A Gazdaság és jog 2006/2. számában megjelent tanulmányunkban azzal foglalkoztunk, hogy a felek jogválasztási jogosultsága a lényeges külföldi elemmel rendelkező szerződésekben - tipikusan a külgazdasági tárgyú szerződésekben - kiterjed-e az összes normatív jogrendszer - állami vagy nem állami - kizárására, és annak előírására, hogy a szerződésre semmilyen jogot ne lehessen alkalmazni (ún. önszabályozó szerződés). Tanulmányunk második részében egy szintén atipikus jogválasztási modellel foglalkozunk: a felek akarati autonómiájukkal élve előírhatják-e azt, hogy szerződésüket a méltányosság alapján kelljen elbírálni, ezzel esetleg kizárva bármilyen normatív jogrendszer alkalmazását?
Tanulmányunk tehát a még mindig nem a szűken vett "jog" fogalmába illeszthető esetkör: a méltányos elbírálás és ahhoz hasonló fordulatok - amiable compositeur, ex aequo et bono, fair and reasonable clause, equity clause - szerepeltetésével foglalkozik a jogválasztó rendelkezésben, anélkül, hogy bármilyen nemzeti vagy nemzetközi jogot rendelnének a jogválasztáshoz a felek (pl.: jogvita esetén a választottbíróság "szigorú jogi értelmezés helyett a méltányosság értelmezésével dönt" - "decide according to an equitable rather than a strictly legal interpretation" (méltányossági klauzula az Orion Compania esetben [1962] 2 Lloyd’s Rep. 257., in: Redfern, Alan - Hunter, Martin: Law and Practice of International Commercial Arbitration, Student Edition, Sweel & Maxwell, London, 2003. - továbbiakban: Redfern-Hunter - 2-72. bekezdés). Első ránézésre ez alig több az önszabályozó szerződésnél: csak a szerződés alapján kell elbírálni a jogviszonyt, és a méltányosság, kölcsönös előnyök stb. elve alapján. "Tudvalevő, hogy az amiable compositeur-ben a felek a bírákat felhatalmazzák, hogy minden tételes jogra tekintet nélkül, saját judiciumuk (méltányos megítélésük) szerint hozzák meg döntésüket." (Mádl , - 640.) Az ilyesfajta jogválasztó klauzulák alkalmazása főképp a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban gyakori (lásd pl. az UNCITRAL Választottbírósági Szabályainak 33.2. cikkelyét, vagy az ICC Választottbírósági Szabályainak 17.3. cikkelyét. Jogirodalom pl.: Mádl, 640., Nygh, 173., Redfern-Hunter, 2-72.). Az alább tárgyalandó kérdések jelentős része ugyanakkor egyaránt vonatkozik a méltányossági klauzuláknak a rendes bíráskodásban és a választottbíráskodásban történő használatára, azzal, hogy néhány speciális jogkérdés erőteljesebben merül fel a választottbíróságok előtt, mint a rendes bíróságoknál - ezt külön jelezzük. Általános bevezetőnkben végül megjegyezzük, hogy Ujlaki kiváló és rendkívül részletes monográfiája (Ujlaki László: Méltányosság a polgári jogban, KJK Budapest, 1990., a továbbiakban: Ujlaki) után nehéz a méltányosság tartalmi kérdéseihez érdemben magyar nyelven újat hozzátenni: azt főképp az eltelt időszak fejleményeinek kommentálásával lehetne. Részünkről azonban nem a méltányosság tartalmi elemzésére - mit takar, honnan eredeztethető stb. - vállalkozunk, hanem annak az akarati autonómiával - a jogválasztással - fennálló kapcsolatát elemezzük. Ennek kapcsán persze óhatatlanul előkerülnek olyan esetek is, amelyek a méltányosság tartalmi kérdéseire vonatkoznak, azonban azokat kifejezetten a méltányosságra irányuló jogválasztás értelmezéseképpen tárgyaljuk.
Elsőként megállapítandó, hogy mint a legtöbb kérdés, ennek elbírálása is a lex fori kollíziós jogától függ: amennyiben az megengedi az ilyesfajta jogválasztást, illetve azt értelmezi, akkor annak megfelelően mód van a méltányossági alapon történő jogalkalmazásra a méltányossági klauzula alapján.
Az esetjog és a jogirodalom túlnyomórészt egységes abban, hogy méltányossági klauzula alkalmazása csak akkor lehetséges, ha meghatározható a szerződésre alkalmazható jog, amely alkalmazását a méltányosságra hivatkozás tovább cizellálja (Mádl, 640., Nygh, 173., Redfern-Hunter, 2-72.). Így a méltányosság választása "sem teljes elkötődés minden jogrendszertől" (Mádl, 640.) Egyrészt ugyanis a méltányosság mértéke és konkrét tartalma is jogi kérdés, másrészt a méltányosság önmagában nem jelent olyan normatív szabályt, ami alapján meg lehetne oldani a jogkérdést. Goldman szerint a méltányosság alkalmazása valójában annyit jelent, hogy az alkalmazandó jog megállapítása után a választottbíróság a jog "szigorúbb" rendelkezéseit a méltányosság szűrőjén keresztül átszűrve alkalmazza [Goldman: Lex mercatoria, in: Forum Internationale, No. 3. (1983.), - a továbbiakban: Goldman - 11.]. Valójában a méltányosság választása többféle jogalkalmazási modellt is jelent a gyakorlatban. Redfern és Hunter a következő, önállóan azonosítható jogalkalmazási elveket tartja visszavezethetőnek a méltányossági klauzula alapján történő jogalkalmazásra (Redfern-Hunter, 2-72): az alkalmazandó jog formai előírásainak figyelmen kívül hagyása; az adott ügyre nézve túl "keménynek vagy tisztességtelennek tűnő szabályok figyelmen kívül hagyása"; általános jogelvek alkalmazása; végül - elismerve annak vitatottságát - jogszabály helyett pusztán a tényállás érdemére hivatkozva meghozott döntés. Mayer ugyan nem a fenti értelemben tipizálja a méltányosság gyakorlásának eseteit, mégis, azonosít egy további választottbírói méltányosság-alkalmazási modellt: a méltányosság lehetővé teszi azt, hogy a választottbíró a tisztán a belföldi viszonyokra megalkotott jogot kondicionálja azokhoz a nemzetközi viszonyokhoz, amelyekben ésszerűtlen és inadekvát lenne a belföldi viszonyokra reflektáló tartalmú jog alkalmazása - mint pl. a teljesítés meghatározott pénznemhez kötése, vagy meghatározott kamatszint alkalmazásának kötelező előírása (Pierre Mayer: Reflections on the International Arbitrator’s Duty to Apply the Law - the 2000 Freshfields Lecture, in: Arbitration International 2001/3, - a továbbiakban: Mayer - 235-249). Ezzel együtt a francia választottbírói gyakorlatból több példát is hoz, amelyek a fenti méltányosság-alkalmazási modelleket illusztrálják. Így pl. azon francia szabályt, amelyet a francia adójogi kódex tartalmaz, amely szerint semmis az az ingatlan adásvételi szerződés, amit megkötésétől számított tíz napon belül nem vesznek hatósági nyilvántartásba, méltányossági alapon választottbíróságok nem alkalmazzák, és a szerződést továbbra is érvényesnek tekintik. Amerikai lex causae francia alkalmazásánál a választottbírák méltányossági megfontolásokból rendszerint figyelmen kívül hagyják a visszatartó célú büntető kártérítés alkalmazását. A francia nemzetközi kereskedelmi választottbíróságok rendszerint méltányosságból nem alkalmazzák a lex causae azon szabályát, amelyik semmissé teszik az adásvételi szerződést, ha az egyoldalú felhatalmazottságot tartalmaz az ár megállapítására az eladó részére, akkor, ha a felek viszonyából nem derül ki az, hogy az eladó ezzel a hatalmasságával visszaélt.
Véleményünk szerint a méltányossági jogalkalmazás ezen fenti modelljei valójában csak kis eltérést jelentenek a kollíziós jogban egyébként létező néhány elvtől. Így pl. a lex causae formai szabályainak a fontosságát a kollíziós jog általában is relativizálja - gondoljunk csak az érvényesség megmaradásának céljából a lex obligationis kiterjesztésére az egyébként alkalmazandó joghoz képesti további jogokra [pl. az 1979.: 13. tvr. a nemzetközi magánjogról (Kódex) 30. § (3) bekezdés], vagy a favor testamenti kifejeződésére a végintézkedés vagy visszavonásának érvényességére alkalmazható jog meghatározásánál [Kódex 36. § (2) bekezdés]. Mindkét szabály általános kollíziós jogi elveket tükröz. Ami a szerződés lehetőség szerinti érvényben tartását illeti, egyes jogirodalmi nézetek - és az ezek alapjául szolgáló választottbírósági trend - szerint az érvényben tartás nem is csak a méltányosságból vagy a favor validitis polgári jogi elvétből vezethető le, hanem a választottbírónak abból fakadó kötelezettsége, hogy őt magát is a szerződés "hozta létre": "(a) választottbíró fogadott hivatása szerint a szerződés hajójának kormányosa. Ezért tartózkodni fog a hajó elsüllyesztésétől." (Mayer, 245). A Redfern és Hunter által említett harmadik eset, az általános elvek alkalmazásának pedig a méltányossági klauzulától függetlenül is vannak tipikus forrásai [pl. CISG 7. cikk (2) bekezdés]. Ami a túl szigorú szabályok alkalmazásától való eltérést jelenti, véleményünk szerint egyrészt ez az esetek egy részében beleolvadhat a jogcselekményeket érvénytelenítő formai előírásoktól való eltérésbe, másrészt viszont az ilyen tartalmú joggyakorlás kifejezetten ütközhet a fórum közrendi szabályaival vagy az imperatív normák figyelembevételére utasító szabályaival. Kiemelést érdemel ugyanakkor, hogy egyrészt a méltányossági szabály csak a mindkét félre méltányos döntésre vonatkozik, nem pedig a csak valamelyik félre nézve méltányos döntésre. Az imperatív normák egy része pedig kifejezetten valamelyik felet - pl. a fogyasztót, munkavállalót, biztosítottat - védi. Másrészt viszont a választottbírósági eljárásban vitatott lehet a fórum közrendjének érvényesíthetősége, nem utolsósorban azért, mert széles körben vitatott az a kérdés is, hogy van-e a választottbíróságnak lex fori-ja. Gondoljunk pl. egy olyan szerződéssel kapcsolatos tényállásra, amelyik a választottbírósági eljárás helyszínéül szereplő államban tiltott szerződéssel kapcsolatos - pl. egy piramisjáték-hálózat vagy bordélyház-láncolat vagy kábítószer-kereskedelmi hálózat kiépítésével, üzemeltetésével kapcsolatos megállapodásból folyó jogvitára! A feleknek közös érdeke, hogy a szerződéses jogviszony érvényben maradjon, ugyanakkor az eljárás helyszínének állama közrendjébe ütközik a jogvita alapjául szolgáló szerződés. A méltányos eljárás választottbírósági alkalmazása adott esetben lehetővé teszi a szerződés érvényben tartását, míg ugyanezt a rendesbíróság nem teheti meg, mivel annak figyelemmel kell lennie saját lex fori-jára, beleértve a közrendi korlátozást is. Ugyanakkor azonban a választottbírósági eljárás sem szakadhat el teljesen a közrendi korlátozásoktól, még ha a választottbíróság lex fori-jának létét tagadjuk is, azonban a közrendi korlátozás majd csak a határozat elismerésének és végrehajtásának során jön elő, arra az államra vetítve, ahol azt el kell ismerni és végre kell hajtani. Felvethető ugyanakkor, hogy a közrend rendes bíróság előtti alkalmazásának is feltétele az, hogy az elbírálandó jogviszony a fórum államával az elbíráláson túli kapcsolatban is álljon. "Nem lehet azonban elvont módon beszélni a közrend sérelméről azért sem, mert ahhoz, hogy a közrend sérelme egyáltalán felmerüljön, a tényállásnak és az ezen alapuló jogviszonynak értelemszerűen kapcsolatban kell állnia a fórum országával, illetve annak belső jogrendjével. Ez a közrend kialakulása problémájának feltétele. Ilyen kapcsolat nélkül a közrend kérdése fel sem merül." (Burián-Kecskés-Vörös 462-463. szélsz.) (Érdekes lenne ebből a szempontból az a probléma, hogy pl. egy amszterdami Coffe-Shopot - Hollandiában hivatalosan kábítószer, egyes kannabis-származékok értékesítésére jogosított üzlet - üzemeltető holland cég és ilyen szerek előállítására szakosodott, Hollandiában szintén legálisan működő cég közötti szerződéses jogvitában, amelyre a holland jogot kell alkalmazni, és ahol a határozatot Hollandiában kell végrehajtani, Magyarországon eljáró - akár ad hoc - választottbíróság illetve magyar rendes bíróság hivatkozhat-e a magyar közrendre, ha valamilyen oknál fogva - pl. alávetés útján - elé kerülne a jogvita.) Az, hogy végeredményét tekintve még a szigorúbb szabályokat jelentő imperatív és közrendi szabályoktól történő eltekintés mellett sem feltétlenül vezet olyan eredményre a méltányossági klauzula alkalmazása, ami ütközne a közrendi vagy imperatív szabályok alkalmazására utasító kollíziós szabályokkal, teljes bizonyossággal csak az elismerés és végrehajtás körében jelenthető ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
