Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002. 380 p.
"Nulla pax sine iustitia." (Nincs béke igazság nélkül) - e sokat ígérő jelmondattal adja közre Varga Attila többnyire a kisebbségi jogokkal foglalkozó írásainak gyűjteményét. A címválasztás egy jogtörténeti anekdotára utal, s egyben előre jelzi a szerzőnek a kisebbségi különjogok biztosítása melletti elkötelezettségét. Az anekdotával a figyelmes olvasó a kötet első felének vége felé találja magát szembe. Itt Varga Attila megjegyzi: "Politisról, egy ismert görög nemzetközi jogászról feljegyezték: elismerte, hogy a kisebbségeknek sok igazuk lehet, de úgy találta, hogy ezeknek az igazságoknak az érvényesítése megzavarná a békét, ezért azt a szentenciát mondta ki, hogy inkább legyen béke, mint igazság." (134. old.) Erre a történet szerint a genfi nemzetközi kisebbségi konferencia egyik szónoka Ulpianus szavaival válaszolt: "Nulla pax sine iustitia."
Varga Attila, a kötet szerzője jogász és parlamenti képviselő Romániában. A könyvében szereplő írásai mintegy tíz év jogászi és közéleti munkásságáról adnak számot, s nagy részük már korábban megjelent, többségük a Hét, mások a Korunk, a Magyar Kisebbség és a Fundamentum hasábjain. Írásai inkább publicisztikák, még a hosszabbakat is e műfajhoz köti, azok nincsenek ellátva könyvészeti hivatkozásokkal. Mivel a kötetbe a publicisztikák módosítások nélkül kerültek be, az általuk közölt tényanyag egy részét az azóta bekövetkezett politikai és jogi változások jogtörténeti érdekességgé tették. Ennek ellenére - ahogy azt a szerző utószavában joggal állapítja meg - időközben egyetlen általa felvetett probléma sem oldódott meg oly módon, hogy az ma ne lenne időszerű. Így egyet lehet érteni Varga Attila következő megállapításával is: "Valójában
- 187/188 -
az írások szembesítenek [...] korábbi elképzeléseinkkel, felfogásunkkal és mai tudásunkkal vagy akár cselekedeteinkkel." (375. old)
A kötet szerteágazó, zömmel a határon túli magyarság sorsát érintő témái között az eligazodást segíti a tematikus beosztás, mely nyolc fejezetre osztja a könyvet. A publicisztikák többségének témáját a romániai magyar kisebbségi lét megélésével kapcsolatos jogi és politikai kérdések szolgáltatják. Az írások így körüljárnak olyan, a határon túli magyar kisebbségi léthez kötődő kérdéseket, mint a menni vagy maradni dilemmája, a kettős állampolgárság melletti és ellen felhozható érvek, a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos vélemények, illetve a - könyv megírásakor még előkészületi stádiumban levő - státustörvénnyel kapcsolatos elméleti és jogalkalmazási problémák. A kötetben emellett, a téma rokon volta miatt, helyet kaptak olyan művek is, amelyek az emberi jogokkal általánosságban és a kisebbségi jogokhoz számos szállal kötődő egyes emberi jogokkal - például a vallásszabadsággal - foglalkoznak. A tanulmányok között olyat is találunk, mely egy, a témával kapcsolatos jogintézmény jelentőségét taglalja, ilyen például a Ki védelmez minket? című, az ombudsman jogintézményével foglalkozó írás. A könyv mindemellett számot ad a romániai elmúlt tíz év politikai párbeszédeiről és jogalkotási kezdeményezéseiről. Találkozhatunk benne a múltra tekintő "szellem-idézéssel", mely két kiváló jogász, Jakabbffy Elemér és Balogh Artúr életművét tárgyalja. Foglalkozik továbbá az állam és egyház viszonyával, illetőleg a kisebbségeket érintő nemzetközi szabályozásokkal is. Az egyházak autonómiájával kapcsolatosan joggal jegyzi meg a szerző - e kérdés fontosságát a romániai magyarság helyzetére tekintettel kiemelve - kötetének utószavában: "a történelmi magyar egyházaink ... az egyetlen olyan intézményrendszerünk, melynek autonóm működése alkotmányosan biztosított." A kötet ezek tárgyalásával egyidejűleg dokumentálja a Romániában az elmúlt tíz évben bekövetkezett jogi és politikai változásokat. Meglepő módon a szerző egy, a többitől némileg eltérő írást is beválogatott a könyvébe, ez a Pszichiátria és emberi jogok címet viseli, s egy 1997-ben a Pszichoszociális és Rehabilitációs Világszervezet magyarországi fiókja által megrendezett nemzetközi konferencia tanulságait tárja a téma iránt érdeklődő olvasó elé.
Varga Attila megállapításai néha kissé sarkosak, máskor nemzetközi jogi fogalomhasználata pontatlan, mégis azok mindig értékes, vitára hívó megállapításokat tartalmaznak, s az egyes elméleti kérdések újra és újra történő végiggondolására invitálják az olvasót. Álljon itt egy példa a kötet vitathatóbb megállapításai közül: A sajátos kelet-európai helyzet, az em-
- 188/189 -
beri jogok dilemmái és hagyományai tárgyalása közben a szerző elkeseredettséggel állapítja meg, hogy a jogi gondolkodás egészen eltérő módon és szinten fejlődött Nyugaton és Keleten. Majd a régió helyzetére, s a jogi gondolkodás hiányosságaira hivatkozva leszögezi: "jogi alapelvek híján, a pusztán a nép belső meggyőződése, illetve erkölcsi felbuzdulása alapján történő cselekvés nem vezethet eredményre". S hogy állítását érvekkel bástyázza körül, felteszi a következő költői kérdéseket: "Hol van a magyar Társadalmi szerződés, a román Törvények szelleme, vagy akár az orosz A szabadságról vagy hasonló munkák?" (100. old.) Ez az elkeseredettség egy Romániában kisebbségi sorban élő ember szájából érthető, ám annak igazságtartama éppenséggel vitatható. Némi iróniával folytatni lehetne a sort olyan kérdésekkel, mint: Merre keressük az irodalomban az amerikai Szolzsenyicint? Ám állításának igazságtartamát megkérdőjelezi, hogy nemcsak e felsorolás folytatható, hanem annak ellenkezőjére is szép számmal hozhatunk példákat. Vegyünk sorra néhányat: Melyik levéltárban találhatjuk meg a Kossuth-féle konföderációs terv nyugat-európai hasonmását? Merre keressük a franciák hangzatos kisebbségi jogi nyilatkozatait? Hol lelhetünk rá spanyolországi megfelelőjére II. Rudolf császár és király 1609-ben Csehország népeinek vallásszabadságot biztosító majesztátumának? Vagy akár Erdély kapcsán gondolhatunk arra, hogy számos országban hiába kereshetjük az erdélyi felekezeti szabadságnak a tordai vallásbékéhez mérhető haladó hagyományait. Ehhez hasonló módon vitatni lehet a szerzőnek más sommás kijelentéseit is, így azt, hogy régiónkban "a jogszabályok nem váltak belső tudati tényezőkké, hanem külső, élettelen szabályoknak tekintik őket". (100. old.)
A könyv felhívja figyelmünket a kisebbségi jogi szabályozás számos megoldatlan problémájára, így vissza-visszatér arra a kérdésre, milyen nehéz is a jogi szabályozásba átültetni a kisebbségi önkormányzat/közintézmények kialakításának jogos igényét, hiszen számos bizonyságot találunk arra, hogy egy jogi igény esetén a politikai kinyilatkoztatástól az annak megfelelő jogi szabályozásig vezető út nehézségekkel van kikövezve. A kötetben példák bizonyítják a "jövőidejű múltból", hogy ezeken a területeken nem gyakran számolhatunk be a tervezeteken túlmutató előrelépésekről. Tény, hogy a nemzetközi színtéren, de ezen felbuzdulva gyakran a nemzeti jogrendszerekben elfogadott kisebbségi jogi normák is - megfogalmazásukat tekintve - nemegyszer ma is inkább politikai szándéknyilatkozatokra, mintsem jogszabályokra hasonlítanak.
A szerzőnek A nemzeti kisebbségek kérdése a nemzetközi jogban és politikában című írása kitűnő elemzést nyújt a nemzetközi jognak a kisebbségeket tá-
- 189/190 -
mogató, jogi kötelező erővel nem rendelkező, inkább politikai mintsem jogi jellegű dokumentumairól. Sajnálatos módon ebből az amúgy alapos elemzésből kimaradtak olyan, a kisebbségvédelem területén jogi kötő erővel is rendelkező dokumentumok formájában elfogadott okmányok, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke, vagy az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye és Nyelvi Chartája, holott a szerző tanulmánya elején utal arra, hogy a "jogi érvénnyel rendelkező, nemzetközi jogi normaként" felfogható nemzetközi dokumentumokkal is foglalkozni fog. (53. old.) Természetesen a szerző más tanulmányaiból kiderül, hogy nagyon is ismeri ezeket az okmányokat.
A román nemzetiségpolitika főbb irányvonalai című írásában a szerző helyesen mutat rá arra, hogy a valóságban nemegyszer éles ellentmondás van a kisebbségi jogi szabályozás által kinyilatkoztatott elvek és a gyakorlat között. Ezzel a megállapítással kétségkívül egyet lehet érteni, azonban ez más nemzeti jogrendekre, s magára a nemzetközi jogra is igaz, hiszen gyakran innen eredeztethetőek a belső kisebbségi jogi szabályozás hiányos, programjellegű normái. Ilyen programjellegű normákat akár a magyarországi kisebbségi jogi szabályozásban is tucatszámra találhatunk. (Egyébként a szerző által példaértékűnek tekintett Nyugat-Európában még az is előfordul, hogy nemcsak a normák végrehajtásáról nem rendelkeztek, de még a hangzatos kisebbségi jogi deklarációk sem születtek meg.)
Az Államszervezési autonómiák című írásban kifejti, hogy a kisebbségi jogok helyzete összefügg a jogállamisággal, s ez valóban jól jellemzi a kisebbségi jogok érvényesülésének jelentőségét, hiszen amikor a demokratikus politikai rendszerekben, nemegyszer az alkotmányokban, vagy más jogszabályokban kinyilvánított jogok érvényesüléséről beszélünk, akkor egyúttal nem kevesebbről van szó, mint a demokrácia működéséről és hatékonyságáról az adott országban. A modern részvételi demokráciában így, ahogy azt Egyed Péter a kötethez írt előszavában helyesen állapítja meg, szükség van a kisebbségek védelme érdekében egy olyan intézményrendszert létrehozni, amely útjába áll a rousseau-i demokrácia kritikájaként Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill által megnevezett "többség zsarnokságának". (15. old.)
A szerző talán mindebből kiindulva Utószavát a következő megállapítással zárja: "Meggyőződésem, hogy a »Nulla pax sine iustitia«, a nincsen béke igazság nélkül gondolat olyan életérzését fejezi ki a kisebbségi sorban élő nemzeti közösségnek, mely szerint lelki békét az egyének szintjén, társadalmi békét a közösség szintjén csak akkor lehet elérni, ha
- 190/191 -
biztosítják az érvényesíthető jogokban, megfelelő jogalkotásban és joggyakorlatban megmutatkozó igazságot." (380. old.)
Összességében Varga Attila kötete olyan munka, mely méltán ajánlható a kisebbségi politika és jogok iránt érdeklődők figyelmébe, abban a reményben, hogy a könyv a kisebbségi jogi szabályozás által felvetett kérdések újra és továbbgondolására hívja olvasóit.■
- 191 -
Visszaugrás
