A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskoláját 1993-ban alapították. A Deák Ferenc nevét viselő Doktori Iskola 2002-ben indított egy olyan periodikát, amely kizárólag a miskolci doktoranduszok korábban meg nem jelent tanulmányait, kutatási eredményeit tartalmazza. E periodika öt évfolyamának nyolc kötetéből válogattam ki a jogtörténeti témájú tanulmányokat rövid, tartalmi ismertetés céljából.
Babják Ildikó: Bemutatóra szóló értékpapírok a frank-római magánokirati világban. Manapság az értékpapír fogalmán olyan okiratot értünk, melynek kibocsátója feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga, vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának, s mely okirat rendelkezik minden, a jogszabályban meghatározott kellékkel; megfelel a törvény által előirt feltételeknek.
Az e munkában tárgyalt bemutatóra szóló értékpapírok sajátossága, hogy a benne foglalt jog jogosultja kizárólag az okirat mindenkori birtokosa. Ezt a speciális minőséget fejezi ki az okirat bemutatási záradéka; a benne foglalt alanyi jog az okirat bemutatóját illeti meg.
A munka célja azon eszközök bemutatása, melyekkel a frank-római világban azt biztosították, hogy egy okirat betölthesse azt a funkciót, melyet ma az értékpapír fogalmával jelölünk, pontosabban szólva a frank-római okiratokban fellelhető bemutatási záradékok (rendeleti záradék, képviseleti záradék, alternatív bemutatási záradék, tiszta bemutatási záradék), valamint ezek kialakulásának, történeti fejlődésének, rendszertani elhelyezkedésének ismertetése.
Bajánházy István: Az állami adásvétel Liviusnál. E munka tárgyát olyan jogviszonyok, valamint az ezekre vonatkozó szabályok ismertetése képezi, mely jogviszonyok egyik alanya - akár az eladói, akár a vevői pozícióban - az állam, a Római Állam. Az ilyen jogviszonyok - tehát amikor az állam magánjogi jogviszonyok alanyaként, és nem szuverénként szerepel - megítélése napjainkban is vitatott kérdés, e tanulmány e sokszor bonyolult probléma megértéséhez járul hozzá jogtörténeti adalékkal. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ilyen jogviszonyok Rómában nem a magánjog, hanem a közjog szabályai alá tartoztak.
A szerző Titus Livius "A római nép története a város alapításától" című alapvető munkájában fellelhető eseteket elemzi és csoportosítja. Kellő kritikával viszonyul a történetíró által közölt adatokhoz, ami elengedhetetlen is, hiszen Livius nem jogi munkát készített ebben a műben, ráadásul sokszor nem feltétlenül megbízható adatokra támaszkodik.
A római állam mind eladói, mind vevői oldalon köthetett adásvételi szerződést. Ezek a szerződések tehát közjogi szabályozás alá estek és megkötésüknél nem érvényesült formakényszer (vagyis a mancipatios formula nélkül is jogokat és kötelezettségeket keletkeztetett).
Eladói oldalon szerepelt az állam, amikor például a hadizsákmányt, az elkobzott vagyont vagy az állami földet értékesítette. Vevői pozíciójára is találunk adatokat Liviusnál, amikor az állam gabonát, rabszolgákat, vagy akár ingatlant vásárolt. Az említett mindkét esetcsoportra bőséges mennyiségű forrást jelöl meg a tanulmány. Szerző kiemeli, hogy a dolgozat tárgyát nem képezik a hadibeszerzések, mert ezek a római jog szabályai szerint nem adásvételnek, hanem vállalkozási szerződésnek minősülnek.
Bányai Krisztina: A sztrájkhoz való jog, mint munkavállalói jogosítvány történeti fejlődése Magyarországon. A sztrájk a munkavállalók csoportos érdekért való fellépésének egyik legális eszköze. Magyarországon ma ezen eszköz gyakorlásának feltételeit, jogi kereteit a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. szabályozza. Mivel a sztrájkjoggal való élés gyakran túllép a munkaadó-munkavállaló viszonyon és széles körű társadalmi következményekkel járhat, a jog gyakorlásának feltételeinek meghatározása a probléma komplex kezelését és megértését kívánja meg.
A sztrájkról mára kialakult kép árnyalásához járul hozzá a szerző ezzel a munkával, melyben a "sztrájkjog" magyarországi fejlődését mutatja be a kezdetektől, a 14-15. századi Magyarországtól napjainkig.
- 143/144 -
Szerző a tanulmány második felében elemzi a hatályos sztrájktörvény fontosabb rendelkezéseit, de úgy, hogy ezt a munka első felét alkotó történeti, és elméleti kitekintés után, mintegy arra felfűzve végzi. Megismerhetjük e munkából a sztrájk, mint jogi eszköz magyarországi történetének kronológiáját, a kezdeti középkori munkabeszüntetésektől az 1872. évi VIII. és az 1898. évi II. törvénycikkek, az első és második ipartörvény egyes rendelkezésein keresztül egészen a rendszerváltásig, a mai sztrájktörvény megalkotásáig.
Csáky Krisztián: Az értékpapírokkal kapcsolatos szabályok az 1875. évi Kereskedelmi Törvényben. A tanulmány célja a 19. századi magyar értékpapír-szabályozás bemutatása az 1875. évi XXXVII. tc. a Kerekedeimi Törvény rendelkezésin keresztül. E jogszabály nagyban merített a külföldi jogi megoldásokból, egyes rendelkezéseket szó szerint vett át, például a német kereskedelmi törvényből. Emellett a külföldi - korábbi - szabályozások alkalmazásának tapasztalatait is beépítették a törvénybe, ez a magyarázata annak, hogy nem csak kora kívánalmainak felelt meg, hanem sok rendelkezése akár ma, a 21. században is alkalmazható lenne.
A Kereskedelmi Törvény által nevesített nyolc értékpapírfajta (részvény, közraktári jegy, kereskedelmi utalvány, kötelező jegy, tengeri hajós elismervény, fuvarozó rakjegy, hajós kölcsönlevél, biztosítási kötvény) közül kiemelt figyelmet fordít a szerző a részvényre, külön tárgyalva a magyar értéktőzsde kialakulását a rá vonatkozó szabályokkal együtt.
A munka a szorosan vett tárgya, az értékpapírokra vonatkozó szabályok ismertetése mellett kitér a törvény egyéb, az értékpapírokkal kapcsolatos rendelkezéseire is. Így elemzi a zálogra vonatkozó szabályokat, a bizományi ügylet, vagy akár a megtartás intézményét. Az olvasó tehát széles körű ismereteket szerezhet az úgynevezett képzeletbeli jószágok (melyeknek értékét nem anyaguk, hanem a közmegegyezés adja) azon csoportjáról, melyet értékpapírnak nevezünk.
Gyulai Katalin: Die Entwicklungsgeschichte der Bayerischen Strafgesetzgebung 1813-1861 und das letzte bayerische Strafgesetzbuch von 1861. E német nyelvű tanulmány az első bajor büntetőtörvény megalkotásával kezdődő, és az 1861-ben megalkotott büntetőkódexszel végződő fél évszázad bajor büntetőjogfejlődésével foglalkozik. Szerző hosszan boncolgatja a Feuerbach nevével fémjelzett 1813. évi első bajor büntetőtörvényt, ismerteti a kiváló jogtudós legfontosabb nézeteit és összefoglalja azokat. A tanulmány bepillantást nyújt a francia Code penal szabályozásába is, hiszen ez a jogszabály az ismert történelmi körülmények miatt Bajorország pfalzi területeinek büntető igazságszolgáltatására nagy hatást gyakorolt. Éppen az ellentétes irányú hatások miatt elemzi a szerző az 1851. évi porosz büntető törvénykönyvet, hiszen arra a Feuerbach-féle 1813. évi bajor törvény hatott jelentősen.
A történelmi előzmények ismertetése után a bajor büntető igazságszolgáltatás csúcsteljesítményének, az 1861. évi bajor büntető törvénykönyvnek előkészítő munkálatait ismerhetjük meg, a tanulmányt e törvény rendszerének ismertetése zárja.
Helmeczi András: A betéti részvénytársaságok kialakulásának első állomásai, különös tekintettel a francia és a német fejlődési útra (az 1870-es ADHGB-ig). E tanulmány egy speciális társasági forma, a betéti részvénytársaság kialakulásának útját követi nyomon. Feltárja azokat a politikai és főként gazdasági hatásokat, melyek e kevert társasági forma kialakulásához vezettek. Ismerteti a betéti társaságok késő középkori gyökereit, e társaságok jogi természetét. Szerző tehát bemutatja és elemzi azokat a folyamatokat és hatásokat, melyek arra vezettek, hogy egymástól jól elhatárolható érdekek egy társasági formában ötvöződjenek. A rugalmas piaci működéshez fűződő érdeket a részvénytársaság megfelelően biztosítja. A betéti társaság beltagjának korlátlan személyes felelőssége pedig a befektetői biztonság érdekeit szolgálja. A betéti részvénytársaság meghatározható e két érdek találkozási pontjaként.
A tanulmány szerzője nagy figyelmet fordít az ADHGB alapjául szolgáló törvénytervezetekre. Nem mulasztja el természetesen azt sem, hogy a hangsúlyos német fejlődési vonal ismertetése mellett az erre hatást gyakorló francia megoldásokat is vázolja.
Koncz Ibolya Katalin: Boszorkányüldözések elleni harc a koraújkori Európa középső területein. Szerző a tanulmányban azokat a társadalmi, jogászi, filozófiai törekvéseket taglalja, melyek végül arra vezettek, hogy a boszorkányüldözések száma Európa középső területein jelentősen csökkent. Mindez azonban hosszú folyamat eredménye volt, a boszorkányüldözésekkel kapcsolatos nagyszámú jogászi kritikára, a jogállamiság elvének kibontakozására és maradéktalan tiszteletben tartására volt szükség.
Mező István: Áttekintés az információszabadság kialakulásáról és hazai fejlődéséről. Jeremy Bentham szerint "a titkosság a kötekedőket, a zsarnokokat, és a gengsztereket védi". A szerző e gondolat szellemében kiindulópontként megállapítja, hogy a nyilvánosság a kormányzat ellenőrzésének rendkívül fontos eszköze, különösen fontos eszköz a posztkommunista állam polgárainak kezében.
- 144/145 -
A tanulmány az információszabadság svédországi, 1766. évi megjelenésétől napjainkig követi nyomon az információszabadság fejlődésének szakaszait, azt a folyamatot, mely során e jog lényegi tartalma - és nem utolsósorban korlátai - kialakult.
Világosan követhető logikai felépítéssel elsőként az információszabadság gyökereit ismerhetjük meg, majd ennek alapján a szerző az információszabadság hétféle értelmezését adja. Ezután tér rá a magyar fejlődési út ismertetésére, a magyar törvényi szabályozás során pedig nagy teret szentel az információszabadság korlátainak bemutatására.
Molnár István János: Francia Kanada államszervezete és jogrendszere a kanadai föderáció létrejöttét megelőzően. Az a terület, melyet ma Québec tartomány névvel jelölünk, ma is önálló frankofón kultúrával bír egyrészt Kanadán, másrészt az egész anglofón Észak-Amerikán belül. Ez a tanulmány azt mutatja be, milyen gyökerei, milyen társadalmi, és ezáltal milyen jogi okai vannak annak, hogy egy ilyen, a környezetétől eltérő társadalom kifejlődhetett.
Szerző következtetései közül csak a legfontosabbakat említve megállapítható, hogy az angolok által meghódított terület francia polgárai számára biztosított jogok (pl. civiljogi jogrendszer, nyelvi jogok) oda vezettek, hogy 1867-ben törvény hozta létre bizonyos szintű - törékeny - autonómiát is nyújtva Québec tartományt.
Szabó Krisztián: Az I. magyar Büntető Perrendtartás kodifikációjának előzményei, Személyi jellegű bizonyítási eszközök a Bp.-ben. A munka tulajdonképpen három részből tevődik össze. Az első egységben Szerző ismerteti a büntető eljárásjog hazai kodifikálásának történeti előzményeit, nagy teret szentelve az egyes kodifikációs kísérleteknek (1715-től egészen 1896-ig, a Bp. megalkotásáig).
E megalapozó, nem pusztán kodifikációtörténeti, hanem fogalommeghatározó-rendszerkijelölő részt követi az 1896. évi Büntető Perrendtartás egyes rendelkezéseinek, főként az alapelveknek és az eljárás menetének bővebb ismertetése. Szerző kiemelt hangsúlyt fektet a személyi jellegű bizonyítási eszközök elemzésének is, ez alkotja a munka utolsó egységét.
Szendi Attila: Ingatlanjogi ügyletek Veszprémben a XIX. század közepén. E tanulmány célja a mezővárosi jobbágyi ingatlanügyletek magánjogi gyakorlatának bemutatása veszprémi ingatlanjogi ügyletek vizsgálata kapcsán. Szerző ezen túlmenően elméleti szempontból is vizsgálva a problémát azt a jelenséget is igyekszik érzékeltetni, ahogyan a magánjogi joggyakorlat - ingatlanjogi ügyletek egy speciális csoportja, a jobbágyi ingatlanjogi ügyletek - a jogalkotásra egyszerre fejlesztőleg és konzerválólag is hat.
Takács Tibor: A francia Code civil "építői". A Code civil az európai jogi kultúra épületének egyik kiemelkedő tartóoszlopa, megoldásai alapul szolgáltak számos ország magánjogi törvényének megalkotásánál. E tanulmányból nem csak e kodifikációtörténeti remekmű keletkezéséről tudhatunk meg sokat, nem is csak a Code civil kilenc építőjének személye előtti tisztelgés e munka, hanem azokat a történelmi-társadalmi szükségszerűségeket és az ezekből fakadó ideológiai meghatározottságot is bemutatja, melyek a kodifikátorok gondolkodásmódját jelentős mértékben befolyásolták.
Varga Norbert: A távollét intézménye a magyar állampolgársági jog történetében, különös tekintettel az első állampolgársági törvényre (1879: L. tc.). A távollét a magyar jogban addig nem ismert jogintézményét az 1879: L. tc. vezette be Magyarországon. Fogalma alatt a magyar állampolgárnak az ország határain kívül való - bizonyos feltételeknek megfelelő - tartózkodását értették. Jelentőségét az adta, hogy eszközül -gyakran politikai eszközül - szolgált az állampolgárság elvesztéséhez, pontosabban szólva az állampolgárságtól való megfosztáshoz. Az emigráns politikusok nagy része, így Kossuth Lajos is e norma alapján vesztette el állampolgárságát. A tanulmány a távollét intézményének gyökereit, e jogintézmény megjelenését, az 1879: L. tc.-ben való részletes szabályozását mutatja be, és ezen túlmenően bepillantást nyújt e jogintézmény magyarországi sorsának további alakulásába is, egészen annak 1990. évi megszűnéséig.
Bajánházy István: A választási rendszer Rómában. Polybius szerint, ha Rómában "a consulok hatalmát nézzük, az alkotmány monarchikus, ha a senatust tekintjük, akkor arisztokratikus, ha pedig a tömegek hatalmát nézzük, akkor demokratikusnak tekinthető". E tanulmány célja, hogy bemutassa e vegyes jellegű római államberendezkedés fenti három pillére közül a népgyűlést. Részletesen elemzi a Comitia curiata, a Comitia centuriata, a Comitia tributa és a Concilium plebis szerveződési elveit, döntéshozatali mechanizmusát. Szerző a szavazás rendjének külön fejezetet szentelve - főként Livius és Ciceró műveit használva forrásként - állapítja meg, hogy a nép részvétele a hatalomgyakorlásban bizonyos korlátozásokkal és befolyásolva, de mégis megoldott volt, ami a köztársaság válságáig jól működött.
Kovács Tamás: A nemzetközi büntetőbíráskodás fejlődése a 20. század első felében. Bár a nemzetközi büntetőbíráskodás gondolata már jóval korábban felvetődött, tényleges megjelenéséről csak a múlt század első felétől beszélhetünk. Ennek egyik oka nyilván-
- 145/146 -
valóan az, hogy az emberiség technikai fejlődése ekkorra tette lehetővé globális konfliktusok létrejöttét, és ennek folyományaként a globális felelősségre vonás megvalósulását. Szerző érintőlegesen foglalkozik az első világháborút követő lipcsei perekkel, a tanulmány fő részét azonban - jelentőségénél fogva - a nürnbergi per alapjainak, szabályainak elemzése teszi ki. Ennek során megismerhetjük a bíróság tárgyi, személyi, időbeli joghatóságának alapjait éppúgy, mint a vádlottak jogait.
Babják Ildikó; A kereskedelmi tevékenység szabályozása a száli és ripuári frankok népjogában. E tanulmány célja a germán népjogok egyik csoportjába tartozó frank törvények egyes, a kereskedelmi tevékenységekre vonatkozó szabályainak ismertetése és elemzése. Mivel a koraközépkorban e szabályok a szabályozás kazuisztikus jellege miatt nem alkottak egységes rendszert, a szerző célja a kazuisztikus szabályok elemzésével a kor tipikus kereskedelmi konfliktusainak feltárása.
Szerző külön fejezetben vizsgálja a Lex Salica és a Lex Ribuaria árucserére és adásvételre vonatkozó szabályait, majd összeveti a két törvény által előirt szabályozást. Végkövetkeztetései szerint az említett törvényi szabályozás hézagos, a korabeli életviszonyok megismerése érdekében tehát a szerző további feladatot tűz maga elé: "fellelni azokat a jogi relevanciával bíró frank megoldásokat, amelyek nélkül a kereskedelmi konfliktusok kezelése megoldatlan maradt volna".
Gedeon Magdolna: A cirkuszi játékok rendezésével kapcsolatos közjogi szabályok a köztársaság kori Rómában. E tanulmány célja főként a ludi votivi, a ludi publici és a munera gladiatoria, vagyis cirkuszi játékok három csoportja kialakulásának, céljának és rendezésével kapcsolatos szabályainak bemutatása. Külön említésre méltó a tanulmánynak az a része, mely azt mutatja be, miként válhattak a játékok a politikai hatalom megszerzésének eszközévé.
Kardos Sándor: Az 1912. évi XXXIII. tc. a Magyar Királyi Honvédség Katonai Bűnvádi Perrendtartásáról. A tanulmány elemzi a "magyar katonai igazságszolgáltatás szempontjából mérföldkőnek számító" törvényt. Vizsgálat tárgyává teszi a bíróságok hatáskörére, illetékességére, felépítésére és eljárására vonatkozó szabályokat, majd a szerző megállapítja, hogy a törvény megfelelt a kor kívánalmainak. Azt is megtudhatjuk e tanulmányból, hogy a törvény nem volt mentes a hibáktól sem, kifogásolható például az a rendelkezés, miszerint az elsőfokú eljárásban a bírák, vádlók és védők túlnyomó többségétől nem megkövetelt a jogászi képesítés.
Koncz Ibolya Katalin: Adalékok a boszorkányperek eljárási kérdéseihez a Heves és Külső-Szolnok megyei periratok nyomán. Szerző a Heves és Külső-Szolnok megyei boszorkányperek nyilvánosságra hozott ítéleteit elemzi e tanulmányban és ezek alapján táblázatba foglalja, melyik bíróság milyen ítéletet hozott. Érdekesség, hogy a vármegye hatósága által meghozott halálos ítéletek száma az európai átlaghoz viszonyítva elenyésző, de így sem elhanyagolandó, hogy a perbefogottak 15%-át elítélték.
Sáry Pál: A lex Cornelia de maiestate. A tanulmány Cornelius Sulla állam elleni bűncselekményeket szabályozó törvényének előzményeit és legfontosabb rendelkezéseit ismerteti. Sáry értékeli is a kérdéses rendelkezéseket, megállapítva többek között, hogy az állam ellen bűntetteket a korábbi széttagolt szabályozás helyébe lépve egységesen rendezte, és előnyként említi, hogy a szólásszabadságot vélhetően nem korlátozta. A törvény árnyoldalai közé tartozik azonban, hogy a crimen maiestatis egyfajta gumiszabályként tág fogalom maradt, így könnyen válhatott a politikai harc eszközévé, szükséges is volt e törvény újrafogalmazása, melyre Augustus idején került sor.
Erik Stenpien: A magyar nemesi vármegye hatásköre. E tanulmány érdekessége, hogy a magyar nemesi vármegye hatásköréről nem csak a magyar források és szakirodalom felhasználásával értekezik, hanem szlovák anyagok ismertetésével és elemzésével is foglalkozik. Részletesen kitér a vármegyék kialakulásának folyamatára, majd külön részben elemzi a királyi vármegyét. A tanulmány utolsó részét a vármegye tisztségviselőinek, közigazgatási és bíráskodási hatáskörének vizsgálata adja.
Szendi Attila: Adalékok a 18-19. századi magánjogi kultúránk nyelvi elemeihez. Eme interdiszciplináris, jogt kultúrtörténeti, levéltári kutatáson alapuló tanulmány célja, hogy hozzájáruljon egyfelől magánjogunk - ezen belül is a szerződések, végrendeletek és kérvények - 18-19. századi nyelvi fejlődésének megismeréséhez. Másrészt azt is vizsgálja, miként viszonyult egymáshoz a kor jogszabályainak és jogalkalmazásának nyelve, szókincse.
Érdekes eredményre jut a szerző, hiszen kutatásai alapján többek között megállapítja, hogy kifejezetten jogi szavak az említett három jogintézmény közül a szerződések körében találhatók inkább, számuk azonban itt is alacsony.
Takács Tibor: A Code Civil magyarázata. A francia Code Civil jogi megoldásainak európai kisugárzását nem csak az a tény alapozta meg, hogy valóban kodifikációs remekmű. E folyamathoz hozzájárult az is, hogy szabályainak értelmezése, annak módszerei körül valóságos értelmezési iskolák jöttek létre. E tanulmány ezen értelmező-magyarázó iskolák főbb képviselőit, munkamódszereit ismerteti.
- 146/147 -
Csécsy Andrea: A kontraktuális kárfelelősség jogintézményének fejlődése a római jogtól napjainkig. A tanulmány a polgári jogi felelősség jogintézményének fejlődését mutatja be egyrészt a római jogban - külön elemezve az archaikus, a preklasszikus, a klasszikus és a jusztiniánuszi kor szabályozási modelljeit -, másrészt nagy teret szentel e jogintézmény magyar intézmény- és tudománytörténetének. Ennek során nem mulasztja el a "nagyok", Szladits, Grosschmid, vagy akár Eörsi e tárgykörre vonatkozó nézeteinek, megállapításainak részletes taglalását sem. Az elméleti-történeti alapok ismertetése után vázolja Szerző a hatályos Ptk. felelősségi rendszerét, majd kitér az új Ptk. tervezett szabályozási megoldására. A tanulmány értéke különösen, hogy Szerző saját álláspontját az említett alapokra építve ismerteti. Ennek alapján olyan szabályozás mellett érvel, amely egyrészt a kereskedelmi jellegű szerződések megszegésével okozott kárért objektív alapon, a magánszféra szerződéseinek megszegéséért pedig továbbra is vétkességi alapon állapítaná meg a felelősséget.
Dobos József: A megszégyenítő és becstelenítő büntetések a régi hazai jogban. Ebből a tanulmányból az érdeklődő olvasó érdekes részleteket tudhat meg a különböző testi büntetésekről. Tanulságos például, amit a pacalvetésről olvashatunk. E büntetést várandós nőkkel szemben alkalmazták, akik kicsapongó életet éltek, de állapotuk miatt testi büntetéssel nem voltak sújthatók. Az elitéltnek pacalt vetettek a nyakába és úgy kergették ki a városból. Mindezt még azzal is súlyosíthatták, hogy szalmakoszorút tettek a fejére és még szénát és harasztot is szórtak rá...
Kiss Katalin: A büntethetőségi akadályok hazai szabályozásának történeti fejlődése. A tanulmány a büntethetőségi akadályok magyar történetének fejlődését igyekszik bemutatni, de ahogyan a szerző maga is fogalmaz, "csak vázlatos képet tud nyújtani, hiszen gigantikus műalkotás lenne, ha teljes, mindenre kiterjedő írás készülne". Mindazonáltal Szerző teljesíti a maga elé tűzött célt, és részletesen elemzi az 1843. évi Büntető Anyagi Jogi Javaslat vonatkozó rendelkezéseit, a Csemegi Kódex szabályozási rendszerét, majd rátér az 1950. évi II. törvény (Btá.) büntethetőségi akadályainak ismertetésére. Érdekes a tanulmány ötödik, az 1961. évi V. törvényről szóló része, amely a korábbi szabályozásokhoz képest eltérő, a szocialista társadalmi berendezkedésnek megfelelő intézkedések bemutatását tartalmazza.
Molnár Judit: Nem peres eljárások a római jogban, különös tekintettel az interdictumokra. E tanulmány célja, hogy bemutassa a nem peres eljárások, különös tekintettel az interdictumok római jogi szabályozását, és ezeket párhuzamba állítsa a mai nem peres eljárásokkal, ezek közül is különösen a fizetési meghagyással, hiszen ez utóbbi eljárás előzményei a római jogban az interdictumok szabályozásában találhatók meg.
Szerző elhelyezi az interdictumokat a római jogban fellelhető jogérvényesítő eszközök rendszerében, majd csoportosítja és osztályozza azokat. Mindezek alapján hasonlóság az interdictumok és a fizetési meghagyás között, hogy mindkettőnél az egyik fél egyoldalú kérelméről van szó, mindkét intézmény célja valamely magatartásra kötelezés, valószínűsíteni kell a kérelembe foglaltak létezését és jogosságát, és mindkét peren kívüli eljárás perré alakulhat át. Természetesen a két intézmény eltéréseket is mutat, így az interdictumok többféle céljával szemben a fizetési meghagyás csak pénz fizetésére, illetve ingó dolog kiadására irányulhat.
Nagy Attila: A vadászati jogfejlődése Magyarországon a kezdetektől 1996-ig. Vitathatatlan tény, hogy a vadászati jog a magyar jogrendszerben szerény helyet foglal el. Ebből következően irodalma, különösen történetének irodalma sem mondható gazdagnak. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni a szerző, amikor arra vállalkozik, hogy e mostohán kezelt jogterület történeti fejlődését vázlatosan ismertesse.
A munkából sok érdekességet megtudhatunk általában a vadászati jog fejlődéséről, különös tekintettel a magyar sajátosságokra. Szerző e jogintézmény történetét öt szakaszra (1. a szabadvadászat kora 1504-ig, 2. a nemesi vadászat kora 1504-1872, 3. a földtulajdonhoz kötött vadászati jog, 4. a Tanácsköztársaság vadászati joga, 5. a "szocialista" vadászati jogfejlődés) osztva tárgyalja egészen a hatályos szabályozás kialakulásáig, számos korabeli forrást ismertetve és elemezve.
Rákosi Tibor: A csődjogfejlődése a 19. századi Magyarországon, különös tekintettel az 1881. évi XVII. Törvénycikkre. Amint az a tanulmányból kiderül, a klasszikus 19. századi csődjog a hitelezők vagyoni kielégítésére helyezte a hangsúlyt az adósvédelemmel szemben, a csőd fogalmát a maitól jelentősen eltérően értelmezve. E jelentésbeli eltérést e tanulmány szakszerűen, logikusan és pontosan boncolgatja, érthetővé téve a csődeljárás magyarországi gyökereit a témában esetleg kevéssé jártas olvasó számára is.
Nagy előnye a munkának, hogy a magyarországi csődjogi szabályozást két részben - jelesül az 1881. évi XVII. tc.-ig tartó időszak szabályait elemezve, és a munka második felében az említett törvény ren-
- 147/148 -
delkezéseit részletesen taglalva - tárgyalja, így könnyen áttekinthető és világos rendszerű.
Vasady Lóránt Zsolt: A mai polgári-rekodifikációs viszonyaink között is helyét kereső jogintézmény, a jogalap nélküli gazdagodás holland jogtörténeti gyökerei. Szerző hangsúlyozottan kiemeli, a jogalap nélküli gazdagodás történetét tekintve megállapítható, hogy a generális szabályainak megjelenése a polgári jogi kodifikációban a méltányosság elvét erősítette. A jogalap nélküli gazdagodás egyfajta kompromisszum a visszatérítéssel és a reparációval kapcsolatos igazságosság és méltányosság, valamint a legtöbb esetre jellemző felelősség hiánya között.
Amint az a fentiekből is kitűnhet, a szerző elméleti igénnyel nyúl a jogalap nélküli gazdagodás intézményének történeti vizsgálatához, s a tanulmányban olyan - e jogintézmény avatott szakértőinek számító - németalföldi tudósok főbb megállapításait is ismerteti, mint Wouter de Vos, vagy akár Voet.
Vásári Szilvia: Az autonóm alföldi mezővárosok és kapcsolataik a többi országrésszel a hódoltság korában. A feltáró levéltári kutatáson alapuló tanulmány témája az autonómmá vált oppidiumok jogkörének kiszélesedése, és ezeknek viszonya a földesuraival, a magyar vármegyével, a törökkel, vagy akár Erdéllyel.
Két város, Debrecen és Nagykőrös tanácsi jegyzőkönyveit és számadáskönyveit vizsgálja és elemzi elsősorban, ezek alapján vonja le következtetéseit. Egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a hódoltsági kor városfejlődésének egyik sajátos hozadéka "az egymást kioltó hatalmi koncentrációk erdőjében megvalósuló városi önkormányzatiság".
Nagy Adrienn: A külföldi elemek a Plósz-féle Polgári Perrendtartásban (1911. évi I. tc). Közismert, hogy az 1911. évi Pp. elméleti és gyakorlati szempontból is remekműnek számított, több évtizeden keresztül meghatározva a magyar polgári eljárásjogot. Számos új jogintézményt is meghonosított, ezek közé tartoznak az e tanulmány tárgyát képező, külföldi elemekkel bíró jogviszonyokra vonatkozó rendelkezései is. Szerző elemzi és méltatja e törvény fent említett rendelkezéseit, megállapítva, hogy azok a kor kívánalmainak tökéletesen megfeleltek, mindazonáltal kritikát is megfogalmaz ezekkel kapcsolatban. A törvény negatívumaként értékeli, hogy a külföldi határozatok elismerésénél és végrehajtásánál érezhető az, hogy "hiányzott egy nemzetközi szerződés, mely több állam viszonylatában szabályozta volna egységesen" az említett kérdést.
Nemesik Orsolya: A közjegyzőség történelmi gyökerei, a latin-közjegyzőség kialakulása. Mivel "a szó elszáll, az írás megmarad", a közjegyző napjainkban is fontos, a jogbiztonság szempontjából garanciális szerepet tölt be a jogéletben. E tanulmány célja a latinközjegyzőség (vagyis amikor a közjegyző személyét, megkívánt tulajdonságait magas szintű jogszabály, meghatározóan törvény jelöli meg) történelmi gyökereinek, előzményeinek bemutatása. Ennek megfelelően foglalkozik többek között a tabulariussal, a királyi tisztviselőkkel, a poroszlókkal és a hiteles helyekkel is. A tanulmány második felét a modern közjegyzőségre vonatkozó 1874. évi XXXV. tc. és a közjegyzőségre vonatkozó hatályos szabályozás főbb elemeinek és elveinek ismertetése adja.
Petrasovszky Anna: A királyt jogállás a Mohács előtti Magyarországon Istvánffy Miklós: De rebus Ungaricus libri XXXIV, című műveitek tükrében (I./2.). E tanulmány egyrészről Istvánffy Miklós művének ismertetése, másrészről több is annál. Elméleti igénnyel boncolgatja a Mohács előtti Magyarország társadalmi és közjogi viszonyait, a hangsúlyt a királyi jogállás közjogi karakterének elemzésére helyezve. A tanulmány a hatalmi kérdések minden aspektusára nem tér ki, példának okáért az adózással kapcsolatos közjogi kérdések tárgyalását a következő munkában ígéri Szerző.
Varga Nelli: A megbízási szerződés fejlődése a római jogtól napjainkig. E tanulmány is megerősíti a jól ismert tételt, miszerint a mai európai magánjogok anyajoga a római jog volt. A szerző ennek megfelelően elsőül a mandatum római jogi jogintézményét teszi vizsgálat tárgyává, majd kitér a 18-19. századi kodifikációs munkákra a BGB és a 2GB megbízási szerződésre vonatkozó szabályait elemezve, a dolgozat harmadik egységét pedig a hatályos Polgári Törvénykönyv megbízási szerződésre vonatkozó szabályainak elemzése képezi.
Varga Norbert: Az 1843-as Büntető anyagi javaslat létrehozása és büntetési rendszere. E tanulmány témájául olyan javaslatok szolgálnak, melyekből sosem lett törvény. Érdekesség, hogy az e javaslatokról szóló parlamenti üléseken Deák Ferenc nem is vett részt. Mindazonáltal érdemesek e javaslatok különálló tanulmányban történő elemzésre, hiszen a halálbüntetés, vagy akár a becstelenítő büntetések eltörlésével kivívták a kor külföldi jogászainak elismerését is, és hatást gyakoroltak későbbi hazai jogalkotásunkra is. ■
JEGYZETEK
* Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Kiadványsorozata. Sorozatszerkesztő: dr. Stipta István CSc egyetemi tanár. Bíbor Kiadó, Miskolc Bajcsy-Zsilinszky út 15. Felelős Kiadó: Borkúti László. Technikai szerkesztő: Lakos Zsuzsa. A sorozat nem minden kötete állt rendelkezésemre, e kötetek szerzőitől tanulmányaik ismertetésének elmaradása miatt elnézést kérek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
