A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben a felek vállalkozási szerződést (a továbbiakban: Szerződést) kötöttek, amelyben a felperes egy konzorcium vezetőjeként a konzorciumi tagok nevében egy régió szilárdhulladék-gazdálkodási rendszere rekultivációs munkáinak kiviteli tervezésére és építésére vállalt kötelezettséget az alperes önkormányzat részére. A szerződést fél évvel később a felek módosították, s ennek során a vállalkozói díj nettó összegét euróban határozták meg. Rögzítették a szerződésben, hogy "a szerződéses árra eső mindenkori áfa a hatályos jogi szabályoknak megfelelően fizetendő…".
A Szerződés Különös Feltételeiben a felek megállapodtak, hogy a Szerződésből eredő jogvitákat végső soron a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság rendezi.
A Konzorcium a Szerződés szerinti munkát határidőben befejezte, a megrendelő ezt követően ki is adta az átvételi igazolást. A felperes a vállalkozói díjról két számlát állított ki. Az elsőt decemberi, míg a másodikat januári teljesítési határidővel. Mindkét számla tartalmazta azt a megállapítást, hogy "…az áfa megfizetésére a vevő kötelezett a fordított adózás szabályai szerint."
A számlákban írtaknak megfelelően az áfa összegét az alperes fizette be az adóhatóságnak. A befizetés forintban történt, a számlák szerint teljesítési időben irányadó forint/euró árfolyam figyelembevételével.
Fél évvel később a felperes arról tájékoztatta az alperest, hogy bár korábban mindkét fél úgy tudta, hogy a Szerződés szerinti ügylet fordított adózás alá esik, azaz a szolgáltatás igénybe vevőjének és nem a szolgáltatás nyújtójának kell az áfát befizetni, ez az értelmezés tévesnek bizonyult, s az újabb adóhatósági állásfoglalások alapján az ügylet mégis egyenes adózás alá esik, vagyis a felperesnek kellett befizetnie az áfát. Erre figyelemmel a felperes a korábban kiállított számláit sztornózta, és kiállított - a sztornózott számlák helyett - két olyan számlát, amelyek már az áfa összegét is tartalmazták, mégpedig az eredeti teljesítési időben irányadó árfolyamok figyelembevételével. Az új számlákon az áfa összege megegyezett az alperes által korábban befizetett áfa összegével.
Az alperes ezt követően önellenőrzést végzett, s az adóhatóságtól visszaigényelte az általa befizetett áfát, s az így visszakapott összeget maradéktalanul átutalta a felperesnek.
A felperes levélben tájékoztatta az alperest arról, hogy az általa átutalt forint összeg nem fedezi az alperes által fizetendő áfa euróban meghatározott összegét, mivel a fizetés napján az irányadó árfolyam magasabb volt, mint a számlák kiállításának az időpontjaiban. A felperes ezen különbözet megfizetésére vonatkozó igényét jelentette be. Az alperes a felperesi igényt - többszöri felszólítás ellenére - nem teljesítette.
A fenti előzmények után a felperes keresetlevelet nyújtott be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbírósághoz. Keresete arra irányult, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a különbözet tőkeösszegének és késedelmi kamatának, továbbá a perrel kapcsolatos költségei megfizetésére.
A felperes nem vitatta a per során, hogy őt magát az adóhatósággal szemben az eredeti teljesítési időben irányadó árfolyamok szerint számított áfa fizetési kötelezettség terhelte, vagyis az alperes által átutalt forint-összeget kellett áfa címén befizetnie az adóhatóságnak.
Előadta ugyanakkor, hogy ő a saját alvállalkozóival szemben is ténylegesen euróban történő kifizetéseket vállalt, s ezért számára hátrányos az, hogy az alperes nem euróban fizette meg az áfát. E körülményből eredően azonban a felperest ért károk megtérítése iránt a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
