Napjainkban a digitalizáció jelentősen átalakította azt a társadalmi és gazdasági környezetet, amely körülveszi az emberek életét, a gazdaság egyes szereplőinek működését. Jogrendszerünk azonban ezekre a folyamatokra lassabban reagál, aminek következtében előáll egy olyan állapot, amelyben a minket körülvevő szabályok jelentős részét még egy korábbi technikai-társadalmi környezetre tervezték, miközben a valós mechanizmusok már részben más elvek alapján működnek. A gazdaságban ma már számos tranzakció fizetőeszköze az adat, sőt az emberek figyelme, aktív (például adott képernyő előtt töltött) ideje is betölthet ilyen szerepet, így a klasszikus fizetési folyamatok átalakulnak, és közben a polgárokat megillető szabadságjogok érvényesülése is változik. A személyhez kötődő adat a sokadik tranzakció után is hozzárendelhető forrásához, annak életére akár évekkel később is befolyással lehet. Az alapjogok a szabad társadalom létezésének fontos tartóoszlopai, létezésük, érvényesülésük jelentős hatást gyakorol a gazdasági szférára is, amelynek egyes szereplői azonban olyan gazdasági érdekekkel is bírhatnak, melyek ezzel ellentétesek. Az előbbiekkel összefüggésben témaválasztásomat az inspirálta, hogy a szabadságjogok sorsának alakulása mind rövid, mind hosszú távon jelentősen befolyásolja a polgárok életét és a globális gazdaság működését egyaránt.
A technikai fejlődés sebessége az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett. A változást jól szemlélteti a Moore-törvény, amely az integrált áramkörök összetettsége fejlődésének exponenciális jellegét mondja ki. Az összefüggést Gordon Moore már 1965-ben felismerte, és az azóta eltelt időben ez nagyjából a valóságot is tükrözte. Ma már az elmélet korlátait is egyre többen feszegetik, és a fejlődés folyamatos exponenciális jellegét is egyre többen vitatják. Ettől függetlenül a technológia rohamos fejlődése szerves folyamat, amely éppen az új távlatok megnyílása miatt jelentősen átalakította az emberek környezetét. Ennek jó példája a digitális tér kialakulása és az abban történő részvétel általánossá válása. A magánszféra egyre nagyobb része helyeződik át a digitális térbe, ami szabályozási feladatokat eredményez a jogalkotó számára. A jogalkotás sebességének növekedése eddigi tapasztalataink szerint elmaradt a technikai fejlődésétől, így szükségképpen folyamatos lemaradásban van a szabályozás. Mivel a jogszabályok alkotása sok esetben korábban is utólagos jellegű volt - azaz a felmerült problémák kezelése volt a cél - és a jövőkutatás eredményeinek követése nem volt jellemző, így a fáziskésés ténye nehezen vitatható.
Jogrendünk alapját képezik az alapvető emberi szabadságjogok, amelyek mai keretei évszázadok alatt alakultak ki. Ezek fundamentumai közismert alapdokumentumokon (Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata), nemzetközi szerződéseken és más hasonló dokumentumokon nyugszanak. A konkrét szabályozások jellemzően az egyes államok alkotmányában vagy kiemelten fontos törvényeiben kerültek meghatározásra, azokra további jogszabályok épülnek, amelyek a konkrét rendelkezéseket és részletszabályokat tartalmazzák (például a polgári jog, büntetőjog, illetve az egyes speciális jogágak területén). A szinte minden jogterületre kiható digitalizáció komoly kihívások elé állította a jogalkotó szervezeteket.
Ma az emberek olyan digitális részvételi térben élik mindennapjaik egy részét (miközben számos más folyamat is egyre inkább adatalapúvá válik), amely új lehetőségek és kockázatok tárházát rejti magában. Az élet számos fontos folyamata (például a kapcsolattartás, munka, kikapcsolódás, pénzügyek, társkeresés) vált egyre inkább elektronikussá, ami az egyén számára a korábbihoz képest eltérő helyzetet eredményezett. Új készségek megszerzése vált szükségessé, új mechanizmusok váltak elérhetővé, miközben egyre több személyes adatunk kerül automatikusan rögzítésre.
Több területen dimenzióváltás következett be, például míg korábban jellemzően pénzzel fizettünk vagy közvetlen áru- és szolgáltatáscserét folytattunk, addig mára egyre több esetben az adatainkkal fizetünk. Míg az előbbi esetekben többé-kevésbé átlátható folyamatokban vettünk részt, addig az adatokkal fizetés átláthatatlanabb és bizonyos értelemben biankó csekk jellegű. Főleg úgy, hogy az adatok korlátlan replikálhatósága, feldolgozhatósága és átalakíthatósága miatt még akkor sem tudjuk, hogy mi lesz az adatainkkal, ha esetleg van arról tudomásunk, hogy éppen mely (például vásárlási, hely- és fizetési) adatokkal fizettünk. Míg a kézből kiadott készpénz elveszíti a személyhez kötődő jellegét, addig a bankszámlapénz útja már követhető, az adatok azonban szintet lépnek: sokszor a sokadik felhasználás után is közvetlenül beazonosítható az adat forrása, az érintett személy.
A mind több területet elérő digitalizáció egyben integrációs folyamat is: egyre többféle adat fog egyszerre elérhetővé válni és - többek között az okostelefonon párhuzamosan futó alkalmazások miatt - ezeket akár több helyen is tudják követni, rögzíteni. Az így létrejövő adathalmazokból személyiségprofilok is előállíthatók, így az adott személy magánélete, titkai elválnak tőle, sőt viselkedésének egyes jellemzői is előre valószínű-
- 14/15 -
síthetők lesznek. Ennek ismert példája a vásárlási szokások ismeretében új termékek értékesítése, azonban kevésbé ismert példák is vannak, például a bűnelkövetés előre jelezhetősége. Ilyen alkalmazási lehetőségen dolgoznak jelenleg is az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.
Az emberekről felhalmozódó adatok így kulcsszerepet kapnak a jövő folyamataiban: életüknek, múltjuknak egyre kisebb szelete lesz valódi magántitok és egyre nagyobb része lesz valamilyen módon rögzített adat, amely közvetlenül is kihat jelenükre és jövőjükre. A számos online profil adattartama - vagy akár a fiókok pillanatnyi elérhetősége - a digitális térben (például közösségi oldalakon) való megjelenésre, a kapcsolattartásra, mások véleményalkotására jelentős hatással bír. Ugyanígy a jövőre is: minél inkább előre jelezhető valakinek az online cselekvéssorozata, annál inkább válik ez a tény közvetlenül felhasználhatóvá mások (például közösségi oldalak üzemeltetői, internetes keresőszolgáltatók, webáruházak, adatelemzők) számára. Lényegében mindenki számára, aki azokat megvásárolja. Ebben a világban minden egyes döntés, kattintás jelentőséggel bírhat. Felmerül a kérdés, hogy a szabadságunk alapjait képező meglévő szabadságjogok és a rájuk épülő további jogszabályok és egyéb társadalmi normák e megváltozott helyzetben betöltik-e szerepüket.
A kérdés összetettsége folytán csak arra teszek kísérletet, hogy olyan pontokat és problémákat tegyek láthatóvá, amelyek a kérdéskör feltárását elősegíthetik.
Szükséges előkérdésként merül fel az egyes információs alapszolgáltatások - az internetszolgáltatás, internetes keresőszolgáltatás, levelezőrendszer-szolgáltatás, tárhely- és domainszolgáltatás, közösségi terek üzemeltetése, globális, a Föld lakosságának meghatározott részét elérő más szolgáltatások üzemeltetése - közszolgáltatás jellegének meghatározása. Közszolgáltatás esetében a szabályozás határozottabb állami - azaz legalább közvetve választáson alapuló közhatalom gyakorlásán nyugvó - felügyeleti és beavatkozási lehetőséget teremtene meg, amely lehetővé tenné, hogy az állam(ok) polgárainak millióiról felhalmozódó adatok ne egyetlen vagy néhány magántársaság birtokában legyenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
