3. Az Üztv. 6. §-a az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésének szankcionálását tartalmazza.
E § (1) bekezdése a jogsértés lényegét határozza meg, a Ptk. korábban hatályos 2:47. §-ával azonos módon: az üzleti titokhoz fűződő jogot megsérti, aki az üzlet titkot jogosulatlanul megszerzi, hasznosítja vagy felfedi (azaz nyilvánossá teszi).
A továbbiakban e § (2)-(6) bekezdése túlságos részletességgel sorolja fel azokat a tényeket, amelyek a jogsértés elemei lehetnek. Ezeknek lényegei a következők.
Először: a (2) és (3) bekezdés az üzleti titok jogosulatlanul történő megszerzésével foglalkozik. Ezeknek tárgya az üzleti titkot tartalmazó dokumentum, dolog (tárgy), anyag vagy elektronikus adatállomány, amelyekhez engedély nélküli hozzáférés vagy eltulajdonítás az üzleti titok jogosulatlan megszerzését jelenti, ide értve a jóhiszeműség vagy tisztesség hiányát is.
Nyilvánvaló, hogy nem csupán ezek minősülnek az üzleti titok megsértésének. Például jogellenes lehet a gazdasági társaság munkavállalóját rávenni a tevékenység módszerének közlésére akár szóban, akár írásban stb.
Másodszor: a (4) bekezdés szerint az üzleti titok tárgyának hasznosítása vagy "felfedése" (megismertetése) jogellenesen történik meg, a következő esetekben:
a) a hasznosító jogtalanul szerezte meg az üzleti titok tartalmát;
b) a felek megállapodásán, vagy egyéb alapon létrejött titoktartási kötelezettség megszegése;
c) a szerződés hasznosítást korlátozó, vagy egyéb rendelkezésének megsértése.
Harmadszor: az (5) bekezdés szerint jogsértőnek minősül az is, aki a titokhoz tudatosan olyan személytől jutott hozzá, aki azt jogosulatlanul hasznosította vagy fedte fel.
Végül: a (6) bekezdés szerint az üzleti titok megsértőjének minősül az is, aki tudatosan működik együtt olyan személlyel, aki a titokhoz jogsértéssel jutott hozzá. Az együttműködés esetei: áru előállítása, kínálása, nyújtása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, raktározása. De mindezekhez egyéb cselekményeket is figyelembe vehetünk: például a közvetítést.
4. Az üzleti titok megsértésének szankcióit tartalmazza az Üztv. 7-9. §-a.
A szankció meghatározása főleg a jogsértésre és a jogsértőre vonatkozik. Az Üztv. 2. §-ának 3. pontja jogsértőnek azt minősíti, aki az üzleti titkot jogosulatlanul megszerzi, hasznosítja vagy felfedi. (A felfedés egyformán jelenti a hivatalnak való bejelentést és a titok nyilvános közlését.)
A szankció módja kétféle lehet. A 7. és 8. § lényegében a gazdasági helyzet megsértésének tilalmát és helyreállításának módszereit tartalmazza, hasonlósan a Ptk. 2:51. §-ához. A 9. § pedig a kártérítés szabályainak alkalmazását teszi lehetővé.
A 7. § (1) bekezdése szerint a bíróságnak először is az üzleti titokhoz fűződő jogsértést kell megállapítania, főleg a jogosult által e bekezdés a)-i) pontjai szerint közölt követelései alapján.
Az a) pont szerint a jogosult a jogsértés megállapítása esetén követelheti "a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását további jogsértéstől".
A b) pont szerint a követelés kiterjedhet a "jogsértő áru előállításának, kínálásának, nyújtásának, forgalomba hozatalának vagy hasznosításának, illetve e célból történő behozatalának, kivitelének vagy raktáron tartásának" megtiltására. E törvény 2. §-ának 4. pontja szerint "jogsértő árunak" minősül "minden olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek kialakítása, jellemzői, működése, előállítási folyamata vagy forgalmazása jelentős mértékben jogosulatlanul megszerzett, hasznosított vagy felfedett üzleti titokra épül."
Az a) és b) pont a jogsértés szankcionálásáról rendelkezik. Jogsértőnek azonban nemcsak a szándékosan cselekvő személy minősül, hanem az is, aki nem tudja, hogy részvétele jogsértésnek minősül. Ezért a (2) bekezdés szerint ezt az igényt, azaz a jogsértés abbahagyását és a jogsértőre irányuló eltiltást a "jogosult azzal a személlyel szemben is támaszthatja, akinek az (1) bekezdés b) pontja hatálya alá nem tartozó szolgáltatásait a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették."
Ez a szabály nem tesz különbséget a szándék, a gondatlanság és a jóhiszeműség között. Tehát előfordulhat az a helyzet, hogy a jogsértő személy az üzleti titkot megsértő gazdasági tevékenységébe bevont olyan személyeket is, akiknek nincs ismerete arra, hogy üzleti titkot megsértő esemény részese lesz.
A 8. § szabályaiból is kitűnik, hogy a 7. § rendelkezései azokra is vonatkoznak, akik az üzleti titok megsértésén alapuló gazdasági folyamatban a jogsértővel (a jogsértés felismerése nélkül) kerültek kapcsolatba.
A 7. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a jogosult kö-
- 7/8 -
vetelheti "a jogsértő áru megsemmisítését vagy kivonását a kereskedelmi forgalomból feltéve, hogy a kereskedelmi forgalomból történő kivonás nem csökkenti az üzleti titok védelmét". Úgy vélem, ha az üzleti titok a gazdálkodási folyamatokban már közismeretté vált, a kereskedelmi forgalomból való kivonás nem engedhető meg. Azonban a jogsértő áru megsemmisítése is csak akkor indokolt, ha ennek célja a titok megőrzése. Az látszik helyesnek, hogy ha az üzleti titok már megszűnt, a megsemmisítés sem indokolt.
E bekezdés d) pontja szerint a jogosult követelheti a jogsértő áru visszahívását a kereskedelmi forgalomból, vagy követelheti az árunak "a jogsértő mivoltától való megfosztását". A jogsértői áru "visszahívása" azonos a "kivonással", azonban a jogosult e vonatkozásban az áru jogsértő mivoltát megszüntetheti. Egyébként a 3. § szerint a jogosult az üzleti titkot általában nyilvánosságra hozhatja.
A következő e) pont szerint a jogosult a jogsértőtől teljes adatszolgáltatást követelhet. Ezek a következők: a jogsértő áru előállítása, forgalmazása, a forgalmazásban részt vevő személyek kiléte, a hasznosítás során kialakított kapcsolatok (és nyilván a termék létrehozásának módja, elemei, adatai, tárolásának helyei stb.).
Ehhez az adatszolgáltatási kötelezettséghez további rendelkezést tartalmaz a (3) bekezdés. Eszerint a jogosult ezt az igényét "az (1) bekezdés b) pontja hatálya alá nem tartozó személlyel szemben is támaszthatja, aki kereskedelmi mértékben nyújtott az (1) bekezdés b) pontja hatálya alá nem tartozó szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez."
Az előbbiekben már meghatározásra került, hogy jogsértőnek minősül a jóhiszemű részt vevő személy is. Ezúttal felmerül az a kérdés, hogy milyen magatartást lehet ugyanígy minősíteni. Nyilván az a helyes megoldás, hogy jogsértőnek a közvetlenül együttműködő személyt lehet minősíteni. Viszont közös együttműködőnek nem lehet minősíteni azt a személyt, aki a létrehozásában nem vesz részt, hanem általános jellegű tevékenységet végez. Például a felhasznált anyagot tőle vásárolták meg, fuvaroz, a készítményt az ő raktárában helyezték el stb. Azonban az ilyen személyt is kötelezni lehet az adatszolgáltatásra, de csak akkor, ha az általa nyújtott szolgáltatás kereskedelmi mértékű.
A (4) bekezdés szerint a szolgáltatás akkor "kereskedelmi mértékű", ha a jogsértő áru, illetve az egyéb szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből állapítható meg, hogy "a szolgáltatás - közvetlenül vagy közvetetten - a gazdasági előny szerzését szolgálja. Az ellenkező tény bizonyításáig nem minősülnek kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen tanúsított magatartások." Vajon a többi viszonylatban miként állapítják meg a kereskedelem mértékét?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
