A tanulmány a pályatárs értékelését összegzi Sárközy Tamás gazdag tudományos pályájáról és a magyar jogfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos kodifikátori tevékenységéről. A szerző bemutatja, miként alakult Sárközy nagy ívű pályája a szocialista típusú állami vállalati jogtól a közös európai normákon nyugvó társasági jogi szabályozásig. A dolgozat a jelentős életutat az államszocializmus 1966-68-as gazdasági reformkísérleteinek, az új gazdasági mechanizmus és a visszarendeződés éveinek és a rendszerváltozás utáni három évtizednek történeti kontextusába helyezi. Ebben a történeti tükörben értékeli Sárközy monográfiáit, tanulmányait és jogszabálytervezeteit az állami vállalatról, a tervszerű piacszabályozásról, az állam és vállalata tulajdonosi helyzetéről, a vállalati önállóságról és a vállalatirányításról, továbbá a jogi személyek elméletéről, a gazdasági társaságokról, a privatizációról és polgári jog kodifikációjáról. A tanulmányban festett képből a fennálló struktúrák határait a jobbítás szándékával fáradhatatlanul feszegető, sokoldalú társadalomtudós alakja rajzolódik ki.
The study summarizes a peer's assessment of Tamás Sárközy's rich academic career and his activities as a codifier, which are extremely important from the point of view of Hungarian legal development. The author shows how Sárközy's extensive work developed from socialist-type state company law to company law regulations based on common European standards. The essay places the significant life journey in the historical context of the economic reform attempts of state socialism in 1966-68, the years of the new economic mechanism and reorganization, and the three decades after the system change. In this historical mirror, he evaluates Sárközy's monographs, studies and legislative drafts on state-owned enterprise, planned market regulation, the ownership situation of the state and its companies, corporate independence and corporate governance, as well as the theory of legal entities, business companies, privatisation and the codification of civil law. The picture that emerges from this study is that of a versatile social scientist, tirelessly pushing the boundaries of existing structures with a view to improving them.
A Sárközy Tamásról szóló előadásomat hadd kezdjem személyes emlékek felidézésével. Az ELTE jogi karán nemcsak egy évfolyamra jártunk, hanem csoporttársak is voltunk. Így a szemináriumokon, gyakorlatokon szinte naponta vitázhattunk egymással. Inspiráló, kölcsönösen gyümölcsöző disputák voltak ezek, a termékeny nemes versengés alkalmai. Amikor 1960-ban, másodéves koromban kidolgoztam a Világhy Miklós professzor úr által adott témát és megírtam "A történeti jogi iskola bírálata Szászy Schwarz Gusztávnál" című diákköri munkát, Tamást kértem meg a dolgozat opponálására. Ő néhány napos felkészülés után könnyedén bírálta azt az írást, amelyen én egy szemeszteren át dolgoztam. Időnként parázs szópárbaj zajlott köztünk a mai Szladits szemináriumban, amelyen a diákkör tagjain kívül a Polgári jogi Tanszék professzorai és tanárai is örömmel vettek részt. Ő akkor már a polgári jogi és büntetőjogi felelősséget összehasonlító dolgozatát írta, amellyel a következő évi, Pécsett rendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián I. díjat nyert. Pályánk ezután évtizedeken át párhuzamosan futott.
1. Sárközy Tamás egyetemi tanulmányainak summa cum laude minősítéssel történt lezárását követően és néhány évi minisztériumi tevékenység után kitűnő tudományos műhelyben dolgozhatott. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében az Eörsi Gyula által vezetett Polgári Jogi Osztály kutatója és egyidejűleg egyetemi oktató lett. Igen tevékeny és eredményekben gazdag életpályája azután több sínen haladt. Az egyetemi tanári tevékenység állt hozzá a legközelebb, a katedrán érezte magát a legotthonosabban. Páratlanul sikeres is volt, szellemes előadásain a hallgatók zsúfolásig megtöltötték a tantermet. De amikor 1988-ban a történelem kereke a társadalmi reformok irányába fordult, a szakmai politikus szerepét is szívesen vállalta és igazságügyminiszter-helyettesként hatékonyan, magas szinten teljesítette. Minden feladatának ellátásában a tudósi alkat munkált, és a tudományos megközelítés dominált. Mert Sárközy Tamás mindenekfelett társadalomtudós volt. A jogi szabályozást a társadalmi folyamatokat segítő, adott esetben azokat irányító eszköznek tekintette; ezért a jogtudós feladatát a jog saját törvényszerűségeinek kutatása mellett fő-
- 9/10 -
ként a jog társadalmi beágyazottságának elemzésében látta. Generációjának sorsát ő is osztotta: a kutatott társadalmi folyamatok a rendszerváltozásig egy a nemzetközi politikai helyzet által determinált kényszerpályán zajlottak, és utána is több kontraindikációtól torzultak. Annál fontosabb volt a társadalomtudós szakmai felkészültsége; Sárközy Tamás ebben élen járt.
A szocializmusnak nevezett államkapitalizmus évtizedeiben Sárközy tudományos kutatásainak fókuszában a gazdasági folyamatok központi szereplője, az állami vállalat állt. Kitűnő érzékkel vette észre, hogy a szinte totális állami tulajdon korszakában, a magántulajdon nélküli magánjog idején, a gazdaság forgalmi viszonyaiban is az állami vállalat jogi helyzetének megértése a legfontosabb tudományos kérdés. Megjegyezzük, hogy az állami vállalatok - mégpedig növekvő számban versenyvállalati jellegű állami vállalatok - a kapitalista gazdaságokban sem elhanyagolható aktorok. Ennek megfelelően a jogirodalom is foglalkozik velük. Gazdasági súlyuk azonban nem hasonlítható össze az államkapitalista gazdaság monolit állami tulajdona mellett játszott szinte kizárólagos szerepükkel. Sárközy már első monográfiájában az állami vállalat problémáit tárgyalta.[1] Tudományos meggyőződése szerint az állami vállalatok önállóságának erősítése a gazdasági hatékonyság növelésének kulcskérdése. Álláspontját a Magyarországon 1968-ban bevezetett, a közvetett, a tervszerű piacszabályozás gazdaságirányítási modelljét követni kívánó új gazdasági mechanizmus - a részleges visszarendeződés ellenére - alátámasztotta.
2. Ha ebben az időszakban a politikai feltételektől függetlenül szemlélték a problémákat, és így tették, mert azokat determináltan adottnak tartották, a központi elméleti kérdések megértéséhez kétségtelenül az állam és vállalata tulajdonosi helyzetét kellett tudományosan elemezni. A korban az e témakörrel foglalkozó külföldi és a magyar publikációkban se szeri, se száma az erre irányuló kísérleteknek. A számtalan tanulmány[2] mellett az ELTE jogi karán tudományos konferenciát is szenteltek ennek a problémakörnek.[3]
Kézenfekvő volt, hogy Sárközy - korábbi kutatási eredményeire támaszkodva - a vállalati önállóságról és a vállalatirányításról írt átfogó monográfiát. Ebben kritikai bemutatást adott a nemzetközi jogirodalomban megjelent elméleti felfogásokról,[4] és azok meghaladása nyomán egy saját elméletet fejtett ki.[5] Az egykori recenzens kiemelte Sárközy szuverén, "mindenféle megrögzött sémától idegenkedő" módszerét és a mű gondolatgazdagságát.[6] A könyv első részében a szerző - a széleskörű közgazdaságtudományi és jogtudományi, továbbá szociológiai és filozófiai irodalom imponáló kezelésével és értékelő felhasználásával - mutatott rá arra, hogy a téma helyes megközelítéséhez elengedhetetlenül szükséges a tulajdon materiális (közgazdasági) és a tulajdonjog fogalmainak szétválasztása.[7] Magának a materiális tulajdonnak - funkciója szerint - három formája között tett különbséget: a naturális és az árutulajdon mellett közhatalmi-gazdaságirányítási tulajdont is az elsajátítás egyik módjának tekintette.[8] Sárközy szerint ez a tulajdoni forma képes kifejezni azokat az elsajátítási módokat, amelyek az árutulajdon fogalmába nem férnek bele. Ezt követően a monográfia a tulajdonviszonyok jogi szabályozásának sajátosságait világította meg, és a tulajdonjog-fogalom történelmi alternatíváira tért ki.[9] Megállapította, hogy a különböző tulajdonjog-fogalmak létezésének elméleti tételezését a történelmi fejlődésmenet tényszerűen igazolja.[10] Az e körben tett megállapításait jórészt ma is érvényesnek tekinthetjük. Ugyanígy mindenkor helyeselhető "az elméleti és empirikus oldal kellő egyensúlyban tartására" törekvés sikeresen megvalósított kutatási célkitűzése is.[11] Ez a kézenfekvő tudományos megközelítés annak idején távolról sem volt evidens. Ellenkezőleg: inkább egyoldalú álláspontok, sőt axiomatikus tételekből kiinduló elemzések voltak jellemzők. Sárközy ugyanakkor bevallottan a tervszerű piacszabályozási gazdálkodási formát alkalmazni kívánó magyar gazdaságirányítás társadalmi tulajdonjogának modelljét kívánta elméletével alátámasztani.[12] Egyértelműen kiállt e modell mellett, amelynek megvalósítása a könyv megjelenésekor éppen komoly politikai ellenállásba ütközött. Ezért kellett a szerzőnek (az új gazdaságirányítási modell kidolgozásában résztvevő többi tudóshoz és politikushoz hasonlóan) elmélete kifejtésekor tojástáncot járnia, nehogy a politikai ellenállás az ígéretes törekvést csírájában elfojtsa. Ma, félévszázad távolából nehezen érthető ez a megfogalmazásbeli óvatosság, a politikai axiómák megsértésének nehezen kendőzhető kerülése. Csak az képes megérteni a frazeológiában is tükröződő ezt a kényszerességet, aki a korszak politikai levegőjét (inkább: levegőtlenségét) ismerte. Sárközy egyértelmű célja az volt, hogy olyan tulajdonjogi elméletet alkosson, amely ezen a politikailag kényes ponton alátámasztja a hatékonyabb gazdálkodást segítő reformtörekvéseket. Ezért vizsgálódásainak középpontjába az árutermelő állami vállalat jogi státusának tisztázását és meghatározását helyezte. Már ezzel is jelezni kívánta, hogy megalkotott elméleti modellje a piacgazdaság követelményeit vette alapul. Abból indult ki, hogy az állami tulajdon uralkodó szerepe mellett meghatározó jelentősége van a gazdaságirányítás alkalmazott formájának, valójában az állami tulajdon funkcióképességét "a tervgazdálkodási mechanizmus determinálja".[13] Ezért részletesen elemezte az 1960-as években a szovjet befolyási övezet államaiban e téren zajló különböző kísérleteket.[14] Tulajdonjogi elméletét kizárólag a magyar reform keretében bevezetni kívánt, a tervszerű piacszabályozásra építő indirekt gazdaságirányítás körülményei között tartotta érvényesnek. Ez a korlátozás tartalmilag helyes volt, annak nyomatékos és ismételt hangsúlyozása ugyanakkor nyilván a többi érintett ország elméletalkotóinak és - főként - politikusainak ellenállását kívánta kivédeni. Tartalmi helytállóság alatt azt értjük, hogy Sárközy meggyőzően érvel az eltérő tervgazdálkodási formák és a különböző tulajdonjog-fogalmak összefüggése mellett. Nem állapít meg azonban szükségszerű kauzalitást. A tervgazdálkodási forma változása - véleménye szerinte - nem feltétlenül vonja maga után a tulajdonjogi megoldás megváltoztatásának igényét.[15] Mai szemmel nézve, ezt a megengedő álláspontot az elmélet gyengeségeként is értékelhetjük. Koherens elméletben az állami tulajdo-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
