Az Interneten megkötött, magyar és külföldi elemet is tartalmazó kereskedelmi szerződésekből fakadó jogviták felmerülése esetén elsődleges kérdés annak eldöntése, hogy egy adott elektronikus jogügyletre mely állam joga lesz irányadó. Egy korábbi dolgozatunkban (ld. Magyar Jog 2004. 2. szám) megkíséreltük felhívni a figyelmet arra, hogy az alkalmazandó jog megállapítása a jelenlegi magyar szabályozás tükrében bizonyos esetekben nem egyszerű. Az egyértelmű szabályozáshoz fűződő igény pedig jelentős, hiszen az alkalmazandó jog szempontjából az előreláthatóság, tervezhetőség hiánya az ügyletkötés költségeit hosszú távon jelentősen megdrágítja, és elviselhetetlen terhet ró a bíróságokra.
A nemzeti kollíziós jogok összehangolása ezért mind a jogalkotó és jogalkalmazó szervek, mind a globális piac szereplői szempontjából kiemelt fontosságú. Számos nemzetközi szervezet azonban még a "nemzeti" nemzetközi magánjogi szabályok egységesítésénél is messzebbre törekszik. Nem indokolatlanul, hiszen még az ideális esetben nemzetközileg egységesített jogelvek segítségével kiválasztott alkalmazandó jog is legalább az egyik szerződő fél számára idegen. Ezen kiválasztott, illetőleg kijelölt "idegen jog" a nagy cégek számára többnyire kalkulálható és vállalható. Az elektronikus sztráda azonban nemcsak komoly tőkeerővel rendelkező, külföldi ügyvédeket is foglalkoztatni képes multik számára, hanem egyedi igényekkel rendelkező, de fogyasztónak nem minősülő (tehát a honos jogra nem feltétlenül számító) kis cégek és egyéni vállalkozók számára is nyitva áll. A kiszámíthatóság és előreláthatóság mint jogos igény ezért értelemszerűen nemcsak az alkalmazandó jog megválasztása, hanem annak tartalma vonatkozásában is jelentkezik.
Az elektronikus kereskedelem, bár sok aspektusában egyedi, új szabályozást igényel, valójában mégiscsak a kereskedelem egyik formája. Az Interneten megkötött szerződések pedig néhány kivételtől eltekintve a valós életben is megkötött szerződések típusai alá sorolhatók.
Magának az alkalmazandó jognak a meghatározása tekintetében az ügyletkötéseknek a valós világban megszokottól eltérő közege vet fel éles problémákat. Alapvető elvárás ezért, hogy a kollíziós szabályok az új élethelyzetnek megfelelően legyenek képesek rugalmas megoldásokat kínálni. Az alkalmazandó jog konkrét tartalma szempontjából ezzel szemben a szerződéses partnerek ésszerű elvárása éppen az, hogy az elektronikus szerződések tartalma a valós világban megköthető azonos típusú szerződésekével lehetőség szerint megegyezzen. A szerződések - Verebics János szavaival élve - "már nem egy-egy állam jogi belügyét" jelentik, a határokon átnyúló kötelmi jogi kapcsolatok egységesebb, azonos feltételrendszert kívánó megoldásokat követelnek."1 Az irányadó jogoknak ezért a lehető legnagyobb stabilitást és állandóságot kell biztosítaniuk.
Az alapvető jogelvek, szabályok, és ily módon a különböző ügylettípusok esetén megszokott szerződéses rendelkezések azonban - különösen a kontinentális és az angolszász jogrendszer különbözőségéből fakadóan - egymástól jelentősen eltérhetnek. Mind az állandóság alapelvéből kiindulva, mind pedig a nemzeti jogok divergenciáját hangoztatva az elektronikus kereskedelem képviselői az Internet jogi szabályozása ellen kardoskodnak. Álláspontjuk érthető, hiszen számukra az a legelőnyösebb, ha az elektronikus sztráda a jog szempontjából uratlan terület marad, illetőleg ott legfeljebb a valós világra szabott jogszabályok érvényesülnek. Ezen jogszabályok pedig az Internet jogviszonyainak rendezésére csak részlegesen alkalmasak; a mutatkozó joghézagok komolyak.
A társadalom azonban az élet valamennyi területén kiépít valamilyenfajta szabályrendszert. Az elektronikus kereskedelem éllovasai pedig pontosan tudják, hogy jogi szabályozás híján a joghézagok kitöltése a legerősebbek által oktrojált - optimális esetben ún. magatartási kódexeken alapuló - játékszabályokkal történik. A háttérben meghúzódó gazdasági érdekek tehát jelentősek. A jelen körülmények között ezért az elektronikus szerződésekre irányadó konkrét nemzeti jogszabályi rendelkezéseket felülíró átfogó nemzetközi egyezmény megszületése nem várható. Miután azonban az államok is szeretnének az elektronikus sztráda viszonyaiba beleszólást nyerni, sorra születnek az egymással sokszor csak részben harmonizáló nemzeti jogszabályok. Ezen helyzet feloldására irányulnak azon egyezménytervezetek és szabálygyűjtemények, amelyek komoly nemzetközi szakmai összefogást tükröznek, és amelyekről gyakorlati alkalmazhatóságuk okán semmiképp nem szabad megfeledkezni.
Napjainkra számos nemzetközi szervezet állított fel munkacsoportot, illetőleg dolgozott ki munkatervet abból a célból, hogy saját eszközeivel és forrásaival segítse a kibervilág feletti egységes szabályrendszer megteremtését. Az OECD, a WTO, a WIPO, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara mind-mind ajánlásokat, cselekvési terveket, összefoglaló jelentéseket készítettek az újkori történelem "csendes forradalmának" kordában tartása érdekében. Az e szervezetek által készített és közzétett, több ezernyi oldalt kitevő dokumentumok a nemzeti jogalkotók számára nemcsak hasznosak, de a bennük összegződő speciális szakmai ismeretek okán szükségesek is. Konkrét gyakorlati alkalmazhatóságuk azonban nagyon korlátozott. E helyütt ezért azon kezdeményezésekkel foglalkozunk, amelyek álláspontunk szerint az egyedi elektronikus kereskedelmi szerződések szempontjából is mértékadónak és közvetlenül követendőnek minősülnek.
Az UNCITRAL, az ENSZ szakosított szervezete az elektronikus kereskedelem vonatkozásában két modell törvényt dolgozott ki. 1996-ban kifejezetten az elektronikus kereskedelemről, míg annak 7. szakaszában rögzített elv kidolgozását követően 2001-ben az elektronikus aláírásról született ezen szervezet égisze alatt elsősorban anyagi jogi ajánlásokat tartalmazó mintaszabály-gyűjtemény.
Az elektronikus aláírással foglalkozó, 2001-ben kidolgozott UNCITRAL modell jog egyik deklarált célja, hogy az elektronikus aláírások használata vonatkozásában a nemzeti jogalkotóknak további, a nemzetközi szervezet által kidolgozott jogi biztosítékokat kínáljon megfontolásra. Az egyezmény a világban általánosan elfogadott technológiasemlegesség elvét rögzíti és olyan alapelvek lefektetésére tesz kísérletet, amelyek az elektronikus aláírási eljárásban érintett felek egymás viszonylatában érvényesülő kötelezettségeinek és felelősségének aggálytalan megállapítását lehetővé teszik.
Az elektronikus kereskedelmet általánosságban szabályozni kívánó, 1996-ban kidolgozott és közzétett (1998-ban módosított) másik UNCITRAL modell törvény pedig a "papírnélküli kommunikáció és ügyletkötés", valamint az elektronikus adattárolás és továbbítás jövőbeni rendkívüli fontosságát kiinduló pontként tételezve a szerződések létrejöttekor és teljesítésekor releváns elektronikus adatokhoz fűződő joghatások és jogkövetkezmények számos kérdésével foglalkozik. Tárgyi hatálya mindenfajta adatüzenet formájában megjelenő, kereskedelmi tevékenységgel összefüggő információra kiterjed. A modell jog egyik legfontosabb alapelve annak deklarálása, hogy az adatüzenet formájában megjelenő információtól joghatályát, érvényességét, jogokat és kötelezettségeket keletkeztető jellegét nem lehet megtagadni. A modell törvény elismeri továbbá az adatüzenet formájában megtett ajánlat és elfogadás joghatályát és ezen akaratnyilatkozatok ki-kényszeríthetőségét (11-12. cikkek). Foglalkozik a fentieken túlmenően az adatüzenet, és az ahhoz kapcsolódó visszaigazolás kérdéskörével is. E körben rögzíti, hogy a fogadás visszaigazolásának szükségességéről a kezdeményező és a címzett közösen megállapodhatnak, illetőleg azt a kezdeményező az adatüzenet elküldését megelőzően, azzal egyidejűleg (többnyire magában az adatüzenetben), illetőleg utólag is kérheti. Ha a kezdeményező visszaigazolást utólag kér, de ésszerű határidőn belül nem kap, akkor úgy tekintheti, mintha saját adatüzenetét el sem küldte volna. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a modell egyezmény az adatüzenetből, illetőleg az annak megérkezését tanúsító visszaigazolásból eredő jogkövetkezményekkel nem foglalkozik (14. cikk).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
