Egyes anyagi jogi jogintézmények jellegadó szabályait időről-időre újra kell gondolni. Ennek során a jogalkotó hangsúlyt fektet a jogintézmény jogtörténeti fejlődési ívére. Ebből következtetések vonhatók le a tervezett szabályozás hatékonyságára, és a jogpolitikai célok betöltésére való alkalmasságára. A jogtörténeti áttekintésnek a jogalkalmazás során is jelentősége van, az adott jogintézmény megváltoztatott szabályainak értelmezésénél. Gyakran az segítheti a helyes megoldást, ha tisztában vagyunk az alkalmazni kívánt jogintézmény kialakulásával, és alapvető szabályain korábban már véghezvitt, illetve értelmezésében a jogalkalmazás során bekövetkezett változtatások lényegével.
A tanulmányom tárgya a másért viselt felelősség évezredes jogintézménye. Ennek a jogrendszeren belüli elhelyezése után ismertetem a kártérítési jog főbb funkcióit, változó hangsúlyait. A másért viselt felelősség jogintézményének fogalmi meghatározása mellett kitérek annak egyes tényállásai lehetséges csoportosítására.
Részletesebben ismertetem a másért viselt felelősség alapvető szabályait az 1928. évi Magánjogi törvénykönyv-javaslatban, mert ennek régebbi szabályai kevésbé ismertek, és szemléletes, hogy egy-egy tényállás milyen kevés, vagy éppen milyen alapvető változtatáson esett át az elmúlt száz évben. A másért viselt felelősség egyes eseteinek bemutatása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) szabályai alapján inkább csak felsorolásszerű lesz, mivel ennek szabályait a legújabb időkig alkalmaztuk, gyakran még ma is alkalmazzuk. A szabályozás változásainak vázlata a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatályos szabályaival fejeződik be, külön hangsúlyt kap, hogy miben tér el alapvetően a Ptk. az rPtk. szabályozásától.
Végül megvizsgálom a másért viselt felelősség jogintézményének hatályos jogunkban szereplő egyes eseteinek funkcióit, majd a jogalkalmazásra maradó és várhatóan a legtöbb vitára okot adó kérdéseit. Egyúttal - nem a teljesség igényével - kísérletet teszek annak bemutatására, hogy a hatályos jogszabályok szerint a helytállni köteles közvetett károkozónak milyen eszközei lehetnek a kockázatának csökkentésére, hogy a jog által rátelepített kockázat ellenére ne kelljen kártérítést fizetnie.
A másért viselt felelősséget Földi András[2] nagyon szemléletesen helyezi el a polgári jogi kártérítési felelősség rendszerében. Azt egyrészt "átmeneti" alakzatnak, másrészt "keresztülfekvő területnek" nevesíti. Az előbbi alatt azt érti, hogy a másért viselt felelősség a szubjektív (vétkességi) és az objektív (tárgyi) felelősség határmezsgyéjén helyezkedik el. Keresztülfekvő terület pedig azért, mert a másért viselt felelősség a szerződési és a szerződésen kívüli kártérítési jogban is ismert.
A polgári jogi kártérítési felelősséget tárgyi értelemben a kártérítési jog szabályozza. Ennek keretében a tágabb értelemben vett kártérítési jog három nagy területe közül[3] a másért viselt felelősség a felelősségi tényállások jogán belül helyezkedik el.
A másért viselt felelősség fogalmának közelebbi meghatározása előtt, érdemes kitérni a kártérítési jog alapvető funkcióira. Ezek adhatják magyarázatát a másért viselt felelősség egyes tényállásainak, és hozzásegíthetnek a helyes alkalmazásukhoz, a felmerülő értelmezési kérdések megoldásához. Fuglinszky[4] is hangsúlyozza, hogy a kártérítési jog célmeghatározásai nem csak elméleti jelentőségűek, hiszen a funkciók tartalmának és kollíziójának komoly gyakorlati hatásai lehetnek. Bizonyos kártérítési jogi esetek (tényállások) esetén azon múlhat, a károsultat megilleti-e kártérítés vagy sem, hogy melyik funkciót tekintjük elsődlegesnek.
A jog történeti fejlődése során változott, hogy melyik funkciót (funkciókat) tekintette a jogtudomány vagy a jogalkotó elsődlegesnek, egyes funkciók jelentéstartalma is változott, vagy éppen a kártérítési jognak új célkitűzései jelentek meg. Két alapvető célkitűzés volt, ami kiállta az idő és korok változásait: a reparáció és a prevenció. Fuglinszky[5] mellett Szalai Ákos szerint[6] is a kártérítés léte mellett két jogpolitikai érvet szokás felhozni: a károsult helyzetének reparálását, és a prevenciót, vagyis a károkozás veszélyének visszaszorítását. E két alapvető funkció mellett az elégtételadást szokás említeni. Marton Géza szerint[7] a kártérítés ténye már eleve magában hor-
- 531/532 -
dozza a represszív elemet, hiszen minden hátrányos jogkövetkezmény, szankció represszív.
A kártérítés e három alapvető funkciója sajátosan vegyült és jelent meg egyszerre a középkori magyar jogban hosszú időn keresztül ismert kárjóvátétel (kompozíció) intézményében,[8] aminek lényege szerint bizonyos esetekben lehetőség volt megváltani a büntetést vagyoni elégtétellel. A sértett és az elkövető megegyezésükkel a vitát, nem mellékesen a büntetést magát is, maguk rendezhették.
Természetesen a kártérítési jog funkciói idővel - már csak a jogrendszer tagozódása miatt is - egyre aprólékosabb szabályozást, és a jogirodalomban egyre nagyobb teret nyerő tudományos hátteret is kaptak, változó hangsúlyokkal.
Eörsi szerint[9] a kártérítési felelősség kétféle funkciót tölt be, a károkozás elleni védekezését, és a kárelosztásét (kárelosztási szempont). Nem nehéz felismerni, hogy a magyar szocialista kártérítési jog a prevenciónak tulajdonított hangsúlyosabb jelentőséget. Mielőtt az Eörsi által kárelosztási szempontnak nevezett funkciót valamiféle "szocialista zsákutcának" tekintenénk, fontos megjegyezni, hogy a jog gazdasági elemzése globálisan, össztársadalmi szempontból kezdte értelmezni a prevenciót.[10] E felfogás szerint a prevenció ebben a megközelítésben azt jelenti, hogy a kockázatot arra kell telepíteni, aki a legkisebb költség mellett meg tudja előzni a kár bekövetkeztét, vagy aki a kockázatot a legkisebb költséggel biztosítani tudja, végül arra, aki a legkisebb költséggel viselni tudja.
Fuglinszky e joggazdaságtani megközelítéssel összefüggésben arra is rámutat,[11] hogy a kockázatelosztási (funkció) hangsúlyossá válására vezethető vissza a Ptk. egyik legfontosabb újítása, a kontraktuális felelősség felróhatóságtól való elszakítása és objektív alapra helyezése. Ezt leplezetlen szemléletességgel mondja ki a Ptk. 6:142. §-ához kapcsoló indokolás is.[12] Fodor András is[13] levonja azt a következtetést, hogy a Ptk. indokolásából egyértelműen az következik, hogy a kontraktuális felelősség elsődleges célja már nem a reparáció és a prevenció közötti egyensúlyteremtés, hanem az üzleti kockázatok racionális elosztása.
A kártérítési jog funkcióinak hangsúlyeltolódásait tekintve Marton[14] megjegyzi: "A szankciókötelmek jogpolitikai szükségességét [...] önként érthetőleg megadja a jogsértésektől való távoltartás, elriasztás, a prevenció eszméje. A magánjog elmélete egyszerűen elhanyagolta ennek a kérdésnek a vizsgálatát." E gondolatmenet szinte folytatva mutat rá Szalai[15] nagyon hatásos érvekkel arra, hogy a reparáció egyre kevésbé indokolja a kártérítés létét, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szerepet kap a prevenciós szempont.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
