Habár a határigazgatási és belső biztonsági célú információs rendszerek alapvető célja a vízum-, a határforgalom-ellenőrzést végző, a menekültügyi és a migrációs hatóságok támogatása, azonban bűnüldözési célból történő alkalmazásuknak is kiemelkedő szerepe lehet. Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a jelenleg már működő, továbbá a közeljövőben működésbe lépő, elsődlegesen határigazgatási célú uniós információs rendszerekben tárolt adatokhoz az egyes tagállamok bűnüldöző hatóságai milyen feltételek mellett és bűncselekmények esetén férhetnek hozzá annak érdekében, hogy munkájukat a lehető leghatékonyabban tudják végezni. A kutatás keretében az alábbi centralizált struktúrájú rendszerek vizsgálatára került sor: Vízuminformációs rendszer (VIS), Eurodac, Határregisztrációs rendszer (EES), Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS). Habár teljes mértékben ebbe a körbe sorolandó, azonban - a terjedelmi korátokra tekintettel - kizárólag néhány gondolat erejéig kerül megemlítésére a Schengeni Információs Rendszer (SIS), amely jelenleg is "a legnagyobb és a legszélesebb körben használt, bevándorlással és bűnüldözéssel kapcsolatos információcserére szolgáló platform"[1]. Végül pedig az utasnyilvántartási adatállomány bűnüldözési célú alkalmazhatóságának feltételrendszere kerül bemutatásra.
Tételes vizsgálatukat megelőzően szükséges megjegyezni, hogy az információs rendszereknek a tanulmányban is szereplő architektúrájának a kialakítását az teszi indokolttá, hogy habár ezidáig már számos olyan uniós szintű információs rendszert hoztak létre, amelyek "a személyekre vonatkozó releváns információkkal látják el a határőröket és a rendőrtiszteket, azonban az uniós adatgazdálkodási struktúra nem tökéletes". Folyamatos igény merült fel a működésük fejlesztésére és tökéletesítésére. Ez pedig leginkább azzal magyarázható, hogy minden egyes információs rendszer meghatározott célkitűzéssel, jogalappal, felhasználói csoportokkal és intézményi háttérrel rendelkezik,[2] így együttesen rendkívül bonyolult, gyakran átláthatatlan egységet képeznek. Párhuzamos működésüket számos kritika érte. Így például, hogy az adott eszközök kizárólag egy meghatározott, korlátozott cél érdekében vehetők igénybe, különböző személyes adatok akár több különböző eszköz révén is gyűjthetők, azonban azok egy adott eszköz keretében csak korlátozott célra használhatók fel, illetve eltérő adatmegőrzési szabályok alkalmazandók, stb.[3] A lentebb bemutatásra kerülő struktúra többek között ezeket a hiányosságokat is hivatott orvosolni.
2004. június 8-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a vízuminformációs rendszer létrehozásáról szóló határozatot,[4] amelynek célja egy olyan centralizált architektúrán alapuló rendszer kidolgozása volt, amely biztosítja az engedéllyel rendelkező nemzeti hatóságok számára, hogy vízum adatokat rögzítsenek, illetve frissítsenek abban, továbbá elektronikus úton megtekintsék a rendszerben kezelt adatokat.[5] Tehát a tagállamok közötti vízumadatok cseréjének biztosítását szolgálja annak érdekében, hogy elősegítse a közös vízumpolitika végrehajtását, a konzuli együttműködést, továbbá a központi vízumhatóságok közötti konzultációt. Ez utóbbival pedig megkönnyítse a vízumkérelmezési eljárást, a csalás elleni küzdelmet, a külső határátkelőhelyeken és a tagállamok területén végzett ellenőrzéseket, megakadályozza a "vízum shoppingot", segítsen az olyan személyek azonosításában, akik esetleg nem, vagy már nem teljesítik a tagállamok területére történő beutazásra, az ott-tartózkodásra vagy letelepedésre vonatkozó feltételeket, továbbá hozzájáruljon a tagállamok belső biztonságát fenyegető veszélyek megelőzéséhez.[6]
A rendszer működését 2011-ben kezdte meg.[7] Célját, működőképességét, valamint feladatait az Európai Parlament és a Tanács 767/2008/EK rendelete, az ún. VIS-rendelet rögzíti, amely "megállapítja a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumkérelmekre és az azokhoz kapcsolódó határozatokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjének feltételeit és eljárásait, beleértve a vízum törlésére, visszavonására vagy meghosszabbítására vonatkozó határozatokat, az ilyen kérelmek és az ezekhez kapcsolódó határozatok megvizsgálásának megkönnyítése érdekében."[8] A rendelet külön meghatározza azon jogosultak körét, akik (1) a VIS-ben adatok rögzítésére, módosítására vagy törlésére jogosultak, illetve (2) VIS-hez az adatokba való betekintés céljából hozzáférési jogosultsággal rendelkeznek. Míg az első csoportba kizárólag a vízumhatóságok hivatalosan meghatalmazott alkalmazottjai tartoznak, addig a betekintési jogosultsággal rendelkező hatóságok tekintetében nem tartalmaz konkrét előírást.[9] Ezek vonatkozásában ugyanis az ellátandó feladatok körét határozza meg.[10] Minden tagállamnak ki kell jelölnie a hozzáférésre jogosult hatóságok körét, külön meghatározva, hogy az egyes hatóságok milyen célból dolgozhatják fel a VIS-ből elérhető adatokat.[11] A rendelet tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan is, hogy a tagállamok kijelölt hatóságai, illetve az Europol hogyan férhetnek hozzá a VIS-ben tárolt adatokhoz a terrorcselekmények vagy más súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése vagy kivizsgálása céljából.[12] Ebből a szempontból érdemes itt megemlíteni azt az adatkört, amelynek kezelésére a VIS keretében kerül sor. Ide sorolandók a kérelmezőre, az igényelt, a kiállított, a visszautasított, a törölt, a visszavont vagy a meghosszabbított vízumra vonatkozó alfanumerikus adatok, a kérelmező fényképe és ujjlenyomata, a korábbi kérelemfájlokhoz való összekapcsolás, továbbá ha a kérelmező csoportosan, vagy házastársával és/vagy gyermekeivel utazik, akkor az együtt utazók kérelemfájljai közötti összekapcsolás.[13]
A terrorcselekmények és egyéb súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása érdekében, betekintés céljából történő hozzáférés részletes szabályait a Tanács 2008/633/IB határozata tartalmazza,[14] amely természetesen meghatározza azt is, hogy mely bűncselekmények tartoznak ebbe a körbe.[15] A határozat alapján minden tagállamnak ki kellett jelölnie azon hatóságokat, amelyek hozzáférésre jogosultak, valamint a közvetlen hozzáférési pontokat, amelyeken keresztül a hozzáférés ténylegesen megvalósul.[16] Három feltételnek együttesen kell megfelelni, annak érdekében, hogy a kijelölt hatóságok hozzáférhessen a VIS-ben tárolt adatokhoz. Így (1) a hozzáférésnek szükségesnek kell lennie a terrorcselekmények vagy egyéb súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése vagy kivizsgálása céljából, (2) mindig az egyedi ügy alapján kell mérlegelni, tehát azt, hogy a hozzáférésre egy adott esetben van szükség, valamint (3) megalapozottan feltételezhető, hogy a hozzáférés hozzájárul terrorcselekmények vagy egyéb súlyos bűncselekmények valamelyikének a megelőzéséhez, felderítéséhez vagy kivizsgálásához.[17] Emellett a határozat ugyancsak deklarálja az Europol hozzáférési jogosultságát, valamint részletezi annak feltételeit is.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
