A kínzás tilalma ius cogens emberi jog, ugyanakkor a tilalmazott bánásmód nemzetközi és nemzeti bűncselekményként is jellemezhető. Fogalmának részletes meghatározása a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény (UNCAT) 1. cikkében található. Emellett a kínzás megelőzéséről és büntetéséről szóló Amerika-közi egyezmény (IACPPT) definiálta hasonlóan cizelláltan. Mint ismeretes, az Egyesült Államok távol tartotta magát a regionális emberi jogi egyezményektől , míg az ENSZ kínzás elleni egyezményét fenntartásokkal, de ratifikálta. Ugyanakkor az UNCAT-ben meghatározott fogalmat jóval szűkebben értelmezik, ebből pedig számos dilemma adódik. Ez nemcsak a jogsértések ellenőrzésére és megelőzésére alkalmazott metódus tekintetében problémás, de a nemzetközi közjog kötelező erejének és kikényszeríthetőségének korlátozott voltára is rávilágít.
The prohibition of torture is a ius cogens human right. Moreover, torture can also be described as an international and national criminal act. The most detailed formulation of the concept of torture is laid down in Article 1 of the Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (UNCAT). Torture is also defined by the Inter-American Convention to Prevent and Punish Torture (IACPPT) with a similarly detailed description. As it is commonly known, the United States is not a member of any of the regional human rights conventions while ratifying the UNCAT with reservations. At the same time, several dilemmas arise from narrow interpretations. Not only in terms of the methodology applied to survey and prevent infringements but the limited binding force and enforceability of public international law.
Tárgyszavak: ius cogens, emberi jogok, kínzás tilalma, USA, fenntartások, nemzetközi jog
A kínzás tilalma az általános nemzetközi jog ius cogens, vagyis peremptorikus normájává vált. Ezen státuszát a nemzetközi joggyakorlatban mérföldkőnek számító, a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék (ICTY, a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék, a továbbiakban: Jugoszlávia Nemzetközi Törvényszék) Furundžija-döntése erősítette meg. A nevezett ügyben[1] a Törvényszék kijelentette, hogy "a nemzetközi humanitárius jogi szabályzás a kínzás elleni tilalmat abszolút jogként ismeri el: ellentmondást nem tűrő, ius cogens normaként, mely erga omnes kötelezettségeket keletkeztet".[2]
A kínzás tilalma tehát egyrészt ius cogens emberi jog, másrészt az emberi jogi rendszert összefogó abszolút jognak, az emberi méltósághoz való jognak leglényegesebb eleme, így minden alapvető jelentőségű emberi jogi egyezmény tartalmazza. A kínzást és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést mind egyetemes szinten az ENSZ egyezményei, mind pedig regionális szinten az egyes kontinensekre kiterjedő hatállyal, illetve a speciálisan e tárggyal foglalkozó egyezmények is tiltják.[3] Ezekben a dokumentumokban magas szintű védelmet biztosítanak a deliktummal szemben és jórészt az államok számára állapítanak meg kötelezettségeket.[4] Ezeken kívül a nemzetközi büntetőtörvényszékek statútumai ugyancsak tartalmazzák a kínzást mint bűncselekményt, mellyel leginkább a kínzás elkövetőinek mint magánszemélyeknek a felelősségre vonását irányozzák elő. Ilyen nemzetközi büntetőtörvényszékek a Jugoszlávia Nemzetközi Törvényszék és a Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék. Megszűnésükkel feladataikat az ENSZ Törvényszéki Mechanizmus vette át, a 2002 után elkövetett nemzetközi bűncselekményeket pedig az állandó Nemzetközi Büntetőbíróság bírálja el.[5]
A független és hatékony kínzásmegelőzési mechanizmusok létrejöttéhez leghatékonyabban az ENSZ 1984-ben elfogadott és 1987-ben hatályba lépett kínzás elleni egyezménye (United Nations Convention against Torture, a továbbiakban: UNCAT)[6] járult hozzá. Ezen egyezmény a 4. cikkében arra kötelezi a részes államokat, hogy a kínzás valamennyi cselekménye saját nemzeti büntetőjogukban is súlyos deliktumnak minősüljön, így a kínzás mind nemzetközi, mind nemzeti bűncselekményként is büntetendő.
Ehhez kapcsolódóan megjegyzem - és ez a későbbiekben különösen fontos lesz -, hogy miután az UNCAT nem írja elő, hogy a részes államok pontosan milyen módon hajtsák végre a 4. cikkben meghatározott kötelezettségüket, ezért például az Amerikai Egyesült Államok a 6.
- 234/235 -
CAT[7]-jelentésében[8] külön kiemelte, hogy az USA-ban a saját joga szerint büntetendő az UNCAT-ban meghatározott valamennyi kínzás, azzal, hogy továbbra is fenntartják álláspontjukat ezen egyezményre vonatkozó valamennyi fenntartásukra, értelmezésükre tekintettel.
A kínzásnak bűncselekmény jellege miatt alapvetően három típusát különíthetjük el: a kínzást mint a nemzetközi szokásjogban létező önálló bűncselekményt, a kínzást mint háborús bűncselekményt a genfi egyezmények értelmében (lásd a közös 3. cikket), valamint a kínzást mint emberiesség elleni bűncselekményt.[9]
Maga a kínzás leginkább az egyenlőtlen, aszimmetrikus viszonyokban értelmezhető, legfőképpen a hivatali személyek önkényének való kilátástalan kiszolgáltatottság állapotát jelenti, a reménytelen tehetetlenséget mások túlerejével szemben.[10] Ekképpen fogalmazza meg az UNCAT, az Amerikai Államok Szervezetén (a továbbiakban: OAS) belül létrehozott Amerika-közi Egyezmény (Inter-American Convention to Prevent and Punish Torture, a továbbiakban: IACPPT), illetve az egyes államok büntetőtörvényei is, hangsúlyozva a büntetés céljából közfeladatot ellátó vagy hivatalos minőségben eljáró személy ösztönzését vagy hozzájárulását, vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítését. Ez a kontextus leginkább a büntetésvégrehajtó intézetekben és a nyomozóhatóságoknál áll fenn (lásd a "vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítését"). Így a kínzás tilalmának megsértése főképp a fogva tartással, annak körülményeivel kapcsolatos ügyekben tapasztalható mindennapi szinten. A fogva tartás pontos definícióját az UNCAT fakultatív jegyzőkönyve, az Optional Protocol to the Convention against Torture (a továbbiakban: OPCAT)[11] tartalmazza, mely az ENSZ egyezmény 2006. június 22-én hatályba lépett fakultatív jegyzőkönyve.[12] Éppen ezért kell elsőként az államhatalom szerepét és felelősségének kérdését tárgyalnunk.
Jelen tanulmány alapvetően három részre tagolódik. Az első rész a kínzás és a rossz bánásmód (ill-treatment) tartalmát tárgyalja, és a meghatározásukból fakadó neuralgikus pontokat veszi sorra. Ennek során elengedhetetlennek tartom, hogy a tilalmazott bánásmódok fogalmi meghatározásával összefüggésben röviden kitérjek a vonatkozó nemzetközi bírósági esetjog elemzésére és összehasonlítására is. Az írás a fogalmi anomáliáktól jut el az Amerikai Egyesült Államok UNCAT-hoz fűzött fenntartásaihoz. Ez utóbbival kapcsolatban a legfőbb probléma, hogy az USA megszorítóértelmezést tulajdonít a tilalmazott bánásmódoknak. Mindez rávilágít a nemzetközi közjog kötelező erejének, kikényszeríthetőségének korlátozott voltára is, szem előtt tartva, hogy az USA az UNCAT-ot fenntartásokkal, de ratifikálta, ám a kínzás megelőzéséről és büntetéséről szóló IACPPT-hez már nem csatlakozott (sőt távolmaradt a regionális emberi jogi tárgyú egyezményektől is). Végül az írás a jogsértések ellenőrzésének módszereit ismerteti. Ez a rész tartalmazza a beszámoltatási rendszerek különbségeit és az ezekből adódó további problémákat is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
