Jelen tanulmány célja, hogy a több mint száztizenöt éve fennálló, a - tágabb értelemben vett - nemzetközi magánjog egységesítésével foglalkozó Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (Hague Conference on Private International Law - HccH) tevékenységét, valamint újabb szerepvállalásait és vívmányait röviden bemutatva, az egyik, 2005-ben született egyezményére irányítsa rá a figyelmet. Tekintettel arra, hogy a joghatósági megállapodásokról szóló Egyezmény szabályai mind európai, mind magyar kontextusban jelentősek. Egyfelől, az Európai Közösség 2009-ben aláírta ezt a nemzetközi megállapodást, másfelől, az Egyezményhez való csatlakozás felveti a Brüsszel I. rendelet vonatkozó cikkei módosításának szükségességét, ezen túlmenően ezek a folyamatok a hazai jogalkotó számára is megfontolásra érdemes kodifikációs javaslatokkal szolgálhatnak.
A nemzetközi magánjog harmonizációját globális szinten célul tűző HccH az utóbbi tíz évben jelentős változásokon ment keresztül. Azok a kihívások, amelyekre a változtatásokkal a nemzetközi szervezetnek reagálni kellett, mindenki előtt jól ismertek: egy egyre inkább globalizált világban élünk, ahol a politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi rendszerek és ügyek kölcsönös függésben állnak, ahol az idő fogalma zsugorodik. A "jobb híján globalizációnak nevezett folyamat", vagy "tünetcsoport"2 pl. a növekvő piacokkal, mobilitással és az interneten, a tömegmédián keresztüli információ azonnali megosztásával jellemezhető. Az emberek egyre több határon átnyúló kapcsolatba bocsátkoznak bele, a társaságok egyre könnyebben kötnek üzletet az országhatárokon túl, sőt egyesek globális szinten is. Ezen összetett jelenség egyik jelentős hatása a nemzetközi magánjogi instrumentumok, valamint a régi-új elvek és újabb, bonyolultabb kérdések megjelenése, valamint növekvő száma. Napjainkig evidensnek tűnt, hogy a legtöbb nemzetközi magánjogi kérdéssel a nemzeti jogalkotó nemzeti szinten foglalkozott, de a határon átnyúló kérdések robbanását, komplexitását tekintve - úgy tűnik -, ez a továbbiakban már nem tartható. Ehelyett pl. a nemzetközi szinten történő erősebb kooperáció, multilaterális jogeszközökkel adhat összehangoltabb megoldási módokat az újabb és egyre növekvő nemzetközi magánjogi problémákra.
A nemzetközi magánjog nemzetközi egyezménnyel való unifikációjának gondolata Pasquale Stanislao Mancinihez köthető, aki a Journal de Droit International hasábjain tette közzé egyik híres tanulmányát egy egységes nemzetközi magánjogi szabályokat létrehozó nemzetközi egyezmény elfogadásának hasznosságáról (1874). Mancini, olasz külügyminiszterként, a fenti célból egy diplomáciai konferencia szervezését tervezte, ez a kezdeményezés azonban meghiúsult. A nemzetközi egyezmény ideáját egy holland jogász, Tobias Michael Carel Asser vetette fel ismételten, aki ellenben sikerrel szervezett meg egy diplomáciai találkozót 1893-ban, Hágában.3 A tizenhárom ország által megtartott ad hoc Konferencia, 1955 óta állandó szervezetként működik. A '60-as évek jelentős korszak volt a szervezet életében. Egyfelől a HccH elsődleges nyelveként tekintett franciát ebben az időben váltotta fel az angol. (Nem véletlen, hogy innen datálódik a HccH által alkalmazott szokásos tartózkodási hely ("habitual residence") kapcsoló elv hódító útjának indulása is.) Másfelől, a kezdetben "európai klubként" működő Konferencia kibővült: az USA és Kanada a '60-as években, Kína és egyes latin-amerikai államok a '80-as években csatlakoztak a szervezethez. Az utóbbi nyolc évben az új tagállamok száma látványosan, több mint 40%-kal nőtt és elérte a 69 tagállamot (újabb tag, pl. India).4 A korábban megfigyelői státussal rendelkező Európai Közösség (mint regionális gazdasági integrációs szervezet) - a Statútum 2006-os módosítása után -2007. április 3. óta tagja a Konferenciának.
A formális tagság mellett lényeges faktor a Hágai Egyezményekhez csatlakozó Részes Államok száma.5 Több mint 120 ország részese az összesen 38 Hágai Egyezményből legalább egynek, pl. az ún. Apostille Egyezményhez 98, a gyermek jogellenes külföldre viteléről, valamint a nemzetközi örökbefogadásról szóló Egyezményhez 81-81 ország csatlakozott.6 Érdekes, hogy a legsikeresebb egyezmények nem azok, amelyek hagyományos nemzetközi magánjogi szabályokat tartalmaznak, hanem, amelyek inkább a határokon átívelő együttműködés mechanizmusát rögzítik.
Felismerve és reagálva - a fentebb említett - új kihívásokra a HccH az utóbbi tíz évben jelentősen átalakult. Feladatait illetően a kutatás-fejlesztést az elméleti kérdésekről a gyakorlati problémák irányába való elmozdulás jellemzi, lásd az újabb nemzetközi egyezményeket a joghatósági megállapodásokról (2005), vagy az értékpapírokról (2002). Ezenkívül, az egyezmények megfelelő átültetése és alkalmazása előmozdítása érdekében jogi oktatással és képzéssel nyújt segítséget. A fejlődő országok tagságának ösztönzésére egy új Nemzetközi Képzés Programot (International Training Programme) indítottak. Fontos az ún. monitoring szerep, ugyanis szupranacionális bíróság hiányában nehéz a nemzetközi egyezmények egységes értelmezésének biztosítása, ezért a HccH ún. post convention service-t működtet: tanácsadás egy egyezmény átültetésével kapcsolatban; egyezmény működése tekintetében kutatás folytatása; időszakos ülések szervezése, ahol az egyezmény gyakorlati működését áttekintik (különös tekintettel az új technológiák beillesztésére, pl. az ún. elektronikus Apostille Kísérleti Program (e-App) kifejlesztése az Egyesült Államok Nemzeti Közjegyzői Társaságával); adatbázisok létrehozatala (pl. INCADAT-gyermek jogellenes külföldre viteléről),7 vagy "guides to good practices" közzététele (pl. gyakorlati kézikönyv a Kézbesítési Egyezményhez).
A lényegesebb Hágai Egyezmények 3 fő csoportba sorolhatóak:
a) Gyermekek nemzetközi védelme: nemzetközi családi kapcsolatok, gyermek jogellenes elvitele, nemzetközi örökbefogadás, gyermekvédelem és más családi kapcsolatok
b) Nemzetközi jogi együttműködés és peres eljárás: apostille, kézbesítés, bizonyítás, igazságszolgáltatás
c) Nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi jog: joghatósági megállapodások, értékpapírok.
Napjainkban a külföldi jog tartalmáról és a nemzetközi szerződésekre alkalmazandó jogról szóló egyezmények megalkotása van folyamatban.
Az új Hágai Egyezmény (Convention on Choice of Court Agreements - 2005) alapgondolata Arthur Taylor von Mehren "hagyatéka", mások "Arthur gyermekének" (Peter Nygh) nevezték.8 Igaz a csemete apróbb lett, mint azt eredetileg atyja remélte, ugyanis von Mehren eredeti víziója - amelyet egy 1992-ben tartott Konferencián fejtett ki először - egy sokkal átfogóbb vállalkozásra irányult.9 Ennek nyomán már 1992-93-ban a HccH egy a joghatóságról és ítéletek végrehajtásról szóló multilaterális egyezmény megalkotásán munkálkodott. A projekt USA-beli kezdeményezése és nagymértékű támogatása annak köszönhető, hogy az USA ezen a területen nem részese sem bi-, sem multilaterális egyezményeknek. Ennélfogva, - egyes amerikai jogtudók szerint - lényeges "kiszintezni a játékteret", mert sokkal nehezebb végrehajtani az amerikai ítéleteket külföldön, mint a külföldi ítéleteket az USA-ban.10 Az 1999 októberére elkészült előzetes egyezmény-tervezetet, 2001-ben jelentősen átdolgozták, melynek eredményeként egy közbenső tervezet született, többes opciókkal és 201 lábjegyzettel. Ám a majd tíz éve tartó folyamat olyan el nem hanyagolható nehézségekkel szembesült, mint az internet és elektronikus kereskedelem szerepének növekedése, a fogyasztók helyzete, az Európai Közösség növekvő integrációja.11 Mindezek következtében egy átfogó egyezmény megalkotási folyamata megrekedt. A holtponton egy 2002 áprilisában tartott informális Munkacsoporti megbeszélésen született megegyezés vitt túl, ahol némely tagállamok javaslatára egy kevésbé teljes körű egyezmény létrehozatalára kérték fel a HccH-t. Így végül csak a kizárólagos joghatósági megállapodásokra szűkített szövegváltozatot egy három hetes diplomáciai találkozó végén, a HccH 20. ülésén (2005. június 30-án) véglegesítették és fogadták el.12 Ezután 2007-ben megszületett Trevor C. Hartley és Masato Dogauchi által készített magyarázó jelentés.13 Jelen státusát tekintve Mexikó csatlakozott az Egyezményhez (2007), az Európai Közösség14 és az USA pedig 2009-ben aláírta az Egyezményt.15
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
