"A kormány képviselete olyan, mint az ügyvédi munka. Professzionális módon, jogi szaktudásunk legjavát nyújtva kell eljárni, és meg kell nyerni a pert."
Kecsmár Krisztiánt 2016. október elsejei hatállyal nevezték ki az Igazságügyi Minisztérium európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkárává, a poszton Berke Barnát váltotta, akit a tagállamok kormányai szeptember 7-én egyhangú döntéssel az Európai Unió Törvényszéke bírájává választottak.
Milyen volt az első munkanapja államtitkárként?
A köztársasági elnök úr október harmadikán délután három órakor nevezett ki, és ahogy munkába álltam, rögtön következett egy parlamenti államtitkári értekezlet. Októberben a kötelező betelepítéssel kapcsolatos népszavazáshoz kapcsolódó kérdések, továbbá az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás (CETA) volt a legsürgetőbb feladat az Igazságügyi Minisztériumban, amelyre az Európai Uniós és Nemzetközi Igazságügyi Együttműködésért Felelős Államtitkárságnak (Államtitkárság) is reagálnia kellett.
Hogyan épül fel az Államtitkárság? Milyen munkamódszerrel dolgoznak?
Az Államtitkárság egy nagyon profi, mintegy nyolcvan főből álló csapatra alapoz, mely két Helyettes Államtitkárságból áll. Az európai uniós igazságügyi együttműködésért felelős helyettes államtitkár Czombos Tamás, a nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős helyettes államtitkár pedig Nemessányi Zoltán. Közvetlen irányításom alá tartozik a Nemzetközi Büntetőjogi és Emberi Jogi Főosztály, amelyet Forman Tünde vezet, helyettese Tallódi Zoltán pedig
- 6/7 -
az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti kormányképviseletért felelős.
Mindamellett, hogy nagyon dinamikus és profi csapatra támaszkodhatom, számomra alapvető elvárás, hogy mindent szeretek látni, amit az én nevemben küldenek ki a kollégáim. Az Államtitkárságon számomra a legfontosabb a pontos, gyors és magas színvonalú munka. Mivel államtitkárként gyakran külföldi kiküldetésem van, így csak csapatmunkával valósítható meg, hogy akkor is gördülékeny legyen a munkavégzés, amikor nem vagyok idehaza.
Az Igazságügyi Minisztérium munkájába már korábban bekapcsolódott, hogyan épül egymásra ez a két funkció?
Fontosnak tartom, hogy a Miniszteri Kabinetben kezdtem, 2015. május elsején, és egy évig voltam annak a tagja, mivel ez a munka bepillantást engedett a Minisztérium és az egész Kormányzat működésébe. Ez nyilvánvalóan olyan tapasztalat, amit most is hasznosítani tudok. A konkrét ismeretek felhasználása mellett alkalmazom azt a látásmódot is, amellyel ott tekinteni kell egy dossziéra. Itt és most viszont az államtitkári szemléletmódnak is ki kell fejlődnie, és így egyszerre a kettőt próbálom alkalmazni.
Az, hogy az Európai Bizottságtól érkezett a Minisztériumba, európai uniós intézményi tapasztalatot, ismereteket is hozzátesz mindehhez. Mennyire tudja hasznosítani az ott tanultakat, és ezáltal sikerült-e új szemléletet hoznia a magyar közigazgatásba?
Elképzelhető, hogy bizonyos dolgokat más megvilágításba tudok helyezni. A Bizottságban eltöltött hosszú évek alatt megismerhettem olyan belső mechanizmusokat, amit esetleg más kollégák nem ismernek. Ez adhat egy speciális rálátást bizonyos dossziékra, mint például az uniós intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésére, talán ezt tudnám kiemelni.
2005-től 2015-ig dolgozott az Európai Bizottság különböző főigazgatóságain, Brüsszelben. Milyen szakterületekkel foglalkozott?
Elektronikus hírközlési szabályozással foglalkoztam, így mind az irányelvek átültetéséről, alkalmazásáról, mind pedig a jogalkotási folyamatokról kaptam egy teljes képet. Ezt követően pedig a Versenyfőigazgatóságon voltam, ahol fúziókontroll és kartellügyekkel foglalkoztam. Lényegében az uniós jognak nagy részét lefedő jogterületeken szereztem tapasztatlatot, így ezt mindenféleképpen és teljes mértékben tudom hasznosítani az itteni munkámban, nem beszélve a nyelvismeretekről, ami nagyban megkönnyíti ezt a munkát. Fontos, hogy az ember gyorsan tudjon reagálni angolul, franciául.
Franciaországban szerezte diplomáját, így ez nem okozhat gondot.
Előny és hátrány is egyszerre, hogy nem Magyarországon szereztem a jogi diplomámat, de összességében elmondhatom, hogy az uniós jogi, francia jogi és magyar jogi ismereteket jól egymásra tudom építeni.
Így nézve mennyire tűnik bonyolultnak a magyar jogrendszer?
Alapvetően nem nehéz benne eligazodni, tekintettel arra, hogy a kontinentális jogrendszerben azért hasonló logika alapján épül fel a jogrend, a normahierarchia stb., így elég könnyen átlátható. Nyilván vannak olyan részletszabályok, amelyeken néha meglepődöm, hogy törvényben vannak szabályozva, de általában véve úgy gondolom, hogy nem nehéz átlátni a magyar jogrendet a kollégák segítségével.
Az igazságügyi miniszter látja el a Kormány eljárás tárgya szerint felelős tagjával együttműködve a Kormány képviseletét az Európai Unió jogának megsértése miatt indult, az Európai Unió Bírósága előtti eljárásokban, és az azt megelőző szakaszokban, továbbá az Európai Emberi Jogi Bíróság előtti eljárásokban. Az, hogy a magyar kormány képviselete ilyen módon az Igazságügyi Minisztériumban, azon belül is az Államtitkárságon van, mennyiben jelent garanciát a jogi, szakmai álláspont kialakítására, és menynyire kap helyet a politikai nézőpont?
Természetesen elsősorban jogi és szakmai álláspontot képviselünk. Ez tulajdonképpen egy olyan munka, mint az ügyvédnek a munkája: van egy dosszié, van egy ügy, amelyben jogi szaktudásunk legjavát nyújtva, professzionális módon kell eljárni. Mindig az a legfőbb cél, hogy próbáljuk megnyerni az ügyet, tehát, ha azt vesszük, akkor ez a politika is. Ilyen szinten természetes és szükségszerű, hogy politikai szempontok is felmerülnek, de a perképviselet lényege, hogy egész egyszerűen meg kell nyerni a pert, az pedig a jogi szakma szépsége és velejárója, hogy mindkét oldalról lehet érvelni.
Ennek megfelelően a kvótapert is jogi kérdésként kezeli a tárca?
A kvótaper a legemblematikusabb ügyünk az Európai Unió Bírósága előtt most. Mindenki tudja, érzi, hogy a kvótakérdés nyilvánvalóan egy politikai ügy, folyik egy politikai diskurzus. Van olyan tagállam, aki megszavazta azt a Tanácsban; van, aki nem; van, aki megtámadta; van, aki nem szavazta meg, és nem támadta meg, de innentől kezdve ez már egy szakmai kérdés. A bíróság előtt politikai érvekkel nem lehet nyerni, ezért felállítottunk egy tíz pontból álló jogi érvrendszert. Elsődleges érveink között szerepel például, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés [78. cikkének (3) bekezdése] nem biztosított megfelelő jogalapot a Tanács számára, hogy a megtámadott határozatot elfogadja. Emellett másodlagosan, szubszidiárius jelleggel azt is állítjuk, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét Magyarország tekintetében, mivel annak ellenére, hogy elismerten olyan tagállam, amelynek nagy számban léptek területére irreguláris migránsok, és ahol nagy számban nyújtottak be nemzetközi védelem iránti kérelmet, mégis fogadó tagállamként kötelező kvótát állapít meg számára. Az eljárásjogi kérdések mellett az Európai Tanács következtetései jogi
- 7/8 -
kötőerejének a kérdése is olyan probléma, amely egy jogszerető ember fantáziáját beindítja.
Az Európai Ügyészség létrehozásáról mit lehet most tudni?
Három éve van a Tanács előtt ez az ügy. Az Európai Ügyészség létrehozását az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikke írja elő, arról viszont nem rendelkezik, hogy milyen formában és milyen tartalommal kell azt létrehozni, és innentől kezdődnek a problémák. Bizonyos tagállamok túl soknak, más tagállamok túl kevésnek találják ezt a bizottsági javaslatot, amely most a Tanács tárgyalóasztalán van.
Az Európai Ügyészség az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények feltárására szakosodna, ami a magyar Büntető Törvénykönyv szerint a költségvetési csalást, pénzmosást, hivatali vesztegetést és a hűtlen kezelést foglalja magába, ha az uniós pénzügyi érdeket sért. Emellett a legújabb tervek szerint az áfacsalásokkal is foglalkozna az Európai Ügyészség. A szervezetet az európai főügyész vezetné, alatta háromtagú állandó tanácsok működnének, amelyek a döntéseket hoznák. Tagjai lennének a tagállami (ún. delegált) ügyészek is, akik a konkrét nyomozásokat lefolytatnák, ők tehetnének javaslatot a vádemelésre, de a döntést erről a tanácsok hoznák meg.
Mi konstruktívan vettünk részt ezeken a tárgyalásokon, és a magyar álláspont az, hogy nem látjuk biztosítottnak a szervezet hatékony működését, ugyanis a döntéshozatal nem tagállami szinten, hanem az állandó tanács szintjén lenne. Ez azt feltételezi, hogy olyan jogászok fognak döntést hozni, akik nem ismerik egy adott tagállamnak se az anyagi-jogi, se az eljárásjogi jogrendjét, tehát ez felvet alapvető kérdéseket, hiszen nem megfelelő szinten kezelné a döntéshozatalt. Hangsúlyoznám még, hogy már léteznek olyan szervek - így az Eurojust és az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) -, amelyek az ilyen bűncselekmények felgöngyölítésében játszanak döntő szerepet. Nagyon sok tagállam nem támogatja ezt. Nagy-Britannia, Írország és Dánia eleve nem fog részt venni az együttműködésben, Svédország, Hollandia és Lengyelország pedig kifejezetten ellenzi az európai ügyészséget. Svédország és Hollandia parlamentje megtiltotta kormányának, hogy hozzájáruljon az új szervezet létrehozásához. Elképzelhető ugyanakkor, hogy megerősített együttműködés formájában mégis létrejön ez az Európai Ügyészség, ez majd később fog kiderülni. A március 8-i Európai Unió Tanácsán dőlhet el, hogy lesz-e Európai Ügyészség, illetve, hogy lesz-e elegendő tagállam, aki a megerősített együttműködést ambicionálni fogja.
Milyen kiemelt célkitűzései vannak az Államtitkárságnak az idei évre?
Az egyik célkitűzésünket múlt héten sikerült teljesíteni, hiszen benyújtásra került a nemzetközi magánjogról szóló törvényjavaslat az Országgyűlés elé, amely várhatóan április elején elfogadásra is kerül. A törvényjavaslat a nemzetközi magánjog hazai szabályozását új, korszerű alapokra helyezi. De ilyen lehet, a már fent említett kvótaperen túl, az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás ratifikációjának a kérdése is. Alapjában véve azonban természetesen továbbra is a legfontosabb, hogy egész évben hatékonyan és sikeresen végezzük a ránk bízott feladatainkat, amelyekből akad bőven.
Milyen érzés tíz Brüsszelben töltött év után visszatérni Magyarországra, és újra Budapesten dolgozni?
Nyilvánvalóan kettős érzések alakultak ki bennem, de nagyon jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy az évek alatt megszerzett tapasztalatot Magyarországon, Magyarország javára hasznosíthatom. Ha a kollégák is úgy látják, hogy minden szempontból elősegítem a munkájukat, akkor nem érzem hiábavalónak.
Budapest, 2017. február 9. ■
Visszaugrás
