Az életünk, a munkánk, az egészséghez és az egészségügyi ellátórendszerhez való viszonyunk nagyban átrendeződött a koronavírus-járvány európai kitörése óta. A mindennapjaink meghatározóivá váltak a táv-, digitális, elektronikus, online szavak, amelyek az infokommunikációs forradalom újabb korszakát hozták. Kétség sem fér ugyanis ahhoz, hogy bár távmunka, távoktatás és távegészségügy is létezett már korábban, de a járványhelyzet okozta körülmények között ezek tömegessé válása sosem tapasztalt problémákat - és megoldásokat - hívott életre.
A telemedicina, - bár a 2010-es évektől léteztek hozzá kapcsolható elemek, már működő szolgáltatások és új szolgáltatások kiépítésére vonatkozó kezdeményezések a magyar egészségügyi ellátórendszerben -, 2020. tavaszáig nem számított általánosan bevett gyakorlatnak a magyar egészségügyi szolgáltatók körében.[1] A koronavírus-járvány előretörése azonban merőben új helyzetet generált és az egészségügyi működés újragondolását tette szükségessé. Ennek egyik eredményeként jelent meg az infokommunikációs technológia használatának fokozása, így például az e-receptekre vonatkozó könnyítések és a telemedicinális szolgáltatások szabályozása.[2]
Egy szélesebb körű telemedicina-kutatás részeként e tanulmányban elsősorban arra a kérdésre keresek választ, hogy mi tartozik a telemedicina fogalmi körébe, melyek a hozzá szorosan kapcsolódó koncepciók és melyek voltak ezek fejlődésének nagyobb lépcsőfokai.
A telemedicina (az angol telemedicine kifejezésből) szó a görög telos, távolság szó és a latin medicina, orvoslás szó (eredetije medicus, orvos) összetételéből ered, és jelentése távolból végzett orvoslás, tükörfordításként a magyar szakirodalomban a távorvoslás vagy a távgyógyászat is a telemedicina szinonimájaként használható. A telemedicinának
- 39/40 -
nincs egységesen elfogadott, jogi vagy szakirodalmi fogalma. Egy 2007-es tanulmány mintegy 107 különböző szakirodalmi definíciót talált.[3]
Álláspontom szerint, legtágabb értelemben a telemedicina mindazoknak a gyógyászati célú szolgáltatásoknak az összefoglaló neve, melyek orvos és orvos,[4] avagy orvos és beteg között, azok egyidejű fizikai jelenléte nélkül valósulnak meg. Az ilyen szolgáltatás létrejötte valamilyen információs és kommunikációs technológia, illetve távoli adatátviteli rendszer alkalmazását feltételezi a résztvevők között.[5]
Más definíciók a fenti fogalomhoz képest valamilyen irányban szűkítik a jelentéstartalmát, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Biofizikai és Sugárbiológiai Intézete által kiadott oktatási anyag szerint például "a telemedicina egy olyan informatikai és kommunikációs eszközökkel támogatott diagnosztikus vagy terápiás eljárás, amelyben az egészségügyi szakszemélyzet szükségszerű beteg melletti jelenlétét online elektronikus kapcsolaton keresztül távolról pótolják."[6] Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ egészségtudományi fogalomtára ezzel szinte azonos definíciót tartalmaz.[7] Véleményem szerint - bár napjainkban valóban az online kapcsolat használata a leggyakoribb - ezek a meghatározások indokolatlanul zárják ki a telemedicina köréből az offline eszközök (pl. telefon) használatát egészségügyi szolgáltatás nyújtása céljából, amelyeknek a telemedicina fejlődése szempontjából elvitathatatlan jelentőségük volt, és egyes betegcsoportok (pl. idősek) szempontjából a mai napig is különösen fontosak.
A telemedicinának számos részterülete különböztethető meg attól függően, hogy az infokommunikációs technológiát milyen egészségügyi szolgáltatás nyújtására használják fel. Ide tartozik a távkonzultáció, amely orvos és beteg közötti távoli egyeztetést tesz lehetővé, távkonzílium, amely az egészségügyi szakemberek (pl. orvos-orvos, orvos-ápoló, orvos-gyógyszerész) közötti eszmecserét szolgálja; a távdiagnosztika, amely szintén egészségügyi szakemberek között jön létre, de kifejezetten egy diagnózis felállítása céljából, tehát a diagnózis alapját adó vizsgálat végzője és a diagnózis felállítója fizikailag nem találkoznak egymással; a távmanipuláció távolról vezérelt vizsgálatot vagy beavatkozást jelent, melynek során az eljáró orvos távérzékelők segítségére támaszkodik; a távfelügyelet (telemonitoring) pedig a beteg távolból történő megfigyelését teszi lehetővé különböző adatoknak az egészségügyi dolgozók számára történő továbbítása útján. Ez utóbbi különösen jelentős területté válhat az elöregedő társadalmakban.[8]
- 40/41 -
A távgyógyászat a különböző orvosi szakterületeken különböző módokon és mértékben, különböző eszközök igénybevétele és fejlesztése útján alakult, így ma már külön szakirodalma és gyakorlata van például a teleradiológiának,[9] a teleneurológiának,[10] a telekardiológiának,[11] a távnőgyógyászatnak,[12] a telepszichiátriának,[13] a telepatológiának,[14] a távbőrgyógyászatnak (teledermatológia)[15] vagy épp a távsebészetnek.[16]
Műszaki oldalról a telemedicina számos megoldást használ, ilyen (1) az élő audiovizuális kommunikáció (videóhívás), amely valós idejű és interaktív, ennek során a résztvevők egyidejűleg vesznek részt a szolgáltatásban; (2) a store & forward típusú,[17] bizonyos adatok tárolásával és továbbításával járó kommunikáció (például e-mailben elküldött képek), amelyek esetében a résztvevők tipikusan nem egyidőben vesznek részt; illetve (3) a folyamatos távmegfigyelés esetén folyamatos vagy időszakos adattovábbítás.[18]
A telemedicina csupán egyetlen szegmense az infokommunikációs technológiák egészségügyi alkalmazásának. A telemedicina mellett olyan jelenségek bukkantak fel az elmúlt évtizedek során, mint a telehealth, az e-health vagy az m-health. Habár ezek kapcsolódnak a telemedicinához, mégis fontos megjegyezni a közöttük lévő különbségeket és elhatároló ismérveket.
A telemedicinához fogalmilag a telehealth vagy távegészségügy áll a legközelebb. Ez a távgyógyászatnál annyiban tágabb fogalom, hogy itt nem csupán a gyógyászati célú szol-
- 41/42 -
gáltatások tartoznak a hatókörébe, hanem mindenféle egészségügyi szolgáltatás. A távgyógyászat mellett beletartozik például a telecare vagy távgondoskodás, amely elsősorban az idősek és a fogyatékkal élők számára nyújtott gondozás távolról megvalósítható elemeit foglalja magába. A távegészségügy körébe tartozónak tekintik továbbá az egészségügyi oktatás és az egészségügyi adminisztráció telekommunikáció útján megvalósuló aktusait is.[19] Az elhatárolás a telemedicina és a telehealth között mégsem egyértelmű, és bár az világosnak tűnik, hogy a telehealth a telemedicinát magában foglaló tágabb kategória, az egyes részterületek (pl. az egészségügyi távoktatás és -képzés) helye tekintetében megoszlanak a vélemények.[20] Én a többségi álláspontot osztom, miszerint a távgyógyítás körébe a szűkebben vett, kifejezetten a gyógykezeléshez kapcsolódó szolgáltatások tartoznak, míg minden egyéb távegészségügyi szolgáltatás a telehealth tágabb fogalmi körében kap helyet. Így például a megelőző és egészségmegőrző szolgáltatások is, amelyeket egyébként a WHO a telemedicina fogalmába tartozóként értelmez.[21]
Az e-health elnevezés - amely valójában nem is orvosoktól, hanem marketing szakemberektől ered[22] - az internet egészségügyi szektorba való betörésével vált használatossá, és az interneten keresztül nyújtható egészségügyi ellátásokat tömöríti. 2001-ben, nem sokkal a fogalom orvosi szakirodalomba történt átszivárgását követően Eysenbach, egy neves orvosi szaklap szerkesztője a következőképpen definiálta: "az e-health egy olyan feltörekvő terület, amely az egészségügyi informatika, a közegészségügy és az üzleti élet metszéspontja, magába foglalja mindazokat a szolgáltatásokat és információkat, amelyeket az interneten vagy hasonló technológián keresztül nyújtanak vagy fejlesztenek tovább. Tágabb értelemben ez a kifejezés nem csupán a műszaki fejlődésre utal, hanem egy lelkiállapotra, gondolkodásmódra, hozzáállásra és elköteleződésre amellett a globális gondolkodás mellett, melynek célja az egészségügy fejlesztése lokálisan, regionálisan és világszerte az infokommunikációs eszközök segítségével."[23]
- 42/43 -
Bár a 2000-es évek elején, az e-health megjelenésével egyes szakértők a telemedicina végét jövendölték,[24] most, húsz évvel később megállapítható, hogy mindkét fogalom jelen van a szakirodalomban, az egészségpolitikában és a jogalkotásban egyaránt. Mindazonáltal érdemes tisztázni a közöttük lévő kapcsolat mibenlétét.
Nem értek egyet azokkal, akik szerint az e-health a telehealth-et és a telemedicinát egyaránt magába foglaló felettes kategória. Ehelyett azt gondolom, hogy az e-health az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának egy speciális platformját adja, ugyanakkor céljaiban a távgyógyászattal (gyógyászati célú) és a távegészségüggyel (egyéb egészségügyi célú szolgáltatások) konkurál. Ezáltal pedig nem egy tágabb kategória, hanem olyan független fogalom, amelynek van metszete mindkét korábban tárgyalt fogalommal.
Az m-health, vagy mobil egészségügy, az e-egészségügy és az okostelefon-technológia összeházasítása lévén jött létre és kifejezetten az elmaradott térségek egészségügyi problémáinak enyhítését célozta,[25] ugyanakkor a fejlett világ országaiban is rendkívül széles körben elterjedtek és használatosak az egyes egészségügyi alkalmazások okosórákon, okostelefonokon és táblagépeken. Szabó és JÁVOR szerint "az m-health, a mobil telemedicina a korszerű vezetéknélküli és mobil kommunikációs eszközök alkalmazásán alapuló rendszertechnikákat jelenti."[26] Az m-health tehát azt jelenti, hogy okos mobilkészülékek különböző érzékelők és biometrikus rendszerek segítségével képesek egészségügyi adatokhoz kapcsolódó jeleket mérni, elemezni és továbbítani.[27] Véleményem szerint akárcsak az e-health, az m-health esetén is a terület specialitása a kommunikációs formából -ez esetben az okoseszközök beépített érzékelőinek felhasználásából - adódik, így lehetnek olyan alkalmazási területei, amelyek a telemedicina körében értelmezhetőek (pl. távdiagnosztikához felhasználható információk), míg más aspektusai kívül esnek a telemedicina fogalmi körén (pl. egészségnevelés, egészséges életmód, megelőzés).
A telemedicina történeti előzményei olyan helyzetekhez voltak köthetőek, amikor a nagy távolság, a közlekedés nehézségei, a mobilitás hiánya, vagy épp az egészségügyi szakér-
- 43/44 -
telem hiánya okán távoli segítség igénybevétele vált indokolttá. A telemedicina történetének kutatása kapcsán három fejlődési lépcsőfok képe körvonalazódik: eleinte az egészséghez kapcsolódó információkat még elektronikus távközlési eszközök nélkül, változatos kommunikációs csatornák igénybevételével juttatták el az érintettek egymásnak, majd megjelentek az elektronikus off-line távközlési eszközök, és végül az Internet térhódítása lehetővé tette az online eszközök betörését és elterjedését az egészségügyi szférában.
Az egészségügyi információk nagyobb távolságra történő eljuttatásának szükségessége egyidős a civilizációval. Egyes szerzők arról számolnak be, hogy például járványok kitörésekor heliográf (tükrökkel felfogott napsugarak útján működő jelzőkészülék)[28] vagy akár füstjelek segítségével[29] figyelmeztették egymást távolabb élő csoportok. Már az 1700-as évekből találunk adatot arra nézve is, hogy londoni családorvosok postán küldött vizeletminták alapján állítottak fel diagnózist és írtak fel orvosságot.[30]
A XIX. század elhozta a távközlés forradalmát: az 1860-as években az amerikai polgárháborúban már használták a távírót orvosi eszközök rendelésére, az 1900-as évektől bevett gyakorlatnak számított a telefon, 1930-tól pedig a rádiókapcsolat használata.[31]
Egy anekdota szerint a telefonos egészségügyi adattovábbítás első példáját 1876. március 10-ére datálják és ahhoz az Alexander Graham Bellhez kötik, aki a telefont szabadalmaztatta. A történet szerint munka közben véletlenül savas, maró anyag került Bell lábára, aki a szomszédos szobában dolgozó kollégájától, Thomas Augustus Watsontól kért segítséget, aki ezt a telefonkészüléken keresztül hallotta meg, melyen épp dolgoztak.[32] Ennél sokkal céltudatosabb volt a holland orvos, Willem Einthoven telefon-használata, aki 1905-ben EKG-jeleket továbbított telefonhálózaton keresztül a helyi kórházból a laborjába.[33] Einthoven a rendszerét telekardiogramnak nevezte,[34] ma pedig elektrokardiogramként (EKG) ismerjük. Munkásságáért 1924-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott.
- 44/45 -
Nagy lendületet adott a fejlődésnek a technológiai forradalom és a második világháború. Az amerikaiak a háború alatt olyan rádió telemetrikus hálózatot építettek ki, melynek segítségével a frontvonalon lévők kommunikálni tudtak az orvosokkal a betegek és sebesültek ellátását illetően.[35] Ugyanakkor egészségügyi rádiós kommunikáció már jóval korábban is létezett, 1912-ből fennmaradt olyan szabályozás, mely szerint minden, ötven főnél több utast vagy legénységet szállító hajón lennie kellett rádiónak és az egészségügyi, vagy egyéb vészhelyzetek kezelésére képzett rádiós operátornak.[36]
A mai értelemben vett telemedicina alapját a NASA tette le[37] az 1960-as években azzal, hogy az asztronauták számára olyan eszközöket fejlesztettek, amelyek - többek között a szkafanderbe építve - alkalmasak voltak az űrhajósok fiziológiai jellemzőinek a Földről való nyomon követésére. Meg kellett teremteni annak lehetőségét, hogy az űrutazás során fellépő egészségügyi helyzeteket a földi orvosok távolról diagnosztizálni és kezelni tudják.[38] Ha jobban belegondolunk, ez a helyzet könnyedén párhuzamba állítható azzal, amikor az orvos a több száz kilométerre lévő, utazásban akadályoztatott (vagy akár járványügyi karanténban lévő) beteget látja el.
Habár a rádiókommunikáció (pl. hajókon) és a telefon használata a mai napig fontos eszköze a telemedicinának, a távgyógyászati szolgáltatások legfőbb eszköze ma már kétségtelenül a világháló. Ennek megfelelően az 1990-es évektől beszélhetünk a modern telemedicina virágzásáról,[39] hiszen az Internet olyan új eszköztárat adott orvos és beteg kezébe egyaránt, amelyhez hasonlóra korábban nem volt példa.[40] Ugyanakkor az Internet és az online adatközlés egy új(szerű) problémahalmazt is létrehozott, különösen az adatvédelem és adatbiztonság terén, amelyre technológiai és jogi oldalról egyaránt reagálni kell(ett).
Mindezzel együtt elmondható, hogy a telemedicina a modern infokommunikációs technológia és orvostudomány olyan egymásra találása, amely hosszú távon számtalan lehetőséget kínál a betegellátás és ezen túl a globális egészségügyi helyzet javítására. Ahhoz azonban, hogy az ebben rejlő potenciált sikeresen kamatoztassuk a hasznunkra, tisztában kell lennünk a távgyógyászat előnyeivel és annak gyenge pontjaival egyaránt.
A telemedicina egy évtizedek óta tartó, organikus fejlődés eredménye, amely az infokommunikációs technológiák rohamos fejlődéséhez igazodva folyamatosan megújul, és új
- 45/46 -
egészségügyi megoldásokkal járul hozzá a XXI. századi túlterhelt egészségügyi ellátórendszerek fenntartásához, a fokozódó igények és szükségletek kiszolgálásához.
Jogi szempontból e rohamos fejlődés rendkívüli kihívást jelent, ugyanakkor bármilyen normatív keretrendszer megalkotásának origója az elméleti alapvetések lefektetése, a definíciók tiszta körülhatárolása. A távgyógyászatban rejlő lehetőségek akkor aknázhatóak ki sikeresen, ha nem csupán technológiai, de jogi oldalról is kellően világos, ugyanakkor a fejlődéshez rugalmasan igazodó elvek kerülnek lefektetésre. ■
JEGYZETEK
* A kutatást az EFOP-3.6.1-16-2016-00008 azonosítójú, EU társfinanszírozású projekt támogatta.
[1] "Egészséges Magyarország 2014-2020" Egészségügyi Ágazati Stratégia, 59. p.
[2] Tájékoztató az EESZT működését érintő, a veszélyhelyzetben hatályba lépett jogszabályváltozásokról, https://e-egeszsegugy.gov.hu/veszelyhelyzetben-eletbe-lepo-jogszabalyok (megtekintve: 2020. 09. 25.)
[3] A WHO riportja (WHO, Telemedicine, Opportunities and developments in Member States Report on the second global survey on eHealth, Global Observatory for eHealth series - Volume 2, 2010, https://www.who.int/goe/publications/goe_telemedicine_2010.pdf, idézi Sood, Sanjay P. et al.: Differences in public and private sector adoption of telemedicine: Indian case study for sectoral adoption. Studies in Health Technology and Informatics 2007, 130. évf. 257-268. pp.
[4] Tekintettel arra, hogy a gyógyászati célú szolgáltatások nyújtásában nem kizárólag orvosok, hanem egyéb, egészségügyi végzettséggel rendelkező szakemberek is részt vesznek (pl. ápolók, gyógyszerészek), így e dolgozatban az orvos kifejezés alatt ezek a személyek is értendőek.
[5] Higgins, Chris - Dunn, Earl - Conrath, David: Telemedicine: a historical perspective. Telecommunications Policy 1984, 8. évf. 4. sz. 307-308. pp. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/0308596184900442 (megtekintve: 2020. 09. 02.)
[6] Oktatási segédlet (jegyzet) a Telemedicina gyakorlathoz, http://biofiz.semmelweis.hu/index.php?p=oktatas&mid=2&a=tantargy&id=252 (megtekintve: 2020. 07. 21.)
[7] Állami Egészségügyi Ellátó Központ, Egészségtudományi Fogalomtár, https://fogalomtar.aeek.hu/index.php/Telemedicina (megtekintve: 2020. 07. 21.)
[8] Szabó Csaba Attila - Jávor András: Távgyógyászati alkalmazások. Híradástechnika 2008, 63. évf. 2. sz. 13. p.
[9] Például Thrall, James H.: Teleradiology Part I. History and Clinical Applications. Radiology 2007, 243. évf. 3. sz., https://pubs.rsna.org/doi/abs/10.1148/radiol.2433070350?journalCode=radiology (megtekintve: 2020. 07. 24.)
[10] Például Dorsey, E. Ray et al.: Teleneurology and mobile technologies: the future of neurological care. Nature Reviews Neurology 2018, 14. évf., https://www.nature.com/articles/nrneurol.2018.31 (megtekintve: 2020. 07. 24.)
[11] Például Sorensen, Jacob Thorsted - Clemmensen, Peter - Sejersten, Maria: Telecardiology: Past, Present and Future. Revista Española de Cardiología 2013, 66. évf. 3. sz. https://www.revespcardiol.org/entelecardiology-past-present-future-articulo-S1885585713000029 (megtekintve: 2020. 07. 24.)
[12] Török Miklós et al.: A szülészet-nőgyógyászati távgyógyászat (telemedicina) múltja, jelene és jövője (?) Magyarországon. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle 2007, 9. évf. 4. sz. 154. p. http://otszonline.hu/cikk/a_szuleszet_nogyogyaszati_tavgyogyaszat_(telemedicina)_multja_jelene_es_jovoje_(_)_magyarorszagon (megtekintve: 2020. 07. 22.)
[13] American Psychiatric Association: What is Telepsychiatry? https://www.psychiatry.org/patients-families/what-is-telepsychiatry (megtekintve: 2020. 08. 25.)
[14] Például Gombas Péter - Szende Béla - Stotz Gyula: Digitális patológia - A telepatológia alapjai. Lege Artis Medicinae, 10. évf. 11-12. sz.
[15] Például Danis Judit - Forczek Erzsébet - Bari Ferenc: A telemedicina alkalmazása a bőrgyógyászatban: a teledermatológia. Orvosi Hetilap 2016, 157. évf. 10. sz.
[16] Például Kumar, Sajeesh - Marescaux, Jacques (szerk.): Telesurgery, Springer 2008.
[17] A store & forward technika "az orvosdiagnosztikai berendezések által begyűjtött információ tárolását, illetve a távközlési hálózatokon vagy összeköttetéseken át történő továbbítását jelenti." Szabó - Jávor 2008, 9. p.
[18] Daragó László et al.: A telemedicina előnyei és hátrányai. Orvosi Hetilap 2013, 154. évf. 30. sz. p. 1168.
[19] What is telehealth? How is telehealth different from telemedicine? Official Website of The Office of the National Coordinator for Health Information Technology, https://www.healthit.gov/faq/what-telehealth-how-telehealth-different-telemedicine (megtekintve: 2020. 07. 21.). Lásd még Higgins - Dunn - Conrath 1984, 308. p.
[20] A többségi véleménnyel szemben van olyan szerző, aki szerint a távdiagnosztika és a távolból történő kezelés mellett bizony az egészségügyi távoktatás is a telemedicina körébe tartozik. Ferrer-Roca, Olga - Sosa-Iudicissa, Marcelo (szerk.): Handbook of Telemedicine, IOS Press 1998, 1. p. és Szabó - Jávor 2008, 9. p.
[21] WHO 2010.
[22] Eysenbach, Gunther: What is e-health? Journal of Medical Internet Research 2001, 3. évf. 2. sz. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1761894/ (megtekintve: 2020. 07. 21.)
[23] Ibid.
[24] Mitchell, John: From telehealth to e-health: the unstoppable rise of e-health, National Office for the Information Technology, Canberra 1999. és Della Mae, Vincenzo: What is e-health (2): The death of tele-medicine? Journal of Medical Internet Research 2001, 3. évf. 2. sz. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1761900/ (megtekintve: 2020. 07. 22.)
[25] Vital Wave Consulting, mHealth for Development - The Opportunity of Mobile Technology for Healthcare in the Developing World, 2012, https://web.archive.org/web/20121203014521/http://vitalwaveconsulting.com/pdf/2011/mHealth.pdf (megtekintve: 2020. 07. 24.)
[26] Szabó - Jávor 2008, 13. p.
[27] Adibi, Sasan (szerk.): Mobile Health - A Technology Road Map. Springer 2015, 2. p.
[28] Zundel, Karen M.: Telemedicine: history, applications, and impact on librarianship. Bulletin of the Medical Library Association 1996, 84. évf. 1. sz., 72. p. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC226126/pdf/mlab00098-0087.pdf (megtekintve: 2020. 07. 22.)
[29] Nakajima, Ichiro et al. : The Asia Pacific telecommunity's telemedicine activities. HEALTHCOM 2006 8th International Conference on e-Health Networking, Applications and Services 2006, 280. p. https://ieeexplore.ieee.org/document/1717870 (megtekintve: 2020. 07. 22.)
[30] Török et al. 2007.
[31] Zundel 1996.
[32] Genes, Nicholas: Alexander Graham Bell and the Birth of Telemedicine, http://www.telemedmag.com/article/alexander-graham-bell-and-the-birth-of-telemedicine/ (megtekintve: 2020. 07. 21.)
[33] Bashshur, Rashid l. et al. : Sustaining and Realizing the Promise of Telemedicine. Telemedicine Journal and E-Health 2013, 19. évf. 5. sz., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3632093/ (megtekintve: 2020. 07. 23.)
[34] Higgins - Dunn - Conrath 1984, 308. p.
[35] Török et al. 2007.
[36] Higgins - Dunn - Conrath 1984, 308. p.
[37] Szintén meghatározó fejlődési irány volt a zárt-láncú televízió- és videókommunikáció használata az 1950-es évektől. ZUNDEL 1996.
[38] Török et al. 2007.
[39] Eysenbach 2001.
[40] Gombas - Szende - Stotz 2000.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék.
Visszaugrás
