Nagy Barna Krisztina: A konzorciumi és a szindikátusi szerződés a polgári jogi társaság relációjában[1] III. (CH, 2017/1., 4-6. o.)

Ezen túlmenően kiemelést igényel az a bírói joggyakorlatban tett megállapítás is, mely szerint a "konzorciális szerződés" megkötésével a konzorcium tagjainak jogi helyzete nem változik, a közbeszerzési eljárásban ügyféli minősége a konzorciumnak nem, csak a tagjainak állapítható meg.[1] Az eljáró bíróság indokolásában nagyon jól rámutat arra a tényre, hogy a konzorcium, így a szindikátus is a szerződő felek belső, magánjogi viszonyát érinteti, a szerződés megkötését közös gazdasági érdek motiválja, az érintettek egy konkrét feladat ellátására vállalnak érdekközösséget. Önmagában az a körülmény, hogy a konzorcium vagy a szindikátus nevében, képviseletében egy, a szerződésben rögzített személy vagy szervezet jár el, személyközösséget a szerződésben résztvevők között nem eredményez. Az adott cél érdekében való közös fellépés a társaságok belső függetlenségét szintén nem érinti. Az, hogy a jogszabály a közbeszerzési eljárás részvételre jelentkezőjeként a közös név alatti megjelentést biztosítja, még nem jelenti azt, hogy a konzorcium (vagy akár a szindikátus) önálló jogalany lenne, saját neve alatt jogokat szerezne, avagy szerződésre, kötelezettségvállalásra csak a kötelemre alapozottan jogosult volna. Vagyis a szerződő felek konzorciumi vagy szindikátusi együttműködésük során csak az egymás közötti, belső jogviszonyukban állhat elő változás és pusztán csak addig, amíg a felek megállapodása alapján létrehozott együttműködés, azaz a polgári jogi társaság egzisztál; míg a külső jogviszonyokban megőrzik jogi önállóságukat, nem személyközösségként, hanem önálló jogalanyként léphetnek fel, tehát összegzésként: a konzorciumot vagy a szindikátust létrehozó szerződés nem jogalanyt keletkeztet, pusztán kötelmi együttműködés, a tagok egymás közötti viszonyát szabályozza, akik harmadik személyek irányában jogilag önállóan lépnek fel.

3.2. Polgári jogi társaság fogalmának vizsgálata a 2013. évi V. törvény előtt és után

Az 1959. évi IV. törvény, vagyis a régi Ptk. alapján a polgári jogi társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre bocsátják. Azonban a szabályozás lehetőséget biztosított arra is, hogy a polgári jogi társaságot a felek közös gazdasági

- 4/5 -

érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására, vagyoni hozzájárulás nélkül hozzák létre. Tehát a jelenleg hatályos szabályozást megelőzően a polgári jogi társaság két kategóriára volt osztható: az egyik a gazdasági tevékenységet igénylő együttműködés, amely vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségével volt alapítható, a másik pedig a tanulmány korábbi szakaszában már említett koordinatív pjt., amely gazdasági tevékenység végzése, valamint vagyoni hozzájárulás teljesítése nélkül pusztán a közös gazdasági érdekek előmozdítására szolgált. A bírói gyakorlat azokat az együttműködésre irányuló együttműködési kontraktusokat, amelyek ez utóbbi kategóriába estek, ha a fogalmi feltételek fennforogtak, polgári jogi társaságnak minősítette és a jogviszony tekintetében a pjt. szabályait alkalmazta. A polgári jogi társaság az egyes szerződések között került elhelyezésre kihangsúlyozva ezáltal az együttműködés kötelmi jogi jellegét. Éppen ezért a polgári jogi társaság jog­alanyisággal nem rendelkezik, nem jogképes, gazdasági tevékenységét nem üzletszerűen, huzamosabb ideig végzi, valamint a koordinatív pjt. esetében az együttműködés pusztán a közös gazdasági érdekek előmozdítását érinti, ellentétben a gazdasági társaságokkal. A jogalkotó a közös cél tekintetében megkötéssel nem él, tehát az minden olyan lehetőséget felölel, ami nem ütközik jogszabályba. Például a konzorciumi vagy szindikátusi szerződés esetében a felek célja arra irányul, azért működnek együtt, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vehessenek.

A jelenleg hatályos Ptk. olvasatában polgári jogi társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a közös cél megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és tevékenységük kockázatát közösen viselik. A fogalmi meghatározásból azonnal kitűnik, hogy csak a közös cél, mint ismérv vagy kritérium maradt a szabályozás része, a gazdasági tevékenységet igénylő közös cél vagy a közös gazdasági érdek előmozdítására irányuló kooperáció nem képezik a polgári jogi társaság Ptk.-ban meghatározott fogalmának részét. Ez azt vetíti előre, hogy a jogalkotó az együttműködés lehetőségét tekintve szélesebb kereteket hagy a felek számára, vagyis a korábbi fogalommeghatározás részét képező gazdasági tevékenység vagy gazdasági érdek előmozdítása is belefér ebbe a kategóriába,[2] tehát e tekintetben változás nem történt. Azonban az új Ptk. esetében polgári jogi társaság létesítésére csak vagyoni hozzájárulás teljesítésével kerülhet sor. A polgári jogi társaság továbbra is a felek együttműködésének szerződéses formájaként értékelhető, amely kooperáció önálló jogalanyt nem hoz létre, ennél fogva jogképességgel sem bír, a pjt. tagjai külső jogviszonyokban megőrzik önállóságukat, szerződéses jogviszonyokban nevükben a képviselő jár el, a tartozásokért pedig a tagok továbbra is az egyetemlegesség szabályai szerint tartoznak helytállni.

Az új Ptk. által eszközölt fogalmi változások a konzorciumok polgári jogi társaságként történő minősítését nem érintik, és igaz ez az állítás akkor is, ha a konzorciumot a felek konzorcium létesítésére irányuló szindikátusi szerződése hozza létre. Ahogyan az a korábbi bírói gyakorlat alapján megfogalmazásra került, nem a szerződés elnevezése, hanem annak tartalma az irányadó, továbbá az új Ptk.-hoz fűzött törvényi indokolás is kiemeli, hogy a jogalkotó figyelemmel volt arra a pjt. szabályainak kialakítása során, hogy a piacgazdasági viszonyok megkívánják, hogy a gazdasági élet szereplői közötti lazább és szorosabb együttműködés, gazdasági tőke és szakismeretek összegyűjtése jöhessen létre úgy, hogy önálló szervezet, új jogalany nem keletkezik. Az indokolás az egyik ilyen leggyakoribb szerződésnek a konzorciumi szerződést tekinti. Mivel a konzorcium a koordinatív pjt.-vel rokonítható, már csak a vagyoni hozzájárulás szorul magyarázatra az új pjt. fogalom kapcsán. A vagyoni hozzájárulás tekintetében a jogalkotó pusztán annak teljesítésére vonatkozó kötelezettséget ír elő, azt azonban, hogy mit ért vagyoni hozzájárulás alatt, nem tisztázza. Ezt ismételten a törvényi indokolás fejti ki, miszerint vagyoni hozzájárulás alatt akár a felek személyes közreműködése is érthető, tehát a diszpozitív szabályozás teljes egészében a felek magán­autonómiájának érvényesülését kívánja biztosítani akkor, amikor a vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettséget ilyen tág keretek között engedi értelmezni. Ez a szindikátusi vagy konzorciós/konzorciumi szerződéssel létrehozott konzorcium esetében azt jelenti, hogy a felek azáltal, hogy közbeszerzési eljárásban közös részvételre jelentkeznek, pénzügyi forrásaikat a pályáztatás során való sikeres szereplés érdekében koncentrálják, majd a pozitív elbírálást követően a pályázat tárgyát érintő kivitelezés során ezt fenntartják, valamint a veszteséget közösen viselik, a nyereségben pedig közösen részesülnek, polgári jogi társaságot létesítenek. Ha a szindikátusi szerződés konzorciumot érintő aspektusaitól eltérünk, és a klasszikus, tisztán társasági jogi típust vesszük alapul például a szavazási megállapodás vagy ha úgy tetszik a szavazási konzorcium kapcsán, a polgári jogi társaságként történő minősítés továbbra is megállja a helyét. Ugyanis a megállapodásban részes felek ez esetben személyesen működnek közre a közös cél elérése érdekében, ugyanis a megállapodásnak megfelelően szavaznak a legfőbb szervi ülésen, vagyis teljesítenek vagyoni hozzájárulást, és a szavazás eredményeként előálló következményeket mindannyian viselik, vagyis a kockázatközösség esetköre is fennáll. Azonban, ha a felek szindikátusi megállapodása pusztán két magánfél közötti szerződésként értékelhető, amelyben például öröklési jogi helyzeteket érintő tagsági kérdéseket szabályoznak, nem tekinthető polgári jogi társaságnak, mert sem a vagyoni hozzájárulás, sem a közös kockázatviselés esetköre nem olvasható ki a felek kooperációjából. Pusztán meghatározott esemény bekövetkeztére meghatározott magatartás tanúsítására vállalnak kötelezettséget. Éppen ezért a klasszikus magánjogi, szűkebben társasági jogi értelemben

- 5/6 -

vett szindikátusi szerződés esetében az új Ptk. által a polgári jogi társaságra adott fogalmi meghatározás véleményem szerint nem indokolja a szindikátusi szerződés és a polgári jogi társaság egymástól való elhatárolását, hiszen a közös kockázatviselés, illetve a vagyoni hozzájárulás fogalmi elemként történő szerepeltetése a két kötelmi együttműködés közötti különbséget egyértelművé teszi.

4. Összegzés

A tanulmány célja elsősorban a szindikátusi és a konzorciumi szerződés bemutatása volt, majd a két szerződés egymáshoz való viszonyának tisztázását követően annak bemutatása, hogy miként viszonyulnak a vizsgált kontraktusok által szabályozott együttműködések a polgári jogi társaság által a régi, majd az új Ptk.-ban megvalósított kooperációhoz. Összegzésként elmondható, hogy a szindikátusi szerződés és a konzorciumi szerződés közös tőről fakad, éppen ezért nem véletlen, hogy konzorciumok létesítése tekintetében a két elnevezés szinonimaként használható. Erre leginkább a bírói gyakorlatban a polgári jogi társaság és a konzorcium azonosítása kapcsán kialakult gyakorlat szolgál bizonyítékul, ugyanis megismétli és alkalmazza azt az általános szerződési jogi tételt, miszerint nem a szerződés elnevezése, hanem annak tartalma alapján kell a felek közötti megállapodás tartalmát értékelni. Vagyis abban az esetben, ha a felek olyan együttműködést tanúsítanak, amely a pjt. fogalmi elemeit magán hordozza, az a pjt.-re irányadó szabályok alkalmazását teszi lehetővé. Tovább vizsgálódva az új Ptk. pjt.-re vonatkozó szabályai a korábban, a joggyakorlatban kialakult elméletet tovább erősíti, szabályozásában arra tekintettel van. Azonban a szindikátusi szerződés esetében, ha annak szigorúan a klasszikus értelemben vett társasági jogi aspektusait vizsgáljuk, amikor a társasági tagok pusztán egymás közötti relációjukban szabályoznak egy-egy társasági élethelyzetet, a koordinatív pjt. esetkörét mellőző új Ptk.-beli polgári jogi társaság nem minden esetben feleltethető meg a szindikátusi kooperációnak és fordítva. ■

JEGYZETEK

[1] EBH 2011.2373., vö.: KGD 2011.109., BH 2011.350., BH 2012.80., BH 2004.474.

[2] Olvasatomban nem egyértelmű a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályozás akkor, ha a felek üzletszerűen kívánnak gazdasági tevékenységet végezni polgári jogi társaság keretében. A szabályozás ennek lehetőségét a pjt. esetében tételesen nem zárja ki, pusztán a felek közös cél elérése érdekében történő együttműködésének enged teret, továbbá a gazdasági társaságok közös fogalma sem rendezi a pjt. és a gt. egymáshoz való viszonyát.