Hatályos eljárásjogunk nem szabályozza az "eshetőleges" kereset intézményét. A kérelem előterjesztésének eshetőlegessége ráadásul látszólag a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontjába ütközik, hiszen a hivatkozott jogszabályhely a kereseti kérelem fogalmi elemének tekinti a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet. Ennek ellenére a jogirodalom és a bírói gyakorlat szerint eshetőleges kereseti kérelem előterjeszthető. "Eljárásjogi akadálya sincs annak, hogy a felperes ugyanabban a keresetlevélben két kereseti kérelmet úgy terjesszen elő, hogy a bíróság a másodlagos kereseti kérelmet csak akkor bírálja el, ha az elsődlegesen eldöntendő kereseti kérelem alaptalannak bizonyulna. Ha ilyenkor a bíróság az elsődleges kereseti kérelemnek helyt ad, a másodlagos kereseti kérelem tárgytalanná válik. Ha viszont az elsődleges kereseti kérelmet elutasítja, érdemben kell dönteni a másodlagos kereseti kérelem tárgyában is." (dr. Névai László: Kereset, tárgyalás és ítélet a magyar törvénykezési reform után, ELTE Polgári eljárásjogi tanszék, Polgári eljárásjogi füzetek, V. Bp. 1974. 44. old.)
Ez a gyakorlat nyilvánvalóan célszerűségi, pergazdaságossági szempontokra vezethető vissza. Az eshetőlegesen előterjesztett kérelem egy perben történő elbírálása lehetővé teszi a felek közötti jogviszonyból eredő jogviták végleges lezárását. Ráadásul a legtöbb esetben az egyes kérelmek egymással szerves összefüggésben vannak, az eshetőlegesen előterjesztett kérelem elbírálásának az igénye, illetve lehetősége feltételezi a sorrendben megelőző kérelem tárgyában hozott bírósági döntést. Többnyire az elsődleges kereseti kérelem megalapozott volta az eshetőleges kérelem teljesítését valóban kizárja, de ez nem fogalmi elem, elvileg ugyanis olyan kereset is előterjeszthető látszólagos tárgyi halmazatban eshetőleges keresetként, ahol az elsődleges kérelem elbírálása esetén sem válik a másodlagosan előterjesztett kérelem jogi értelemben okafogyottá.
Az eshetőleges keresethalmazat a szakirodalom szerint a vagylagos kereset mellett a látszólagos keresethalmazat másik esete. Névai szerint az eshetőleges keresethalmazatot a Pp. 123. §-ának első mondata kifejezetten nevesíti, mert a számadási kötelezettség megállapítására irányuló kereseti kérelemhez képest a felperes által előterjesztett számadás helyességének a megállapítása iránti kérelem eshetőlegesen kerül előterjesztésre. "Látszólagos keresethalmazatot tesz lehetővé pl. a Pp. 123. §-ának első mondata, mely szerint számadási kötelezettség megállapítására irányuló kereseti kérelemmel együtt a felperes kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének a megállapítását is. Ez rendszerint nem valódi keresethalmazat (bár az idézett törvényszövegben foglalt "együtt" szó erre látszik utalni), hanem csupán eshetőleges kereset: a második kereseti kérelem tárgytalanná válhat, ha az alperes a perben megfelelő számadást terjeszt elő." (lásd fenti mű 43. oldal)
Az eshetőleges kereset fogalmából következően az egyes kereseti kérelmeket a fél által meghatározott sorrendben kell elbírálni, a sorrendtől a bíróság nem térhet el. "Arra tekintettel azonban, hogy az adott esetben a felperes a kereseti kérelmeit vagylagosan (eshetőlegesen) jelölte meg, nem vehetők figyelembe olyan célszerűségi vagy ésszerűségi megfontolások, amelyek alapján a bíróság a kereset szerinti sorrendtől eltérhetne és egy, a felperes által hátrább sorolt igényt - más igénnyel logikailag összetartozóként - dönthetne el." (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.179/2007/6.)
"Az adott esetben az elsőfokú bíróság tévedett abban is, hogy a felperes eshetőleges igényei közül a sorrendiségében is határozottan megjelölt kereseti kérelme közül egy, a sorrendben hátrább állót emelt ki." (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.514/2006/2., lásd még Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.970/2005/5.)
Az eshetőleges kereset intézménye nem ismeretlen más országok bírói gyakorlatában sem. A német Polgári perrendtartás (ZPO) ugyan szintén nem nevesíti e keresetfajtát, de a ZPO-nak a keresethalmazatot megengedő rendelkezésére tekintettel (ZPO 260. §) az eshetőleges kereset a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban elfogadott. A gyakorlat szerint az elsődleges kereseti kérelemhez képest (Hauptantrag) akár több kérelem is előterjeszthető eshetőleges jelleggel (Hilfsantrag). Abban bizonytalanság tapasztalható, hogy az egyes kérelmeknek ugyanabból a ténybeli alapból kell-e erednie, illetve, hogy szükséges-e valamilyen jogi összefüggés. A jogirodalomban mindkét álláspont fellelhető. Ugyancsak nem egyértelmű a gyakorlat abban a kérdésben sem, hogy az eshetőleges kereset előterjeszthető-e azzal a feltétellel, hogy annak elbírálására akkor kerüljön sor, ha az elsődleges kereset is megalapozott, illetve, hogy az elsődleges keresetnek való részleges helyt adás esetén is el kell-e bírálni az eshetőleges kereseti kérelmet. Szintén problematikus, hogy mennyiben érinti az eshetőleges kereseti kérelem sorsát, ha a bíróság az elsődleges kereseti kérelmet, mint tárgyalásra alkalmatlant utasítja vissza.
A gyakorlat szerint a bíróságot a kérelmek elbírálásának a fél által megadott sorrendje köti. Az eshe-tőleges kereset előterjesztésének a feltétele, hogy a bíróság minden egyes kérelem vonatkozásában rendelkezzen hatáskörrel és illetékességgel.
A perindítás hatálya az eshetőleges kérelmek vonatkozásában is beáll, de az elsődleges kérelemnek történő helyt adás esetén visszamenőleg elenyészik.
A német gyakorlat nem látja akadályát annak, hogy az egyes kereseti kérelmek vonatkozásában a bíróság részítéletet hozzon. Megoszlanak a nézetek a tekintetben, hogy eshetőleges kereset látszólagos személyi keresethalmazat esetén is előterjeszthető-e. (A rövid kitekintés alapját a következő művek képezik: Alpmann Schmidt, ZPO, Alpmann und Schmidt 2005. Münster, Otthmar Jauerling Civil Prozessrecht, Beck München 1998, Zivilprozessordnung, Beck 2004.)
Sem a dogmatikában, sem a bírói gyakorlatban nem tudatosodott, hogy a látszólagos keresethalmazatnak a vagylagos kereset és az eshetőleges kereset mellett van egy további csoportja, amelyet az eshetőleges jogcímen előterjesztett keresetek alkotják. Az eshetőleges jogcímen előterjesztett kereset lényege, hogy - ellentétben az eshetőleges keresettel - a kereseti kérelem mindegyik érvényesíteni kívánt jogcímre tekintettel ugyanaz, a felperes ugyanazt az anyagi jogi jogkövetkezményt kívánja érvényesíteni, de maga az adott anyagi jogi intézmény teszi lehetővé, hogy az adott jogkövetkezmény több jogcímre alapítva is érvényesíthető (társasági határozat felülvizsgálatára irányuló perek, választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perek stb.). Ilyen esetben tehát valójában egy kereseti kérelem van és a kérelmet megalapozó jogcímek állhatnak egymással vagylagos vagy eshetőleges sorrendben. A vagylagosság (párhuzamosság) azt jelenti, hogy a felperes a bíróságra bízza, hogy melyik általa megnevezett jogcímre alapítja a döntését, a jogcím eshetőlegessége esetén a fél ragaszkodik az egyes jogcímek elbírálásának a sorrendjéhez. Lényegében ezzel kapcsolatos fejtegetést tartalmaz a Pécsi Ítélőtábla egyik határozata is. "Amennyiben a felperes ... több jogcímen terjeszt elő kereseti kérelmeket, úgy nyilatkoznia kell arról, hogy ezek párhuzamosan érvényesítendő igények, avagy a megjelölt sorrend szerint vagylagos kereseti kérelmek. Ha a párhuzamosan érvényesített igényekről van szó, úgy valamennyi perbe hozott kérelemre vonatkozóan . a releváns tényeket meg kell állapítani, és ennek nyomán az indokolt jogi döntést meg kell hozni. Amennyiben a felperes a több pontban megjelölt igényét a megadott sorrendben kéri elbírálni . úgy a tényállás megállapításával és a jogi álláspont kialakításával . a megjelölt sorrend szerint kell a bíróságnak haladnia." (BDT 2004.937)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
