https://doi.org/10.55194/GI.2026.1-2.6
A Kereskedelmi törvény (Kt.) fontos szerepet töltött be a bizományi szerződés hazai szabályozásában. A tanulmány áttekinti azokat a hasonlóságokat, amelyek egyfelől a Kt., másfelől az 1959. évi Ptk. között, illetve a Kt. és a hatályos 2013. évi Ptk. között megfigyelhetők. A sok azonos norma a szerző álláspontja szerint mutatja azt, hogy a Kt. bizományra vonatkozó szabályai időtállónak bizonyultak. A szerző felhívja a figyelmet a Kt. néhány olyan szabályára, amelyek alkalmazását ma is indokoltnak látná.
Kulcsszavak: a bizományos jogállása, a bizományosi díj, belépési (ön-szerződési) jog, bizományi szerződés, eltérés a szerződés feltételeitől, Kereskedelmi törvény
The Hungarian Commercial Code of 1875 (Kt.) played a decisive role in the domestic regulation of commission contracts. The study reviews the similarities between the Kt. on the one hand and the Civil Code of 1959 on the other, as well as between the Kt. and the current Civil Code of 2013. The author concludes that the numerous identical norms show that the provisions of the Kt. relating to commission contracts have stood the test of time. The author also draws attention to some of the rules of the Kt. whose application would still be justified today.
Keywords: legal status of the commission agent, commission fee, right to join the contract, commission contract, derogation from the contractual terms, Hungarian Commercial Code
- 141/142 -
A Kt. a szerződések viszonylag széles körét szabályozta 1875-1960 között. Elkészítésekor európai szinten korszerű joganyagot tartalmazott. Saját érdemein túl jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy 85 éven keresztül a magánjog másik nagy területén nem sikerült polgári törvénykönyvet elfogadni, így annak hiányában a magánszféra ügyletei számára is mintaként szolgálhatott.
A Kt. tekinthető a bizomány első teljes körű hazai szabályának. A kereskedelmi igényeket jól szolgáló német gyökerű normáit a joggyakorlat alkalmazta. 85 év elteltével is hatást gyakorolt az 1959. évi Ptk.-ra (a továbbiakban: rPtk.) a bizományra vonatkozó szabályok tekintetében. A Kt.-nek olyan rendelkezései is vannak, amelyek a 2013. évi Ptk.-ban (a továbbiakban: Ptk.) is szerepelnek. Ezeket részben a rPtk. nyomán, részben az rPtk.-ban nem szereplő 'újrafelfedezett' rendelkezésekként tartalmazza a Ptk.
A bizomány tekintetében ugyan nem a Kt. az első hazai szabály, de mivel a 1840. évi XVI. törvényczikk[1] csak az eladási bizományt szabályozta, így a Kt. tekinthető a bizomány első teljes körű hazai szabályának. A kereskedőkről szóló 1840. évi XVI. törvényczikk a kereskedőkre vonatkozó alapvető szabályok mellett felsorolta a kereskedők tevékenysége körébe tartozó leggyakoribb szerződéstípusokat, köztük az eladási bizományt. E szerződéstípus kapcsán a bizományos jogait, így a költség, kamat és díjigényt és a törvényes zálogjogot, a bizományos elszámolási kötelezettségét, a kikötött ártól való eltérés esetén a bizományos teendőit, a del credere felelősséget tartalmazta, és szólt a szerződés felmondásának jogkövetkezményeiről.
A német kereskedelmi törvény korszerű mintát jelentett a magyar jogalkotó számára. Az angol és az amerikai jog nem ismerte a bizományt, mint
- 142/143 -
önálló szerződéstípust. Míg a bizományt szabályozó francia, az olasz, és a belga kereskedelmi törvény sem tartalmazott a bizományos belépési jogára vonatkozó rendelkezést, addig az ADHGB igen. Németország és Magyarország közötti intenzív kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésére jótékony hatást gyakorolt a szabályok közeli rokonsága.
Előre látható volt, hogy a bizomány szabályai az állami vállalatok közötti szerződéses kapcsolatban nem kerülnek majd alkalmazásra, mert az állami vállalatok tervfeladataikat saját számlájukra kötelesek megoldani.[2] A Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) tevékenysége szolgáltatott indokot a bizomány szabályozására, és a jogalkotó lehetőséget látott a szerződéstípus alkalmazására a mezőgazdasági termelők termelvényeinek szövetkezeti úton való értékesítése terén.
A piacgazdaságtól gyökeresen eltérő állami tervgazdaság idején a gazdaságnak nem volt szüksége a kereskedelmi szerződések korábbi részletes szabályaira. Az 1959. évi Ptk. (a továbbiakban rPtk.) megalkotóinak érdeme az, hogy ennek ellenére tekintetbe vették a Kt. szabályait és - ahol lehetett - azokat beillesztették az rPtk.-ba. Így lett a bizomány önálló szerződéstípus, és így került be a Kt. bizományra vonatkozó néhány szabálya a rPtk.-ba.
A rPtk. előkészítése során 1959-ben nem mechanikusan vették át Kt. szabályait. Néhány kérdésben a jogalkotó továbbfejlesztette az akkor közel 140 éves szabályokat.[3]
- 143/144 -
A Kt. csak a bizományos által kötött ügyletekből eredő követelésekre nézve deklarálta azt, hogy ezekre a bizományos hitelezői úgy kell, hogy tekintsenek, mint a megbízó követeléseire.[5] A rPtk. kiterjesztette a megbízó védelmét egyrészt a bizományos által megvett dolgokra, másrészt a bizományoshoz befolyt pénzeszközökre is, a pénzeszközök tekintetében feltételekkel.[6]
A Kt.-ben két, a rPtk.-ban három konjunktív feltétel esetén van csak erre lehetőség. A rPtk.-ban és a Ptk.-ban az a harmadik feltétel, hogy a bizományos nem tudta a megbízót időben értesíteni.[7]
A Kt. alapján csak a szerződésben kijelölt árnál magasabb áron történő vásárlást lehetett visszautasítani, míg a rPtk.-ban - és a Ptk.-ban is - a megbízónak a bizonyos szerződés visszautasítására vonatkozó joga szélesebb körben érvényesül. Ez a lehetőség fennáll az eladási bizomány körében is, és érvényesül a bizományi szerződésben kikötött feltételtől való bármilyen lényeges eltérés esetén.[8]
A megbízó nem utasíthatja vissza a limitár feletti vételt, ha a bizományos az árkülönbözetet megtéríti. Ez a szabály[9] valamivel pontosabb, mint a
- 144/145 -
Kt.-nek az a kivételszabálya, hogy a bizományos a különbözet fedezésére "késznek nem ajánlkozik."[10]
Voltak olyan bizományra vonatkozó szabályok a Kt.-ben, amelyek érdemi változtatás nélkül megjelentek nem csak a rPtk.-ban, de a Ptk.-ban is.
• A bizomány definíciója.[11]
• A bizományos által kötött ügylet a bizományost jogosítja és kötelezi.[12]
• Az önszerződő bizományost is megilleti a bizományi díj.[13]
• A bizományi szerződésben rögzítetteknél kedvezőbb feltételekkel megkötött szerződésből származó előnyök a megbízót illetik.[14]
Vannak a Kt.-nek olyan rendelkezései, amelyeket nem szerepeltek a rPtk.-ban, de amelyeket a 2013. évi Ptk. 'újrafelfedezett.'[15] Az új kódex javaslatához fűzött indokolás a bizomány tekintetében több helyen is pozitív
- 145/146 -
előzményként utal a bizomány Kt.-ban szereplő normáira. Az alábbiakban bemutatásra kerülő három eset közül az első kettő a bizomány szabályozását tekintve kiemelkedő fontosságú.
A Kt. szerint a bizományost két esetben terhelte felelősség, egyrészt, ha ezt elvállalta, vagy akkor, ha a felelősség a szokásnál fogva terhelte őt. A rPtk.-ban a törvénynél fogva terheli a felelősség a bizományost. A Ptk. szerint a bizományos csak akkor áll helyt a vele szerződő fél kötelezettségeiért, ha azt kifejezetten elvállalta.
"A Javaslat visszatér a Kt. megközelítéséhez, és a felek eltérő megállapodása hiányában nem ír elő helytállási kötelezettséget. Ez a Kt. és a külföldi kódexek alapján is csak két esetben terheli a bizományost: külön megállapodás esetén és az alkalmazandó kereskedelmi szokások esetén. Mivel azonban a Javaslat szerint a kereskedelmi szokások egyébként is a szerződés részévé válnak, itt szükségtelen erre külön utalni. A Javaslat tehát a del credere felelősség körében két ponton is változtat a hatályos szabályon. Az egyik változás, hogy a Javaslat világossá teszi, hogy a del credere felelősség csak nevében felelősség, valójában azonban helytállási kötelezettséget jelent. A másik változás, hogy a bizományos csak külön megállapodás esetén köteles azon kötelezettségek teljesítéséért helytállni, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelték."[17]
Az önszerződés lehetősége ugyan mindhárom kódexben szerepel, de a feltételek tekintetében eltérés figyelhető meg.[18] A Kt. két feltételt tartalmazott: egyrészt a bizomány tárgyára,[19] másrészt arra vonatkozóan, hogy a megbízó nem rendelkezett másként.[20] A rPtk. azt a feltételt tartal-
- 146/147 -
mazta, hogy a dologra jogszabály határozott árat állapít meg. A Ptk. - a lehetséges tárgyak felsorolása nélkül - azt a követelményt támasztja a bizományost illető belépési jog feltételéül, hogy a dolog forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható legyen.[21] "Az áru rögzített árát az Alkotmánybíróság - tekintet nélkül a rendelkezés indokaira, annak jogtörténeti előzményeire - megsemmisítette, mivel azt diszkriminatívnak minősítette. A Javaslat visszatér az Alkotmánybíróság döntését megelőző megoldáshoz, és egyértelművé teszi, hogy a bizományost belépési jog akkor illeti meg, ha a dolog forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható. A Javaslat ilyen esetekre előírja a bizományos tájékoztatási kötelezettségét."[22] A Ptk. ugyan - a Kt.-től eltérően - nem felsorolja az önszerződés lehetséges tárgyait, hanem általános követelményt támaszt, de csak a módszer különbözik, tartalmilag a követelmény a Kt.-vel azonos, nevezetesen, hogy egyértelmű legyen a szerződés tárgyának értéke.
Mindhárom kódex biztosította a megbízó számára a bizományos által kötött ügylet (Kt.) ill. szerződés (Ptk.) visszautasításának lehetőségét, de vargabetű figyelhető meg a visszautasítás határidejét illetően. A visszautasítást a Kt. szerint azonnal közölni kellett a bizományossal. A rPtk. nem tartalmazott arra vonatkozó szabályt, hogy a megbízó ezt a nyilatkozatot gyorsan köteles megtenni. A Ptk. szerint a szerződés visszautasításának jogát késedelem nélkül kell gyakorolni. A késedelmet ahhoz az időponthoz képest kell megítélni, amikor a megbízót értesítették arról, hogy a megkötött szerződés eltér a bizományi szerződésben kikötött feltételektől.[23]
- 147/148 -
A Ptk.-ban szerepelnek a bizományra vonatkozó olyan szabályok is, amelyek gyökere nem a Kt.-ben és nem is a rPtk.-ban keresendő, vagy ilyen szabályokat pontosít, kiegészít.
Találunk a Ptk.-ban néhány olyan megoldást, amely a korábbi kódexekben is érintett témával kapcsolatosan újdonságnak minősül, amelynek nincs előzménye sem a Kt.-ben, sem a rPtk.-ban. "A Javaslat a Ptk. bizományi szerződésre vonatkozó szabályait a gyakorlatban felmerült problémákra tekintettel változtatja meg."[24] A Kt. bizományra vonatkozó szabályainak hatását vizsgáló tanulmányunknak ez a pontja jelzi, hogy léteztek olyan szabályok, amelyekkel a jogalkotó csak közel másfél évszázad után szakított.
A Kt. szerint a díj rendszerint csak akkor követelhető, ha az ügylet foganatba ment. A rPtk.-ban azt olvashatjuk, hogy a díj annyiban jár, amennyiben az adásvételi szerződést teljesítették. A Ptk. szerint a díj csak akkor jár, ha a szerződést megkötötték, vagy a szerződés megkötésére a megbízó érdekkörébe tartozó okból nem került sor. A változás leglényegesebb eleme az, hogy hatályos szabályaink szerint a bizományos által megkötött szerződés teljesítése nem szükséges a díjigényhez, elegendő, ha a bizományos valakivel megköti a szerződést, sőt - ez újabb változás - a szerződéskötés sem feltétel, ha a szerződést megkötésére a megbízó érdekkörébe tartozó okból nem került sor.
"Megváltoztatja a Javaslat a Ptk. azon szabályát is, amely szerint bizományi díj akkor jár, ha az eladó vagy a vevő az adásvételi szerződést teljesítette. E szabály olyan kockázatot hárít a bizományosra, amely indokolatlannak tűnik. A bizományos köteles gondosan eljárva kiválasztani az eladót, illetve a vevőt, ennek hiányában a bizományos felelős lesz az eljárásával okozott kárért. Ha a bizományos gondosan járt el, akkor indokolatlan az eladó, illetve a vevő fizetőképességének és fizetési hajlandóságának kockázatát
- 148/149 -
rá telepíteni. Erre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy a bizományosnak díj akkor jár, ha az adásvételi szerződést megkötötték, vagy ha a szerződés megkötésére a megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor."[26]
Sem a Kt., sem a rPtk. nem korlátozta azt, hogy milyen dolog eladására, vagy vételére vonatkozzon a bizományi szerződés. Ezzel szemben a Ptk. szerint a szerződés csak ingó dologra köthető. A Ptk. kifejezetten semmisnek nyilvánítja azt, ha ingatlanra vonatkozik a szerződés.[27] Ennek oka az ingatlan tulajdonának átszállásával kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése. Vételi bizomány esetén a bizományos által harmadik személytől megvásárolt dolog először a bizományos tulajdonába kerül, aki azt az elszámolás keretében átruházza a megbízóra.[28] Ingatlanok esetén a kétszeri tulajdonátruházás kétszeri ingatlannyilvántartási bejegyzést és kétszeri illetékfizetési kötelezettséget vonna maga után. "A bizományosi szerződés tárgyát a Javaslat ingó dologban jelöli meg, a szabályokat is erre szabja. A Javaslat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a bizományosi szerződés tárgya más legyen, azzal, hogy semmis az olyan szerződés, amelynek alapján a bizományos ingatlan tulajdonjogának megszerzésére köteles. Ez utóbbi korlátot a Javaslat arra tekintettel vezeti be, hogy az ingatlan-nyilvántartási szabályok jelenleg sem teszik lehetővé tulajdonjog bizomány jogcímén történő bejegyzését, és erre igény a gyakorlatban sem merült fel. Nehezen elképzelhetőnek tűnik ugyanis, hogy az ingatlannyilvántartásba olyan adásvételi szerződés alapján jegyezzenek be tulajdonváltozást, amely eladóként nem a nyilvántartásban feltüntetett tulajdonost szerepelteti, vagy amely vevője maga nem kíván a nyilvántartásban megjelenni, hanem egy harmadik személy (a bizományi jogviszony megbízója) jogszerzése érdekében lép fel."[29]
"A Ptk. nem határozza meg, hogy a bizományos vételi vagy eladási bizomány esetén tulajdonjogot szerez-e a megszerezni vagy eladni kívánt dolgon.
- 149/150 -
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy vételi bizomány esetén a bizományos a szerződés teljesítése során megszerzett ingó dolog tulajdonjogát az elszámolás során ruházza át a megbízóra, míg eladási bizomány esetén a bizományos jogosult a megbízó tulajdonjogában álló ingó dolog tulajdonjogának az átruházására. A bizomány gazdasági oldalról való megközelítése esetén észszerűtlennek tűnik az a konstrukció, hogy a tranzakció során a bizományos tulajdont szerezzen. Ez nemcsak a tulajdonszerzéssel járó problémák (közterhek, számviteli kötelezettségek stb.) miatt valószínűsíthető, hanem amiatt is, hogy sem a megbízó, sem a bizományos szándéka nem irányul arra, hogy a bizományos tulajdont szerezzen. A vételi és eladási bizomány közötti különbségtétel indoka, hogy vételi bizomány esetén nem létezik olyan megoldás a magyar jog alapján, amely lehetővé tenné, hogy a bizományos tulajdonszerzése nélkül szálljon át az eladóról a tulajdonjog a megbízóra."[30]
A Ptk. bizományra vonatkozó új szabályainak második csoportja az önszerződési jogra vonatkozó, korábban is ismert normákhoz kapcsol kiegészítő, pontosító részletszabályokat.
A Ptk. a korábbi kódexeknél részletesebben szabályozza a bizományos önszerződési jogának gyakorlását. A Ptk. hangsúlyozza, hogy a bizományos belépése esetén is köteles a szerződést a megbízóra legkedvezőbb feltételek mellett megkötni.[31] Nem adhat el a bizományos drágábban a megbízónak, mint amennyiért ugyanolyan minőségű árut mástól megszerezhetne, és nem veheti meg olcsóbban a megbízó termékét annál, amit más fizetne érte.
A bizományos az elszámolás keretében köteles a megbízót tájékoztatni, ha az adásvételi szerződést a megbízóval maga kötötte meg.[32]
- 150/151 -
Értelmezésre szorul az az új szabály, mely szerint "Egyebekben a bizományos belépése esetén a megbízó és a bizományos jogviszonyára az adásvételi szerződés szabályait kell alkalmazni."[33] A jogalkotó nyilván azt a tipikus helyzetet tartotta szem előtt, hogy a bizományosnak adásvételi szerződést kell kötnie, így önszerződés esetén is adásvételi szerződés jön létre. A bizományos azonban nemcsak adásvételi szerződést köthet, hanem más típusú szerződést is. Ez a lehetőség nem csak a bizományos és a harmadik személy tekintetében áll fönn. A belépési jog gyakorlásával a megbízó és a bizományos között létrejövő szerződés is lehet más típusú, mint az adásvétel. Ilyenkor a bizományos által kötött adásvételtől eltérő típusú szerződésre éppen nem az adásvétel szabályai lesznek irányadóak.
A kereskedőknek a biztonságos ügyletkötés érdekében azonos, vagy legalábbis szemléletében hasonló szerződési joganyagra volt szükségük. A kereskedelmi kapcsolatban állók - kezdetben jelentősen különböző - joganyaga az évszázadok során sokat közelített egymáshoz. Az egymással szoros és intenzív kereskedelmi kapcsolatot ápoló területeken - így Észak-Itáliában és a Hanza-városokban - egységes szokásjog alakult ki, amely a többi szokásjogtól elkülönült.
A 18. század végén, majd a 19. században a kereskedőkre vonatkozó szabályokat és az üzleti élet jogügyleteinek a normáit kódexekbe foglalták.[34] A kereskedelmi törvénykönyvek szabályai nem csak újonnan megfogalmazott rendelkezéseket rögzítettek, hanem a korábbi szokásjoggal tartalmilag azonos normákat is. Miközben a kódexek változatlan tartalommal, vagy némileg korszerűsítve átveszik a korábbi szokásjog normákat, a kodifikált kereskedelmi jog nem nélkülözi a szokásokra utalást sem. A Kt. nem kívánta
- 151/152 -
kiszorítani a szokásokat. A szokások komoly jogforrási szerepet kaptak még egy olyan szerződéstípus kapcsán is, mint a bizomány, amelyre törvényi szabályok is vonatkoztak.
A Kt. által a bizományi ügyletre vonatkozó szokások körén belül megkülönböztethetünk általános érvényű és helyi szokásokat, utóbbin belül pedig a helyszínek szerint differenciáltan "a teljesités helyén divatozó szokást" és helybeli szokást.
A Kt. általános követelményt tartalmaz a kereskedelmi szokások alkalmazására nézve. "A cselekvények és mulasztások jelentőségének és joghatályának megitélésénél tekintettel kell lenni a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokra és gyakorlatokra."[35]
Léteztek valamennyi szerződéstípusra - így a bizományra is - irányadó szokások.[36] Kifejezetten a bizomány kapcsán a Kt. négy tekintetben is utalt a szokásokra, konkrétan a helybeli szokásra, az üzlet helyén divatozó kereskedelmi szokásra vagy a bizományos saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásra. Érdekes, hogy miközben a Kt. gyakran hivatkozik a teljesítés helyén divatozó kereskedelmi szokásra, a bizomány kapcsán nem említi a helyi szokásnak ezt a fajtáját.
A Kt. által a bizomány kapcsán hivatkozott szokások ismertetése helyett a jellemzőikre utalás kapcsán hivatkozunk rájuk a későbbiekben. Kiemeljük azonban azt, hogy a Kt. lehetővé tette azt, hogy a bizományost illető díj mértékét - a felek megállapodása helyett - a helybeli kereskedelmi szokás alapján állapítsák meg.[37]
A Kt.-ben említett szokás a norma alkalmazását tekintve jellemzően sorrendi kapcsolatban áll a törvényi szabállyal, de helyettesítheti is azt. Létezik továbbá a Kt.-ben egy speciális megoldás a kétféle norma kapcsolatára.
- 152/153 -
A Kt.-ben felhívott szokások minden fajtája elsőbbséget élvez a Kt.-ben rögzített jogi normához képest.
a) A szokás a felek megállapodásával egyenrangúan előzi meg a Kt.-ban rögzített szabályt. A Kt. a felek megállapodásával egy sorban említ sokfajta szokást, mint a törvényi rendelkezést megelőzően alkalmazandó normát. A bizományi szerződés tekintetében azonban csak egy példát találunk erre. A bizományost terhelő del credere felelősség tekintetében a felek megállapodásával egyenrangúan rendeli alkalmazni a szokást a Kt.[38]
b) A szokás csak a szerződő fél akaratát követően (annak hiányában) előzi meg a Kt. szabályát.
Abban a tekintetben, hogy a bizományos hitelezhet-e a vele szerződő félnek, a bizományos kénytelen volt magatartását háromféle normához[39] igazítani:
• a megbízó utasításához, amely tiltja számára a hitelezést,
• utasítás hiányában az üzlet helyén divatozó olyan kereskedelmi szokáshoz, amely engedi a hitelezést és végül
• utasítás és az üzlet helyén divatozó - a hitelezést megengedő - kereskedelmi szokás hiányában a hitelezést tiltó Kt.-beli szabályhoz.
A szokás helyettesíti a jogszabályt olyan esetekben, amikor a Kt. nem is tartalmaz normát. Időnként ezt a Kt. konkrét helyzetekben is deklarálja. Példaként hozható fel az az eset, amikor a bizományossal szerződő fél nem teljesíti kötelezettségét. A Kt. valójában nem mondja ki a bizományos felelősségét, csupán rögzíti azt, hogy a felelősség csak a felek meg-
- 153/154 -
állapodása vagy a helyi szokás alapján terheli a bizományost.[40] A Kt. 376. §-ának csak az a funkciója, hogy meghatározza azt, hogy a bizományos milyen felelősséget vállalhat magára, vagy milyen tartalma lehet az adós kötelezettségeiért a bizományost felelősséggel terhelő helyi szokásnak.
Különleges esete a szokás és a Kt. rendelkezés kapcsolatának, amikor a szokás feltételként szerepel. Erre találunk példát az eladási bizománynak a bizományosnak nem felróható meghiúsulása során. Ilyenkor, a bizományos "az áru visszaadásakor dijt követelhet, a mennyiben ezt a helybeli kereskedelmi szokás megengedi."[41] Az eset sok tekintetben hasonló az előző pontban bemutatotthoz. Különbséget jelent azonban, hogy az előző pontban bemutatott - törvényt helyettesítő - szokás felelősséggel terheli a bizományost, míg a - most ismertetett - törvényi szabály feltételeként szereplő szokás csak megengedi a díj igénylését, de nem írja elő a díjigényt, amit a Kt. rögzít.
A Kt.-hoz hasonlóan a Ptk. tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az üzleti szokások általában, valamennyi szerződéstípus esetén, így a bizomány kapcsán is figyelembe veendők (Ptk. 6:63. §) - bár csak a szerződés tartalmaként. A Kt.-hoz hasonlóan a Ptk. is sokféle speciális helyzetben tekint irányadóak bizonyos szokásokat, így a teljesítésre vonatkozó egyes szabályok tekintetében és a bizománytól különböző egyes szerződéstípusokra vonatkozó normák körében.
- 154/155 -
a) Újdonságot jelent a Kt.-hez képest az, hogy a Ptk. a szerződő felek korábbi magatartását is irányadónak tekinti: egyrészt a felek által korábban alkalmazott szokásokat, másfelől korábbi gyakorlataikat.
b) A speciális helyzetben irányadóak szokások tekintetében különbség, hogy
• a Ptk. szerint az ellenérték mértékében a feleknek meg kell állapodni, a helyben szokott mérték - ha van is - nem pótolja a felek konszenzusát,[42]
• a Ptk. - a Kt.-val ellentétben[43] - a felelősségi és helytállási kérdéseket mindig maga rendezi, a szokásokat nem engedi érvényesülni.
A Kt. több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek nem kerültek be a Ptk.-ba, noha némelyikük mai nézőpont alapján is indokoltan szerepelhetne egy kódexben. A bizományos jogaira és kötelezettségeire, felelősségére vonatkozó szabályok a Ptk.-ban kiegészíthetők lennének az alábbi felsorolásban szereplő rendelkezésekkel.
A Kt. szerint "A megbizó köteles a bizományosnak mindazt megtériteni, mit ez az ügyletre készpénzben kiadott, vagy arra szükségkép vagy hasznosan forditott. Ez azon esetre is áll, ha a bizományos saját raktárait, fuvarozási eszközeit vagy saját munkásait használja."[44] Ilyen szabály hiányában ma a megbízó és a bizományos a szerződésben kénytelen rendelkezni a költségekről. Olcsóbbá és gyorsabbá tehetné a szerződéskötést, ha a Ptk. is tartalmazna a Kt. költségviselési szabályához hasonló rendelkezést, így a kérdésről csak akkor kellene a feleknek tárgyalniuk, ha el kívánnak térni a - felek számára általában elfogadható - törvényi megoldástól.
- 155/156 -
Figyelemfelhívó szerepe miatt lehetne hasznos a Ptk.-ban a Kt. alábbi rendelkezéséhez hasonló szabály: "Ha a bizományos a szerződő fél kötelezettségeiért jótállást vállalt (star de credere), ezért külön dijt igényelhet."[45] Értelemszerűen nem a jótállás, hanem a helytállás kifejezést kellene alkalmazni. A feleknek egy ilyen törvényi rendelkezés esetén is tárgyalni kellene a del credere helytállás ellenértékéről, de világosabban elkülönülne a bizományos kétféle szolgáltatása és az, hogy a szerződés sikeres megkötésén túl a biztosítási jellegű szolgáltatásért külön díjazás jár.
A Kt. úgy rendelkezett, hogy a bizományos - bizonyos feltételek mellett -"a megszerzendő árúkat eladóként maga szolgáltathatja, a bizományba átvett árúkat pedig vevőként maga megtarthatja" és a "dijt, továbbá a rendszerint felmerülő bizományi költségeket ily esetben is felszámithatja.[46] Azt, hogy a bizományost belépése esetén is megilleti a díj, mindhárom kódex tartalmazza. Ebből arra lehet következtetni, hogy a magasabb díj is megilleti őt, amennyiben a bizományos magára vállalja a vele szerződés fél szerződésszegésének kockázatát, annak ellenére, hogy ő maga teljesíti a szerződést. Ennek egyértelművé tételét azonban célszerűnek látnám. Szintén hasznos lenne annak egyértelmű rögzítése, hogy a bizományos önszerződés esetén is igényt tarthat költségeinek megtérítésére. Értelemszerűen mindkét szabály diszpozitív lenne, tehát azoktól a felek egyező akarattal eltérhetnének.
Volna szerepe annak a Kt. szabálynak, amely szerint a bizományost zálogjog illeti a bizományi árukra nézve. "A bizományost a bizományi árúkra nézve, a mennyiben azok még birtokában vannak, vagy a mennyiben azok felett átalában, különösen pedig hajóselismervények, rakjegyek vagy közraktári jegyek által rendelkezhetik, zálogjog illeti a bizományi ügyletre forditott költségek, a bizományi dijak, előlegek, kölcsönök és az elvállalt váltói és egyéb kötelezettségek, nemkülönben a folyó számlán alapuló és a bizományból származó követelések erejéig."[47] Egy ilyen zálogjog biztosítékot
- 156/157 -
jelentene[48] a bizományos számára akkor, ha a megbízó nem akarná, vagy nem tudná teljesíteni fizetési kötelezettségeit. "E zálogjog alapján, mely a megbizó ellen időközben elrendelt csőd esetében is hatályos, a bizományos magát érintett követeléseire nézve, a megbizó vagy ennek hitelezői előtti elsőbbséggel, elégitheti ki. Ugyanez áll a bizományi ügyletből eredő s még künlevő követelésekre nézve is."[49]
Van átfedés a megbízással mint a bizományra mögöttes szabályként irányadó 6:277. §-ban foglaltakkal, mely szerint a megbízottat törvényes zálogjog illeti. A megbízott zálogjoga azonban csak a díj és költségek biztosítását szolgálja, és csak a megbízó vagyontárgyain áll fenn. A Kt. szabályának Ptk.-ba beépítése tehát valamivel szélesebb körben adna védelmet a bizományosnak.
Érdekes módon már a rPtk. szélesebb körű védelmet biztosított a megbízónak, mint a Kereskedelmi törvény. A rPtk. kiterjesztette a megbízó védelmét egyrészt a bizományos által megvett dolgokra, másrészt a bizományoshoz befolyt pénzeszközökre is, a pénzeszközök tekintetében feltételekkel.[50] Ugyanezt a lépést egyik Ptk. sem tette meg a bizományos érdekében. Helyteleníthető, hogy a jogalkotó nem egyformán kezeli a szerződő feleket hasonló helyzetekben.
Bizonyos esetekben szükség lenne arra, hogy a Ptk. felhatalmazza a bizományost az áru értékesítésére. A Kt. több helyzetben is eladási joggal ruházta fel a bizományost az adásvétel kapcsán a Kt. 347. §-ában rögzített eljárás szerint: "A bizományos az árú mibenlétét szakértői szemle utján megállapithatja s azt, ha megromlásnak van kitéve és a halasztás veszélylyel jár, a 347. § értelmében eladhatja."[51] "Ha az árúban oly változás történik, mely miatt az értéktelenné válhatnék, a mennyiben a megbizó utasitását időrövidség miatt kikérni nem lehet, vagy ha ez utasitásával késik, - a bizományos az árút a 347. § határozata szerint eladhatja. Ugyanezt teheti a bizományos
- 157/158 -
minden oly esetben, midőn a megbizó, habár erre a dolog természete szerint kötelezve volna, az áru iránt nem rendelkezik."[52]
Érdekes módon a fuvarozásra vonatkozó fejezetben a Ptk. tartalmaz hasonló szabályokat,[53] amelyek bizomány esetén is indokoltak lennének.
A Kt. rögzítette a bizományos főbb kötelezettségeit: "A bizományos az ügyletet a rendes kereskedő gondosságával, a megbizó érdekeinek megfelelőleg s a megbizás értelmében köteles ellátni; tartozik továbbá a megbizót a szükséghez képest tudósitani, s őt különösen a megbizás teljesitéséről haladéktalanul értesiteni; kötelességében áll végre a megbizónak az ügyletről számolni, s irányában azt, mit az ügylet alapján követelhet, teljesiteni."[54]
"Ha az árún, mely a bizományosnak beküldetett, az átvételkor külsőleg felismerhető sérülések vagy hiányok mutatkoznak, a bizományos különbeni kártérités terhe alatt a megbizó érdekeit a szállitmányozó vagy fuvarozó ellenében megóvni, az áru mibenlétének igazolására szolgáló bizonyitékokról gondoskodni, s erről a megbizót azonnal értesiteni tartozik."[55] A felek közötti együttműködési kötelezettségből valószínűleg levezethető lenne az, hogy a szállítmányozóval, fuvarozóval szemben tanúsítandó magatartások a bizományos kötelezettségét képezik, de ezek egyértelmű rögzítése csökkenthetné a jogvitákat.
A bizományost felelősség terhelte a Kt. alapján az ügylet teljesítése során az áruban keletkezett károkért: "A bizományos a gondviselése alatt levő árúban történt kárért felelősséggel tartozik, a mennyiben igazolni nem
- 158/159 -
képes, hogy a kár rendes kereskedő gondosságával elháritható nem volt."[56] Az idézett szabály alapján a bizományosnak főszabályként meg kellett térítenie az olyan károkat is, amelyeket nem ő okozott.
Jelenleg a bizományos csak akkor tartozna felelősséggel a bizomány kapcsán a birtokába kerülő dolgokban bekövetkezett kárért, ha azokat ő okozta és nem tudja magát kimenteni. A más magatartásával okozati összefüggésben bekövetkező károk megtérítésére - bizonyos körben - ma is indokolt lenne kötelezni a bizományost. Egy ilyen rendelkezés felelősségi szabály lenne, ha a bizományost mulasztás terheli a kármegelőzés, kárenyhítés terén. Ilyen felróható magatartás nélkül a kár megtérítésének kötelezettsége helytállási szabályként is indokolt volna. Szállodai letét kapcsán a Ptk. hatályos szabályai is tartalmaznak hasonló rendelkezést.[57]
Lenne funkciója a hatályos Ptk.-ban a Kt. alábbi rendelkezésének: "A mennyiben a bizományos a megbizás teljesitését tárgyazó tudósitással egyidejüleg vevő- vagy eladóként egy harmadik személyt meg nem nevez, a megbizó vevőnek, illetőleg eladónak a bizományost tekintheti."[58]
Hatályos jogunk nem tulajdonít fontosságot annak sem, hogy a bizomány révén titokban tartható a bizományossal szerződést kötő - eladó, vevő, vagy nem adásvételi szerződés esetén a partner - személye. Ezt a titoktartási funkciót terjeszthetné ki a Kt. szabályának alkalmazása.
A tanulmány - röviden kitérve az előzményekre - felhívta a figyelmet arra, hogy a Kt. a magyar jogban első alkalommal szabályozta átfogóan - a vételi bizományra is kiterjedően - a bizományt. A Kt. érdeme, hogy a rPtk. hatályba lépéséig a gyakorlat igényeit kielégítő módon, kellő részletességgel rendezte a bizomány kapcsán felmerülő kérdéseket. A szerző érzékeltette a bizományhoz kapcsolódó szokások szerepét a Kt.-ben és a Ptk.-ban. A bizomány Kt.-ben rögzített számos normája újabb kódexekbe beépítve tovább szolgálta a joggyakorlatot, mivel a szabályok egy részét átvette a rPtk., sőt a Ptk. is. A tanulmány kiemelte a leginkább időtálló,
- 159/160 -
mind a rPtk.-ban, mind a Ptk.-ban is megtalálható rendelkezéseket, külön szólt a rPtk. megalkotásakor kisebb módosításokkal a kódexbe beépített normákról.
Figyelemre méltó az, hogy a 21. század elején van értelme a frissen hatályba lépett és egy másfél évszázados kódex rendelkezéseit összevetni. Annak ellenére, hogy a törvénykönyvek megalkotása között sok idő telt el, és jelentősen változott a gazdasági környezet, számos hasonlóságot találunk egyfelől a Kt., másfelől régi Ptk. között, illetve a Kt. és a hatályos Ptk. között. A Kt. magas színvonalát jelzi az, hogy a jogfolytonosságot mutató rendelkezéseken túl a Ptk. a Kt. több olyan rendelkezését is tartalmazza, amelyek a rPtk. idején feledésbe merültek. A szerző további olyan szabályokat is idéz, amelyek beépítése indokolt lett volna, és amelyek alkalmazására a szerző felhívja a bizományi ügyekben eljáró bírák figyelmét. ■
JEGYZETEK
[1] A Kt. szövegének bemutatása során megőriztük az eredeti helyesírási szabályokat.
[2] Az rPtk. tervezetének 507-513. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás. In: A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1959, 397.
[3] A változások zöme a 2013. évi Ptk.-ba is bekerült később.
[4] Kt. 374. §, rPtk. 509. § (3) bek., Ptk. 6:282. § (3) bek.
[5] Kt. 374. §
[6] Az 1959. évi Ptk. 509. § (3) bekezdése és a 2013. évi Ptk. 6:282. § (3) bekezdése azonos szöveget tartalmaz.
[7] rPtk. 508. § (2) bek., Ptk. 6:286. § (2) bek.
[8] rPtk. 508. § (3) bek., Ptk. 6:286. § (3) bek.
[9] rPtk. 508. § (3) bek., Ptk. 6:286. § (3) bek.
[10] Kt. 370. §
[11] Kt. 368. §, rPtk. 507. §, Ptk. 6:281. §
[12] Kt. 368. §, rPtk. 509. § (1) bek., Ptk. 6:282. § (1) bek. A Kt. még hozzátette az egyértelműség kedvéért, hogy "Ha az ügylet a megbizó határozott kivánságához képest, ennek nevében köttetik, az nem bizománynak, hanem megbizásnak tekintetik." (Kt. 368. §)
[13] Kt. 381. §, rPtk. 510. § (2) bek., Ptk. 6:285. § (4) bek.
[14] Kt. 378. §, rPtk. 508. § (1) bek., Ptk. 6:286. § (1) bek.
[15] Nem találtam nyomát annak, hogy az új Ptk. előkészítése során a Kt.-re oly módon tekintettek volna előzményként, ahogy azt az első társasági törvény megalkotásakor tették. A közel 140 év jelentős idő, emiatt eleve nem is volt várható, hogy sok olyan rendelkezést találtak volna a Kt.-ben, amely - akár kissé változtatott formában - megalapozottan kerülhetett volna be az új kódexbe. Azt is láthattuk, hogy az 1959. évi Ptk. megalkotásakor már átvettek bizonyos szabályokat a Kt.-ből, így ezekkel kapcsolatban a rPtk.-ra lehetett hivatkozni. E körülmények ellenére sajnálatosnak tartom, hogy a kodifikáció során nem hangsúlyozták azt, hogy az új kódex épít a Kereskedelmi törvényre. Ezt azért is hiányolom, mert a Ptk. monista szemléletű, azaz nem csupán a magánszféra szerződéseinek, hanem az üzleti kapcsolatok jogügyleteinek is szabályozója kívánt lenni. Ebben a részben a rPtk. nem tekinthető előképnek, így a vállalkozások egymás közötti szerződései tekintetében indokolt lett volna hangsúlyosan figyelembe venni a Kt.-t, mint egyetlen hazai szabályozási mintát. Azt viszont örömmel tapasztalom, hogy néhány olyan szabály is megjelent a Ptk.-ban, amelyek már a Kt.-ben is szerepeltek.
[16] Kt. 376. §, rPtk. 509. § (2) bek., Ptk. 6:282. § (2) bek.
[17] A T7971 javaslat miniszteri indokolásának a bizományost terhelő del credere szabályok változását magyarázó 3. pontja.
[18] Kt. 381. §, rPtk. 510. § (1) bek., Ptk. 6:285. § (1) bek.
[19] Tőzsdei vagy piaczi árral bíró árúk, váltók, értékpapírok esetén a bizományos igazolni tartozott azt, hogy megtartotta a teljesítéskor jegyzett tőzsdei vagy piaczi árt (Kt. 381. §).
[20] Ha a bizomány tárgyát tőzsdei vagy piaczi árral biró árúk, váltók vagy értékpapirok vétele vagy eladása képezi, a bizományos, feltéve, hogy megbizója másként nem rendelkezett, a megszerzendő árúkat eladóként maga szolgáltathatja, a bizományba átvett árúkat pedig vevőként maga megtarthatja. (Kt. 381. §)
[22] A T7971 javaslat miniszteri indokolásának 6. pontja. A szövegben szereplő "hatályos" jog az rPtk. rendelkezéseire utal.
[23] Ptk. 6:286. § (3) bek. második mondat.
[24] A T7971 javaslat miniszteri indokolásának 1. pontjában a Ptk. megjelölés értelemszerűen a rPtk.-t jelenti.
[25] Kt. 377. §, rPtk. 511. § (1) bek., Ptk. 6:284. §
[26] A T7971 javaslat miniszteri indokolásának 4. pontja.
[28] Ptk. 6:283. § [Tulajdonszerzés].
(1) Vételi bizomány esetén a bizományos a szerződés teljesítése során megszerzett ingó dolog tulajdonjogát az elszámolás során ruházza át a megbízóra.
(2) Eladási bizomány esetén a bizományos jogosult a megbízó tulajdonjogában álló ingó dolog tulajdonjogának az átruházására.
[29] A T7971 javaslat miniszteri indokolásának 2. pontja, amely az ingatlanra vonatkozó szerződés semmisségére vonatkozik.
[30] A T7971 javaslat miniszteri indokolásának 2. pontja. Értelemszerűen a rPtk.-ra vonatkoznak a Ptk. miniszteri indokolásában a Ptk.-ra vonatkozó megjegyzések.
[33] Ptk. 6:285. § (4) bek. második mondat.
[34] A nemzetállamok szintjén korszerű, írásban rögzített szabályok befolyásoló hatása váltotta fel. Egyes országokban a francia Code de Commerce, másokban a német Handelsgesetzbuch vált mintává. A francia és a német jogfejlesztés - a szokásjogi szabályozás révén megvalósult közös szabályokhoz képest - eltérő irányban korszerűsítette az ügyletkötés gazdasági joganyagát.
[35] Kt. 267. §
[36] Ezek bemutatását mellőzzük, csupán megjegyezve, hogy ezek is érintik a bizományos jogállását olyan esetben, amikor az általa megkötendő ügyletre vonatkoznak.
[37] E mellett a bizományos az ügylet után bizományi dijt követelhet, mely határozott megállapodás hiányában a helybeli kereskedelmi szokásnak megfelelőleg állapittatik meg. (Kt. 377. §)
[38] A bizományos a vele szerződő fél fizetési, vagy egyéb kötelezettségeiért egyenes adósként felelősséggel tartozik, ha ezt elvállalta, vagy ha a felelősség őt a saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásnál fogva terheli. (Kt. 376. §)
[39] Ha a bizományos a megbizó beleegyezése nélkül harmadik személyeknek előlegez vagy hitelez, ezt saját veszélyére teszi. A mennyiben azonban a vételár hitelezése az üzlet helyén divatozó kereskedelmi szokás által igazolható, erre a bizományos is fel van jogositva, feltéve, hogy megbizójától ellenkező utasitást nem kapott. (Kt. 375. §)
[40] A bizományos a vele szerződő fél fizetési, vagy egyéb kötelezettségeiért egyenes adósként felelősséggel tartozik, ha ezt elvállalta, vagy ha a felelősség őt a saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásnál fogva terheli. (Kt. 376. §)
[41] Eladási bizománynál azonban, ha az ügylet a bizományos hibáján kivül nem volt foganatositható, ez az áru visszaadásakor dijt követelhet, a mennyiben ezt a helybeli kereskedelmi szokás megengedi. (Kt. 377. §)
[42] A piaci árat is ki kell kötni.
[43] Kt. 376. §
[44] Kt. 377. §
[45] del credere Kt. 377. §
[46] Kt. 381. § 3. mondat.
[47] Kt. 379. §
[48] A Kt. kifejezetten rögzítette azt, hogy "Ha a megbizó az előbbeni §-ban érintett kötelezettségeknek kellő időben eleget nem tesz, a bizományosnak jogában áll magát a zálogtárgyakból a 305. és 307. § határozatai szerint kielégiteni." (Kt. 380. §)
[49] Kt. 379. §
[50] Az 1959. évi Ptk. 509. § (3) bekezdése és a 2013. évi Ptk. 6:282. § (3) bekezdése azonos szöveget tartalmaz.
[51] Kt. 371. § második mondat.
[52] Kt. 372. §
[54] Kt. 369. § első mondat.
[55] Kt. 371. § első mondat.
[56] Kt. 373. §
[58] Kt. 381. § 4. mondat.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár (KRE ÁJK).
Visszaugrás
