A büntethetőség ismeretesen a bűncselekmény elkövetése miatti büntetőjogi felelősségrevonás lehetőségét jelenti. A büntethetőség érvényesülését azonban különböző körülmények akadályozhatják, amelyek jogi természete, társadalmi megítélése és eljárásjogi kihatásai eltérőek. Mindenesetre a büntethetőségi akadályok rendszerezését alapvetően befolyásolja a bűncselekmény fogalmára vonatkozóan képviselt felfogás. Ez pedig a jövőbeni kodifikáció meghatározó jelentőségű kérdéseinek egyike lesz.
A büntethetőségi akadályok rendszerét illetően a hatályos Btk. III. fejezetében található az (elsődleges és másodlagos) büntethetőséget kizáró körülmények (22. §), továbbá a büntethetőséget megszüntető okok (32. §) felsorolására vonatkozó rendelkezés.
A hazai szakirodalomban Békés Imre (1973. 176; 1980. 150-154.) a büntethetőségi akadályoknak alapvetően két kategóriáját különböztette meg. Az egyik kategóriát azok a körülmények alkotják, amelyek jelentkezése esetén már a törvényi tényállás kimerítésének pillanatában sem jön létre bűncselekmény. Ezek a körülmények a büntethetőséget kizáró okok (a beszámítást, a cselekmény társadalomra veszélyességét és a bűnösséget kizáró okok). A büntethetőségi akadályok másik kategóriáját a büntethetőséget megszüntető körülmények jelentik. Ezen okok jelentkezése ellenére az elkövetés pillanatában a bűncselekmény létrejön vagy már létrejött, de az elkövető a megszüntető ok(ok) megléte miatt nem büntethető.
Tulajdonképp az akadályok említett két kategóriája mellett Békés külön tárgyalja részint a büntethetőséget kizáró, részint a büntethetőséget megszüntető okokkal hasonlóságot mutató azon körülményeket, amelyek a büntetőjogi felelősségre vonást azáltal akadályozzák, hogy nem a jelentkezésük, hanem hiányuk a büntethetőség akadálya. Ezeket büntethetőséget kizáró másodlagos akadályoknak nevezi (pl. magánindítvány hiánya).
Földvári József (1984. 120-123., 1997. 132.) egyrészt büntethetőséget kizáró, másrészt büntethetőséget megszüntető, valamint a büntető eljárást akadályozó okok között tesz különbséget.
Wiener A. Imre szerint a kodifikáció során helyes lenne a büntetőjogi felelősségrevonás akadályait 1) a cselekmény büntetendőségét, 2) a személy büntethetőségét és 3) a büntetőeljárás megindítását akadályozó körülmények kategóriáiba sorolni (2000. 79.).
A cselekmény büntetendőségének és a személy büntethetőségének külön csoportba bontása alapján igazából nem választható külön a bűncselekményi jelleget kizáró, illetve a nem kizáró okok köre, mivel az egyik oldalon az elkövető büntethetőségét kizárhatja pl. akár - a bűncselekményi jelleget kiküszöbölő - a gyermekkor, a kóros elmeállapot, avagy a tévedés, akár - a bűncselekményi jelleget nem érintő - az elkövető halála, az elévülés vagy a kegyelem. A másik oldalon pedig a cselekmény büntetendőségét kizáró végszükség megállapítását szubjektív büntethetőségi ismérv (a veszély felróható előidézése esetén) is befolyásolhatja.
A szegedi büntetőjogi iskola legutóbbi tankönyve (1998. 192.; 2001. 244.) az elsődleges büntethetőséget kizáró okok és a másodlagos büntethetőségi akadályok két fő csoportjába sorolja a törvényi rendelkezéseket. Az említett két fő csoport közötti elhatároló kritérium - Békés Imre idézett felfogásához hasonlóan -, hogy a büntethetőségi akadály megléte a cselekmény bűncselekményi jellegét kizárja-e, avagy sem. Az elsődleges büntethetőséget kizáró okokat a jogellenességet és a bűnösséget kizáró okok csoportjára bontja. A másodlagos büntethetőségi akadályokon belül a másodlagos büntethetőséget kizáró okok és a büntethetőséget megszüntető okok között tesz különbséget.
Az úgynevezett kapcsos Btk. kommentárban Berkes György lényegében a szegedi büntetőjogi tankönyv rendszerére van figyelemmel (2001. 11. pótlás 59. s köv. p.).
A fentiek alapján megállapítható, hogy a büntethetőségi akadályok többféle, egymástól jól elhatárolható körülmények gyűjtőfogalma. Úgy összegezhető, hogy a hazai szakirodalmunkban a büntethetőségi akadályok rendszere alapvetően az alábbi kategóriákra különül el: 1) az elkövetett cselekmény bűncselekményi jellegét kiküszöbölő büntethetőséget kizáró okok, 2) az elkövetett cselekmény bűncselekményi jellegét érintetlenül hagyó büntethetőséget megszüntető okok, 3) a bűncselekményi jelleget ugyancsak nem kizáró, a büntethetőséget és a büntetőeljárást egyaránt akadályozó okok.
A jövőbeni Btk.-ban a fenti hármas csoportosítás alkalmazása javasolható, a fent használt megjelölésekkel. Egyrészt ez a három kategória - a lényegét tekintve - az irodalomban és a gyakorlatban is csaknem egyöntetűen elfogadott és használt, másrészt a korábbi és a jelenleg hatályos Btk.-ban írt törvényi szóhasználatnak, a büntetőjogi törvényhozási tradíciónak is ezen megnevezések felelnek meg. A legutóbb említett 3) csoport megjelölése vitatható lehet, de a többek által javasolt eljárási akadály megnevezés számomra nem fogadható el. Egyrészt az eljárási akadály(ok) szabályozásának nem az anyagi jogi kódexben, hanem az eljárási törvényben lehet a helye. Másrészt az eljárási akadály nem csupán erre az említett 3) kategóriára vonatkoztatható, hanem több büntethetőséget megszüntető okra is, mint ahogy több országban pl. az elévülés eljárási akadály, amire viszont nem érvényesül az anyagi jogi legalitás garanciális követelménye. De az elkövető halála és az eljárási kegyelem ugyancsak felfogható eljárási akadálynak is.
A büntethetőséget kizáró okokon belül a csoportosításokkal kapcsolatban és az egyes okok rendszerbeli helyét illetően vannak ugyan eltérő felfogások, de a hatályos Btk. 22. §-ából két ok "lóg ki", nevezetesen a társadalomra veszélyesség elkövetéskori csekély foka és részben a magánindítvány hiánya. A cselekmény társadalomra veszélyességének elkövetéskori csekély foka elnevezésű jogintézmény jövőbeni fenntartása kérdéses lehet. Jelenleg pedig egyet lehet érteni Wiener A. Imrével abban, hogy: "A társadalomra veszélyesség csekély fokáról szóló rendelkezés a büntethetőséget kizáró okok között a 71. §-sal összevetve kifejezetten rendszertani hiba. Ez utóbbi nemhogy akadályozná a büntetőjogi felelősségrevonást, hanem kötelezően szankció alkalmazását írja elő. Csak a büntetés, mint súlyosabb büntetőjogi szankció alkalmazására nem kerül sor." Másfajta megközelítés alapján pedig jogértelmezési, jogösszehasonlítási, dogmatikai érvek szólnak amellett, hogy a társadalomra veszélyesség csekély foka a bűncselekményi jelleget is kizárja.
A magánindítvány hiánya pedig - egységesnek tekinthető álláspont szerint - a harmadik csoportban helyezendő el, annál is inkább, mivel e jogintézmény a cselekmény bűncselekményi jellegét nem zárja ki.
A büntethetőséget kizáró okok törvényi felsorolásánál a jogellenességet kizáró körülményekkel kellene kezdeni. Tehát a büntethetőséget kizáró okok:
a) jogos védelem
b) végszükség
c) további jogellenességet kizáró ok
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
