E tanulmány áttekinti a bürokráciacsökkentés utóbbi években történt lépéseit a környezeti igazgatásban, majd bemutatja, hogy a környezeti közérdek érvényesítése érdekében fellépni kívánó szereplők számára milyen eljárási lehetőségek maradtak e reformokat követően egy közigazgatási döntés vitatására azokban az esetekben, amikor a környezetvédelem szakmai szempontjait a döntés nem érvényesíti kellőképpen. A tanulmány ezt követően azokat a nehézségeket veszi számba, amelyek a közigazgatási per szakaszában adódnak a hatóság szakmai álláspontja helyességének vitatásával kapcsolatosan. E körben értékeli a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 80. §-a által a szakértő alkalmazására bevezetett új szabályokat és azok várható hatását a magánszemélyek perbeli bizonyítási lehetőségeire környezeti ügyekben.
Tárgyszavak: környezeti érdekek, jogorvoslat, hatósági integráció, szakhatósági közreműködés, szakértői bizonyítás
A jelen cikk Rozsnyai Krisztina, Hoffman István és Bencsik András vitaindító tanulmányában felvetett problémákra kíván reflektálni a környezetjogi jogérvényesítés kontextusában, különös tekintettel az általuk "jogvédelmi deficitként"[1] említett jelenség környezetjogi vetületeire, és a magánjogi jogérvényesítésnek e szektorban tapasztalható egyre szűkülő lehetőségeire. A szerző álláspontja szerint a bürokráciacsökkentés nevében az elmúlt években bevezetett szervezetrendszeri, eljárási és anyagi jogi közigazgatási reformok egy-egy újabb szöget ütöttek a környezeti közérdek kikényszerítésének koporsójába, amely folytán a hatósági működés feletti - sokszor tudo-
- 409/410 -
mányos-szakmai érvekre támaszkodó - bírói, társadalmi kontroll tere drasztikusan lecsökkent.
E tanulmány először áttekinti a bürokráciacsökkentés lépéseit a környezeti igazgatásban, és annak hatását a környezeti közérdek érvényesítése érdekében fellépni kívánó szereplők jogérvényesítési lehetőségeire (II.). Ezt követően bemutatja, hogy a különböző aktoroknak milyen eljárási lehetőségei maradtak a szervezetrendszeri és eljárási reformot követően a hatályos jogban egy közigazgatási döntés vitatására, illetve korrekciójának elérésére különösen azokban az esetekben, amikor a környezetvédelem szakmai szempontjait és jogi előírásait a meghozott döntés nem érvényesíti kellőképpen (III.). A tanulmány ezt követően azokat a nehézségeket veszi számba, amelyek a közigazgatási per szakaszában adódnak a hatóság szakmai álláspontja helyességének vitatásával kapcsolatosan (IV.). E körben értékeli a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 80. §-a által a szakértő alkalmazására bevezetett új szabályokat, és azok hatását a magánszemélyek perbeli bizonyítási lehetőségeire. A konklúzióban a tanulmány bemutatja, hogy a közigazgatási szervezeti és eljárásjogi változások eredményeként miként lett egyre nehezebb érvényesíteni a környezeti közérdekvédelmi szempontokat a környezet állapotára kiható közigazgatási döntésekkel szemben, ha a környezet- illetve természetvédelmi szempontokat a hatóság bármely okból kifolyólag elmulasztotta érvényesíteni (V.).
A környezetvédelmi igazgatás bürokráciacsökkentésének egyik igen fontos mérföldköve a korábban önálló szakigazgatási szervként működő környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (az ún. "zöldhatóságok") kormányhivatalokba való integrációja volt 2015-ben. Ennek eredményeként a felügyelőségek a megyei kormányhivatalok főosztályaként, helyenként osztályaként működnek tovább. Az államigazgatási szervezetátalakítás szükségszerűen hatott az eljárási szabályokra is, és alapvető jelleggel írta át a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére, illetve érvényesíthetőségére vonatkozó szabályokat a hatósági eljárásban. A felügyelőségek integrációjának szükségszerű eljárási következménye a felügyelőségek korábbi szakhatósági közreműködésének főszabály szerinti megszűnése volt. A hatályos jog szerinti integrált hatósági modellben a természet- és környezetvédelmi kérdéseket a kormányhivatal főszabály szerint szakhatósági közreműködés nélkül, saját eljárásában szakkérdésként vizsgálja.
Bár a szakhatósági közreműködés elvi lehetősége fennmaradt, azonban arra csak akkor van mód az integrációt követően, ha a döntést hozó hatóság nem a kormányhivatal. Mivel a hatósági eljárások túlnyomó többségében a kormányhivatal a hatáskör címzettje, az ilyen esetekben felmerülő környezet- és természetvédelmi kérdéseket a felügyelőség jogutódjaként eljáró kormányhivatali szervezeti egység szakkérdés keretében vizsgálja. A szakkérdésként való vizsgálat lényegesen átalakítja a környezet- és természetvédelmi szempontok hatósági figyelembevételének eljárási szabályait. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) szabályai szerint ugyanis a szakkérdésre adott válasz nem köti az eljáró hatóságot, és a válasz nem is képezi a hatóság döntésének kötelező tartalmi elemét. A korábbi környezeti, illetve természeti szempontok által diktált eljárási "vétójogot" jelentő, a döntés kötelező tartalmi elemét képező - és az érdemi döntés elleni fellebbezésben megtámadható - szakhatósági állásfoglalás helyett a reformot követően az ágazati törvények mindössze azt írták elő, hogy a hatóság nem járulhat hozzá a tervezett tevékenység elvégzéséhez, ha az környezeti elemet károsítana, vagy természeti területet veszélyeztetne vagy károsítana.[2]
A felügyelőségek integrációjának alkotmányosságát az Alkotmánybíróság is vizsgálta utólagos normakontroll eljárás keretében. A 4/2019. (III. 7.) AB határozatban (a továbbiakban: AB határozat) a szervezetrendszeri integrációt nem találta alkotmányellenesnek, azonban alkotmányos mulasztást és alkotmányos követelményt is megállapított az átalakítással kapcsolatban.[3] Egyrészt megállapította, hogy a felügyelőségek szervezetrendszeri integrációja a természet védelméről szóló törvény (a továbbiakban: Tvt.) és a környezet védelmének általános szabályairól 1995. évi LIII. törvény szóló (a továbbiakban: Kvt.) anyagi jogi előírásai folytán - amelyek értelmében "a hatóság a tervezett tevékenység elvégzéséhez nem járulhat hozzá, ha az környezeti elemet veszélyeztetne vagy károsítana" - nem történt visszalépés a jogszabályokkal biztosított védelmi szintben, mert a megszűnő szakhatósági állásfoglalás eljárási garanciáival egyenértékű az így biztosított anyagi jogi védelem. Ezzel kapcsolatban egy alkotmányos követelményt fogalmazott csak meg, amely szerint a hatósági hatáskör gyakorlója - azaz a kormányhivatal - döntéshozatala során nem rendelheti alá a természet- és környezetvédelmi célokat más, versengő érdekeknek.[4]
Az AB határozat okfejtése felveti azt az elvi jellegű kérdést, hogy a kieső eljárási garanciákat vajon képes-e érdemben pótolni egy ágazati anyagi jogi előírás. Bár az alkotmánybírósági döntés e kérdésre adandó igenlő válasz-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
