2015. március 1-jén, immár kilenc hónapja lépett hatályba a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: birtokvédelmi rendelet), mely alapjaiban változtatta meg a birtokvédelmi eljárások lefolytatásának módját, s e változásokhoz a jegyzők, és a jegyző nevében eljáró ügyintézők mind a mai napig nehezen tudtak csak alkalmazkodni. A jogalkotó számos pozitív célt tűzött ki a birtokvédelmi rendelet megalkotása során. Mindenekelőtt az egész birtokvédelmi eljárást - mely a 120/B/2001. AB határozat[1] szerint polgári jogi jogviszony - a közigazgatási jellegű eljárások kategóriájából a polgárjogi jellegű eljárások közé kívánta emelni az önálló eljárási rendelet megalkotásával. A célok között került megfogalmazásra az eljárások hatékonyságának a növelése, melyet a kormányzat az eljárás gyorsításában - tulajdonképpen az eljárási határidő lerövidítésében - és az eljárás egyszerűsítésében, valójában számos, gyakorlatilag nélkülözhetetlen szabály és jogintézmény elhagyásában, mellőzésében látott. A polgárjogi eljárás felé történő elmozdítás érdekében valósult meg a birtokvédelmi eljárásnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályaitól történő részbeni elszakítása, amely biztos talajt és alapot húzott ki a gyakorlati ügyintézés alól. Ehelyett egy bizonytalan, számos hiánnyal és joghézaggal küzdő, homályos pontokat tartalmazó szabályozást bocsátott a jogalkalmazók rendelkezésére.
A jogalkalmazói tapasztalatok alapján kimondható, hogy a Ket. szabályairól történő leválasztás célja és annak részbeni megvalósítása zavart keltett a birtokvédelmi ügyek intézésének gyakorlatában. Egy a közelmúltban megjelent birtokvédelmi rendelettel kapcsolatos tanulmány is arra az álláspontra helyezkedett, hogy "a birtokvédelmi eljárás sem jelentősége, sem pedig az ügyszám alapján nem feltétlen igényelne külön eljárásjogi szabályozást, főleg akkor, amikor létezik egy általános közigazgatási eljárási kódex, a Ket."[2] Az alapeljárásnak a Ket. szabályairól történő leválasztása, ugyanakkor az adatkezelés és a végrehajtási eljárás során a Ket. szabályai alkalmazásának kötelező előírása olyan kettősséget teremtett, mely az alapcél ismeretében szembetűnő.
A birtokvédelmi rendelet alkalmazásának elősegítésére kiadott államtitkári tájékoztató szerint a végrehajtási eljárásban a jegyző a "mellérendelt" szerepből "hatósági pozícióba" kerül, mely során az alapeljárásban hozott határozatát végre kell hajtani, az abban foglalt kötelezettségek teljesítését ki kell kényszeríteni. A tájékoztató olyan iránymutatást is tartalmaz, hogy amennyiben a Ket. végrehajtási szabályai visszautalnak a Ket. általános szabályainak alkalmazására, akkor a Ket. általános szabályai alkalmazandók a végrehajtási eljárás keretei között.
Jogosan merül fel tehát a kérdés a jogalkalmazás során, hogy a végrehajtási eljárásban milyen keretek között lehet alkalmazni a Ket. szabályait. A kialakult szűk értelmezés szerint kizárólag akkor, ha a végrehajtási szabályok utalnak vissza az általános szabályokra, a tág értelmezés szerint - melyet magam is osztok - mindazon szabályok alkalmazása szükséges a végrehajtási eljárás során a Ket.-ből, mely a határozat végrehajtását szolgálja.
A birtokvédelmet biztosító helyt adó határozatok, mint eredeti állapotot helyre állító döntések, meghatározott cselekmény elvégzésére, meghatározott magatartás tanúsítására, vagy birtoksértő cselekmény abbahagyására kötelezik a birtoksértő felet. Ez alapján szinte csak a Ket. 134-136. §-ait kell alkalmazni a végrehajtás körében, mely kizárólag az eljárási bírságra utal vissza, mint általános részi rendelkezésre. A végrehajtás kikényszerítése érdekében azonban sok esetben elengedhetetlen a birtoksértő meghallgatása, vagy helyszíni szemle elrendelése a végrehajtási eljárásban. Ez szüli azt a kettősséget, hogy míg az alapeljárásban a szemle, a meghallgatás értesítéssel és ehhez kacsolódó önkéntes megjelenéssel zajlik, addig a végrehajtási eljárásban a korábbi gyakorlat szerinti idézéssel (végzéssel), akár a megjele-
- 19/20 -
nés elővezetéssel történő kikényszerítésével történhet.
Előfordul olyan gyakorlat is, ami arra hivatkozva, hogy a Ket. alkalmazása sem magában a közigazgatási eljárási törvényben,[3] sem a birtokvédelmi rendeletben nem kifejezetten tilalmazott,[4] a jegyző a hiányzó jogintézmények (hiánypótlás, idézés, értesítés stb.) pótlására az alapeljárásban továbbra is alkalmazza a Ket. szabályait. Abból adódik ez, hogy a birtokvédelmi rendelet nem hozta automatikusan magával azt a szemléletváltozást, amelynek meg kellett volna történnie, a jegyzők továbbra is "elintézni", megoldani kívánják a birtokvédelmi ügyeket. A korábbi berögződött gyakorlat szerint a jegyző az alapeljárás során is hatósági pozíciót töltött be, tisztázta a tényállást, bizonyított, bizonyítékokat szerzett be, belföldi jogsegélyt vett igénybe, a birtoksértőt, tanút idézte, szükség esetén szakértőt rendelt ki, bizonyítási kísérletet folytatott le, és a megalapozott döntéshez szükséges bizonyítás érdekében az eljárást meghosszabbíthatta.
A birtokvédelmi rendelet viszont olyan korlátok közé szorította a birtokvédelmi eljárást, melyben a jegyzőnek mindössze három dolog tekintetében van kötelezettsége. Köteles arra, hogy az illetékességébe tartozó birtokvédelmi ügyben eljárjon, a felek által az eljárási határidő 10. napjáig elé tárt bizonyítékok alapján a tényállást tisztázza, és harmadikként arra, hogy az így tisztázott tények alapján mérlegelve döntését határidőben meghozza. A jegyzőnek tehát mindaddig csak "szemlélni" kell az eljárást - legfeljebb ösztönözni a feleket, hogy a maguk érdekében bizonyítsanak -, amíg az eljárás a határozathozatali szakaszba nem kerül, és mindössze annyi szankció van a kezében, hogy ha a felek a bizonyítást (időben) nem teszik meg, nyilatkozatuk megtétele érdekében nem jelennek meg a hatóság előtt, akkor döntése a rendelkezésre álló adatokon fog alapulni.
Közel sem biztos azonban, hogy a felek ilyen rövid idő alatt képesek a bizonyítékaikat a jegyző elé tárni, sőt, a gyakorlat alapján sok esetben a birtoksértő - megjelenésre, és nyilatkozattételre történő kötelezhetősége hiányában - álláspontja, ellenvéleménye hiányzik az ügyben, így a jegyző a "minden fél a saját maga érdekében bizonyít" elv alapján akár a hiányos információk alapján is köteles határozatot hozni. A rövid határidő ugyanakkor azt eredményezi, hogy több esetben, szinte lehetetlen tisztázni a tényállást, ugyanis az iktatásból, és a postázásból adódó késedelmek miatt, a tíz nap azelőtt telik el, hogy a felek bármilyen nyilatkozatot tettek volna az ügyben. A jegyző ezekben az esetekben a határidő-hosszabbítás lehetőségének elvétele miatt hiányos tényállás alapján kényszerből hoz megalapozatlan döntést akkor is, ha előre látja, hogy több idő birtokában a birtoksértés bizonyítható lenne, vagy a sérelmet szenvedő bizonyítéka cáfolható lenne. Gyakorlati visszajelzések alapján e megalapozatlan, vagy "féloldalas" határozatok kényszerű meghozatala nem tölti el jó érzéssel a korábbi birtokvédelmi ügyeket sok esetben ténylegesen megoldó jegyzőket, ügyintézőket, és teljességgel ellentmond a birtokvédelmi rendelet 1. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt szakszerűség és tisztességes ügyintézés alapelvének.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
