Szabó Zsolt műve a Gondolat Kiadó idén útjára indult "Parlamenti Kötetek" című sorozatának második köteteként jelent meg 2016 őszén. A 316 oldal terjedelmű könyv egy szűk, de annál nagyobb figyelmet érdemlő kutatási területnek, a komparatív parlamenti jog tudományának legfrissebb eredménye.
Az összehasonlító alkotmányjog a kutatás tárgyát különböző szinteken, mélységben és merítésben vizsgálhatja. A talán legambiciózusabb szint a globális összehasonlítás, amikor egy-egy kutatócsoport az összes államot törekszik megvizsgálni. Az ilyen projektekhez rendszerint nagyon komoly stábokra van szükség és főleg sok-sok pénzre. Nem véletlen, hogy ilyen típusú vizsgálatokra sokszor az ENSZ valamely szerve (például az UNESCO) ad megbízást. A másik szint gyakran egy-egy konkrét kontinensre vagy nagyobb régióra koncentrál. Az utóbbi évtizedekben rengeteg olyan munka született, amely az összes európai államot vagy legalább az EU tagállamait próbálta megvizsgálni. Természetesen ennél szűkebb keresztmetszetben is lehet gyümölcsöző és komoly összehasonlítást végezni. Nem ritkák például az olyan munkák, amelyek valamelyik konkrét régióra összpontosítanak. Ilyenek lehetnek Észak-Európa államai, a posztszovjet térség vagy az úgynevezett visegrádi államok. Tulajdonképpen a Nyugat-Balkánra vonatkozó kutatások is ebbe a kategóriába tartoznak.
A Nyugat-Balkán politikai értelemben főleg az elmúlt két évtizedben vált frekventált fogalommá. Ebben a folyamatban egyik meghatározó esemény a Kelet-Balkán (azaz Bulgária és Románia) gyorsabb európai integrációja volt, amely egyfajta szürke zónát, illetve nem integrált lyukat hozott létre az Adriai-tenger és a három oldalról már az uniós tagállamok (a már említett Bulgária és Románia keletről, Magyarország északról és Görögország délről) által körülhatárolt térségben. Ilyen helyzetek egyébként általában nem állnak fenn sokáig, mert egyrészt költségesek, másrészt logikátlanok. Talán emiatt is a "politikai Nyugat-Balkán" egy zsugorodó fogalom. Eredetileg ugyanis Horvátország is beletartozott ebbe, de európai integrálódása után Zágrábnak sikerült kitörni ebből a kedvezőtlen "besorolásból". Reménykedni kell, hogy ez a fogalom később is zsugorodni és nem tágulni fog, hiszen közismert, hogy a történelem kiszámíthatatlan és a fejlődés kétirányú forgalomként is tud működni.
- 178/179 -
Minden összehasonlító munka előtt fontos tisztázni, hogy pontosan mit is akarunk összehasonlítani mivel, milyen szemszögből és miért. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy az azonos entitásokat a logika szabályai szerint nem lehet összehasonlítani egymással, a túl távoli és különböző entitásokat pedig általában nem érdemes. A legtöbb komparatisztikai vizsgálat általában olyan fogalmak, jelenségek vagy tárgyak összehasonlítására törekszik, amelyek részben hasonlítanak egymásra és részben különböznek egymástól. Azaz az összehasonlítani szándékozott entitásoknak a homogenitás és heterogenitás megfelelő fokával célszerű rendelkezni.
Ebből a szempontból a Nyugat-Balkán államai ideális vizsgálat tárgyát képezik. Ezt a térséget, amelybe jelenleg hat állam tartozik (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szerbia), ugyanis számos hasonlóság és ezzel egyidejűleg néhány fontos különbözőség is jellemzi. Albániát leszámítva közös elem például az, hogy az összes többi érintett állam annak idején a szövetségi Jugoszlávia része volt. A térség államainak nagyobbik része pedig az 1990-es években valamilyen formában érintve volt a délszláv háborúban vagy az azt követő koszovói válságban. Jelenleg egyik nyugat-balkáni állam sem tartozik az EU-hoz, de mindegyik ilyen vagy olyan uniós csatlakozási perspektívával rendelkezik. A nyugat-balkáni államok ezzel egyidejűleg ugyanakkor jelentősen különböznek is egymástól, egyrészt vallási tekintetben (a térségen keresztül húzódik ugyanis az ortodox kereszténység és az iszlám közötti törésvonal), másrészt etnikai viszonylatban. A régió államai más-más időben nyerték el állami függetlenségüket és nemzeti szuverenitásukat: Szerbia például már a 19. században, de Koszovó csak 2008-ban. Közben a többségük a szövetségi szocialista Jugoszlávia keretein belül nyerte el mai területi formáját és akkor épült fel alapvető állami intézményrendszerük (kormányzati intézmények, akadémiák, a modern gazdaságirányítási szervek stb.).
A nyugat-balkáni államok közjogilag sem egyformák. A térségben található több unitárius állam, továbbá egy kéttagú, de viszonylag tagolt föderáció (Bosznia és Hercegovina), illetve egy olyan állam is, amely területének jelentős részét egy területi autonómia teszi ki (Vajdaság a Szerbiai Köztársaságon belül). A Nyugat-Balkán további közjogi sajátossága, hogy az itteni közjogi rendszerben erőteljes a külföldi hatás, illetve erőteljes külföldi nyomás alatt születtek. És ez nemcsak a hosszú 19. századra igaz, hanem sok tekintetben az 1989 utáni időszakra is. Bár a nemzetközi közösség vigyázó szemét a mai napig rajta tartja a vizsgált térségen, annak intenzitása nem azonos. A választóvonalat itt nyilván az 1990-es években lezajlott fegyveres délszláv konfliktusok (az 1991 és1995 közötti délszláv háború és 1999-es koszovói válság) alkotják, amelyek csak a nemzetközi közösség erőteljes beavatkozására fejeződtek be. A térség két államában tulajdonképpen csendes nemzetközi protektorátusok alakultak ki (Bosznia és Hercegovina, illetve Koszovó). Ezen államoknak nyilván teljesen más volt az alkotmányozási mozgástere, mint a többinek. De az 1990-es évek második felében egy piramisjáték miatt káoszba
- 179/180 -
süllyedt Albánia helyzete sem volt egyszerű a jelenlegi alkotmány elfogadása előtt. Ezek a szempontok egy közjogi komparatista szemében ideális kutatási tereppé teszik a Nyugat-Balkánt.
Végül le kell szögezni, hogy földrajzi elhelyezkedése révén a Nyugat-Balkán érthetően az a térség, amely a korábbi és a mostani magyar külpolitikában egyaránt kiemelt helyet foglal el. Magyarország ugyanis a Nyugat-Balkán közvetlen szomszédságában fekszik. Ezen kiemelt érdeklődés megnyilvánul a magyar jogtudományban is. Eddig több értékes jogi-balkanisztikai munka született meg e térség egyes államairól, illetve azok jogtörténetéről. Itt a teljesség igénye nélkül elég a szegedi jogtörténész (Heka László[2]) és pécsi alkotmányjogász kollégák (Drinóczi Tímea) eredményeire gondolni. Csak idő kérdése volt, hogy mikor keletkeznek az első olyan összefoglaló munkák, amelyek a hatályos közjog valamely intézményének komparatív vizsgálatára reflektálnak majd.
Ezt az alkalmat ragadta meg a recenzált mű szerzője, Szabó Zsolt alkotmányjogász is, akinek egyik kedvenc kutatási területe az összehasonlító alkotmányjog, azon belül pedig a parlamenti jog, amellyel viszont nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is foglalkozik. Szabó ugyanis nemcsak a KRE ÁJTK Alkotmányjogi Tanszékének oktatója, hanem az Országgyűlési Hivatalnak munkatársa is. Emiatt kívülről-belülről jól ismeri ezt a kulcsfontosságú közjogi intézményt. Az elemzett munka szempontjából pedig fontos kiemelni, hogy az elmúlt években volt lehetősége beutazni a nyugat-balkáni térséget, illetve volt, ahol közreműködött különböző szakmai projektekben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
