Az állam titkainak védelme - érthető okokból - egy olyan időtálló téma, mely mindig prioritást élvez, hiszen - Szigeti József szavaival élve - ezen titkok megőrzése az állam biztonságának alapvető követelménye.[1] E terület tehát a társadalmi érdekek között is kiemelt jelentőséggel bír. Gál István László A magyar állam titkainak büntetőjogi védelme címmel 2021-ben, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent monográfiájában - felismerve e tényt - büntetőjogi szempontból közelíti meg az államtitkok védelmének hazai rendszerét. Ahogy a szerző is kiemeli a könyv díszborítóján, illetve a könyv nyitó soraiban, a mű megjelenéséig bezárólag a magyar állam titkainak büntetőjogi védelméről nem született önálló monográfia, így megállapítható, hogy a témaválasztás mindenképpen adekvát, a szerző egy hiánypótló mű elkészítésére vállalkozott.
A könyv célközönségét tekintve nem csak a büntetőjoggal foglalkozó kollegák vagy az adatvédelemben jártas szakemberek, illetve a joghallgatók számára lehet tanulságos, hiszen egy olyan témát mutat be a szerző, mely a laikusoknak is rögtön felkelti a figyelmét, emellett minden jogkövető állampolgár érdeke, hogy megismerje a jogrend által büntetni rendelt magatartások mibenlétét.
Szakmai felkészültsége, illetve a jogterület kimerítő ismerete életútjában is megmutatkozik. Gál István László professzor úr 2016 szeptembere óta a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, emellett 2017 októberétől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének Katonai Nemzetbiztonsági Tanszékén is oktatási tevékenységet folytat mint egyetemi tanár. Publikációs tevékenységét tekintve kiemelendők a pénzmosás elleni küzdelem területén folytatott kutatásai, mely témában több átfogó monográfiája is megjelent (A pénzmosás - 2004, A pénzmosás elleni küzdelem aktuális kérdései - 2005, A pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos jogszabályok magyarázata - 2012). A szerző jogász, illetve közgazdász végzettségén túl 2017 óta titkos ügykezelői végzettséggel is rendelkezik.
A mű szerkezetét tekintve nyolc fejezetből áll, melyeket a szerző a könnyebb áttekinthetőség végett további alfejezetekre osztott fel.
Az első fejezetben bevezető gondolatain és a kutatás behatárolásán túlmenően egy általános fogalmi áttekintést találunk, melynek során a szerző több értelmezési (általános, nyelvtani, jogelméleti) módszer szemszögéből járja körül a könyv mondanivalójának megértéséhez szükséges alapvető fogalmak (mint például a titok fogalmának) jelentését, illetve ismerteti saját álláspontját ezen definíciók elfogadhatóságával kapcsolatban. A szerző a fejezetet az adatok csoportosításával zárja.
A második fejezet a vonatkozó jogtörténeti előzmények bemutatásáról szól, melyet két nagyobb részre, egy szűkebb egyetemes és egy tágabb hazai történeti áttekintésre oszthatunk fel. Tekintve, hogy a mű a magyar állam titkainak büntetőjogi védelmét mutatja be, a szerző - ahogyan a fejezet elején ki is emeli - a jogtörténeti előzmények bemutatásánál főként a hazai jogfejlődésre koncentrál, ugyanakkor az egyetemes jogtörténet fontosabb mérföldkövei
- 34/35 -
(az ókori római jog, a középkori Velencei Köztársaság joga, az újkor Európája, illetve a szovjet jog) helyet kaptak a műben. Ezek bemutatását követően a szerző rátér a hazai jogfejlődés áttekintésére, melyet négy nagyobb korszakra bont: az államalapítástól a Csemegi-kódex megjelenéséig terjedő időszakra, a Csemegi-kódex és 1945 közötti időre, a szocializmus korszakára, illetve a rendszerváltás utáni állapotokra. A fejezet jelentős szakirodalmat vesz alapul, emellett a teljesség igényével vizsgálja az adott korszakok jogforrásait, melyeket saját megállapításaival, illetve észrevételeivel egészít ki a szerző. Dacára a feldolgozott irodalom és jogforrások mennyiségének, a fejezet kifejezetten olvasmányosnak mondható, könnyen emészthető a jogtörténetben nem kimondottan jártas olvasók számára is. A fejezet zárásaként megállapítja, hogy: "a magyar titokvédelmi rendelkezések mindig az adott kor színvonalának megfelelő, modern, politikai értelemben viszonylag semleges szabályozások voltak" (89. old.), illetve kijelenti, hogy megfigyelhető "egy bizonyos fejlődési ív is, amely egyrészt a szabályok fokozatos korszerűsítésében, másrészt a garanciális elemek számának a növekedésében mutatható ki" (89. old.). Emellett arra a megállapításra jutott, hogy az államtitoksértés és az ahhoz kapcsolódó bűncselekmények megítélése a Csemegi-kódex óta folyamatosan enyhült.
A harmadik fejezet egy nemzetközi kitekintés, melyben a minősített adatok védelmére vonatkozó nemzetközi jogszabályokat veszi górcső alá. Ennek keretében foglalkozik a NATO szabályozási rendszerével, illetve az európai uniós jogszabályokkal, mint a Magyarországra is irányadó nemzetközi és uniós joganyaggal, melyet ezután egy jog-összehasonlító rész követ, ahol az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Oroszország, illetve Kína (tehát a világ legnagyobb jogrendszereinek anyaországai) jogát elemzi a szerző. Ennek során a vonatkozó büntetőjogi tényállásokat részleteiben elemzi, majd az abból nyert következtetéseit felhasználva értékeli az adott jogrendszer hatékonyságát a minősített adatok védelmével kapcsolatban.
A negyedik fejezetben ismerteti a minősített adatok védelmének hazai intézményi, illetve szervezeti rendszerét. A fejezetben az alapelvek és a legfontosabb hatályos jogszabályok rögzítése után a szerző részletesen bemutatja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat keretein belül működő Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladat- és hatáskörét, tevékenységét, illetve szervezeti felépítését, emellett érintőlegesen kitér a Magyarországon működő, minősített adatok védelmével foglalkozó további intézményekre, mint az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, illetve a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság. Ebben a fejezetben kapott helyet továbbá az adatok minősítési szintjeit bemutató táblázat, az egyes szintekhez tartozó védelmi időkkel és hosszabbítási lehetőségekkel, illetve egy statisztikai adatokat tartalmazó összefoglaló táblázat az egyes szintekhez tartozó iratforgalomról 2010 és 2019 között.
Az ötödik fejezetben bemutatja a minősített adattal való visszaélés bűncselekmény hazai szabályozását. Ennek során megvizsgálja a hatályos Btk.-ban[2] rögzített tényállást, illetve e tényállás megalkotásának előzményeit és kriminológiai vonatkozásait. A tényállás elemzése során a szerző külön alfejezetet szánt a bűncselekmény tárgyának, az elkövetési magatartásoknak, a bűncselekmény alanyi oldalának, illetve a bűncselekmény stádiumainak részletekbe nyúló áttekintésére. A tényállási elemek bemutatása után a szerző a halmazati és elhatárolási lehetőségeket tekinti át. A fejezet további részében a dogmatikai kérdéseket taglalja, érintve a társadalomra veszélyesség problémakörét, a büntethetőséget kizáró okokat, illetve egy hosszabb okfejtésben a radbruchi formula alkalmazhatóságát a minősített adattal történő visszaélés kapcsán. Ezen alfejezeten belül kapott helyet továbbá a szabálysértési alakzat vizsgálata. A fejezet záró részében hazai jogeseteken keresztül mutatja be minősített adattal való visszaélés tárgyában a magyarországi joggyakorlatot.
A hatodik fejezetet a szerző a magyar állam titkainak kiegészítő védelmének szentelte, melyben kitér az egyéb titoksértő bűncselekményekre. Ezen belül külön alfejezetben tárgyalja a kémkedés jogi szabályozását, végigkísérve a jogalkotási folyamatot Werbőczy Hármaskönyvétől kezdve a hatályos szabályozásig. Az alfejezetben részletesen bemutatja továbbá a bűncselekményt megvalósító elkövetési magatartás, a hírszerző tevékenység titkosszolgálati osztályozásának rendszerét. Érintőlegesen kitér a szerző továbbá a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen, illetve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés tényállására. Külön alfejezetben kerül bemutatásra az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés és az állami titokvédelem kapcsolata. A fejezet záró részében a gazdasági titok, az üzleti titok és a bennfentes információ védelméről értekezik, melynek során több hazai szaktekintély (Tóth Mihály, Angyal Pál) álláspontját számításba véve mutatja be gondolatait. Az alfejezetben kiemelt figyelmet szentel a Magyar Nemzeti Bank jogkörének, illetve eszközrendszerének áttekintésére.
A hetedik fejezetben a szerző összefoglalja a minősített adatok megismerésére és felhasználására vonatkozó kritériumokat, melynek során az általános feltételeken túlmenően kitér a büntetőeljárásban történő felhasználásuk eseteire, melyhez a Be.,[3] mint a büntető eljárásjog alapvető jogforrásának a vonatkozó rendelkezéseit tekinti át.
A nyolcadik és egyben záró fejezetben de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a jogalkotás számára, melyeket három fő pontban rögzít. Egyrészről felveti, hogy érdemes lenne elgondolkodni a minő-
- 35/36 -
sítő rendelkezési jogának visszaállításáról a büntetőeljárás megindításának vonatkozásában. A szerző úgy véli, a gyakorlatban szükség lehet az említett rendelkezési jogra, emellett a kérdéses joghézag alkotmányjogi szempontból felmerülő problémáira is megoldást kínál. Második javaslatként szorgalmazza a minősített adattal visszaélés bűncselekmény súlyosabban minősülő esetei körének a kibővítését. A tényállással kapcsolatban expressis verbis a súlyos hátrány okozását emeli ki mint minősítő körülményt, melyet véleménye szerint bele kellene foglalni a hatályos szabályozásba. Ugyanitt a kémkedés minősített eseteire vonatkozó javaslatot is megfogalmaz, melynek kapcsán úgy véli, hogy az adat minősítését (tehát a szigorúan titkos mellett a bizalmas, illetve a titkos minősítést) is bele lehetne foglalni egy minősített esetbe. Harmadik és egyben utolsó javaslatként célszerűnek tartja visszavezetni az általános feljelentési kötelezettséget a minősített adattal visszaélés bűncselekményének kapcsán.
Összefoglalásként megállapítható, hogy a szóban forgó monográfia egy jól strukturált, kellően átfogó mű, alapos munka, mely mögött rendkívüli szakmai tudás és gyakorlati tapasztalat mutatkozik meg. Jó szívvel ajánlom e könyvet minden érdeklődő olvasónak, aki szeretné megérteni, miként valósul meg a gyakorlatban a titokvédelem hazánkban. Emellett kifejezetten szeretném a joghallgatók és a rendészeti szakos hallgatók figyelmébe ajánlani a kötetet, mivel - véleményem szerint - e könyv hasznosnak bizonyulhat tanulmányaik elősegítéséhez, illetve a büntetőjog ezen területének a megértéséhez. ■
JEGYZETEK
[1] Szigeti József: Az államtitok és a szolgálati titok védelme. Bm Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, 1977. 7.
[2] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.
[3] 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
