A hulladékgazdálkodás, környezetvédelem és fenntarthatóság területén történő fejlődés egyre inkább a jogi szabályozások átalakítását követeli meg napjainkban, különösen a helyi önkormányzatok szintjén. Magyarországon az önkormányzatok vállalták a kulcsszerepet a helyi hulladékkezelésben, és az elmúlt évtizedekben megfigyelhető gazdasági, társadalmi és környezeti változások új kihívások elé állították a magyarországi önkormányzati hulladékgazdálkodási rendszert.
E cikk célja a magyarországi önkormányzati hulladékgazdálkodás jogi szabályozásának átfogó elemzése és értékelése, figyelembe véve a jogi szabályozás rendszerében bekövetkezett utóbbi féléves változásokat és azok hatásait. A jogi hátteret alkotó rendeletek, törvények és egyéb jogszabályok mélyreható vizsgálata révén a cikk megkísérli feltárni az önkormányzatok számára felmerülő jogi követelményeket és a fennmaradó lehetőségeket a hulladékgazdálkodás terén. Emellett a változások mögötti indítékok, a jogszabályok előzményei és azok társadalmi-gazdasági kontextusba helyezése segítenek jobban megérteni a jogi szabályozás átalakulásának gyökereit és következményeit.
A cikk különös figyelmet szentel azoknak a jogi eszközöknek és mechanizmusoknak, amelyek ösztönzik a fenntarthatóbb, környezetbarát hulladékgazdálkodási gyakorlatokat önkormányzati szinten. Ezen elemzések alapján írásom arra törekszik, hogy hozzájáruljon a tudományos közösség és a döntéshozók szélesebb körének megértéséhez, a magyarországi önkormányzati hulladékgazdálkodás jogi szabályozásának dinamikus és fejlődő jellegéhez.
A közszolgáltatások biztosítása, illetve a közüzemek fenntartása egyre jelentősebb teher az államháztartás önkormányzati alszektorának, mivel azok az önkormányzatok saját forrásaiból döntő többségében nem megvalósíthatóak, ezért 2010-től (de leginkább felgyorsulva 2012-től) átalakult a központi költségvetésből történő finanszírozás rendszere, egyúttal pedig az önkormányzati feladatellátás szabályozási rendszere is. (Lásd bővebben: Lentner és Molnár, 2020; Lentner és Hegedűs, 2020.) Továbbá évek óta azt láthatjuk, hogy nemcsak a finanszírozási problémák miatt, hanem a szervezeti struktúra okán is nehézkesen fejleszthetőek az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok által ellátott közszolgálgatások (és ilyen a hulladékgazdálkodási szolgáltatás is) minősége, mivel azokban jelentősen vegyülnek a közigazgatási és magánjogi elemek, illetve megfontolások (Auer, 2018). Tovább erősítette a folyamatokat a COVID-19-járványhelyzet, amely jelentősen sújtotta a közszolgáltatások ellátását (Lentner és Cseh, 2020). Különösen igaz volt ez a magas élőmunkaerőt igénylő hulladékgazdálkodási szektorra, hiszen nagyszámban estek ki a munkavállalók és szinte újból kellett építeni, de mindenképpen gazdaságilag és szervezetileg is szükséges volt átstrukturálni a rendszert. Azt azonban előre kell vetíteni, hogy jelen cikk nem törekszik - már csak a terjedelmi kritériumokból adódóan sem - pro és kontra érvek felsorolására a hulladékgazdálkodás átalakítása tekintetében, illetve nem is jelentkezik célként a centralizált és a decentralizált közszolgáltatási feladatellátás között történő álláspontra helyeződés, inkább ismertetni kívánja az alapvető ok-okozati összefüggéseket.
Fontos kiemelni, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás átalakítása néminemű párhuzamot mutat az egészségügyi alapellátások átalakításával, hiszen hasonló gazdasági megfontolások és finanszírozási problémák állnak a hátterében. (Lásd bővebben: Hegedűs és Pataki, 2014; Hegedűs, 2017.)
Az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi II. törvény 2023. július 1. napi hatállyal lényegesen átalakította az önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatait, illetve a helyi hulladékgazdálkodásra ható jogköreit. Ezt a folyamatot tovább erősítette Magyarország Kormánya 2023. december 31-i hatállyal, az egyes hulladékgazdálkodási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 675/2023. (XII. 29.) Korm. rendelettel, mivel módosította többek között az állami hulladékgazdálkodási közfeladat ellátására létrehozott szervezet kijelöléséről, feladatköréről, az adatkezelés módjáról, valamint az adatszolgáltatási kötelezettségek részletes szabályairól szóló a 69/2016. (III. 31.) Korm. rendelet 23. §-ának szabályait. A legutóbbi - jelen cikk írása közben megalkotásra kerülő és hatályba is lépő - rendelkezés alapján a települési önkormányzat a koncessziós társasághoz vagy annak az érintett szolgáltatási területen hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenység körébe tartozó gyűjtési feladatot ellátó koncesszori alvállalkozójához fordul intézkedésért, ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenység ellátásának folyamatossága terén hiányosságot, problémát tapasztal. A települési önkormányzat - ha a koncessziós társaság vagy a koncesszori alvállalkozó részére ezt megelőzően adott azonos tartalmú tájékoztatása észszerű időn belül nem vezetett eredményre - haladéktalanul tájékoztatást ad az Építési és Közlekedési Miniszter részére, ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenység ellátásának hiánya vagy akadályoztatása merül fel, és az közvetlenül vagy
- 7/8 -
súlyosan veszélyezteti a környezetet vagy az emberi egészséget. A tájékoztatásban megadja a településen ellátásban nem részesülő lakosok számát, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenység ellátását érintő problémát, valamint - ha részére a koncessziós társaság megküldte - a koncessziós társaság problémával kapcsolatos álláspontját.
Jelen cikkben vizsgált fő problémakör, hogy a 2021. évi II. törvény, illetve a 675/2023. (XII. 29.) Korm. rendelet hatálybalépése után milyen eszközrendszer maradt 2024. évtől az önkormányzatok kezében a helyi hulladékgazdálkodás színvonalának megőrzése és a lakossági igények biztosítása érdekében. Ennek kapcsán, már előre kell vetítenünk, hogy lényegében ezek az eszközök vagy lehetőségek olyannyira leszűkültek, hogy már-már a teljes eltűnésükről is akár értekezhetnénk. Azonban vegyük lajstromba, hogy minek az elvesztéséről is beszélhetünk és mi maradt meg.
Több mint tíz éven át határozta meg az önkormányzatok szerepét a hulladékgazdálkodásban a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Htv.) 2. § (1) bekezdés 27a. pontja a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Mötv.) harmóniában úgy, hogy az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat az Mötv. 13. § (1) bekezdés 19. pontja szerinti közfeladat az önkormányzat közigazgatási területén a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyi szintű részletszabályainak meghatározása, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltató kiválasztása, a közszolgáltatási szerződés megkötése. Ez az alapfeladat kikerült mindkét törvényből 2023. július 1. napjával, amely fundamentumában alakította át az önkormányzati szerepkört. Azonban az önkormányzat feladata maradt az önkormányzati hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának biztosítása a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján, mivel a Htv. 33. § (1) bekezdése hatályban maradt egészen az év végéig, ugyanis a 2023. évi CXX. törvény 4. §-a csak 2023. december 31. napjával módosította az adott szakaszt úgy, hogy a települési önkormányzat az állammal, illetve a koncessziós társasággal együttműködve kvázi közösen gondoskodik a saját tulajdonában vagy a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatellátása érdekében létrehozott társulás tulajdonában álló, hulladék kezelését szolgáló létesítmények útján az átvett hulladék kezeléséről. Lényeges megjegyezni, hogy amíg korábban a Htv. 33. § (2) bekezdés értelmében főszabályként az önkormányzatok közbeszerzési eljárást folytattak le az önkormányzati hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására, addig idéntől már ez a lehetőség sem áll fenn. Fontos kiemelni, hogy ellenben a hulladékgazdálkodás során a Htv.-ben rögzített települési önkormányzatra vonatkozó szabályok közül hatályban maradt a Htv. 33. § (4) bekezdése, amely alapján az önkormányzatoknak továbbra is eleget kell tenniük az Mötv. 13. § (1) bekezdés 5. pontjában foglalt köztisztasági feladatok ellátása körében a közterületen elhagyott hulladék felszámolásával összefüggő kötelezettségnek, és a hulladékgazdálkodási közfeladatellátási kötelezettségük elvonása nem mentesít ezen kötelezettség alól. Meglátásom szerint, mivel ez főleg a közterületen elhelyezett illegális hulladékelhelyezések ügykörét érinti, szoros összefüggésben áll a hulladékszállítás biztosításának feladatellátásával. Álláspontomat arra helyezem, hogy az elhagyott hulladék felszámolásához szükséges helyi intézkedések leginkább a már megvalósult szabálysértés orvoslását hivatottak elérni, azonban a hulladékszállítási közszolgáltatás folyamatos, hatékony és színvonalas biztosítása az illegálisan elhelyezett hulladék prevenciójaként is tekinthető. A prevenció ezen esszenciális lehetőségének - gondolok itt az olcsó, gyors és kötelező hulladékelszállításra - központosítása megnehezítheti az utólagos helyi intézkedéseket, hiszen nagyobb leterheltséghez vezethet az önkormányzat helyi hatósága oldalán. Ehhez kapcsolódóan szükséges felsorolni az önkormányzati rendeletalkotási jogkörök, vagyis a helyi szabályozási lehetőség drasztikus szűkítését, hiszen a hét szabályozási körből csupán egy maradt meg, amely alapján az önkormányzat helyi rendeletben állapítja meg az elhagyott hulladék felszámolásához szükséges helyi intézkedések körét. Alapvetően egyet tudok érteni a jogalkotóval abban, hogy az egységességre és a széttöredezettség felszámolására való törekvés szellemében az önkormányzat már nem állapíthatja meg az ellátandó hulladékgazdálkodási közfeladat tartalmát, illetve az adott színvonalú közszolgáltatási terület határait, így ezáltal jogi eszközökkel nem történhet sem pozitív, sem negatív diszkrimináció, habár ezeknek a saját helyi részletszabályoknak korábban is igazodniuk kellett az Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervben foglaltakhoz. Ugyanezen megfontolásból csak a gazdasági teljesítőképesség hátterével szintén a területi differenciáltság felszámolását célozhatja a Htv. 35. § (1) bekezdés b) pontjának hatályon kívül helyezése, vagyis hogy a közszolgáltató tagjai, illetve a közszolgáltatói alvállalkozó által végzett hulladékgazdálkodási tevékenységet már nem szabályozhatja rendeleti úton az önkormányzat. Ellenben pontosan a korábban említett prevenciós hatás sérülése miatt - álláspontom szerint - nem üdvös a Htv. 35. § (1) bekezdés c)-f) pontokban rögzített önkormányzati rendeletalkotási jogkörök megszüntetése, mivel ezek a hulladékgazdálkodási közfeladat ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlanhasználó ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, illetve az ingatlanhasználót terhelő (saját jogkörben megállapítható) díjfizetési kötelezettségeket megállapító helyi szabályok, továbbá az üdülőingatlanokra vonatkozó sajátos szabályozás, amely már sokkal inkább a sajátos helyi viszonyok függvénye, tehát a helyi szintű eltérő szabályozást indokolhatja, hiszen plasztikus példa a jelentős (és csak időszakosan használt) hétvégi vagy üdülőházas területtel rendelkező önkormányzatok esete; idesorolhatóak azon önkormányzatok esetében a biztosított díjkedvezmények is, amelyek területén hulladékudvar, illetve más, a hulladék megsemmisítését, raktározását vagy feldolgozását lehetővé tevő létesítmény fekszik. Itt érdemes megjegyezni, hogy ezen rendeletalkotási felhatalmazáson alapulva, ha az önkormányzat 2017. június 23-át követően és 2023. július 1-jét megelőzően díjkedvezményt vagy díjkompenzációt állapított meg, és nem tájékoztatta írásban a koncessziós társaságot arról, hogy a díjkedvezménnyel, illetve díjkompenzációval kapcsolatosan 2023. július 1-jét megelőzően általa viselt költségeket 2023. július 1-jét követően nem viseli, az önkormányzat továbbra is köteles megfizetni az ingatlanhasználó helyett a díjkedvezménynek, illetve díjkompenzációnak megfelelő összeget a koncessziós társaság részére, a koncessziós társaság pedig az önkormányzat által befizetett összeggel csökkentett díjat fizetteti meg az érintett ingatlanhasználóval. Ha az önkormányzati tájékoztatás később történik meg, abban az esetben a fizetési kötelezettség csak a tájékoztatás megküldését követő második hónap első napjától terheli az ingatlanhasználót a Htv. 35. § (4) bekezdés értermében. Új jogalkotási körnek tekinthető, hogy az önkormányzat képviselő-testülete rendeletet alkothat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj részben vagy egészben történő átvállalásáról, illetve megállapíthatja a díj átvállalásával érintett személyi kört, továbbá az átvállalás e személyi körre vonatkozó egyéb feltételeit. Maguk a módosítások nemcsak az önkormányzatok mozgásterét szűkítették, hanem az állampolgárok véleményének kifejthetőségét is, hiszen a Htv. 36. § (2)-(3) bekezdés hatályon kívül helyezésével megszűnt a lehetősége a közmeghallgatás tartásának a hulladékgazdálkodással kapcsolatos döntés meghozatala előtt a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében, illetve a települési hulladék elkülönített gyűjtésének bevezetésével kapcsolatos döntés meghozatala előtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
