Bizonyára sokan látták a Híd túl messze van című filmet, amely méltán nyert el számos elismerést. A zajos siker ellenére az alaptéma mégis inkább arra tanít bennünket, hogy céljaink eléréséhez mennyire fontos az, hogy időben és térben helyesen ítéljük meg a helyzetünket. S még fontosabb, hogy ne essünk abba a hibába, amelyet a legendás Montgomery tábornagy elkövetett.
Soha nem késő tanulni és okulni abból, amelyet az ún. Market Garden hadművelet katasztrofális előkészítése és kivitelezése jelentett. Mivel:
• a több tízezer deszantos rosszul kiválasztott zónába ledobása
• és a rádió-összeköttetés hiánya miatti reménytelen küzdelme a holland hidaknál,
• a jó ötleten, de kellő előkészítés hiányában csak pótolhatatlan veszteségeket és áldozatokat eredményezhetett.
S - a személyes épülés jegyében - az elveszett hősök heroikus küzdelme előtt tisztelegve közelítsük meg a kérdést úgy, hogy
• a kudarc is lehet siker,
• mivel abból mindig sokat lehet tanulni, leginkább akkor,
• ha legközelebb jobban figyelünk.
Persze az sem lehet mellékes, hogy önmagunkkal szemben:
• minden helyzetben bátran legyünk kritikusak, valamint önkritikusak,
• és soha ne féljünk feltenni a kérdések kérdését.
Amely jelen esetben így szól: a hídon tényleg nem akkor kell átmenni, amikor még semmit nem látunk?
Az pedig vitathatatlanul egészen biztos, hogy az alábbi alakításokkal nem volt semmilyen probléma. Mivel ők kiválóan oldották meg a rájuk kiszabott feladatot. Már csak ezért is érdemes nem csupán a filmből inspirálódni, valamint saját javunkra meríteni belőle:
Talán ennek az alkotásnak is köszönhető az, hogy ma is számos formában közszájon forog ez a mondás. Nem véletlen, hogy angolul talán még szélesebb körben terjedt el. Ráadásul sokkal jobban is hangzik: We'll cross that bridge when we get there. Döntően ez is oka annak, hogy a mai témánknak a fentinél jobb címet és üzenetet én sem találtam.
Ha pedig etimológiailag próbálunk még jobban utánajárni, akkor arra számos helyen egy vietnami mondásként hivatkoznak. Mégpedig az alábbi egyértelmű és világos szöveggel: A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk.
Túl mindezek eredetén és a téma megalapozásán a fentieket immár kiindulási pontként kezelve talán ismerősnek is tekinthetjük és nevezhetjük az érzést, azt, amellyel - számtalan ismerős és ismeretlen helyzetben - magunk is gyakran szembetalálkozunk. Hiszen a megfelelő döntéshozatal és annak időzítése mindenki életében mindig egy kritikus, döntő és meghatározó kérdés.
S ha már film, akkor nyugodtan emeljük a tétet, hiszen ebben a műfajban kimeríthetetlen kincsestárból válogathatunk. Ebbe a körbe érdemes sorolni a Titanic tragédiáját is, amely szintén hordoz mának szóló tanulságokat. Mert a "mi lett volna, ha" jegyében - talán nem véletlenül - a mai napig sem alakult ki közmegegyezés abban, hogy a nevezetes tragédiát (közvetlenül, vagy járulékosan) mi is okozta valójában. Mivel máig vita van arról, hogy talán:
• A jégheggyel történő váratlan találkozás és összeütközés?
• A fedélzeten kiütött és megelőzhető tűz?
• Vagy éppen a rossz mentési stratégiát megalapozó mentőcsónakok nem elégséges száma?
• S a korábban meghozott hibás tervezési és kivitelezési döntések?
Emiatt még ma is fontos lehet odafigyelni - a felelősséghárítást nem mellőzve - Richard Corfield szakértő véleményére, aki szerint a fentiek tükrében:
• néha elegendő bizonyos rossz döntések és ezek hatásainak együttállása ahhoz, hogy
• az események addig a pontig bonyolódjanak,
• ahonnan már nincs visszaút, és a tragédia már nem hárítható el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
