottak. Az egyetemi autonómiát fenyegető veszélyeket ezek a választott vezetők igyekeztek lehetőség szerint kivédeni. A két háború közötti időszakban ismételten felmerültek hírek a pécsi egyetem megcsonkításáról, esetleg megszüntetéséről. 1944-ben a világégés idején Holub József rektornak nagy nehézségébe került megakadályozni, hogy az egyetemet a Német Birodalomba telepítsék ki. 1950-től a jogi kari dékán rektori hatáskört is ellátott, és ezekben az években jelentősen rányomhatta bélyegét a Kar életére, mely igen kevés autonómiával rendelkezett. Az elkövetkező évtizedekben a dékánok az "ahogy lehet" jegyében tevékenykedtek a Karért. 1967-ben a hatszázéves jubileum alkalmával pedig végképp elhárították a fakultás megszüntetésének veszélyét, és lehetőség szerint fejleszteni is törekedtek.
A jogi fakultás alapvető oktatási egységei hagyományosan a tanszékek voltak. A tanszéki szervezet váltakozása követte az adott felsőoktatás-politika intencióit, ugyanakkor a kar autonóm törekvései is gyakran eredményeztek tanszéklétesítéseket, összevoná-
- 121/122 -
sokat és szétválásokat - amelyek szinte az árapály váltakozásával következtek egymásra.
A század első felében a hagyományos szervezet a tárgy előadó professzorához kapcsolódott, illetve az ő személyéhez kötődő szemináriumok szerint szerveződött. Így a harmincas évek végén a római jogi, jogtörténeti és egyházjogi, közjogi, közgazdaság- és pénzügytani, statisztikai, politikai és jogbölcseleti, magánjogi, hiteljogi, büntetőjogi, perjogi, közigazgatási és pénzügyi jogi szemináriumok működtek, illetve eredményes tudományos, oktatási munka folyt a nemzetközi jogi intézetben, a kisebbségi, illetve a szociográfiai intézetben. A közbeeső átszervezéseket figyelmen kívül hagyva, de a megváltozott közegre utalva felhívjuk a figyelmet arra, hogy 1971-ben a következő egységek voltak találhatók: Állam- és Jogelméleti Tanszék, Államigazgatási Jogi Tanszék, Államjogi Tanszék, Büntetőjogi Tanszék, Egyetemes és Magyar Jogtörténeti Tanszék, Filozófiai és Tudományos Szocializmus Tanszék, Mezőgazdasági Jogi Tanszék, Nemzetközi Jogi Tanszék, Polgári és Büntetőeljárásjogi Tanszék, Polgári Jog I. Tanszék, Polgári Jog II. Tanszék, Római Jogi Tanszék, Idegennyelvi Lektorátus, Testnevelési Tanszék. A tanszék-átalakítások a rendszerváltás után napjainkig is tartanak.
A jogászképzés elmúlt évtizedeiben a struktúrákon belül a dinamikus, emberi tényező, a tanárok tudományos tevékenysége, oktató munkája játszotta a döntő szerepet. A korabeli statisztikák szerint az 1923-24-es tanévben a 12 fős tantestületből 11 professzor és egy fő a lektor. A professzorok száma 11-12 fő volt a későbbi, a második világháború előtti időszakokban is. Az 1936-37-es tanévben a 22 fős tanári személyzetből 11 a professzor és 7 a magántanár, 4 fő lektor, illetve előadó.
A II. világháború után következő években, különösen az ötvenes évektől kezdve az oktatói állomány átstrukturálódott, a szakmai tárgyakban a professzorok mellé docensek, adjunktusok, illetve tanársegédek kerültek rendszeresítésre. Az úgynevezett ideológiai tárgyak oktatói gárdája felduzzadt, nem utolsósorban azért is, mert azok más karokat és felsőoktatási intézményeket is kiszolgáltak. Ennek megfelelően 1960-ban a szakmai személyzet 11 professzor, 2 docens volt, illetve 9 adjunktus és tanársegéd. 1975-ben ez a szám 12 professzor, 3 docens, illetve 12 adjunktus és tanársegéd. 1980-ban 7 professzor, 9 docens, illetve 20 adjunktus és tanársegéd. 1991-ben 4 professzor, 13 docens, 21 adjunktus és tanársegéd oktatta a szakmai tárgyakat.
A professzorok életpályájának igen jelentős, mondhatni meghatározó szakasza kapcsolódott a pécsi fakultáshoz. Közöttük többen származtak jogászfamíliából, így például Schaurek és Bozóky professzorok édesapja is jogakadémiai tanár volt. Különösen az első negyedszázadban rendelkeztek a jog- és államtudományi diplomán kívül bölcsészi, teológiai vagy közgazdasági végzettséggel. Legtöbb időt a katedrán Losonczy István, Vinkler János és Bozóky Géza professzor töltöttek, ők három évtizedet meghaladó időt oktattak, mások karrierjét, mint például Abay Gyula professzorét nagyon hamar kettétörte a történelem. Óriás Nándor professzor évszázados életpályáján azonban jogászok generációi találhatnak követendő példákat, és az Ő tiszteletére a Jubileum alkalmával emléktáblát állított karunk.
A pécsi joghallgatók a tudományon kívül emberi tartást is tanulhattak tanáraiktól. A professzori emberi-tudósi kvalitás egyik kiemelhető példája Molnár Kálmán volt. A tartalékos tiszt az első világháború során bekerített Przemysl várában újságokat szerkeszt, a kelet-szibériai hadifogolytáborban előadásokat tart a nemzetközi jog köréből. Méltán esik rá a választás, amikor Habsburg Ottó magyar közjogi képzésével bízzák meg. A professzor nem tűr protekciót, aktív miniszterek gyermekei buknak meg nála, míg a kiváló jurátusok dedikált különnyomatokat kapnak tőle a vizsga után. Következetesen fellép a szélsőjobboldali eszmék ellen, és emiatt nemegyszer támadásoknak van kitéve. A jogi kar szóban hagyományozott legendáriumában fennmaradt a következő eset: az újabb háborúra készülő hangulatban egy joghallgató által tartott március 15-i beszéd kapcsán a németbarát hadtestparancsnok tüntetően és kardcsörtetve állt fel a díszemelvényről, majd kíséretével távozott. Ekkor a megrettent szónok-joghallgató a professzorhoz fordult, aki megvédte a következményektől a nemzeti érzelmű ifjút. Molnár Kálmán 1944-45-ben az ideiglenes nemzetgyűlés tagja lett, Budapestre került, majd hamarosan nyugdíjba vonult.
A nagyhírű nemzetközi jogász, Faluhelyi Ferenc professzor tevékenysége is mintaértékű. Egész életében motorja volt a Kar fejlesztésének, a kisebbségi kutatásoknak, és mindig törekedett arra, hogy a nagyközönséggel is megismertesse tudományos eredményeit. Tragikus halála 1944 karácsonyán összekapcsolódott a fakultás és a város vészhelyzetével.
Az elmúlt évtizedek viharos eseményei nem múltak el nyomtalanul a jogi fakultás felett sem. A szociális biztonságot megrázó világválság, szélsőséges ideológiák mellett hallgatóit megpróbáltatásoknak tette ki a világégés. A 48-as téren többször tartózkodtak idegen hadsereg katonái. 1956 októberének és novemberének forradalmi napjaiban a történelmi tradícióknak megfelelően (amelyet a 48-as tér már elnevezésében is hordozott) a jurátusok is kivették részüket az eseményekből. Az október 22-ével a diákparlamentben elindult mozgalomban a Kar hallgatói a jogász zászlóalj keretében fegyvert fogtak, majd kö-
- 122/123 -
zülük sokan a mecseki harcok részesei is voltak. A megtorlás sokukat sújtotta. Emlékezetük élt, majd 1990 elején Kari Tanácsi határozat kezdeményezte azoknak a fegyelmi büntetéseknek a visszamenő hatályú megsemmisítését, amelyet Kislégi-Nagy Dénessel, Degré Alajossal és Gál Gyulával szemben szabtak ki az oktatói karban, ezenkívül kezdeményezte azoknak a hallgatóknak a rehabilitálását, akiket fegyelmi büntetés sújtott, akiket kizártak az ország valamennyi felsőoktatási intézményéből, illetve csak a Pécsi Jogi Karról.
A Tudományos Akadémia is méltatta a professzorok teljesítményét, az első negyedszázadban egyharmaduk rendelkezett rendes vagy levelező tagsággal, az utóbbi évtizedben Bihari Ottó és Herczegh Géza akadémikusságára hivatkozhatunk. A kar oktatói az elmúlt háromnegyed században szerves részét alkották a megye és a régió közéletének, és a szakmai előadások mellett a tudományos ismeretterjesztésben is aktívan részt vettek. A hajdani professzorok munkásságát könyvtárak, kézikönyvtárak őrzik, a városban emléktáblák jelölik hajdani lakóhelyüket, alapítványok, és tanterem is viseli nevüket.
A jogászképzés lényegében a Thun Leó kultuszminiszter által, a XIX. század közepén megalapozott tanulmányi rendszerben folyt a kar első évtizedeiben. 1945 után a jogászképzés az oktatási reformok lázában permanens átalakulásban volt, szinte nem akadt olyan joghallgató, aki a tanulmányai kezdetén irányadó tanügyi rend szerint szerzett volna diplomát. Változatosságot mutatott az óraszám mellett a gyakorlatok és előadások aránya, specializáció és a szakmai gyakorlat kérdése, a képzés szemesztereinek száma és az államvizsga tárgyai. Ma az ezredforduló modernizációja, integrációs törekvései, a jogállam követelményei folyamatos megújulásra kényszerítették és kényszerítik az évezred végén a pécsi jogászképzést.
A fakultásnak a dolgok logikájából következően az oktatói karral szorosan összefonódó másik nélkülözhetetlen alapelemét a hallgatóság jelentette. A történelem viharai a pécsi jogi kar hallgatóinak számán is nyomon követhető. Az 1923-24-es tanév első félévére 333, második félévére 291 fő iratkozott be. Ehhez képest a mai hallgatólétszám 9-10-szeres. Az ezt követő években a legnagyobb létszámmal az 1934-35-ös évben találkozunk (I. szemeszterben 971, II. szemeszterben 892), a mai hallgatószámnak negyedével, harmadával. Az ötvenes években pedig a veterán kollégák elmondása szerint valóságos toborzó hadjáratokat kellett folytatni a devalválódott jogász szakmák képzésének területén, ugyanakkor szakérettségis hallgatók is bekerültek a karra, de a Rákosi-rendszer valamennyiüktől megtagadta a tanulmányok befejezésekor a doktori címet. A későbbiek során 1960-ban a karnak 856 hallgatója volt (ebből 260 nappali), 1980-ban 932 fő (ebből 370 nappali), majd változtak az arányok és növekedett a létszám, mert 1990-ben már 1019 fő folytatott a karon jogi tanulmányokat (ebből 620 nappali). A kilencvenes évek második felére a hallgatói létszám közel háromszorosára növekedett az évtized elejéhez képest. Tömegképzés alakult ki, amelynek ugyan hatékonynak kell lennie, de mindenképpen nélkülözi a meghitt kisszemináriumok hangulatát. A képzés továbbképzési és tudományos képzési formák keretében is folyik.
A joghallgatók egyetemi évei természetesen korántsem merültek ki a szorosan vett stúdiumokban. Érdekképviseletüket, szervezésüket az elmúlt 75 év alatt a politikai rendszereknek megfelelő szervezetek látták el (a bajtársi egyesületektől, a DISZ-en és a KISZ-en át a HÖT-ig), biztosítva az önszervezést tudományos önképzőköri, diákköri tevékenység mellett a kulturális programokban is. A kikapcsolódás, szórakozás percei sem maradtak el, vizsgák előtt, vizsgák után, évkezdéskor, "felezéskor", vagy egyéb alkalmatos baráti események kapcsán - kiskocsmákban, presszókban, horribile dictu mulatókban, a Béke-tanszéken, a JUNO-ban, a Pepitában vagy a Vasváriban, ahogy az idők és a helyszínek változtak. A jogászélet hű tolmácsa, és az első irodalmi szárnypróbálgatás színtere lett a Glosszátor, a Lucidum Intervallum, az Expressis Verbis és természetesen a jogász- és gólyabálok, pikantériától sem mentes alkalmi sajtótermékei.
Az elmúlt háromnegyed évszázadban az oktatás, a kutatás, a tanulás természetes segítőtársai voltak a szakkönyvek és folyóiratok mint infrastruktúrával, az egyetemi könyvtárral a háttérben, elsősorban azonban a kar szemináriumi könyvtáraival és a kari olvasóval mint keretekkel. A háború előtt az egyes szemináriumok néhány ezres könyvállománya mellett irigylésre méltó az oktatói kézikönyvtár mintegy 1200 kötete és 31 szakfolyóirata. A tanszékeken 1988 tavaszán megközelítőleg 61 000 kötet szolgálta a tudományos munkát és az oktatást, ehhez járult a kari olvasó. A könyvtárfejlesztésre az elért eredmények ellenére fokozott szükség van, hiszen a megnövekedett hallgatói létszám mellett a kari olvasóterem befogadóképessége hosszú idők óta változatlan, és ez a könyvtárosok amúgy is feszített és áldozatkész munkáját gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Ugyanakkor a tudományos és oktatási munka nélkülözhetetlen elemeivé váltak napjainkra az informatikai eszközök. 1996-ra a számítógépek száma jelentősen megnőtt, és használatuk is mindennapossá vált.
A kar oktatóinak tudományos tevékenységét, tankönyvek, monográfiák, tanulmányok és más szakmai írások regisztrálásával a rendszeresen megjelenő kari-egyetemi bibliográfiák tükrözik. A fakultás jelentős
- 123/124 -
kiadói tevékenységet is folytat, ennek terméke, "Studia Juridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata" 1998-ban 125. számához érkezett el, és tanulmányokat tartalmazott a "Pécsi Tudományegyetem Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből" című periodikája, valamint mindenképpen kiemelkednek a tankönyvsorozatok és a JURA folyóirat.
A jogi kar kiváló szakmai minőségét európai nyitottsága is befolyásolta. Az első pécsi évtizedek idején a professzorok egyéni utazással bejárták Európa egyetemeit és kutatóintézeteit. A kar nemzetközi kapcsolatai azonban századunk utolsó harmadában intézményesültek, elsősorban osztrák és német egyetemekkel épültek ki, de a szomszéd egyetemekkel együttműködve is eredményeket hoztak. Az utak, konferenciák mellett ennek ma is tapasztalható díszes jele a kölcsönös honoris causa doktorrá avatás. Az 1990-es években a rendszerváltás után a kapcsolatok szinte Európa minden jelentősebb régiójának egyetemeire kiterjedtek, az akkreditáció idején 21-re tehető a kar nemzetközi kapcsolatainak száma.
A kar végzett hallgatóival is ápolja kapcsolatait. Ennek a szakmai együttműködés mellett legfontosabb fóruma az egyetem 1978-ban alakult Baráti Társasága. Tagjainak derékhadát a Pécsett végzett jogászok jelentik.
A múlt itt csatlakozik a jövőt előkészítő közelmúlthoz és napjainkhoz. ■
JEGYZETEK
* Az 1998. október 15-i jubileumi emlékülésen elhangzott előadás szerkesztett változata.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár.
Visszaugrás
