A felperesek keresetet nyújtottak be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz, melyben előadták, hogy 2004 februárjában Üzletrész adásvételi szerződést kötöttek az alperesekkel. E szerződés szerint az alperesek felperesek Kft.-jének törzstőkéjéből megvásároltak 21 350 000 Ft névértékű üzletrészt. A szerződésben az üzletrészek vételárát a felek 60 000 000 Ft-ban jelölték meg, azzal a megkötéssel, hogy ez az összeg ugyan változhat a későbbiek során, azonban nem lehet kevesebb 50 000 000 Ft-nál. A szerződés megkötésével egyidejűleg 18 000 000 Ft vételár-részletet megfizetésre került, a fennmaradó összeget 2005 januárjában kellett volna megfizetni, mely kötelezettségüket alperesek nem teljesítették. Mivel az alpereseknek küldött felszólító levelek eredménytelenek maradtak, a felperesek - a szerződésben szereplő kikötés alapján - kénytelenek voltak keresettel fordulni a Választottbírósághoz.
A kereseti kérelem szerint a felperesek arra kérték a Választottbíróságot, hogy egyetemlegesen kötelezze az alpereseket vételárrészletként 42 000 000 Ft és járulékai megfizetésére.
Az alperesek védekezésükben előadták, hogy a vételár nem reálisan tükrözi a Kft. értékét, és azt kérték, hogy a felek szolgáltatásainak feltűnő értékaránytalansága miatt a Választottbíróság ítélje a szerződést érvénytelennek, vagy az értékaránytalanság egyidejű kiküszöbölése mellett nyilvánítsa érvényessé. Vitatták továbbá, hogy helye lehetne egyetemlegesség megállapításának, mivel - álláspontjuk szerint - a szerződésben nem eladók és vevők álltak egymással szemben, hanem meghatározott felperesek meghatározott alpereseknek értékesítették üzletrészeiket, amelyek egyébként oszthatóak is. Az alperesek állítása szerint csak a szerződés megkötését és a cég tényleges átvételét követően derült fény arra, hogy a Kft. kilátástalan anyagi helyzetben van és annak megvásárolt üzletrésze ténylegesen nem hogy 60 000 000 Ft-ot nem ér, de a cégnek napi fizetési gondjai vannak. Ennek alátámasztásaként egy sor bizonyítékot is becsatoltak, valamint könyvszakértő kirendelését indítványozták.
A felperesek arra hivatkoztak, hogy az üzletrész-eladási ügyletnek részét képezte a Kft. működését biztosító ingatlan meghatározott bérleti díj ellenében való, több évre kikötött bérlete, s az üzletrészek vételára ezen konstrukcióra figyelemmel került meghatározásra az alperesek tudtával és beleegyezésével. A felperesek szerint a minimum vételár meghatározása is éppen arra tekintettel történt, hogy a társaság könyveiből nem volt levezethető a vételár mértéke. Az üzletrészek értékének meghatározásakor a legfontosabb tényezők éppen nem a társaság könyveiben nyilvántartott számok voltak, hanem a piacon elfoglalt helye, a sokéves bevezetett üzleti kapcsolatok és a hírnév. Ami pedig az alperesek kötelezettségeinek egyetemlegességét illeti, a felperesek e vonatkozásban is fenntartották eddigi, határozott álláspontjukat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
